Észak-Magyarország, 1973. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-01 / 178. szám
1973. aug. 1., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Ózdi m Új üzletház, amolyan szupermarket épült Özdon. Helyet kapott benne az abc- áruház, az autóalkatrész szaküzlet, a halászcsárda, az eszpresszó, a borkóstoló, s mostanában költözik a Gelka is. Az ózdiak azt mondják, túl nagy hely jutott a tetszetős épületben a vendéglátóiparnak. A borkóstoló forgalmát már-már fékezni kell, de az eszpresszó még nem közkedvelt a legújabb ózdi lakótelepen. A halászcsárda pedig vergődik. Nem szeretik a vendégek. Amikor megnyílt, másodosztályú volt, s a januári forgalma 96 és fél ezer forint. Május óta harmadosztályú, de a forgalom azóta sem növekedett. Májusban 98, júniusban 88 ezer forint volt a forgalma. A boltvezető azt mondta: — Menne ez a bolt, menne jóban is, ha nem Özdon lenne. De hát Özdon van. Bizonyos, ha elsősorban halat kínálna a vendégeknek, s nem levest, pacalpörköltet, többen keresnék fel. * Évről évre többet vásárolnak a kohászváros lakói. A Centrum Áruház első félévi forgalma 59 millió 890 ezer forint volt, nyolcszázezerrel több a tervezettnél. A kitűnő üzletpolitikával dolgozó áruház nyolc éve áll a város szívében. Osztályain bő készlet várja a vásárlókat olyan termékekből is, amelyekből más üzletek — tartva a kockázattól — nemigen rendelnek. S nemcsak árusít, szolgáltatásokat is nyújt vásárlóinak. A putnoki Vegyesipari Ktsz órást, cipőjavítót, szabót foglalkoztat az áruházban. * Özdon a legnagyobb problémák közé tartozik a telefon. A város gyorsan fejlődik, s ezzel nem tud lépést tartani a telefonhálózat fejlesztése. Ezért van az, hogy a háromezer embert befogadó városközpont egyetlen lakásában sincs távbeszélő készülék. És nincs több, periférián levő városrészben. — Tesszük, amit lehet — mondja Fejes F. István, a városi tanács elnökhelyettese. — A Szenna nevű városrészben segélykérő telefont szereltünk fel, s lesz egy nyilvános állomás az új városrészben is. Elmondta még: a város- központban egy-egy távbeszélő készülék költsége 27 ezer forintot tenne ki, s legalább háromszázat igényelnének. * Egy régi, kiszolgált szénosztályozómű maradványait távolítsák el a városközpontból. Az osztályozó az elmúlt évben bezárt somsályi szénbánya termékét fogadta korábban. Most, hogy a bánya megszűnt, fölöslegessé vált. A megkopott berendezés helyére a gyerekek tartanak igényt. Joggal. Az új ózdi városközpont ezernyi gyerekének nincs lehetősége a játékra. Az új épületek előtti teret parkosították (Fűre lépni tilos!), a szomszédos területeken salakhegy, építőanyag-telep tornyosul. Az új otthonok lakói mielőbb játszóteret szeretnének korszerű lakóházaik mellett. Magyar Tibor Erheti-e villámcsapás a gépkocsit? Egyetlen év alatt átlagosan negyven—ötven embert üt agyon a villám, amely rendszerint velejárója a „trópusi” zivataroknak. Üjab- ban — a gépkocsik számának rohamos növekedésével — egyre gyakoribb kérdés: érheti-e villámcsapás az autót, a dömpert, a traktort, vagy a motort? A szakemberek egyértelmű válasza: a fémtestű, zárt autók, vonatok, villamosok, buszok biztonságot nyújtanak, de a műanyagtestű járműveken — például a Trabantokon — már korántsem ilyen biztonságos az utazás. Általában zivatarban nem ajánlatos nagyobb sebességgel vezetni, a hirtelen villám erős fénye elvakíthatja, — sőt: kisebb távolságon belül meg is vakíthatja — a gépjárművezetőt, s így a balesetveszély rendkívül nagy. Milyen tanácsot adnak tehát a szakemberek? Többek között: zivatar idején az autós számára nincs biztonságosabb hely, mint a tiszta acélból készült karosszéria belseje. Még a legerősebb villámbecsapódást is elvezeti a karosszéria felülete. Csak akkor fenyeget veszély, ha külső antenna vezet a kocsiba, mert ezáltal a villám „behatolhat” a gépjárműbe. Az autóantennát ezért a vihar kitörése előtt be kell vonni. Veszély fenyegeti viszont a nyitott gépkocsik, a fából vagy műanyagból készült lakókocsik utasait, úgyszintén a traktorosokat. Tokió