Észak-Magyarország, 1973. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-10 / 134. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 1973. június 10., vasárnap Csali tárgyilagosan! A cigány családok helyzetéről NE TAGADJA senki’: mindenkiben élt, vagy meg ma is él a cigányokkal szembeni előítélet. Általá­ban olyan vélemény, hogy: „dologkerülő, vándorló, kó­bor emberek, megbízhatat­lanok, s remény sincs rá, hogy valaha is — a több­séget tekintve — hasznos, tevékeny polgárai legyenek az országnak”. Nincs mit tagadni azon sem, hogy ez a fajta értékítélet még mindig erősen tartja ma­gát annak ellenére, hogy alapjaiban hibás, egyértel­műen elítélendő szemlélet­ről van szó. Mert ha vala­ha — társadalmi helyze­tükből eredően — jellemző is volt mindez a cigány- családokra, a felszabadu­lást követően, de különö­sen a legutóbbi esztendők­ben, helyüket, szerepüket, a társadalomba való be­illeszkedés iránti i génjei­ket tekintve gyökeresen más a helyzet. Történetileg is kimutat­ható, amit a legújabb ma­gyar lexikon fogalmaz meg, hogy „A felszabadulás előtt Magyarországon is megvetették és megalázó helyzetben tartották a ci­gányokat. Csak a népi ha­talom segítségével indul­hatott ' meg a cigányok le­telepedése, a termelő mun­kába való bekapcsolása, kulturális fejlődése, mely­nek során nem csak a régi életformához való ragasz­kodást kell legyőzni, de a társadalomban velük szem­ben még élő, káros előíté­leteket is.” Erről, szemlé­letbeli tisztulásról van te­hát szó hogy mind keve­sebb legyen az olyan em­ber aki, még a tényeket is kész letagadni az előítéle­tek kényszerének hatására. Más szóval: az a nagy vál­tozás, ami a cigánycsalá­dok életében, életmódjá­ban végbemegy, a szemünk előtt zajlik, amit — a leg­kisebb elfogultság nélkül — észrevenni, látni és messzemenően segíteni kell. S beszélni róla a leg­nagyobb nyilvánosság, be­vonásával. s mindig csak tárgyilagosan .. TAGADHATATLAN tény: ma már a cigánycsa­ládok körében iái mindin­kább az a felfogás érvé­nyesül, hogy szégyellik és megróják, ha kell, kérvé­nyén fegyelmezik azt, aki nem dolgozik és mégis megél. Köztük is, — első­sorban annak van becsüle­te, tekintélye, aki törődik önmagával és családjával, aki mindig terített asztal­hoz ül, szép ruhában jár, s kényelmes, tiszta lakás­ban lakik. S mindezt azért teheti, mert dolgozik. Nem máról holnapra él. Tervez és azokat valóra is váltja. Mint az a család Szm köz­ségben, amely a napokban vehette át a Zsiguli gép­kocsiját. Vagy azok, akik a putrikból kényelmes ottho­nokba költöztek, vagy köl­töznek. Igaz, hogy a telket ingyenesen adja az állam, de a lakás felépítéséhez hozzájárulást kell fizetni­ük. A megyében 4824 olyan putri van, amely megérett a felszámolásra. Ami ter­mészetesen nem megy má­ról holnapra. Eddig 1100 iiyen ..lakás” helyett épült már kis családi ház, az úgynevezett „CS”-akció keretében például FelsŐ- zsolcán, Tibolddarócon, Sá­toraljaújhelyen, Sárospata­kon, Szalonnán, Tiszapal- konyán, Sa jószen tpé térén, Tiszalúcon, Sajóbábonyban és másüti. Jelenleg Szend- rön, Edelény’oen, Alsózsol- cán, Arlón és Putnokon lehetünk tanúi hasonló építkezések nek. * Mint mindenkinél, a ci­gánycsaládoknál . is ese­ményszámba megy az új otthonba való költözés. A