Észak-Magyarország, 1973. április (29. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-01 / 77. szám
ÉSZAK-MAGYARORS2ÁG 6 1973, április 1.,' vasárnap ii .......—.............. a barát szemével Fenyők, nyárfák, gömbakáeok A ta értéke A ía érlek. minden korok kisiskolásainak tankönyvében szerepel. A fa érték, mert bútort készítenek belőle; ablakot, ajtót, padlót gyártanak, eltüzelik, • hogy melegítse a szobát. De a kisiskolások könyveiben szereplő értékek sorát tovább folytathatjuk a fa esztétikus, megszépíti környezetünket, a tájat, ahol élünk; a fa leveleinek jóvoltából óvja az ember egészségét, tisz_ títja a levegőt. A fáknak ez a tevékenysége egyre fontosabb. Minden egyes fának, minden ágnak, minden levélnek nagy szerepe van. Egyre értékesebbek a iák, mert egyre szennye- zettebb a levegő. A városokban, a füstölő gyárkémények között idestova lét- szükségletté válnak a fák, a bokrok. Mégis: sok fasort látunk elpusztulni. Ha megkérdezzük, miért vágják ki. a fákat, lehetetlenebbnél lehetetlenebb válaszokat kapunk. Szerencsére vannak még települések, amelyeknek laII, rn kői védelmükbe vették a fákat. Szenvedélyesen, minden, évben újra és újra fásítanak és nem kedvetlenül. el őket, ha néha egykét ember Icáit tesz a közösség „alkotásában". Nem úgy válaszolnak az ilyenfajta kihívásokra, hogy bőfejezik a telepítést, mert fölöslegesnek tartják, hanem egy elpusztult facsemete helyére kettőt ültetnek. agilis, szorgalmas fásitók Szendrő lakói is. Utcáikon, tereiken, sőt ártereiken és dűlőiken évről évre sokasodnak a fák. Folyamatosan telepítenek évek, évtizedek óta. Az Ádám- hegy a falu szélén van, némely része legelőnek sem felel meg. A haszontalan területre fenyvest telepítettek az ötvenes években. A Várhegy védett terület, a vár alapjai még láthatók. A húsz évvel ezelőtt ideül- tetett fenyők ma már magasak, s a Várhegy a község lakóinak legszebb kiránduló helye. A szendrői gyerekek, ha hazajönnek az iskolából, legszívesebben a Várhegyre kéredzkednek szüleiktől. Milyen egészséges ott a játék, mennyire jólesik! , Az ötvenes években a fenyőültetés volt a divat Szendrón, 1960-tól a kanadai nyárfát kedvelik. Gyorsan növő, kevésbé Igényes fajta, s akkoriban egész olcsón adták a faiskolák. A Bódva-folyó árterületén valóságos kis erdőt telepítettek a kanadai nyárfából. De bőven jutott belőle a Fő térre, a Petőfi térre, a Lenin utcába, az Árpád utcába és a Honvéd utcába is. Az ártéri ligetben olyan, nagyok már a fák, hogy ritkítani kell. De a ritkítást sem végzik elhamarkodottan. Minden kivágott fa helyére gömbakácot ültetnek. A kanadai nyárfái után a formás, illatos virágú gömbakácot szerették meg. Nemcsak azért, mert szebbnek ítélik ezt, de felfedezték, hogy a kanadai nyárfákon olyan baktérium található, amely a gyümölcsfák kárára lehet. Gyümölcsfákat pedig minden portán látni. A gömbakác virága a méhek csemegéje. Szendrón körülbelül huszonöt méhész lakik, közülük 13 rendszeresen hallgat előadásokat a méhész szakcsoportban. Ha faültetésről van szó a faluban, akkor az. általános iskolások, a KISZ-es fiatalok mellett méhészek is jelentkeznek. A fásítás és a társadalmi munka közé egyenlőségjelet vonnák a szendrőiek. A tereken, a fák körül sok száz rózsabokor pompázik nyaranta. A községi pártbizottság kertészeti végzettséggel rendelkező titkára felajánlotta, hogy — társadalmi munkában — elkészíti a két legnagyobb tér parkosítási tervét. Az igényesebb cserjéket szakéin berek ültetik el, de segéderőben ott sem lesz hiány. ismerik a fa értékeit. Különösen