Észak-Magyarország, 1973. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-22 / 195. szám

ÉSZAK- MAGYARORSZÁG 4, 1973. aug. 22., szerda A képernyő előtt Ünnep-váró héten Az alkotmány ünnepét megelőző hét színes választékából először egy érdekes dokumentumfilmre emlékeztetünk. Rad- ványi Dezső szerkesztette, Fehéri Tamás rendezte a Két olim­pia — és közben egy világháború című filmet. 1936 és 1948 között szüneteltek az olimpiai játékok, 1939-től 1945-ig a második világháború söpört és pusztított. A háború előtti utolsó olimpia a hitleri birodalom fővárosában, Berlinben volt. A nácik az olimpia idejére „felfüggesztették” rettenetes elméletük és politikájuk realizálását. Érdekes volt hallani az akkori magyar olimpikonok emlékezéseit, látni a hajdani küzdelmek felvételeit, az olimpiát kisérő mozzanatokat. Valami azonban még kívánkozott ehhez az első részhez. A hazatérő magyar olimpikonokat lelkesen fogadta a közön­ség és a hivatalos vezetés. Kabos Edét, mint láttuk a hajdani híradóból, a vállukon hozták ki a Keleti pályaudvarról. Ugyanezt az olimpiai bajnokot később munkaszolgálatban pusztították el. Jó lett volna szólni azok sorsáról, akik nem élnek, akik elhaltak és akiket elpusztítottak a berlini magyar győztesek közül. Az SS-tisztté züllött, ma is gyűlölködő hazaáruló vízilabdázó mellett rájuk is juthatott volna néhány perc. A második rész az 1948-as olimpiára emlékezés egye­netlenebb volt, több megszólaltatott igen terjengősen beszélt. A legtermészetesebb és leghangulatosabb Papp László ököl­vívó volt. A film egésze értékes munka, nemcsak a két olim­piát idézte, hanem azt is, ami közben volt, a második vi­lágháborút. * Sokszor bebizonyosodott már, hogy lehet a képernyőn lég­kört teremteni, környezetet, történéseket megjeleníteni, min­dén szcenográfiai mankó nélkül, egyetlen arccal és a puszta mondandóval is. Természetesen nem közömbös az arc és a mondandó. Több jó példa is adódott erre az elmúlt héten. Bánki Zsuzsa önálló műsorának, a Nincs mese?! címet adta. így: kérdő- és felkiáltó jellel. Puskin, Browning, Karinthy Frigyes, Molnár Ferenc, Örkény István. Kosztolányi Dezső, Ladányi Mihály és mások verseivel, sanzonjaival, kisprózái­val mutatta meg az élet sokszínűségét, azt az életet, amely sokszor kemény is, de egy kis színesség, egy kis mese nélkül nem lehet teljes. Kardos László akadémikust 75. születésnapján portréfilm­mel köszöntötte a Televízió. A Bihari Sándor szerkesztette, j Oláh Gábor rendezte egyórás filmben tulajdonképpen elha­nyagolható volt Mezei András költő alkalmi riporteri né­hány közbeszólása, az idős professzor, irodalmi folyóirat­főszerkesztő önvallomásából úgy kerekedett ki az életpálya, hogy szinte végigkísértük a debreceni évtizedeken át a fel- szabadulásig, majd a mindinkább kiteljesedő műfordítói, egyetemi oktatói, esszéírói, lapszerkesztői, közéleti úton a marxista irodalomtudomány nagy alakját, kiemelkedő szemé­lyiségét. Ügy érezhettük: együtt töltjük az egy órát, előttünk tárul fel az egyetlen arc mögül egy gazdag, tartalmas élet. Ennél a témakörnél kell megemlíteni az Egy óra — három arc című Darvas Lili-müsor ismétlését. Ezt a műsort első be­mutatásakor, s most veszprémi díjnyertesként ismétlésben is, örömmel, a nagy művészegyéniségeknek és teljesítményeknek kijáró őszinte tisztelettel fogadtuk. * Hegynek fel címmel műveiből készült összeállítással tisztel­gett a Televízió a tíz éve elhunyt Kellér Andor emléke előtt. Illés Endre rajzolta meg Kellér írói portréját, ő kötötte össze az egyes dramatizált írásokat. A letűnt mágnásvilág rajzai, a mai élet egy mozzanatát idéző egy játék után Kellér ismert életrajzi regényeiből, az író a toronyban és a Bal négyes páholy hőseinek, Szomory Dezsőnek és Beöthy Lászlónak éle- ! téből kaptunk egy-egy jellegzetes dramatizált mozzanatot, jó megvalósításban, néhány kiemelkedő színészi alakítással. Bá­lint András előadásában láttuk, hallottuk Kellér Andor Déli posta című tárca-sorozatának egyik kis remekét, amely ismét azt bizonyította, hogy az egyetlen arc is televízió-szerű lehet, ha van miért odafigyelni. A műsor egésze sokszínűén idézte meg Kellér Andort. Benedek Miklós r Villanyszerelőipari Vállalat építőipari részlege budapesti és vidék] munkákra felvesz kőműveseket és segédmunkásokat. Jó kereseti lehetőség, minden héten szabad szombat Különélés! pótlék. Kedvezményes utazás és étkezés. Természetbeni szállás vagy szállásköltség. 