kulturáltabb környezet igé­nyeket is jelent. Űj bútort, televíziót, háztartási gépe­ket, amit természetesen ők sem kapnak ingyen. A fe­dezet erre a munka. S ha minél több a:: ilyen csa­lád, ösztönzőleg hat azok­ra is, akik ma még alkal­mi munkákat vállalnak, vagy munkahétről mun­kahelyre vándorolnák, mert nehezen szokják meg a fegyelmet, a rendszeres életmódot. De mindezek láttán, az ilyen ember is gondolkodóba esik: ha ne­ki van, nekem is lehet... Abban, hogy mind több a rendszeres, állandó mun­kát vállalók száma a ci­gánycsaládoknál szerepe van annak is, hogy a mun­káltatók kezdik más szem­mel nézni őket, s nemcsak kenyérkereseti lehetőséget biztosítanak, hanem törőd­nek is velük, elsősorban, a nevelésükkel. Főként a nagyüzemek mutatnak eb­ben példát. Miskolcon pél­dául a dolgozó, cigány- származású családfőknek a 77,8 százaléka tagja a szak- szervezetnek. Kazincbarci­kán még jobb, 80 százalé­kos ez az arány, Özdról nem is szólva, ahol 83,3 százalékra tehevő szakszer­vezeti tagságuk. Ugyanak­kor a nagyiparban folya­matosan emelkedik azok­nak a cigány származású dolgozóknak a száma is, akik tagjai a törzsgárdá­nak. i MINDENNEK ellenére — s erről is szólni kell — a számtalan mun­kalehetőség mellett, még mindig sokan nem dol­goznak rendszeresen. Vagy éppen egyáltalán nem vállalnak munkát. E nega­tív tapasztalatok — termé­szetszerűleg — táplálják a közvéleményben az ellen­érzéseiket, az elítélő véle­ményeket, bár az is igaz, hogy sokan és sok helyen azért „lépnek le” ,a mun­kahelyről, mért hátrányo­san meglcülönböztetett bá­násmódban van részük. Ez is igaz és tudomásul kell venni. Különösen kevés ci­gánydolgozó található a termel őszövetkezetekben, ahol csak alkalmi mun­kásként hajlandók foglal­koztatni őket. Megyénkben — a legfris­sebb adatok tanúsága sze­rint — az ország cigányla­kosságának mintegy 20 szá­zaléka él több mint nyolc­ezer családban: 45 ezer ember ... Ahhoz, hogy be­illeszkedésük még erőtelje­sebb és folyamatosabb le­gyen, az állam erkölcsi és nagyfokú anyagi támogatá­sán túl, .jelentős szerepük van, s a velük szemben ma még erősen ható káros és dohos szemléletmód felol­dásában. Tóth Ferenc ERDŐBEN Mazsaroff Miklós linómetszete KALÁSZ LÁSZLÓ Esett az éjjel végre és a kod most hagyná ott a sok hajlatoi de jó hogy élek! estig is van remény: ián tisztább időből szippanthatok Jeszenyin-kék tájak távlatok vibrálnak majd ^ 30 fokos reményt s a nappal dolgos arcán felragyog munkán k miként a nap: küllózve fényt LAKATOS JÓZSEF Elvágyóm innen Elvágyom innen, Meddő magányom elemészt. Az este ujjai alatt tűzze kell lennem s istenem föl nem old, reményem méliei rajzanak Rá kell lelnem a kazlak tövében valahol. Mindent csak módjával A kozmetikus tanácsai A jó meleg, nyári nap­sütést mindenki kedveli, és türelmetlenül várja a hosz- szú, hideg téli napok után. Sokan akár egy egész napot tölthetnek el a tűző nap­sütésben, hogy lebarnulja­nak, másoknak viszont vi­gyázniuk kell, hogj' kelle­metlen következmények nélkül „megússzák” a na­pozást. Természetes igény azonban, hogy a bőr üde, szép és sima legyen. Éppen ezért, a legcélszerűbb, ha ki-ki felkeresi a kozmeti­kust és tanácsot kér. * Havasi Lészlóné, a Bor­sod megyei Fodrász Szövet­kezet 5-ös számú fodrász