katasztrófája Szmog-ártalom, asztmás gyermekek Ha a japán főváros felett a levegő szennyeződésének intenzitása olyan marad, mint most, ötven év múlva lehetetlenné Válik az élet Tokióban — állapította meg a tokiói tudományos-műszaki szolgálat. A 11 millió tokiói lakosra naponta 700 tonna kéndioxid száll alá. Január óta 8000 lakost szállítottak kórházba szmog-ártalommal. A levegő szennyeződése főleg a gyermekeket sújtja. A statisztikai adatok szerint ezer gyermek közül négy asztmás (országos viszonylatban az átlagos szám 2,3). A tokiói fiatalok közül mindössze 18,5 százalék talál magának olyan helyet, ahol játszhat. Egyébként ez az egyik oka, hogy tavaly a közúti balesetek során 11 000 gyermek halt meg. Egyébként nemcsak a szmog veszélyezteti a japánok életét. A legfőb élelmiszernek, a rizsnek is nagyon árt a környezet szennyeződése. Tavaly az ország 168 prefektú- rájában kadmium fertőzte meg a rizstermést (a kadmium mérgező elem, amely nagy sűrűségben fordul elő a kohászati üzemek közelében). Japán központi hatóságai kénytelenek voltak átmenetileg megtiltani a kadmiummal fertőzött rizsföldek használatát. Tiszapalkonya határában új, 860 megawatt teljesítményű, olaj és gázmű hőerőmű ÓPÚE A 7,2 milliárd forintos hőerőmű, mely KTSZ-vcdnökséggel épül, 1976 nyarán már áramot ad. Teljes kapacitással 1978-han kapcsolódik be az ország villamosencrgia-ellátásába Ujahb védett területek? Bács-ICiskun megyében újabb területek védetté nyilvánítását kérik az illetékesek. Sürgetik, többek között a Fülöpszállás határában — a dunaföldvári országút mellett — levő homok-hegyvo- nulat védelmét. Az állandó mozgásban levő homokdomborzat érdekessége a természetes növényzet is. A háborítatlan területet, amely kitűnő lehetőséget ad a geomorfológiai megfigyelésekre, hazai és külföldi kutatók tanulmányozzák. A szél itt állandóan formálja a homokdombokat. Az elmúlt négy év alatt egy-egy homokhegybő! 8—10 méternyit ragadott el a szél, s púpozta újabb dombbá. A homok mozgása alakítja a növényzetet is. A ritka szépségű kunsági táj megmentéséért sokat tesznek az erdészek, s a tudományos kutatók is. Hozzászólás cikkünkhöz A tó-ügy Autószerelés - több tudássá A TÓ-ÜGY alakulását én is régóta figyelem, mert szeretem a vizet, a vízisportokat. A 60-as évek elején egy vízi úttörőcsapat vezetője voltam. Ilyen jellegű úttörő- csapat csak ez az egy volt, mégis megszűnt, mert nem kaptuk meg a szükséges támogatást. Pedig azzal a reménnyel kezdtük meg a munkát a 8—14 éves gyerekekkel, hogy ily módon biz- tosíthajtuk az utánpótlást a vízisport szakosztályok részére. De ez sem Sikerült, mint ahogyan nem akar sikeredni a Csorba-telepi tó ügye sem. Pedig a Csorba-telepi ta-' vak adta lehetőség valóban nagyszerű. Véleményen szerint ha Pécsett, vagy Zalaegerszegen, vagy az ország bármely más városában lenne ilyen lehetőség, már rég kihasználták volna. Nálunk, Miskolcon nem használják ki. Pedig a kajakosok, kenusok már rég leszorultak az ipari szennyeződés miatt mindennek, csak folyónak nem nevezhető Sajóról. A tavaknál lehetne is sportolni, versenypályát építeni, ha — mint ahogyan azt már sokan leírták, elmondták — megfelelő vízfelületet alakítanának ki. De nem megy ez sem. Nincs miért csodálkoznunk azon, hogy Borsod, egyáltalán Miskolc sportélete az országos szint alatt van. Mindig büszkélkedünk azzal, hogy az ország második városa vagyunk. Vajon ez a második város hány országos, Európa-, vagy világbajnokot nevel fel? A miskolci iskolákban megkezdődött a vízi-oktatás, a gyermekeket úszni tanítják. A DVTK kajak-kenu szakosztálya már most 8—14 éves gyermekeket igazolt, az utánpótlás biztosítására. De hol versenyeznek majd ezek a gyerekek? Mert jelenleg erre nincs lehetőség. BIZAKODNUNK mégis lehet. Én is remélem, hogy előbb-utóbb mégiscsak sikerül majd kihasználni a tavak nyújtotta lehetőséget. Remélem, hogy egyszer mégiscsak elmondhatjuk: volt Miskolcon egy „tó-ügy”, de a sportot szerető emberek jóvoltából már nincs. Szuhodolszky István A NAGY szerelőcsarnokba begördülő autóbusz