5 Jelentkezés: Budapest, YTI., Síp utca 23. Beruházási osztály „D” épület, L. emelet 3. szoba. KÉT TOKAJI TÁRLAT A művésztelep húsz éve Stílusos környezetben, a 900 éves Tokaj történelmé­nek tárgyi emlékei között, a helytörténeti múzeumban rendezte meg a Népművelési Intézet és a Zilahy György Művészetbaráti Kör a két évtizede működő tokaji mű­vésztelep összegező kiállítá­sát. — Az ország művésztelepei sorában sajátos helyet foglal el a tokaji. Azok a képzőmű­vészek, rajztanárok járnak ide, akik huzamosabb ideje vezetnek képzőművészeti kört, elméleti és pedagógiai gyakorlati munkájukkal je­lentősen hozzájárulnak a képzőművészeti-esztétikai ne­velés korszerűsítéséhez. Nem iskolaszerű zárt csoportosu­lás ez, hanem a vizuális kul­túra fejlesztésén fáradozó művésztanároknak e telep al­kotói bázist és szakmai in­formációs fórumot jelent — határozza meg találóan To­kaj képzőművészeti szerepé­nek lényegét Bánszky Pál művészettörténész a mostani kiállítás katalógusában. Meghatározó jegyek A jubileumi tárlatra hu­szonkilenc olyan festő, gra­fikusművész, s a képzőművé­szet, iparművészet egyéb műfajaiban munkálkodó négy további művész küldte el jellemző alkotásait, aktív­nek fejlődéséhez a tokaji művésztelep meghatározó je­gyekkel járult hozzá. Az itte­ni hatás nem mindegyikünk­nél mutatható ki közvetle­nül a műveken, hiszen kö­zülük többen bonyolultan áttételes képi kifejezésekkel élnek, különféle absztrakt irányzatok követői — de a hajlamaikhoz, művészi egyé­niségükhöz leginkább megfe­lelő formanyelv kiválasztá­sához az itteni élmények, serkentő viták segítették va- lamennyiüket. A különféle irányzatok követői a tokaji művésztelepen egyaránt za­vartalan alkotói légkörben dolgozhattak. Ami a sokfé­leségben az összhangot meg­tartotta: az a közös művészi igényesség. A jubileumi tárlat látoga­tói Tokajban sűrítve láthat­ták jelenkori képzőművésze­tünk szinte valamennyi irányzatának dokumentuma­it. Az alföldi iskola tömör realizmusa élteti a tokaji művésztelep legidősebb ge­nerációját képviselő — a né­hány éve elhunyt — Füstös Zoltán utolsó képeit, s en­nek az irányzatnak modern folytatója a hajdúsági Fekete Borbála, akinek Hegyaljai táj című képe a kiállítás egyik legemlékezetesebb al­kotása. A népművészet tuda­tosan választott példaképe a festő Karsai Zsigmondnak — s a textilművészetekben je­leskedő Madarász Gyuláné- nak és Baloghné Boros Ilo­nának is. E csoporthoz húz hajlamai szerint Tokaj hű­séges festő krónikása — s az itteni művészetbarát kör szellemi mindenese — Ten- kács Tibor. Küldő kiállítások A művésztelep egykori vezetőjének — s a művészet- barát kör névadójának — Zilahy Györgynek a művé­szetét külön emlékkiállítá­son mutatta be Tokaj. (Ezt a kiállítást már méltattuk lapunkban.) A közös tárlaton az ő emlékét, s hatását Fák című, szuggesztív hatású festői látomása idézi. A mennyiségre s minőségre egyaránt gazdag grafikai anyagból kitűnnek: Xantus Gyula klasszikusat a mo­dernnel szervesen ötvöző, vegyestechnikájú lapjai, Kal­már Sándorné sajátos szín- világú kompozíciója, a Mag­ból virág című grafika, Bényi Árpád Gyászének-e, Lantos Ferenc op-artos va­riációs játékai. A plasztikát Cséri Lajos bronzérmei, veretei s La- votha Géza rézdomborítása képviselik igényesen a ju­bileumi tárlaton. Bélyegek tükre Az ünnepi év képzőművé­szeti kiállításai sorában To­kaj rangos helyet ad a mai