és kozmetikai fiókjának dolgozója á napokban jött vissza Budapestről, ahol hivatalos kiküldetés kereté­ben újfajta kozmetikai módszereikkel ismerkedhe­tett meg. — Milyen tanácsot tud adni azoknak, akik erre 'igényt tartanák? — A tanácsadásnak sok meghatározó tényezője van — kezdi Havasiné a beszél­getést. A legfontosabb az életkor. Másként kell ke­zelni egy harminc éven aluli nőnek és másként egy harmincon túlinak a bőrét. Mindenkinél más és más — gyakran egészen sajátos — a kezelési módszer. Előfor­dulhat például, hogy folto- sodást okoz valamilyen krém, vagy kezelés. Mi kozmetikusok ismerjük és tudjuk, (hol és kinél milyen kezelésre van szükség. — Köztudott dolog, hogv •nyáron a napozással sok kellemetlen kiütés és folt, egyszóval nemkívánatos „tünet” is jelentkezik egye­seknél. Mit lehet ilyenkor tenni? — Mindenki fucfja maijá­ról, mennyire bírja a na­pot, s hogy mennyire érzé­keny a 'bőre. Van, akinél az élső gyenge napsütésre is megjelenik a szeplő és a májfolt. Az ilyen bőrűek- nek ajánlatos már koráb­ban elkezdeni egy igen egy­szerű -kezelést, amely a kö­vetkező: éjjelre gyenge hámlasztó, nappalra pedig fényvédő krémmel kenjék be az arcukat. Ezzel ha tel­jes mértékben nem is, de valamennyire sikerül el­tüntetni az arcról a kelle­metlen tüneteket. — Mit kell tudni a napo­zásról ? — Először is azt, hogy a nap a bőrtől sok vizet von el. Ezért szükséges alkal­mazni a különböző összeté­telű napolajakat. Ha ez sem kielégítő és nem pó­tolja a vízhiányt, egy víz­terápiás kezelés következ­het, ami kellemessé teszi a- bőrfeiiülelet. Vigyázni kell azonban a napolajak hasz­nálatával is. Az érzéke­nyebbek inkább tejszerű napolajat használjanak, ami nem káros, s nem o-koz ki­ütést sem. Tulajdonképpen ha módjával napozunk, semmiképpen sem lehet ká­ros a napsugár. — Milyen időközönként ajánlatos kozmetikushoz járni? — Erre megint csak azt, tudnám válaszolni, hogy tí­pustól. függ. Ha valaki el­kezdte, akkor havonként nem árt, ha egy kicsit fel­frissíti bőrét pakolásokkal, vagy masszírozással. De a legfontosabb a levegő és a napfény. — Mi újat hozott magá­val Budapestről? — Tulajdonképpen n-em űj, de azért most is szóba került, az úgynevezett svéd-kezelés, amelynél mindenféle külső behatás nélkül történik a „beavat­kozás”. Olyan vegyszerek­ből összeállított pakolásról van szó, amely magától ki­oldja a bőrből a nemkívá­natos anyagokat, s az eny­he csípős érzést kivéve, semmiféle , „kellemetlensé­get” nem okoz. S hogy va­lóban újat is mondjak, most van folyamatban egy „iontophoesis” kezelés al­kalmazása, amely az anya­gok bőrbe való juttatását segíti elő, s ily módon óvja meg a bőrt a ráncoktól, s tartja meg az üde, kellemes külsőt. Monos Mária A járőrkut CSAK A GAZDIRA hall­gat. Mindenki más köze­ledését visszautasítja, s jelzi: a fegyelem rám is vonatkozik. E magatartás látszik minden mozdulatán, vagy éppen mozdulatlansá­gán. Morog, ha mérges, fi­gyelmes, ha parancsra vár, gyors, ha utasítást teljesít. A szolgálatban kemény és határozott. Magabiztosan lépked a gazdája oidalán. A póráz rövid, a szájkosár kötele­ző. Csak otthon kerül le róla mindkettő, ahol „mun­kaidőn kívül” a járőrkutya is „lazít”, nem olyan szi­gorú. Gazdájának család­tagjait szívélyesen, öröm­mel