Észak-Magyarország, 1973. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-31 / 203. szám
/ ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1973. aug. 31., péntek Tanévkezdés előtt 60 millió Két kulturális jegyzet A 100-as taneszközökre Ipari Szakmunkásképző V, Intézet A szeptemberi kezdésre már készen állnak az iskolák. Az első csengőszót alapos munka, gondos felkészülés előzi meg az általános- és középiskolákban egyaránt. Az 1973-as tanév különösen igényli ezt. hiszen több szervezeti és tartalmi változás történt az iskolákban. Indulásra készen Az ipari és mezőgazdasági szakmunkásképző intézetek számára is változást hoz az új tanév; pártunk oktatáspolitikai reformja valamennyi szakmunkásképző intézet életére kihat. Britnek függvényében készültek fel a tanévkezdésre a miskolci Pataki István Ipari Szakmunkás- képző Intézetben is, ahol Bujdos László igazgató tájékoztatott az új tanév változásairól, s a jelentkezések idei alakulásáról. Az intézet a megye nagy iskoláihoz tartozik: a 2300 tanuló közül nyolcszázan most kezdik tanulmányaikat. A tanévkezdés előkészületei tehát nem kis gondot jelentettek az iskola vezetőinek. A szakmunkásképző intézetek új fenntartó szerve, a megyei tanács művelődésügyi osztálya is bekapcsolódott az előkészítő munkába, segítséget nyújtva a tanév indulásához. Az oktatáspolitika fejlesztésére vonatkozó párthatározat egyik sarkallatos pontja, a tanulók túlterhelésének csökentése az ipari és mező- gazdasági szakmunkásképző intézetekben is jelentkezik. A 100-as Szakmunkásképző Intézetben is fontos feladat ennek megvalósítása Természetesen a szakmunkás- képző intézetekben sajátos módon alakult a tanulói túlterhelés kérdése. Az elsős tanulóknál életmódbeli változás következik be: az addigi tanulás és játék után a tanulás és munka lép előtérbe. A 100-as intézetben heti 18 elméleti és 21 óra gyakorlati foglalkozás kötelező a tanulóknak. A délutáni tanulás, a szakköri tevékenység, s a mozgalmi munka is sok elfoglaltságot jelent a diákoknak. Az iskola tehát fontos feladatának tekintette a túlterhelés csökkentését. Korszerű módszerek A megoldás egyik módja a tananyagcsökkentés, amelyet a szakmunkásképző intézetekben is — a tapasztalatok felhasználásával — központilag határoztak meg. De a tanulói túlterhelés oka nemcsak a tananyag mennyiségében, hanem a tanítási órák minőségében is rejlik. Az intézet a tanúiéi aktivitás növelését tűzte ki célul az új tanévben. A tanár és diák közös munkája nemcsak az érdeklődés felkeltését, hanem az oktatás eredményességét is elősegíti. Az iskola az elmúlt évben is sokat tett az oktatás színvonalának emeléséért. Korszerű szemléltetőeszközöket, oktatási segédeszközöket biztosított a tanításban. Az írásvetítő, az aspektomat s az audovizuális berendezések ma már nemcsak a közismereti, hanem a szakismereti óráknak is nélkülözhetetlen kellékei. Maguk a tanulók is készítettek szemléltetőeszközöket: a modellek készítése során elméleti és gyakorlati ismeretekre is szert tettek. A szakmunkástanulók túlterhelésének csökkentésénél figyelembe kell venni a tanműhelyi gyakorlati munkát is. Az intézet megfelelő munkakörülmények biztosításával csökkenti a tanulók fizikai megterhelését. A tan- . műhelyek korszerű berendezése, a védőruhák alkalmazása és az „üzemi tornapercek” szervezése is a túlterhelés megszüntetését seiíti elő. Kevés a kovács I A Pataki István Ipari Szakmunkásképző Intézetben mór megtörtént a beiratkozás. Az egyes szakmák jelentkezési aránya hasonló az előző évekéhez. Az idén is nagyon kevesen jeletkeztek a melegüzemi szakmákra. Az öntő, a kovács, a hengerész- ! 