fontosnak tartják környezetszépftő tulajdonságát, levegőtisztító hatását. Pedig Szendrón nincsenek gyárkémén vek. Tanulni kellene tőlük mindazoknak, akiknek lakhelye fölött egyre nehezebben tudnak áthatolni a füstön a napsugarak— lévay — Szenti ríín Napraforgók Mazsarofí Miklós munkája. es emoereK Hat teljes hónapot akar 25 méter magasban, lengő kötélen eltölteni a képen látható Henry nevű francia kötéltáncos. A 120 méter hosszú, 10 mm átmérőjű kötelet Sa- ! int-Etienne-ben egy parkolóhely fölött feszítették ki. A vállalkozó szellemű artista Aiszakóit az egyensúlyozó boton fekve, alvással kívánja eltölteni. A'/ f»í«íí demokratikus t',au kormány megalakításával az Ideiglenes Nemzetgyűlés Miklós Béla altábornagyot bízta meg. Erről az ötvennégy esztendős tábornokról — aki húszéves korában végezte el a Ludo- vika Akadémiát, részt vett az első világháborúban, katonai attaséként külföldön szolgált, s az utolsó időben a szovjetnemet fronton harcoló Első Magyar Hadsereg parancsnoka volt — hallottam már. A magyar hadsereg vezérkarában az elsők között fejezte ki azt a véleményét, hogy a fegyvereket a németek’ ellen kell fordítani. Hasonló fellépést tulajdonított magának egy másik tábornok. Vörös János is — akit ugyancsak beválasztottak a kormányba. Az Aranybika Szállóban a legkülönbözőbb politikai nézetek, áramlatok képviselői gyűltek össze; egyetlen közös vonásban hasonlítottak egymásra: nyíltan kifejezték Hitler-ellenes éi'zelmüket. A fényesen kivilágított étterem mindig zsúfolt volt. A nagy, kerek, fehér abrosszal terített asztalnál gyakran láttam Vörös Jánost, katonai díszöltözetben. Rendszerint felesége és fia társaságában foglalt helyet — utóbbi egy fiatal százados, több kitüntea tábornokpapa adjutánsa. Miklós Béla külön asztalnál ült, egy kellemetlen külsejű ezredes társaságában. Kéry ezredes az Első Hadsereg vezérkaránál szolgált, s parancsnokával ő is átállt a mi oldalunkra. December 24-én, a sajtóban közzétették az Ideiglenes Kormány tagjainak névsorát. Űjabb ismerős névvel találkoztam: „népjóléti miniszter: Molnár Erik”. Tudtam róla, hogy kommunista, a Szovjetunió őszinte barátja. Rajta kívül a kormányban még két tárcát kapott a kommunista párt: a földművelésügyi és a kereskedelemügyi miniszterét. Két-két minisztert adott a szociáldemokrata és a kisgazdapárt. S bekerült a kormányba három volt horthysta tábornok, s egy pártonkívüli miniszter: gróf Teleki Géza. A Nemzeti Parasztpártot dr. Erdei Ferenc képviselte. Néhány nap múlcvÜ. 29-én, jelen voltam a debreceni pályaudvaron a Moszkvába utazó magyar kormány- küldöttség búcsúztatásán, amelynek az volt a feladata, hogy fegyverszünetet kössön a Szovjetunióval és a szövetséges hatalmakkal. A delegáció Gyöngyösi János kültés-sáwal a mellén. Ö volt ügyminiszterből, Vörös János hadügyminiszterből, s egy szegedi katolikus lelkészből, a miniszteri iroda titkárából, Balogh Istvánból állt. A félsötét, öreg, súlyos háborús sebektől rongált épületben sokan összesereg- lettek a búcsúztatásra: miniszterek, pártvezetők, katonatisztek. Debreceni újságíró barátom, a Néplap munkatársa megjegyezte: — Mennyire különböző emberek ... Már ami a politikai nézeteiket illeti — tette hozzá halkan. Igaza volt. S természetes is, a kormány összetétele a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front szerkezetét tükrözte. A kommunisták mellett. akik a fasizmus éveiben a földalatti ellenállási mozgalom lelkét képezték, a Függetlenségi* Frontba tömörültek azok a kispolgári pártok is, amelyek vezetői nem