ajtaja kinyílik, s a pilóta megoldást remélőén néz a szerelőkre. — Nehezen fordul a kormány ... Beszélhetne róla, hogy ez mennyire megnehezíti a vezetést. Néha rá kell dőlni a volánra, nagy erőt kell kifejteni, pedig a közlekedés ... Nem szól, csak lemondóan legyint, hiszen saját szemével látja, tapasztalja, amazok mindent megpróbáltak már. Eddig eredmény nélkül. Feltűnik, hogy az egyik szerelő, Ster László nem a keréknél, a kormánynál keresi a hibát. Kissé távolabb áll, s éles. fürkésző pillantással mérlegeli a járművet. Mire gondol? Ster ezt mondja: — Most ért véget a tanfolyam. Miért jelentkeztem? Ugye, elég régen volt már, amikor tanultam a szakmát. Most is a tanultakra gondoltam. Érdekes, ez a kocsi, amaz is ugyanaz a széria. Annál nincs baj, itt meg hetek óta panaszkodik a vezető, hogy nehéz a kormány. Mit is tanultunk róla? Töpreng, méricskél, szá- mítgat, megváltoztatja a függőcsapszeg dőlését. A próba azt mutatja, eredményes. De majd az országút mutatja meg. A KPM és a Volán Tröszt jelölése alapján vidéken egyedül itt, Miskolcon szervezték meg az új, a kísérleti tanfolyamot. A neve ismeret- felújító és korszerűsítő tanfolyam — is jelzi a tematika fő célkitűzéseit. Miért volt, s van rá szükség? Mondják el a hallgatók. Béres László: — Hatan voltunk testvérek. Nem volt lehetőségem, hogy iskolában szerezzem meg a tudást. Itt, a Volánnál segédmunkásként kezdtem, aztán később, hogy megismertem, megszerettem a szerelést. levizsgáztam. Ez a tanfolyam sokat adott. A szakmunkásvizsgán így nem forgattak meg. Béres négyes eredménnyel végzett tizenharmadmagával. Egyetlen jeles volt., a KISZ- korhatáron már túl járó Kertész János. Példát mutatott a szorgalomban, a vizsgákon is. — Eddig is, amilyen tanfolyam csak volt, részt vettem rajta. Miért? A fejlődés mindig előre megy. Ha nem tartunk vele lépést, az embernek sok gondja, baja lesz miatta. Régebben egy-egy széria hosszú, hosszú ideig „futott”. Egyszer kellett megtanulni a gép szerkezetét, s a jó szerelő behunyt szemmel is tudott volna dolgozni. A tudományos-technikai forradalom kihatásaként egyre gyorsabban jönnek új, s új járművek. Néha lökésszerűen érkeznek, s ez önmagában is jobb felkészülést kíván az autó- és a motorszerelőktől i •. — A kísérleti tanfolyama: — mondja Gedeon Árpád tanfolyam vezető — önkéntes, de irányított jelentkezés alapján szerveztük meg. Arra törekedtünk, hogy több brigádból, s elsősorban a törzsgárda tagjai jelentkezzenek. A tanfolyam anyaga nem volt könnyű. Miután lehetőség volt rá — a vállalat nagy áldozatvállalással — munkaidőben szervezte meg a tanfolyamot. Nem ok nélkül. Kéthetenként egy teljes napon át, jó előadókkal tartottuk a tanfolyamot. Volt, aki „lemorzsolódott”, azaz inkább ez idő alatt dolgozott, nehéznek tartotta az anyagot. A múlt év novemberében kezdett tanfolyam pár napja ért véget. Egész napos vizsga zárta le. Mit mutatott ez? Hajdú Lajos főmérnök, a vizsgabizottság elnöke • — A gyakorlati résznél arról akartunk meggyőződni, hogy a javításbari realizálódik-e a továbbképzés. Azt tapasztaltuk, hogy a régi ismeretek felújítása hatásos volt. Az új ismereteknek még „érniük” kell. Az elméletinél a legjobb érzést az adta, hogy a vizsgázók — akik kezdetben olykor pontatlanul fogalmaztak — most csiszolton mondták el, amit gondoltak. Érdemben mindenki meg tudott felelni, s ha összevetjük: a hallgatók az elméletben erősebbek voltak. A KÍSÉRLETI tanfolyam tapasztalatait most elemzik. Az elképzelés szerint a nagyobb elméleti, gyakorlati tudást adó tanfolyamot országosan, s e vállalat központi, s vidéki üzemeiben is megszervezik. Az emberek és a fejlődés, az élet is igénylik ezt. Csorba Barnabás A Papíripari Vállalat Dunaújvárosi Gyára mintegy 4.3 milliárd forintos beruházással bővül. A tervek szerint az 1976- ban részlegesen üzembe álló új gyárban évente 100 ezer tonna hullámpapírt, s 50 ezer ionná hullámpapír-terméket állítanak majd elő. A kivitelező 26-os Állami Építőipari Vállalat dolgozói jelenleg a csarnoképület vasszerkezetet szerelik