Észak-Magyarország, 1973. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-08 / 158. szám

C3ZAK-MAGYARORSZÁG 6 1973. július B,, vasárnap t ' filmnézőben Belgrádban A ■ jugoszláv filmtermés rendkívül hullámzó. Ezt ál­lapíthatja meg az a mozilá­togató is, aki rendszeresen megtekinti déli szomszédunk filmjeit és hasonló megálla­pításra juthat, aki különbö­ző híradásokból nyomon kö­veti a jugoszláv filmművé­szet mindennapi életét, meg­ismerkedik azokkal a filmek­kel is, amelyek hazai mozi­vásznainkon nem láthatók, vagy éppen módja nyílik egy csokorba gyűjtve hosszabb idő filmtermését átnézni. A közelmúltban magyar film- átvételi delegáció tagjaként ez utóbbi módon ismerked­hettem a jugoszláv filmek­kel. Már a filmátvételi dele­gáció elutazása előtt elgon­dolkoztatott egy rövid' hír­adás, amely szerint bírósági eljárás folyik az egyik is­mert jugoszláv rendező ellen, mert Műanyag Krisztus cí­mű filmjében a mai jugosz­láv valóságról olyan eltorzult képet ad, amely sérelmes, és messze meghaladja a művé­szi szabadság határait. Jugoszláviában napjaink­ban tizennégy vállalat készít játékfilmeket, s ehhez orszá­gosan hat filmgyár, illetve stúdió áll rendelkezésükre. A filmgyártó vállalatok meg­hökkentően magas száma eleve kizárttá teszi, hogy egy­séges jugoszláv filmművé­szetről beszélhessünk, hiszen nemcsak a szövetségi álla­mok mindegyike rendelke­zik külön-külön filmgyártó vállalattal, hanem van, ahol több is működik, például Szerbiában. Horvátországban, és e gazdasági szértszórtság bizonyos eszmei és művészi megosztottságot és szóródást is jelent. Legutoljára az elmúlt év őszén volt Belgrádban az egész jugoszláv filmtermést felsorakoztató beniutató, amelyen a szocialista orszá­gok filmátvételi bizottságai megtekinthették, hol is tart ennek az országnak filmmű­vészete. Már akkor kitapint­ható volt enu hí-n ■ ' i gónak a szerelme. Fárasztó­an vontatott, nagyrészt ér­dektelen játék, olykor szinte amatőrt érzékeltető szinten. Egyes képek jól sikerültek, szépek a tájfelvételek, s a film alkotói nehezen tudtak szabadulni a hegygerincen teherrel felfelé haladó embe­rek sziluettjétől. Ennek a tör­ténetnek a mához kapcsoló­dását mindössze az égen át- suhanó lökhajtásos repülő­gép megjelenése jelzi. Szere­lemből élni címmel a zágrá­bi Croatia Film Vállalat pro­dukciójaként elfogadhatóan mai történetet láttunk két egyetemista szerelméről. E történetben, hogy a fiú ta­nulmányait gondtalanabbul befejezhesse, a pedagógusje­lölt lány vidéken tanítói ál­lást vállal. Összeházasodnak előbb, hogy mint asszony menjen ki falura. Fizetésé­ből támogatja a fiút, aki vi­szont hűtlenül elhagyja. A lány falusi élete azonban igen érzékletesen mulatja meg a mai jugoszláv falu életét, annak sok visszássá­gát is. egyben képet kapunk a fővárosi egyetemisták nem könnyű életéről. Nem külö­nösebben nagy értékű, sok helyen didaktikus, de becsü­letesen elkészített munka. (Át is vettük magyarországi forgalmazásra.) Meghökkentő életszemlélet tükröződött két filmből. Az egyik Belgrádban készült, a címe Szöszke. Színes opera­tőri variáció-bravúrok veze­tik be a filmet, s ugyancsak az ily módon fényképezett autósztráda-kereszleződés képei zárják a filmet. A köz­beeső másfél órában egy ko­rosodó utcalány, aki az éjsza­kát a rendőrbíró előszobájá­ban tölti, életepizódjait me­séli az ügyeletes rendőrnek. A lányt mindenki becsapja, ő maga mindent elront, min­dig pórul jár, míg mások bol­dogulnak mellette. Meglepő fordulatként a film végén a rendőrbíró csupa emberbará­ti szándélfhzi i. i • Mrdusi faluban. E falu nem létező település. Amiről a film szól, azonban valóságos társadalmi probléma. A lalu nagyravágyó népfront-elnöke más helyi vezetőkkel együtt elrendeli, hogy be kell mu­tatni. a helybeli lakosokkal a Hamletet, mert egyikük