értettek egyet a Magyar Kommunista Párt eszméivel, a szocializmus magyar földön való felépítésével. ... Egy februári napon a behavazott debreceni utcákon, egy impozáns külsejű, egyenruhás magyar tábornok tűnt fel. A legfeltűnőbb rideg és gőgös viselkedése volt. A helyi lakosság hamarosan felismerte benne Béldv tábornokot. Szálasi egyik legközvetlenebb munkatársát, a íé ed Idt tag. két nisz ba me; R nyc sok ság gya nis; Bizi lésé még ta t A Jánc dóar A k< szob folyl ről. az c falvi a c elsői K pok mér Idei bíró ren< szei gek mű vet' üg: má sít’ zo' re! b-j Hová vándorolt a pénz? 1931-et írunk. Még két éve sincs, hogy véget ért a nagy gazdasági válság. A gyárkapuk előtt hosszú sorokban, éhesen, rongyosan sorakozó emberek. Munkára várnak. Otthon a család is reménykedik: hátha sikerül ma valami keresethez jutnia a családfőnek. Az éléskamra üres, a gyomor is az. Az anyák kezüket tördelik, könnyeikkel küzdenek, ha gyermekük enni kér. A (kis apróságok még nem értik, nem tudják, mi az a — nincs... Ekkor beállít az édesapa: —• Nem sikerült! Nincs munka... A gyerekek ösztönösen húzódnak félre. Érzik, valami baj, nagy baj van. Az apa újra nyakába veszi a várost, hátha akad valami munka. A gyerekek, a család vár. Nyomor, éhség, munkanélküliség —, ez volt az osztályrésze a munkásnak Diósgyőrben is. Ugyanakkor az urak .., * Ülésezik Diósgyőr kép- viseiő-testülete. A teremben feszült csend. Eles Géza bíró elnököl. Ismerteti a különféle beadványokat. Kezdődik a vita. Szűcs Ferenc képviselő-testületi tag kér szól. — Megengedhetetlen — hangoztatja —, hogy Éles Géza bíró úr és Bihary jegyző úr, ingatlanaik biztosítási illetékeit a községgel fizetteti meg. Felmonajlik az urak gyülekezete. A felszólaló azonban zavartalanul folytatja: Tudomásom van arról, hogy - „ ... az elöljáróság különböző számszaki tech- nikázásokat végzett. Ha a főjegyző tud leleményes lenni, ahol róla és érdekeiről van szó, akkor Diósgyőr lakossága érdekeiben is érvényesítse ötletességét, mert a község az anyagi csőd szélére jutott. Amikor a nyomor enyhítésére sem telik, nem lehet a tisztviselőket illetményükön felül jutalmazni. Egyes elöljárósági tagok sorozatos sikkasztásokat követtek el és futni hagyták őket. Sőt! Egy Hollosy nevű községi tisztviselőnek a sikkasztást követően .betegszabadságot engedélyeztek.. Az urak feszengenék, köhögnek, krákognak, védelmeznek és vádolnak. A légkör feszült. Így ír erről a község hivatalos lapja, a „Felsőmagyarország”. Íme: ... feszült légkör van Diósgyőr képviselő-testületében, mert Szűcs Ferenc képviselő-testületi tag állandóan megkontreminálja a község vezetőségének és képviselő-testületének min_ den közérdekű, a fejlődést, a haladást szolgáló tevékenységét. Az természetes, hogy a község hivatalos lapja így ír. De a dokumentumok — amit az újság elhallgat — másról beszélnek. Az urak tanácsa valóban hozott határozatokat, kovácsolt terveket is, de nem a község javára, hanem saját zsebükre. Dr. Fekete Gyula vezetőjegyző például külön munkadíj címén 1525 pengő 50 fillért vett fel. Két évvel később ugyanilyen címen már 1610 pengő ütötte a markát. Ugyanakkor a közvetlen környezetéhez tartozó tisztviselők sem maradtak ki c juttatásokból. A „Miskolc" című lap 1937. július 28-i száma erről így ír: ... Diósgyőr község 1933. évi zárszámadási mérlege 4550 pengő hiánnyal zárult. Nem Is csoda ez, hiszen a bíró, a vezetőjegyző és a tisztviselők zsebébe vándorolt. A tisztviselőiknek 1935- ben például 4500 pengőt fizettek ki jutalom címén. Ez volt tehát az a haladás, amit a „Felsőmagyarország” védelmezett. Igen. Az urak gyarapodtak, tol- lasodtak a dolgozók, a munkások rovására, az ő adófilléreikből. Mert az adót könyörtelenül behajtották még akkor is, ha a hajlékot árverezték el az adófizetők feje fölül... T. F, Diákotthonból kollésium Kazincbarcikai főiskolások között A meghívón ez áll: A Nehézipari Műszaki Egyetem Vegyipari Automatizálási Főiskolai Kar igazgatósága, KlSZ-csűcsvezelö- . sége .