Észak-Magyarország, 1973. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-31 / 203. szám

1973. oug. 31., péntek

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3

Abaújkéri számvetés

Kezdődik

a második erőpróba

Eddig minden jót sikerűit

Az eddig végzett, munkák, az eddig felmutatható eredmények kapcsán az időjárásról, a fejlődő agrotechnikáról, a gépekről és legtöbbet talán az emberekről. a2 abaújkéri ötéves Terv Tsz szorgalmas tagságáról beszélgettünk Czikó Lajos tsz-elnök- kel.

— Sok minden kell a jó termés eléréséhez, a gazdaságos termeléshez, de úgy vélem, hogy a tagság jó hozzáállása. szorgalma a legszámottevőbb tényező — mondta Czikó Lajos, aki mögött 21 év elnöki tapasztalatai állnak.

És aztán sorolta, hogy milyen jól dolgoztak a kombájnospk, a szállítási, a magiári munkások, az asszonyok és a lányok a szárító és á magtisztító brigádban és mind-mind a többiek, akiknek egyaránt részük van abban, hogy ebben a kis gazdaságban 32 vagonnal több gabona került a magtárakba á tervezettnél.

Az ő érdemük elsősorban, hogy 3 nap Nalatt aratták le az 518 holdnyi búzát, s holdanként 21,6 mázsás lett a termésátlag..

Olyan jól ment az aratás, hogy több mint 300 hold le- kombájnolásával a szomszédos tsz-eken is segíteni tudtak.

— Persze, nagyon sokat jePróbavétel

9

azOKÜ acélművében

m ' '5Ä&;-'V:

Fotó: Mizerák István

Javuló eredmények, új iizletház a Bodrogkeresztúri áfész-ben

Mintegy ötezer ember el- atásáról gondoskodik börzéében a Borogkeresztúri Al- alános Fogyasztási és Érékesítő Szövetkezet. A tagág, a tulajdonosok a leg- ,többi részközgyűléseken azt alapították meg, hogy menv- tyiségében és minőségében s javul az ellátás, s általá- >an fejlődés jellemzi a szövetkezet munkáját..

Fehér László az áfész el- íöke arról tájékoztatott, ogy gazdaságosság szem- icntjából is jól sikerült az dei első fél év, amit 136 zúzalékos eredménnyel zárak. A kiskereskedelmi ágazatban,, a vendéglátásban és i felvásárlásban is javultak íz erédmények. A tervezett

736 ezer forint helyett egymillió forinton felüli nyereséget értek el. és mindezt úgy, hogy jobban elégítették ki a tagság igényeit.

Nagy örömmel fogadták például az áfész körzetében a 730 ezer forintos költséggel létesített. benzinkutat, amefynek építéséhez 470 ezer forintot biztosított maga a szövetkezet. 260 ezret pétiig támogatásként kaptak. A'kút nemcsak a gépjárművek benzin, szuperbenzin és gázolaj- igényeit, de a háztartás fűtőolaj-igényeit is kielégítik, amiért eddig 10—^20 kilométereket kellett utazni.

Korszerűsödik az áfész üzlethálózata is. Bodrogkeresz- túrbun hamarosan sor kerül egy új üzlelház átadására is.

len tett az is, — teszi hozzá az elnök, — hogy a nagyon rossznak, aszályosnak indult időjárás még idejeben jóra fordult, jó volt a géppark, s nem akozott az idén gondot a terménytárolás sem, mert 150 vagon befogadására létesítettünk tárolóhelyet.

És nemcsak a búza fizetett jól Abaújkéren. Nyolc holdon termeltek répamagot. 15 mázsás a holdankénti átlagtermés. ami azt jelenti, hogy egy-egy hold 36 ezer forintot fizet.

— j^z idén eddig minden jól sikerült — mondja az elnök — és hasonlót várunk a második erőpróbától is.

Az őszi munkákat nevezte így, amiben az első sikert máris elkönyvelhetik. 520 holdon már befejezték a búza alá történő vetŐszántáso- kat, A legjobb magágy várja a saját gazdaságukban megtermelt, kitűnő vetőmagot.