lát­ta a városi színházban. A ta­nítóval saját szájuk ize sze­rint átíratják a történetet, s például a párttitkárra oszt­ják Claudius szerepét. Ugyan­akkor a Hamletet játszó fi­atalember apját. : magán­életben, mert az a körmére nézett néhány helyi vezető- J nek. letartóztatják, majd ön- ! gyilkosságba kergetik. És e Hamlet nemcsak a színpa­don, hanem a való életben is keresi apja igazát. Jólle­het hangsúlyozottan felmu­tatja a film az 1947-es év­számot, a történet érezhető­en mégsem huszonhat évvel ezelőtt játszódik, és e furcsa párhuzamban bemutatott szi­tuációk sokszor igaztalanok, erősen vitathatók, és maga a falusi tragédia és a shakes- peare-i tragédia párhuzamba állítása erőszakolt. Nem napjainkban játszódik két film. Mindennek ellenére élni címmel, a kijevi Dov- zsenko Stúdióval koproduk­cióban a Titográdi Filmstú­dió készítette a történelmi té­májú munkát, amely Monte­negró rettentő sziklái között játszódott és a. törökökkel vívott több száz év előtti küz­delmeket mutatja be. (E$t a filmet is megvettük.) Legutolsóként említjük Zi- lahy Lajos Halálos tavasz cí­mű regényének új, szerb filmváltozatát. A Neoplanta Filmstúdió (Űjvidék) szinte egyszerűen lefényképezte a Zilahy-regénvt és rettenetes film született. Az 1938-as magyar filmváltozat ehhez képest ma is haladó művé­szeti alkotás. * film ismertetések Épülő ii Az első korszerű k“: lai könyvtárat 1971. október 25-én avattuk fel Borsodban, a len,invárosi 2-es számú Ál­talános Iskolában. Még nincs is két esztendeje. Azután még ugyanabban az eszten­dőben Megyaszón az általá­nos Iskolában, majd későibb Sátoraljaújhelyen, Mezőke­resztesen, Sárospatakon, Boldván került sor avató­ünnepségekre. A felsorolást nem folytatjuk, mert me­gyénkben immáron 26 kor­szerű iskolai könyvtárat tar­tunk számon, Igaz, a 26 közül 5-öt mos­tanában, szinte közvetlenül a tanév befejezése előtt avattak, de a korábban át­adott, s már huzamosabb ideje működő 21 könyvtár­ról épp a napokban készült el egy felmérés. Egy felmé­rés, mely azt vette számba, arra keresett választ:, hogy az iskolai könyvtárak meny­nyire épülnek be az oktató­nevelő munkába, azaz még egyszerűbben, az adott le­hetőségekkel mennyire él­nek a pedagógusok és a diá­kok. A 21 korszerű iskolai könyvtár adatai természete­sen rendkívül szórtak. Van­nak egészen kiugróan jó eredményeket elérők, bizony akadnak olyanok is, ahol a végzett munka kívánnivalót hagy maga után. A legszebb eredményeket kétségkívül a szerencsi Bocskai István Gimnázium iskolai könyv­tárában érték el, s az is igaz, hogy az itteni munka .min­den bizonnyal országos szin­ten is a legkiválóbbak kö­zé tartozik. Egyedülállóan magas számban, 134 alka­lommal tartottak például ’ tanórát a könyvtárban, de 79 szakköri foglalkozásra s több különböző rendezvény­re is sor került Itt, 498 be­iratkozott olvasója, 5J27 kö­tetet kölcsönzött ki. De hasonlóképpen, ha nem is ilyen kiugróan magas, -mégis szén eredményekről Utazás bonyodalmakkal Vasárnap reggel, Miskolc, Búza téri autóbusz-pálya­udvar. Böngésztük a táblát: autóbusz indul Kazinc­barcikára 9 óra 1 íj-kor. Jónéhány utazni vágyóval együtt a 13-as kocsiálláshoz csoportosultunk. Az autó­busz azonban nem jött. Jött viszont az aggteleki járat helyette. Gyors tájékozódás, a forgalmi iroda ajtajá­ban álló hölgy kissé zavartan mondja: Vasárnap a 9 óra 15-ös nem közlekedik. Így az öt perc késéssel, 9 óra 20-kor induló aggteleki busszal indulunk.a BVK-ig és majd onnan gyalog, fel az újvárosba, Barcikára. (Nem kötekedésképpen, de eddig minden vasárnap elindult az említett járat, s a kifüggesztett menetrend szerint ezen a napon is kellett volna közlekednie.) A második meglepetés: a kalauznő közölte, hogy a gyermekeknek 4 éves kortól jegyet kell váltani, lg}' három jegy helyett négy jegy