Észak-Magyarország, 1973. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-10 / 134. szám

1973. június 10., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Ma per, hadd legyem per?!.. (L) Igazát keresi egy munkás Több mini “Í™í tötl el Tóth Sándor az LKM nemesacél-kovácsoló gyár­egységében. Tizenhat évig kovács-előmunkás volt, nyol- , cadik esztendeje gyalus. Ki­tűnő szakember, szorgalmas, lelkiismeretes munkásnak is­meri az egész gyáregység, közvetlen iónokéi is. Több­szörös kiváló dolgozó, ezüst­jelvényes törzsgárdalag. Most 59 éves, kor szerint jövőre menne nyugdíjba. Nemrégiben közölték vele: mivel hosszú ideig meleg­üzemben dolgozott, egy év korkedvezményt kap. — Nyugdíjba kell mennie — mondták — sürgősen in­tézze a leszámolással kap­csolatos teendőket. Az indokot tudomásul vet­te, a gyakori behívogatáso- kat, zaklatásnak számító sür­getéseket azonban sehogy sem érti. Kérdésére, hogy ennyi év után miért akarnak ilyen szokatlanul gyorsan megválni tőle, miért ez a ripsz-ropsz ügyintézés —, csak konok hallgatás a vá­lasz. A vállalatnál elzárkóz­nak a bővebb magyarázattól. Érthető okból. Mégiscsak furcsa lenne az effajta in­doklás: azért kell mennie, mert az LKM és közte hóna­pok óta bírósági per folyik. Ha Tóth Sándor tovább ma­rad, s netán megnyeri a pert, akkor még több hasonló ügy szakadna a Lenin Kohászati Művek nyakába. A pereskedés múlt év már­ciusában kezdődött. Tóth Sándor kötelező üzemorvosi, majd időszakos hallószervi vizsgálaton vett részt, ahol megállapították: az évekkel korábban kimutatott hallás­csökkenése továbbra is fenn­áll, sőt súlyosbodott. Csupán véletlen volt. hogy az orvos megkérdezte tőle: kap-e a vállalattól zajártalmi hallás­károsodása miatt kártérítést. — Azt sem tudtam, hogy kérhetek — hangzott az or­vos számára meglepő válasz. — Senki sem mondta, hogy ehhez jogom van. Az orvos kioktatta, kihez menjen, hová forduljon, s ezzel megkezdődött az im­már hónapok óta tarló pe­reskedés. Tóth Sándor pár­soros beadványt írt az LKM- hez, amiben a korábbi és a jelenlegi órabére közötti kü­lönbség megtérítését kérte, mivel éppen betegsége miatt került az alacsonyabb fizeté­sű beosztásba, gyalus mun­kakörbe. A munkakörváltozásnak külön története van —, ha csak vázlatosan is —. de ér­demes áttekinteni. Tóth Sán­dor 1950 és I960 között volt kovács-előmunkás, s mint ilyen, a gyár egyik legnehe­zebb munkaposztján dolgo­zott. Aki csak tehette, mesz- szire elkerülte a „dübörgő pokolként” számon tartott he­lyet. A kovácsolóban megál­lás nélkül zúgnak, csattog­nak az óriáskalapások, s olyan a hőség, hogy ahhoz mérten a legnagyobb nyári kánikula is csupán langyme- legnek számít. A zaj tépi, cibálja a dobhártyát, szag­gatja az idegeket, a hőség könyörtelenül szívja a test nedvét. Tóth Sándor az 1250 kilós kalapács mellett dolgo­zott. Kevesen bírták ki egy­huzamban annyi évig mint ő. Ahogy uiúlkik ^óveki; egészsége is egyre kevésbé állta a nagy megterhelést. Jó munkaerő volt, ezért főnökei hallani sem akartak arról, hogy könnyebb munkára te­gyék. 19(iG-ban végül mégis engedni kellett, ezt azonban szomorú esemény előzte meg. Tóth Sándor a zajártalomra visszavezethető megromlott idegállapota miatt a kórház­ba került. Az orvosi bizott­ság 50 százalékos halláská­rosodást állapított meg és az egy évig tartó kezelés és pi­hentetés után, az LKM üzemorvosán keresztül zajár­talomtól mentes munkakör­ben való foglalkoztatást ja­vasolt. A vállalat tehát már 1965 júniusában tudott a dolgozó ilyen jellegű megbetegedésé­ről. Ennek ellenére egy szó­val sem hívták fel a figyel­mét arra, hogy emiatt vala­miféle kártérítést kaphat. Sőt, az orvosi javaslatot fi­gyelmen kívül hagyva, visz- szatérése után is eredeti munkahelyén foglalkoztat­ták. Tóth Sándor munkába állt, a zajt azonban továbbra sem bírta. Két alkalommal is ösz- • szeesett a gép mellett, men­tővel vitték orvoshoz.