magyar bélyegművészet be­mutatására is. Nálunk a bé­lyegművészet értékes hagyo­mányokra tekint vissza, s ezek a hagyományok méltó folytatásra kötelezik napja­ink grafikusait. Annál is in­kább, mivel a bélyeg a leg­szélesebb körben ható, a legnagyobb példányszámban terjesztett, mindenkinek a kezébe eljutó műalkotás. Épp ezért szinte felbecsülhetetlen a vizuális ismeretterjesztő, s ízlésnevelő lehetősége is. Zombory Éva grafikusmű­vész szakmai rangját fémjel­zi, hogy a népi faragóművé­szetet megörökítő sorozata 1969-ben „az év legszebb bélyege” kitüntető címet nyerte el. Azóta is rendre jelennek meg a gyűjtők ál­tal különösen nagyra becsült, igényes ízlésre, s csiszolt mesterségbeli tudásra valló, finommívű sorozatai. A tokaji kiállításon végig­követheti a látogató Zombory Éva fejlődési útját — az első, emlékezetes sikerű Halasi csipke bélyegsorozattól leg­újabb virágos bélyegeiig. Gyönyörködhet például a bélyeggyűjtők ünnepi alkal­maira, a bélyegnapokra megjelentetett Corvinák, vagy a Régi magyar éksze­rek című sorokban. Egyéb alkalmi sorozatai közül mű­velődéstörténeti emlékeztető­nek is becses a MABÉOSZ IX. kongresszusa alkalmából készített sora, amelyen mo­dem grafikai keretbe illeszt­ve idézi elénk a legkorábbi magyar postai bélyegzéseket. Méltán kapott külön falat az 1370. évi Képes krónika legszebb lapjait bélyegen újjáteremtő sorozata — a hozzá .készített, nagyméretű tervekkel együtt. Égetően időszerű a Kör­nyezetvédelem 1973 című új bélyegterve, amely vizuális figyelmeztetés a mindannyi­unkat fenyegető civilizációs veszélyekre. Zombory Éva tokaji kiállí­tása meggyőzően tanúsítja, hogy a maga sajátos grafi­kai eszközeivel, a jellege miatt kötelezően közérthető műfajban úgy szolgálja a művészetet, hogy ezáltal tu­datosan közösségnevelő szol­gálatot is teljesít. Berecz József Májusban alakult Miskol­con a miniatűr könyvek gyűjtőinek klubja. Eleinte tizenegyen voltak, ma már huszonkettő a tagok száma. A miniatűr könyvek gyűj­tése hasznos hobby. Nemcsak a könyvek tetszetős, szép külseje, hanem a művek ér­téke miatt is. A miskolci gyűjtők azért alakítottak klubot, hogy szer­vezett formában gyűjthessük a miniatűr könyveket. A klub elnöke, Szegeczky László elmondta, hogy szoros kapcsolatot tartanak a ki­adókkal, így a Szépirodalmi, a Helikon és a Kossuth Könyvkiadóval is. Rendsze­resen megkapják a legújabb könyvek bibliográfiáját, a klub pedig a kiadók segít­ségével biztosítja tagjai szá­mára a könyvek vásárlását. A miniatűr könyvek gyűj­tésének -egyre többen hódol­nak. Budapest, Pécs és Sze­ged után az ország negyedik klubja' a miskolci könyv­gyűjtőké. A fővárosi Guten­berg Művelődési Ház példá­jára alakult. A gyűjtők a könyveket három kategóriába sorolják: a „legnagyobbak” a törpe könyvek, négyszer hat cen­timéter nagyságig. Utána kö­vetkeznek a miniatűr köny­vek, amelyeknek alsó méret­határa másfélszer egy centi­méter. Az ennél kisebb ki­adványok a mikrokönyvek kategóriájába tartoznak, eze­ket már csak nagyítóval le­het olvasni. A miskolci gyűjtők külön­leges könyvritkaságokkal is rendelkeznek: Mária Terézia korából származó számvető­könyv, 1082-es tároanaptár. Német költők antológiája 1839-ből, liliputi szótárak... A klubtagok minden hó­nap második hétfőjén gyűl­nek össze, csereberére, könyvrendelésre, eszmecse­rére. Legközelebb augusztus 27-én találkoznak. A mini­atűr könyvek előállításáról és gyűjtéséről rendeznek előadást és kiállítást, amely­re az érdeklődőket is szí­vesen látják. (mm) Figyelem! Irodahelyiségek bérletére, vagy megvételére alkalmas épületet, vagy épületrészt keresünk Miskolcon 250—500 négyzetméter alapterületig. Ajánlatokat a kiadóba „Északkelct­Magyarország” jeligére kérünk. A VOLÁN 3. sz. Vállalat 1. sz. üzemegysége Kazincbarcika felvételre keres női és férfi munkavállalókat KALACZI munkakörbe. Törpe, miniatűr, mikro Könvvgyűjtők klubja

Next

/
Oldalképek
Tartalom