árával lett vékonyabb a pénztárcánk. Az újabb bonyodalom délutánig váratott magára. Gyalog indultunk az újvárosból a vasútállomásra. A rossz úton lassan kerülgettük a kátyúkat, amikor ve­szettül dudáló személygépkocsi figyelmeztetett, jó lesz az út szélére húzódnunk. Több „sorstársunkkal” együtt fejcsóválva szemléltük volna az IB 13-18 rendszámú, ! vajszínű Wartburg életveszélyes játékát. Ha nem lett volna túl közel hozánk és nem lett volna túl veszélyes a produkciója. De alig robogott el mellettünk az autó, amikor egy bukkanónál a nagy sebességtől szinte a levegőbe emelkedett. Fékcsikorgás, szikraeső, porfelhő. ! Az életveszélyesen billegő kocsi elől, ijedt szöcskeként ugrik el három ember. Közjáték Kazincbarcikán: az idő: 18 óra 1 perc. Az állomáson: egy pénztár tart nyitva, előtte tömött t sorban topognak az emberek. Ricsaj, veszekedés. A Miskolciig közlekedő személyvonat 4 perc múlva indul. A többi pénztár leeresztett függönye meg sem rezdül. A személyvonatot lekéstük. A 18 óra 24-kor induló gyors (?) vonattal lekésett, ideges emberekkel együtt indultunk Miskolcra. Ez a ■ Budapestig közlekedő gyorsvonat Kazincbarcika és Miskolc között csak a nevében az, hiszen többnyire ugyanazon az állomásokon áll meg, mint a gyorsított személyvonat. A különbség csupán annyi, hogy az 50 százalékos 3,50-es jegy mellé személyenként 4 forint 40-ért gyorsvonati pótjegyet kell váltani. Egyetlen napon, egyetlen embernek, egyetlen úton talán elég ennyi bosszúság, hogy megkeserítse a hétvégi kirándulás örömét. Vagy talán az egésznek csak az autóbusz-pályaudvaron a 13-as számú kocsiállás az oka? Nem vagyok babonás, de ha az illetékesek is úgy érzik, akkor egyszerű a megoldás: ki kell iktatni a forgalmi rendből ezt a 13-as számot. Vagy talán más az ok? H. G. Lukovszky László rajza Itt járt Mátyás király Pagodák, pihenők a A bájosan szép Senyő- völgy után Telkibánya felé haladva, jobbra egy új, csúcsos faház állítja meg a kirándulókat. A zempléni erdőrengeteg tisztásán épült, előtte hatalmas rönkökből ácsolt asztalok, ülőalkal­matosságok, s egy felirat: autóspihenő. Mellette, a patak partján zsindely tetős pagoda pa­dokkal, asztalokkal, szalon­nasütővel és a vidék leg­hidegebb vizű forrásával. A neve: Mátyás király kútja. Fölötte a Jeges-bar­lang, lakatra zárva, az er­dészek facsemetét tárolnak benne — kiültetés előtt. A forrás közelében egy sír fa­kereszttel, virágokkal. Azt mondják, egy erdész emelte a sírt Ilonka nevű kedvesé­nek emlékére, s azóta is rendszeresen gondozzák. A környékbeliek Szép Ilonka sírjának nevezik, Mátyás király Szép Ilonkája után, mivel a monda szerint a király ebben az erdőrenge­tegben is járt, nemcsak a Vértes vadonéban — 500 évvel ezelőtt. A pagoda ge­rendái, szarufái nevekkel, dátumokkal vannak tele, a kirándulók kézjegyeivel. Valaki nagy ákombákom betűkkel azt Ls felírta tré­fás jókedvében az egyik gerendára, hogy „itt járt Mátyás király”. A zempléni erdőségnek ez a része mér egy kis íze­lítőt ad abból az újszerű igényből, amelyet a jövő­ben az erdők iránt még fo­kozottabb mértékben táp­lálunk. Eszerint nem csak Kecskemét közelében, Izsákon, Jakabszálláson és Balázspusztán látogattuk meg a borsodi lányokat, akik a helyi, Helvéciái Ál­lami Gazdaságban dolgoz­tak két héten át. * Az úttól nem messze, néhány felvonulási épület, gazdasági irodaház és hosz- szú sátorsor fogadja a lá­togatót. Amerre ellátni, mindenütt homok és ho­mok. Pete Marika Kazincbar­cikáról jött, s most ő az ügyeletes. — Mi .a feladata? . — Amíg a többiek a gyümölcsösben vannak, ad­dig az ügyeletes vigyáz a tábor rendjére, nyugalmá­ra. Két óránként váltjuk egymást, nehogy kimarad­junk a közös munkából. — Messze vannak a tá­bortól a lányok? — Nem. Tíz-tizenöt perc­nyi járásra. — Milyen a munka? Ilyennek