fogadja, el is játszik a gyerekkel, még arra is hajlandó, hogy a kisfiú „meglovagolja”. Egy-egy ilyen „menet” után játékos kergetőzés vagy erótelje- j sebb futás kezdődik a jó ] erős kerítéssel körülvett udvarban, amely otthona, ..saját birodalma” a járőr­kutyának. ’ Elég egy intés, egy szó, s már munkára kész. Ha a gazdi közeledik feléje, für­készve kutatja, várja: lesz-e megbízatás, munka. Egyik pillanatról a másik­ra átvált. Játékos kutyus- i ból komoly, energikus se­gítőtárssá lép elő. Köz­reműködése gyakran nél­külözhetetlen. Volt rá eset, hogy menekülőt kellett „befognia”. A járőr csak annyit szólt: — Fuss!... S a kutya, mint akit ágyúból lőttek ki, a szántáson át a menekülők után vetette magát. A három férfi kö­zül egyet feltartóztatott, szinte odaszögezett a föld­höz. Csak gazdája paran­csára állt félre az útból, aki már intézkedett is. Egy tolvajlást előztek meg ez­zel az akcióval, hiszen a három gyanús idegen a járőr fölszólítása ellenére, igyekezett „kereket oldani”. E hűséges segítőtársnak „büntetés” a tétlenség. Sze­reti a portyát, a barango­lást a gazdival, aki ha út­nak indul a körzetét be­járni, mindig magával vi­szi. Gyakran csöppennek meleg helyzetbe. Különösen hétvégeken, meg olyankor, amikor egy bál vagy mu­latság alkalmával a szesz, az ital felfokozza az indula­tokat. S ha netán valahol kirobban egy-egy vereke­dés, jó, ha a járőrkutya és a gazdája időben érkezik. A virtus alábbhagy, még a renitens „ügyfél” is elcsön- desedik. Ha mégis okosko­dik. a járőrkutya felveti a fejét, feszülő izmokkal, morogva figyelmeztet: megállj!... Itt rendbontás­nak helye nincs! Szinte percek alatt helyreáll a rend, a nyugalom, emlékké halványodik a riadalom, s már csak szóbeszéd tárgj'a lesz néhány napig a nem éppen dicséretes esemény. Ilyenkor persze kijut az el­ismerés a járőrnek és hűsé­ges barátjának. A járőrikutya a legkisebb jelből vagy neszből is ítél­ni tud. Ha például az őrs kocsija közeledik, már szű­köl, s minden igyekeze­tével azon van, hogy fel­hívja gazdája figyelmét: is­merősök érkeznek. Teljes biztonsággal és bizalommal azonban senkinek sem hisz, csalt a gazdinak. Mintha olvasna a gondolataiban. A Mmondott szó, vagy pa­rancs hangsúlyából „kiol­vassa”, cselekednie kell-e, vagy nyugton maradhat. Egy éjszakai portyán például, ott, ahol a járőr körzetét „bebarangolja” egy kis patak, hirtelen leblok­kolt a kutya. Az istennek se akart tovább menni. Az ember még nem tudta ér­zékelni a zajt, ami a bozó­tosból szüremlett át, de a kutya már tudta: ott vala­mi történik. Húzta, vonta a pórázt, fel-felvetette a fe­jét, mintha mondaná: gye­rünk már... S elindultak. Nem hiába vágtak át a réten és a szántáson. A mederből egy " dülöngélő alak igyekezett simább ta­lajra, de ez sehogy se akart sikerülni. Segítettek neki. A JÁRŐR ÉS KUTYÁJA a rendet, a biztonságot, a törvényt védi. Szép hivatás. S izgalmas, gyakran ro­mantikus. Olyan poszt, ahol mindig derekas helytállás­ra kész, jól képzelt, egész embert kíván e munkakör. S ha ő'k kelten, a járőr, és kutyája feltűnnek vala­hol, a falvak, a körzet la­kói ismerősként, szeretettel köszöntik őket. Ha szükség van rá, segítenek is nagy és felelősségteljes munká­jukban. — T. F. — I

Next

/
Oldalképek
Tartalom