— Csak a műtrágya-ellátás, azaz a szállítás lehetne valamivel folyamatosabb, pontosabb — mondja Czikó Lajos, — azzal is nyugod- tabbak lehetnénk. Az ősziek betakarításával nem lesz különösebb gond. A 20 hold cukorrépát még hagyományos módon ássuk, de a 250 holdnyi kukoricát már gépek, takarít ják be. s rendelkezésre áll két hideglevegős szárító is.

Kukoricából különben legalább olyan jó termést várnak, mint a búzából. Alig néhány esztendeje még örültek, ha egy-egy holdról sikerült 15 mázsányi (májusi morzsoltban számolva) kukoricát betakarítani. Most; a becslések 27—28 mázsás átlagtermést ígérnek.

És a tsz újdonsága, a 20 hold vetőmagnak termelt bokorbab is rekordnak számító termést ígér.

Búcsú a bányától

Aligha -vannak, akik jobban ismerik es szeretik a bányát Lajos bácsinál. Élete apró gyerekkorától szorosan kapcsolódik a fekete gyémánthoz, a szénhez. Részese volt a magyar szénbányászat fejlesztésének, az ötvenes evek nagy széncsatáinak, majd nem is olyan régen bányaiparunk visszafejlesztésének. Bányászatunk fél évszázados történelmének nemcsak szemlélője, hanem aktív formálója. Édesapja is vájár volt. A Királdi Bánya adta a kenyeret a népes, 10 tagú Lőcsei családnak. A munkásgyerekek akkoriban nem igen hallottak a pálya- ,választásról, de íratlan törvény vezette a gyerekeket azon az ösvényen, ahol elindultak az életnek, melyet édesapjuk taposott. Valahogy így kerülhetett Lajos bácsi is, a bányához 1927- ben, 12 éves korában.

Ketten ülünk egymással szemben az Ózdi Szénbányák Vállalat irodájában. Csend telepedett közénk. Mit lehet mondani, kiragadni ötven, munkában 'eltöltött esztendő izgalmas eseményei közül? Nem egyszerűen emlékek ezek, már történelem.

— Mit mondjak? — néz rám, egyszerű ember voltam mindig. A nagy szavakat sohasem kedveltem. A hat elemi elvégzése után munkára jelentkeztem. Nyolcán voltunk testvérek, kellett a ke-, nyér a családnak. Kifutónak vettek fel, majd külszíni munkás lettem. Tizenhat éves koromban már föld alatt, dolgoztam. Nagy esemény volt, vájár lettem. Akkor persze még más volt a bánya, mint most, veszedelmesebb is, gépesítésről ezért úgyszólván nem is beszélhetünk. Fárasztó volt a munka, sokszor embertelen körülmények között fejtettük a szenet. De nem lehetett válogatni. Aki élni akart, annak dolgozni kellett, örültünk, amikor dolgozhattunk. A gazdasági válság idején nem volt keletje a szénnek. Hetente egyszer, jobb esetben kétszer kaptunk munkát. Nehéz lenne a mai fiatalokkal megértetni, hogyan, miből éltünk az említett években. És mégis ragaszkodtunk a bányához. Szerettük aikkor is, az adta a kenyerünket. Miből táplálkozik ez a szeretet? Nem

tudom. Talán apám révén már kis gyerekkoromban belém nevelték. Vagy egyszerűen a munkasikerekből.

A felszabadulás gyökeres változást hozott bányászatunk és ugyanakkor Lőcsei Lajos életében is. Ekkor aknászként; dolgozott. Elsők között jelentkezett a pártba. Nagy lendülettel vetette bele magát a munkába. Egy évvel később, 1946-ban párt- ti tikárrá választották, majd 1951-ben a Szuhavölgyi Szénbányák igazgatójává nevezték ki. 1952-ben. a trösztösi- téskor az Ózdvidéki Szénbányák igazgatója lett. Egész. iparágunk sem fejlődött olyan gyorsan, olyan nagyot, mint a bányászat. Az országnak szénre volt szüksége. Bonta- kozásnak indultak az Ózdvidéki Szénbányák is. Lőcsei Lajos irányítása alatt a vállalat háromszor nyerte el a Minisztertanács vándorzasz- laját. Az igazgató eredményes. jó munkáját 1956-ban a Munka Vöröszászló Érdemrenddel ismertek el. Kétszer kapott; Munka Érdemrendet és egyebek között 13 kormánykitüntetés birtokosa.