képzeltétek? — Őszintén szólva nem. Egy kicsit szokatlan. — Egy kicsit szomorúak is vagyunk — vált a szón Szabó Maritka. Ez az utolsó építőtáborunk. Többet már középiskolai építőtáborba nem jöhetünk, mert „ki­öregedtünk.” ■— Munka után hogyan telik az idő? — Általában sportolunk, pingpongozunk, és mo­sunk. Van mit! Harsány nevetés követi a mindig vidám kislány sza­vait. * Izsákon éppen hazafelé igyekeztek a 'lányok. — Jaj, de éhes vagyok! — Jaj, de fáj a hátam! így panaszkodtak egy­másnak, hiszen egyik-másik lánynak olyan piros volt a háta, mint a jól megérett alma. — Ugye nem vigyázta­tok? — Vigyáztunk, de nem lehet kibírni ezt a hőséget blúzban. — Milyen > a szálláshely? — Jó, nagyon jó! Csuda klassz társaság jött össze. Programunk is változatos, gazdag. Sokat nevetünk, s a tánc sem marad el. A helybeli beat-együttessel jo barátságot kötöttünk. — A délutánok hamar elmennek — szólal meg egy szőke fiús hajú kis­lány. — Csak a délelőtt fá­rasztó egy kicsit. * A balázspuszlaiak közül alig találni valakit a szál­láshelyen. — Kecskeméten vannak — magyarázta a tábor fia­tal orvosa. Strandolni mentek. Itt a közelben nincs erre lehetőség. Olyan jutalomféle kirándulás is egyben. A hosszú folyosón jóleső- en hűvös levegő fogad. A csendet csupán a legutol­só ajtó mögül halkan ki­szűrődő zene töri meg. A Bee Gees együttes legutób­bi számainak egyikét hall­juk. Valaki halkan dúdolja a dallamot. — Csendes pihenő? — kérdeztük. — Igen! — S a strand? — Nagyon leégtünk, jobb .itt a hűvös szobában. Aztán levelet is kell írni a hazaiaknak. Már igen hiá­nyoznak. Különösen Lacika, a kisöcsém — mondja a magnó mellett ülő kislány. — Alig öt hónapos. — Gyorsan eltelt a két hét? — Eleinte lassan ment az idő, de amikor megis­mertük egymást, s össze­szoktunk, akkor már gyor­sabban. — Te honnan jöttél? — érdeklődünk az egyik, kis­lánytól. Kazincbarcikáról, a Ság- váriból — feleli Stunya Erzsiké. — Milyennek ítéled a tá­bori életet? — Roppant jó. Tele van humoros sztorikkal. A múltkor például elkapott bennünket a gazdaságban az eső, nem tudtuk befe­jezni a munkát. Ügy sza­ladtunk, mint az elázott pingvinek a ránk terített sátorlapok alatt. Egész úton egymást nevettük. Itt­hon azután a zuhany alatt folytattuk a mosakodást. Búcsúzóul jó időt, továb­bi jó munkát kívánva kö­szöntünk el. Kedves, szép emlékkel térnek majd haza a lányok a kellemes szó­rakozást és munkát jelentő kétheti táborozásról... Monos Márta zempléni erdőkben fakitermelésre valók a bükki és a zempléni erdők, hanem arra is, hogy az em­ber egészségét szolgálják. Fokozatosan kialakítják er­re a célra az úgynevezett „szociális” erdőket: pihenő-, séta- és kjrándulóerdőnek mintegy 20—25 ezer hek­tárnyi területet jelölnek ki a borsodi és a zempléni tá­jon. Jó utakkal, pihenőhe­lyekkel, asztalokkal, padok­kal, szalonnasütőkkel lát­ják el őket. A leglátogatottabb zemp­léni kirándulóhelyeken: Üj- hutában, a Makkoshotyka fölötti Potácsháznál, a 896 méter magas Nagy-Milic alatti László-tanyán, a Pusztadélő közelében levő Gáborkút és a fehér kérgű nyirerdöben buggyanó kris­tálytiszta István-kút mel­lett pihenőhelyeket, szalon­nasütőt, fedelet is találhat­nak már a kirándulók. A zempléni erdőség egyik legszebb kirándulóhelye kétségkívül Kőkapu. A ki­ugró sziklatetőn kastély- üdülő, alatta gyönyörű ha­lastó, az erdőben apró, bar­nás fényű faházak. Pálhá- zától erdei kisvasút, a kel­lemes Kemence-patak völ­gyében pedig kitűnő új út vezet Kőkapuhoz. Az üdülő új éttermet kapott, amely­ben a beualtakon kívül az alkalmi vendégek is eny­híthetik éhüket-szomjukat, s élvezhetik — mintegy 500 méter magasságban — a vadregényes zempléni erdő­rengeteg fenségesen lenyű­göző szépségét. Hegyi József l • • Ónként vállalt megbízatás Lányok a táborban Amiről

Next

/
Oldalképek
Tartalom