-Ekkor, 1966 februárjában — nem volt más választás — új munkahelyre tették, s az óra­bérét az új munkakörnek megfelelően 1 forint 50 fil­lérrel csökkentették. A válla­lat részéről ezzel befejezett­nek, megoldottnak tekintet­ték dolgozójuk problémáját. Olyannnyira, hogy Tóth Sán­dor múlt év márciusában be­nyújtott kártérítési igényét is elutasították. Tóth Sándor a tavalyi or­vosi vizsgálatot megelőző években is több alkalommal vett részt felülvizsgálaton. Az 1966 májusában kiadott orvosi vélemény „zajvédel­met” javasolt, az 1971. janu­árban elvégzett kontroll audiológiai vizsgálat eredmé­nyeként kapott orvosi szak- vélemény pedig egyértelmű­en kimondja: „Meglevő hal­láscsökkenése zajártalom kö­vetkezménye.” Mindezekről az LKM is tudott. A kárté­rítést elutasító határozatban mégis így indokolták a dön­tést: ,,... zajártalmi foglal­kozási megbetegedése nem IJfliii d k o sp ont Marsodban A. szabad idő növekedése szükségessé tette a belföl­di turizmusnak az eddigiek­nél szervezettebb, program- szerűbb fejlesztését. Az utób­bi két évben több mint ezer személyt befogadó üdülőhá­zakat adtak át az országban. A tervek szerint 1975 végé­ig további 2500—3000 oldó szálláshely épül. A belföldi turizmus fej­lesztési programjában a leg­gyorsabb ütemben épül a velencei tavi ifjúsági kirán­dulócentrum. A helyi taná­csok saját erőből eddig — egyebek között — a Mező­kövesd melletti Zsórifürdőn is létesítettek üdülőparkot. Még az idén megkezdik a Baranya megyei Orfű köze­lében is az üdülőparknak ki­szemelt terület csatornázá­sát, s egy vízmű építését. Jövőre már kulturált körül­mények között tölthetik itt szabad idejüket Pécs és Komló bányászai, a megye gyárainak dolgozói. Borsod megyében is lesz hasonló íidüiőközpont, amelynek ren­dezési tervei, beruházási programjai készülnek. Üdü­lésre jó lehetőséget nyújt a kiskörei vízlépcsőnél tóvá te­rebélyesedő Tisza. A Belke­reskedelmi Minisztérium és a KISZ KB nemrégiben elvi megállapodást kötött arra. hogy a vízlépcsőnél az V. ötéves tervben ifjúsági ki­rándulóbázist alakítanak ki. állapítható meg, ugyanis ön 1950-től, 1965-ig végezte munkáját zajártalmas mun­kahelyen, az 1250 kilós ka­lapács mellett. 1965-től, bár ugyanezen gyáregységen be­lül, de zajtalan munkahe­lyen, illetve gyalugépen dol­gozik.” (Az ide vonatkozó rendelet szerint a zaj okoz­ta halláskárosodás akkor te­kinthető foglalkozási meg­betegedésnek, ha a dolgozó a megengedettnél nagyobb zaj­szintű helyen, és 1966. július 1-ét követően legalább öt évet töltött el.) Az LKM által „zajtalan­nak” minősített munkahelyet nem árt kicsit közelebbről is szemügyre venni. A gyalus munkakör valóban könnyebb beosztás volt Tóth Sándor számára. Igen ám, csakhogy a zaj, amitől pedig éppen óvni kellett volna, cseppet sem csökkent. Továbbra is ugyanabban a munkacsar­nokban, egy „spanyolfallal” leválasztott, a kovácsolóval azonos légterű helyiségben dolgozott. A helyiség ajtaját kényszerűségből állandóan nyitva kellett tartani, ráadá­sul közvetlenül az ajtó mel­lett egy 500 kilós kalapács működött. Tóth Sándor tehát nemcsak kovács-előmunkás munkakörében volt kitéve nagyfokú zajártalomnak, ha­nem folyamatosan azt köve­tően is, hiszen a zajszint új munkahelyén is lényegesen magasabb