— Nagyon jó érzés volt a banya gyors fejlődését látni, átélni. Annál fájóbb volt szamomra a visszafejlesztés. Megvallom, „sok álmatlan éjszakát. okozott. Az ország érdeke. a fejlődés kívánta így, cinálni kellett. Ózd vidékén a leépítés szinte kétezer embert érintett. Mindenkinek tisztességes állást kellett biztosítani. Budapesti vállalatokkal kooperációs üzemeket létesítettünk. A gépipari munka jelenleg 700 embernek. köztük 400 nőnek biztosít munkát, Bányáink egyko- ri épületei, a munkásszállások átalakultak, Somsályon. Borsodnádasdon, Csermelyben . Egercsehiben. A nők számára munkalehetőséget biztosító üzemekké váltak.

Lőcsei Lajost huszonkét éve nevezték ki az Ozdvide- ki Szénbányák igazgatójának, és mindvégig egyszerű munkásérzésű ember maradt. Szorongás nélkül kopogtat- tag be hozzá a munkatársai, a vájárok és igen gyakran keresték fel tanácsért, segítségért a KISZ-fiatalok is.

Hatvankét éves korában elbúcsúzik, nyugdíjba vonul.

— Csak a bányától búcsúzom, a közéleti munkától és az emberektől nem. Többek között tagja vagyok a párt járási végrehajtó bizottságának. és azt vallom, hogy aki akar. talál magának munkát, elfoglaltságot. És mégis félek, hiányozni fog a bánya. Nehéz lesz megszoknom, hogy reggel nem csörög az óra, mint 50 éven át, megszakítás nélkül. Egyetlen szenvedélyem, vagy ha úgy tetszik, hobbym a bányán kívül, a vadászat. Jut rá idő ezután

__

*

T

egnap, csütörtökön délután nyugdíjba vonulása alkalmából családias hangulatú ünnepségen, búcsúztattak el Lőcsei Lajost, az Ózdi Szénbányák igazgatója-, Az Ózdvidéki Szénbányák Vállalat kultúrtermében

megrendezett ünnepségen részt vett dr. Bodnar Ferenc. az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Menyhárt J^aszló. a nehézipari miniszter helyettese, Simon Antal, a bányászszakszervezet főtitkára, Monos János, a Borsodi Szénbányák igazgatója, és ott voltak a bányászat, a járási párt- és tömegszerve- zetek vezetői, valamint a munkatársak és kollégák.

Menyhárt László miniszterhelyettes méltatta Lőcsei Lajos 5 évtizedes tevékenységét. s az utóbbi 22 évben végzett eredményes igazgatói munkáját. Nyugdíjba vonulása alkalmából tolmácsolta dr. Szekér Gyula miniszter jókívánságait, majd átadta a Mim kenérdemr rvd arany fokozata kitüntetés* Dr. Bodnár Ferenc, a Központi Bizottság és a megyei pártbizottság köszönetét tol mácsolta és külön is megköszönte az áldozatos munkát. az emberséget, ahogv •Lőcsei elvtárs a vállalatéi vezette. A munkatársak ajándékokkal kedveskedtek nyugállományba vonuló igazgatójuknak. Tóth István

„E szörnyeteg neve: vízáradás— " (f.)

II legnagyobb árvíz Miskolcon

MA 95 ÉVE, 1878. augusztus 31-ének hajnali egy és két órája között Miskolcon 2185 család küzdött az élettel és halállal. Egy éjfél körül, vastag fekete íellegek- ből kitört bükki felhőszakadás, pillanatonkint. felgyulladó villámokkal rázúdúlt a Szinva völgyében a város népére.

A víz már a Szinva lillafüredi szakaszán is percen- kint 10—20 centimétereket növekedve, felszaggatva a bükki kocsiutat, szennyes iszappal és gallyak, ágak. fák es kerítések szemétkeveréké- vel nagy erővel rohanta meg, sodorta el és döntötte le a házakat, elsőnek a Nagyvát- hy utca, majd a Petőfi utca mentén.