'forrasztár szakmák ma már nagyrészt gépesítettek, így nem igényelnek túlzott fizikai megerőltetést. Az érdek- ] telenség okát inkább a pé- j lyaválasztás irányításában j kellene keresnünk. Az általános iskoláknak a pályaválasztási felkészítésben nagyobb gondot kellene fordítaniuk a melegüzemi szakmák megismertetésére. A szakiba szépségét, érdekességét tanulmányi kirándulások alkalmával is bemutathatják a gyerekeknek. S hogy egy szakma megismerése mennyire befolyásolja a tanulók pályaválasztását, azt a 100-as számú intézet példája is igazolja. Az iskolán belül, a tanműhelyben foglalkoztak a tanulókkal: a különböző szakmákat bemutatták nekik. Így oldódott meg az idei tanévben a gépi forgácsolók beiskolázásának problémája: a túljelentkezés miatt még bővíteni is kellett a létszámot. Mikes Márta Szeptember végéig eléri a 60 millió forintot a Tanért által újonnan kiszállított taneszközök értpke. Több újdonság is forgalomba kerül; például az óvodásoknak készült üvegmozaik- és építőkészlet. Az álta- lánoc iskolai írás-olvasás tanításához korszerű kivitelben gyártják a betűtáblákat és a betűsíneket. Eddig hat új oktatófilm is elkészült. Programozott nyelvleckék könnyítik a gimnáziumi orosz és angol nyelv tanítását, s hangszalaggal köny- nyítik a gyakorlást a gép- és gyorsírást tanuló diákoknak is. PortrJ Ács István rajza TANFOLYAMOKAT indít a DIÓSGYŐRI VASAS BARTÓK BÉLA MŰVELŐDÉSI KÖZPONT: Villany szerelőipari Gyermekeknek BALETTOKTATÁS; Vállalat tánc-, mozgásművészet, 5 éves kortól, szeptembertől júliusig. Nőknek: GÉPPEL-HIMZÉS 3 hónap alatt építőipari részlege SZABÁS- ÉS VARRASTANFOLYAM három hónapos.. budapesti és vidéki munkákra felvesz kőműveseket Minden korosztálynak: NYELVTANFOLYAMOK: Orosz, német, angol nyelven, és segédmunkásokat. öt hónapos kurzusokban. Jó kereseti lehetőség, minden héten szabad szombat. Különélés! pótlék. Kedvezményes utazás és étkezés. Szeretne On is gépkocsi-tulajdonos lenni? Vásároljon használt személygépkocsit a t Természetbeni szállás vagy szállásköltség. Jelentkezés: ' aj* m. Budapest, VII., Síp utca 23. ■rai nagy őszi r 3 'Beruházási osztály 1 inmiir vásárán! „D” épület, I. emelet 3. szoba. t — Különféle típusú gépkocsik nagy választékban, — egyes gépkocsiknál engedményes ár, — közületek által leadott gépkocsikra kedvező OTP-hiteifeltételek, A Tiszai Nádgazdasági Vállalat — a vásáron gépkocsik átvétele bizományi értékesítésre. 1973. szeptember 1-től szeptember 10-ig Keresse fel On is a MERKUR-telepeket: hétvégiházBudapest XIII., Röppentyű u. 73. Debrecen, Balmazújvárosi út 3. bemutatót Hétköznap 8-tól 15 óráig, szombaton, valamint szeptember 2-án, tart vasárnap 8-tól 13 óráig tartanak nyitva. * Miskolcon a Városház tér kiépített parkterületén. 1. A panasz nem mindig humor A televízió több milliós nézőtábora igényli a humort. Á televízió illetékesei, elsősorban a szórakoztató főszerkesztőség vezérkara törekszik is rá, hogy ezt az igényt a lehetőségekhez képest kielégítse, s ha ez teljes mértékben ritkán sikerül is, annak oka nem mindig a műsor szerkesztőiben keresendő. Néhány héttel korábban beszámoltunk róla, hogy éppen az említett televíziós főszerkesztőség vezetője írt egy szakfolyóiratban arról, hogy a televízió humora még nem született meg, s mindazok a humorforrások, eszközök, kifejezési formák, amelyek más közegben — nyomtatásban, színpadon, rádióban, pódiumon, magántársaságban stb. — elemi erővel hatnak, a képernyőn adott esetben erősen csökkent hatásuk van, vagy éppen hatástalanok. Másképpen hat egy-egy poén a színházi nézőtéren ülőre, másképpen arra, aki baráti társaságban, az élőszó közvetítésével élvezi,’ és megint más a hatása, ha azt a humoros jelenséget filmezett formában, szűk családi körben, otthonában látja. Sokféle érdekes és jó törekvést láthattunk az elmúlt évek: során a televízió humorának megteremtésére. Ismert humoristák ötperces csevegésétől a megfilmesített kárikatúrákon- vicceken át a humoristák klubjáig és a tévé-kabarészínházig sok mindennel próbálkoztak, ám tartós siker nélkül. Az esetek nagy hányadában a nem televízióra készült humoros produkciók, filmek, színpadi játékok, paródiák nagyobb hatást értek él, mint a kifejezetten televíziós próbálkozások. A humoristák klubja — amely elég hosszú próbálkozás után feladta a küzdelmet — jól illusztrálja, hogy a más helyen sikeres humor a képernyőn nehezen találja helyét. Ismert humoristák, akiknek írásait örömmel olvassuk, és olvasás közben jót derülünk azokon, gyenge színészeknek bizonyultak, csikorgó előadásmódjukban elvesztek a poénok. Es sokszor a lapok