volt a megenge­dettnél. Állapota ezen idő alatt tovább súlyosbodott. Ezekre az okokra hivat­kozva fellebbezett a vállalat munkaügyi döntőbizottságá­hoz. Panaszát a bizottság megalapozottnak ítélte s a vállalatot kártérítés megfi­zetésére kötelezte. Az indok­lás szerint az orvosi szakvé­lemények, a műszeres mérési adatok, valamint az 1. fokú Munkaképesség-csökkenést Véleményező Orvosi Bizott­ság jelentése alapján kétsé­get kizáróan bebizonyoso­dott, hogy Tóth Sándor nagy­fokú halláscsökkenése zaj okozta foglalkozási betegség, a kártérítés jogosan illeti meg. Ezt egyébként a tár­gyalás alkalmával a vállalat képviselője is elismerte. Azt gondolhatnék, hogy az ügy ezzel le is zá­rult: az LKM belenyugszik az úgyszólván említésre sem érdemes összegű kártérítés kifizetésébe. Tóth Sándor pedig végre valamelyes kár­pótlást kap — ha meg lehet egyáltalán fizetni az egészsé­get — elvesztett hallásáért. Szó sincs erről! Az LKM ugyanis nem sokkal a VMDB döntése után felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Mis­kolci Járásbírósághoz.., Nagy István (Folytatjuk) \ DIGßP „C” gyáregységében dolgozik Varga Ferenc esztergályos, az üzem szakszer^ vezeti titkára. (Képünk jobb oldalán.) A felvételen egy vasúti kocsi tengelyének az csz- tcrgályozása történik, ami igen nagy figyelmet cs pontosságot követel Fotó: Fojtán László Szép tervek Borsod megyében elsősor­ban az encsi, az ózdi és az edelényi járásban, továbbá a Csereháton több mint száz olyan rossz termőhelyi adott­ságú közös gazdaság műkö­dik, amely termelvényeinek jelentős részét ráfizetéssel tudja csak előállítani. A megyei tanács mezőgazdasá­gi osztálya széles körű fel­mérés alapján tizenöt éves távlati fejlesztési tervet ké­szített gazdálkodásuk átala­kítására. A tervezet szerint mintegy harminchatezer hol­dat kivonnak a szántóföldi művelésből. Ebből tizenhat- ezer holdat erdősítéssel, a többit pedig rét-legelő gaz­dálkodással hasznosítanak. A megmaradó szántóföldi te­rületen is elsősorban takar­mányt termesztenek majd, s így lehetőség lesz az állat­tenyésztés, elsősorban is a hús-marha, valamint juhte­nyésztés gazdaságosnak ígér­kező fejlesztésére. Az átala­kításhoz a megyei tanács anyagi segítséget is nyújt. Fekete liflpk Jászladány határában az ! első kaszálás után levő ré­ten érdekes megfigyelést tét- t tek a Madártani Intézet kül­ső munkatársai; két rendel­lenes színezetű fogolyra búk- 1 kantak. A két mezei szár­nyas normális „terepszínű” tollazatából csak a vörösbar­nás faroktollaik őrizték meg a környezethez jól alkazmaz- kodó színeket, testük többi részét bogárfekete tollazat borította. E ritka — egyéb­ként öröklődő — jelenség melanismus néven ismert a tudományban. Ha a különle- ; ges, látványos szárnyasvadak nem pusztulnak el, s jó fész­kelőhelyre talál naiv, szapo­rulatukból eredően további fekete egyedek előfordulása is várható a környéken. i Ibit új szánt ói tapasztalatok Hogyan kell felkészülni a nagy nyári munkákra ? Alig egy hónap, megyénkben helyenként már csak három hét választ el a nagy nyári munka, az aratás kezdetétől. Mezőgazdasági üzemeink legtöbbjében jó a határ ígérete, szépek a kalászosok, s most már elsősorban az aratási munkák szervezettségén múlik, hogy a megtermelt kalászo­sokból mennyit és milyen minőségben sikerül majd beta­karítani, a magtárakba juttatni. A hosszú, meleg napok után a néhány napos csőre nagy szüksége volt mezőgazdaságunknak. Most már zöldségfélék­ből, gyümölcsökből és más tavaszi mezőgazdasági termé­kekből gazdagon várják a vásárlókat a piaci árusok. Ké­pünk még a