A kerítésromok, gerendák szövevényébe ekkor már a Felső- és Alsó Királymalom roncsai is belekeveredtek. A vész elsősorban arra a városrészre zúdult, ahol most az „összekötő városrész” tízemeletes bérházai nőnek ki a földből egymás után.

Mire kétméteres magasságra dagadt áradat teljes erejével rászakadt a Szabó Lajos utca—Bacsó Béla utca közötti városrész házaira, m^r betöltötte a vaksötét éjszakát a menekülők segélykiáltása. a fuldoklók hörge- se, az áradástól vert épületek recsegése, a falak zuhanása, az állatok fíokoli Ordítása.

Tíz percen belül — végig a főutcán, az Arany Janos és Vörösmarty utcákon — az emberek menekülni akarása már egyértelmű volt a biztos halállal. Egy rettenetes és kiszámíthatatlan ellenség támadt az emberekre a fekete sötétségben. Aki az utca felől várta a sodró vízáradat betörését., mielőtt észrevehette volna, az udvar felől törte az be az ajtókat, betódult a szobákba, egyet kavarodott a négy fal közöl, ledöntötte és rakásra hányta a bútorokat. Ha azok kifértek a kidöntött ajtókon, rohant a sodró ár tovább, ha nem, akkor kidöntötte a falakat. Az anyák karjáról gyerekeket szakított le, i

akik a bútorok tetejére menekültek, azokat megfojtotta a szennyes, iszapos áradat.

A város megkímélt, vízmentes részein a felriadt lakosok csak a félelmetes zúgást, recsegést és a rohanó tengert láttáik, hallották. Mit tehettek mást, várták a nehezen megvirradó napot.

Egy varos katasztrófája volt ez az árvíz.

A pusztulást színesen írja az egykorú szemtanú. „Az aradat pusztító1 derékhada cl vonult. Medrébe szorult a víz. De még mindig dőlnek a megtámadott házak, a keményekbe menekült szerencsétlenekkel. A fuldoklók hörgésc többé már nem hal- lattszik. Ott fekszenek a víz partján, zúzódások, sebek tá- tonganak testeiken. Nem tudni. hol volt egy ház, egy utca. Félmeztelen, átázott, didergő emberek cipelik iszapos rongyaikat száraz helyekre. összetört bútorok szilánkjait húzgálják, hányjak ide. s tora... Egy nio- soteknöbcn négy quermok

í

hullája fekszik. Amott, egy ablakon betekintve, irt hulla mered ránk ... A gazdag az iszapban keresi aranyat, ezüstjét, bársonyát, a szegény is ott keresi ócska rongyait...”

Mi történt a főutcán? Itt akadály nélkül zúdult végig az ár a városházától kezdve, le a Selyemretig. Az új akác- ültetvényeket derékba törte és meztelen karóvá változtatta az áradat. A kockaköveket felszaggatta, másik helyen torlaszokat épített belőle. az emeletes házak előtt öt-hat méternyi szélességű árkokat mosott. Az ezreket erő kelmeket. ruhákat, éle: miszereket, árukat az iszapban hagyta vissza az áradat. Egy pokoli zsibvásár képe volt mindez ...

Az aradat voltakepen a Forgó-hídnál képezte ki az árvíz tömegének legerösebo torlaszát. A többi hidat ma; elsodorta. Ez a torlasz az emeletes házak magasságában nőtt félelmetessé : a szet- tépett kerítések, elsodort háztetők roncsai, gerendák, bútorok. bölcsők, ketrecek, szekerek. iparcikkek roncsai, szilárdan összeszőve az emberek és állatok hullájával.

a szinván Állott két

Királymalom, a Papmalom, a Vágó-malom, a Fáy- és a Bükk-malom csak alapjaiban maradt meg. A leomlott és megrongált h;!:ak száma 2185 lett. 263 felismert és 73 felismerhetetlenségig összeroncsolt halott. A Sajóig görgetett holtakat pedig nem lehetett összeszámolni.

Komaromy József