és diákbizottsága tisztelettel meghívja az 1973. április 3-án, 11 órakor tartandó kollégiumi avatóünnepségre. Nagy esemény ez a kazincbarcikai főiskola életében. Azok a diákok, akikkel most beszélgettem, nem emlékezhetnek a „hőskorra”, amikor még a Borsodi Vegyikombinat egyik munkásszállójában laktak a főiskolások. Öle már szép, háromemeletes diákotthonban élnek a főiskola szomszédságában. * — Az 1970—71-es tanévben költözött diákotthonunk ebbe az épületbe —, mondja Fignár Béla, a diákotthon igazgatója. — Főiskolai hallgatóink 63 százaléka diákotthonban lakik. Természetesen, hogy elnyerjük a kollégium címet, bizonyos feltételeket kell teljesítenünk. A jó közösséggé formálódás volt elsődleges célunk. Ma már elmondhatjuk, hogy sikerült. A diákotthonban állandó szakmai segítséget kapnak a főiskolások. A konzultációk. eredménye is, hogy nagyban emelkedett a tanulmányi munka színvonala. A felsőbb évesek segítenek az átmeneti nehézségek leküzdésében az elsősöknek, akik még a beiratkozás előtt megismerkedhetnek a tanszék munkájával, a főiskolai tanulási módszerekkel. — Természetesen az eszmei-politikai nevelő munka is fontos feladatunk — folytatja Fignár Béla, — Gyakran rendezünk vitaestet aktuális témákról, veteránokat hívunk meg egy- egy klubestünkre. Politikai nevelő munkánk eredményeként évente 10—12 hallgatónk megérik a párttagságra. * A klubban a diákbizottság tagjaival beszélgetünk. Elmondják, hogy szoros kapcsolat alakult ki a tanszékek és a diákotthon között. — A tudományos diákkörben több hallgató tevékenykedik — mondja Varga' Ferenc, a "'diákbizottság' titkára. — Részt veszünk a tanszékek munkájában: a szakirodalom tanulmányozása mellett gyakorlati feladatokat is megoldunk. A kutatómunka és a gyakorlati megvalósítás nagyban segít diplomamunkánk elkészítésében is. — Ne feledkezzünk meg a társadalmi munkáról sem, — veszi át a szót Papp Antal másodéves hallgató. — A főiskolán klubot építünk. A villanyszerelést, a hangosítást és a segédmunkákat a hallgatók végzik; jól tudjuk hasznosítani műszaki ismereteinket. — Megszerveztük az évközi KISZ-vezetőképzést is — mondja Varga Ferenc. — Az alapszervi KlSZ-veze- tők gyakorlati, módszertani segítséget kapnak munkájukhoz. * A diákotthon rádióstúdiójában korszerű berendezés : magnetofonok, erősítők, hangszigetelőfal. A műszaki vezetők éppen a mikrofont szerelik. — Már a nagy eseményre készülünk — mondja Makk Péter. — Hiszen az avatást követő napon, április 4-én egész napos ünnepi műsort sugároz a rádiónk. — Műsorszerkesztőink hetente háromszor készítenek egy-egy órás műsort, — kapcsolódik a beszélgetésbe Szalai Lajos. — Riportokat készítenek a tő- iskola, a város életéről. Irodalmi, zenei' Cr •l'ijtá- sokat is súg de népszerűek a —lieés kívánságműsorok A stúdióban keverőasztalt készítenek a fiúk. Gyűlik már a kis hangtár is, ami a diákotthon életének mozzanatait őrzi. Ezek a magnószalagok is arról beszélnek. hogy a kazincbarcikai főiskola diákotthonában tartalmas, színes az élet, s hogy diáklakói megérdemelten kapják a Bláthy Oltó Kollégium címet. Mikes Mária