kiszállítás előtt készült: a Nagy-miskolci Álla­mi Gazdaságban dolgozó lányok és asszonyok kötegelik, cso­mózzák az összegyűjtött újhagymát, amely néhány óra múl­va már a piaci standokra kerül. Megyénk egyik mezőgazda­sági üzemében, az Abaúj- szántói Állami Gazdaságban, ahol már évek óta zökkenő- mentesen, szem veszteség nél­kül sikerült learatni, az idei felkészülés felől érdeklőd­tünk. A nagy nyári munka si­keres lebonyolításához nem lehet pontos „receptet” ad­ni, de az abaújszántóiak több éves, jó tapasztalatai, az elő­ző esztendőknél is gondosabb idei felkészülésük bizonyára más gazdaságok számára is például szolgálhat. Az állami gazdaság saját területén 650 hold tavaszár­pa, 350 hold őszi búza és 50 hold borsó aratására készült fel. Ezen felül elvállalták, hogy gépparkjukkal segítsé­gére lesznek a társgazdasá­goknak. A Nagy-miskolci Ál­lami Gazdaságban, ahol mintegy 7—10 nappal koráb­ban érnek be a kalászosok, az abaújszántóiak komplex brigádja végzi el — egészen a magtárba szállításig — az aratást. Két SZK—4-es kom­bájnjuk a Léhi Állami Gaz­daságban segíti majd a nagy nyári munkát. A nyári gépszemlére júni­us 19-én kerül sor Abaúj- szántón, s az aratást szolgáló teljes géppark javításán már csak az utolsó simításokat végzik. — A zökkenőmentes aratás legfontosabb előfeltétele — hangsúlyozzák a gazdaság szakemberei — a gépek gon­dos. tökéletes előkészítése, kijavítása. Ha ütőképes a nagy nyári munka, „nehéz­tüzérsége”, akkor az időjá­rás sem okozhat különösebb gondokat az aratásnál. Az idén nagy előnye a gaz­daságnak, hogy a hat darab SZK—4-es kombájnon felül a CPS kukoricaprogram két nagy teljesítményű Claas Dominátor 80-as kombájnja is rendelkezésükre áll. 1 Ami az aratás szervezési koncepcióját illeti, nagyon fontosnak tartják a gazda­ságban, hogy a nagy nyári munka minden egyes moz- I zanatát komplex egészként kezeljék, minden részfeladat­ra egyforma gondossággal készüljenek fel. A kombájnok, a szállítógépek, a szalmale- húzók. bálázók, az ezeket követő tarlómunkákat vég­ző gépek, sőt a magtári fel­dolgozás, a tisztítás, szárítás és a műtrágyaszórás gépei és szervezete is óramű pontos­sággal kell, hogy dolgozzon. Annál is inkább fontos ez a gazdaságban, mert az ara­tás után a gépekre és ke­zelőikre egy másik nagy fel­adat, 1200 holdnyi kukorica termésének komplex betaka­rítása vár. Az aratási felkészülés dön­tő mozzanata a „nehéztüzér­ség” a gépek kezelőinek, ki­szolgálóinak „előkészítése”. Az aratásban részt vevő kbmbájnosok, traktorosok, gépkezelők, gépkocsivezetők és más munkások zöme, mintegy 90 százaléka a törzs­gárda tagja. Ezek a dolgo­zók együtt éreznek a gazda­ság minden problémájával, évek óta részt vesznek a nagy nyári csatában. Ennek a kipróbált, tapasz­talt gárdának a továbbkép­zésére továbbra is nagy gon­dot fordít a gazdaság. Min­den évben rendeznek 3—4 hetes, „házilagos” tovább­képző-tanfolyamokat és so­kan vesznek részt speciális tanfolyamokon. Felkészült a gazdaság egy esetleges csapadékos nyárra, esős aratásra is. Gondolni kell ugyanis minden eshető­ségre. Néhány előző év ta­pasztalatából megtanulták, hogy minél esősebb az idő­járás, annál ütőképesebb kell, hogy legyen az aratás apparátusa. Fontos tapasztalat, s az idén is az lesz a gyakorlat, hogy az aratás dolgozóit va­lóban a teljesítmények alap­ján bérezzék. A jól szerve­zett. rendszeresen értékelt és igazságosan, mindig a tel­jesítmények alapján jutal­mazott aratási munkaversenv is minden évben segítette ed­dig a gazdaságban a nagy nyári munkát. <P. S-)

Next

/
Oldalképek
Tartalom