panaszrovataihoz hasonlatossá vált egy- egy műsor. Ennek feléledése kísért a nemrégiben bemutatott, Minden lében öt kanál cimű műsorban, amely bevallottan arra törekszik, hogy minden alkalommal öt humorista ártsa bele magát különböző közérdekű ügyekbe. Az első adás kevés reményre jogosított fel. Az öt szerző, akiknek közérdekű panaszokat feldolgozó, többségben derűs hangvételű írásait érdeklődve szoktuk olvasni, a képernyőn nem tudta lekötni figyelmünket. Az a bürokratikus huzavona, amit egyikük tollából az újságban izgalommal olvastunk, magától a szerzőtől, élőszóban már nem vojt olyan érdekes. S a panaszügyek — mégha indulatokat is keltenek bürokráciával, kiskirálykodással, az évtizedek óta ki nem javított apróbb hibákkal szemben — nem lehetnek egészséges humorforrások. Ha a televízió a maga sajátos humorának keresésében most a panaszügyet kívánja tévé-humorrá ütni, alighanem megint tévúton jár. Tovább és másfélé kell keresni a televíziós humort. Mi nézők csak szurkolni tudunk e keresés közben. 2. Kell-e tanulni Maigret-töl? M aigret felügyelő kalandjait, bravúros nyomozásait százezrek, vagy éppen milliók szeretik Magyarországon is. Nem is megvetendő szórakozás a vacsora utáni emésztés óráiban leülni a képernyő elé, és gondtalanul figyelni, hogy az ötvenperces adás harmadik percében milyen újabb bűncselekményről kap bejelentést a mesterdetektív, miként nem tudja újra eltölteni családi körben ebédjét, vagy vacsoráját, hagyja kihűlni kedvenc hagymalevesét, hogyan szólítja azonnal magához hűséges famulusait, hogy aztán a negyvennyolcadik, negyvenkilencedik percben minden tisztázódjék. Egy pillanatig nem akarjuk elvitatni a regényíró Simenon ötletességét. Azt, hogy kevés számú, állandó kapta!álra milyen meglepő módon tud új meg új felsőrészeket felhúzni. Ártalmatlan, kellemes szórakozás a Simenon-féle detektívre- gény, és a belőle készült Maigret felügyelő filmsorozat 50 —50 perce. Miért is kell hát megkérdezni, hogy kell-e Maigrettől tanulni? Nem nekünk, hanem magyar filmgyártóknak, rendezőknek, más alkotóknak, akiknek munkáit igen gyakran Maigret felügyelő kalandjaival, logikájával, észjárásával vetik össze. Nemegyszer még történelmi témájú filmnél is hallottunk olyan fura megjegyzést, amelynek forrása a Maigret- logika fetisizálásából fakad. Nem is olyan régen egy magyar bűnügyi filmvígjáték kapcsán is elhangzott valahol az a kérdés, miért nem tud Iksz filmrendező Maigret-től tanulni? Már akkor azt mondtuk, hogy még csak az kéne, mentsen tőle az isten és egyéb. A viszontválasz, illetve kérdés pedig így hangzott: miért, Simenontól talán nem lehet tanulni? Simenon regényt ír, a filmet nem ő csinálja. A magyar filmrendezőnek nem kell a regényírótól tanulni. De a 'Maigret-filmek rendezőjétől sem. Alapvetően a következő okok miatt. A Maigret felügyelő kalandjai televíziós filmsorozat. Azonos recept szerint készülp, mindig azonos Időtartamban jelentkező, sémára húzott, szórakoztató, kalandos történet, amely a békés otthon esti csendjében jó időtöltés. Mozivásznon elviselhetetlen lenne. Nem lehet egy televíziós detektív-filmsorozatot példaként állítani mozifilmek alkotói elé. A másik fontos különbség. Egészen más társadalmi körülmények között játszódnak le a soha nem volt, és soha nem lesz, kitalált mesterdetektív kalandjái, mint amilyenek között mi élünk. S többségben azok a fajta bűncselekmények, amelyek ügyében nyomoz, a mi körülményeink között teljesen szórványösak, vagy éppen nem adódhatnak, de a társadalmi berendezkedés, felépítettség, az emberek körülményei kizárttá is teszik a Maigret féle cselekményvezetést, illetve meseszövést nálunk. Végül, de nem utolsósorban azt is meg kell említeni, hogy a Maigret felügyelő angol filmsorozat, amely kéjesen karikírozza a francia állapotokat. Ez viszont az ő kettőjük ügye. Nekünk ez semmiképp nem lehet példa. Ismételten elismerve, hogy Maigret felügyelő ötven percei az otthoni vacsora után kellemesen tölthetik ki az időt — bár az egyes ötven percek színvonala nagyon hullámzó — mozikban bemutatandó játékfilmhez nem szolgálhatnak például. Benedek Miklósi
