Észak-Magyarország, 1973. április (29. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-01 / 77. szám

1973. április 1., vasárnap

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3

A «vár kereken e^;

embernek ad kenyeret. Óriás. Neve, híre földgolyó- szerte ismert. Termékei eljutnak a világ minden tájára. A turista, vagy hivatali kiküldetésben levő dolgozó gyakran találkozhat külhonban is a felirattal: DIGÉP.

A műszaki színvonalban való minőségi előrelépés sok forrásból táplálkozik. Mindenekelőtt, az emberek tenni- akarásából, alkotó, teremtő készségéből, nagy szakmai felkészültségből, s abból, hogy a ma megszerzett tudást és tapasztalatot holnap már kevésnek tartják. Ez nemcsak igény, de elv is a gyárban, hiszen a megnövekedett export a műszaki haladásra is ösztönzőleg hatott, és hat ma is. Aki viszont nem tanul, lemarad és csak kullogásra képes. Ilyen veszély nem fenyeget a DI- GÉP-ben, hiszen a vállalatnál minden negyedik dolgozó mérnöki, vagy technikusi képzettséggel rendelkezik.

A felkészültséget, a szakmai tudást nemcsak tudomásul veszik, de anyagilag és erkölcsileg egyaránt elismerik. Több mint ezerre tehető azoknak a száma, akiknek a havi átlagkeresete eléri a négyezer forintot. Ezek száma a nemrégiben végrehajtott bérfejlesztéssel bizonyára megnövekedett, vagy legalábbis közel jár ehhez a szinthez.

A gyár helyzete stabil, a vállalat fizetőképes, aminek az alapja a jól és főként termelékenyen végzett munka. Amíg négy évvel ezelőtt a bérfejlesztés mindig meghaladta a termelékenységet, addig ma már pontosan fordított a helyzet. A termelékenység állandóan felfelé haladóan egyenes ívű, ami azt jelenti, hogy a kifizetett bérek mögött áru, termék, munka van, tehát van miből fizetni. Erre utal a nyereségrészesedés is. amit egyetlen, aprócska tételből le lehet mérni: minden megtermelt forintra négy tized fillér nyereség jut. S egy akkora gyárban, mint a DI- GEP, a négy tizedekből — sok kicsi sokra megy — ezrek, tízezrek, százezrek, vagy éppen milliárdok képződnek.

S akik mindezt előteremtik, megtermelik, az emberek, a gyár dolgozói, akik között sok a nő és a fiatal.

— Nálunk minden negyedik dolgozó — nő!

A vezérigazgató, Gócsi Miklós és a pártbizottság titkára, Mónus Antal gyakran kezdi így a mondatot: — Nálunk minden negyedik ...

A négyes szám ilychn01

hol olyan úton-módon, de előbukkan, hallat magáról, vállalati helyzetre, feladatokra és arra utal, hogy a négyes számmal itt feltétlen számolni kell. Figyelni szükséges rá, ha a nőkről van szó, ha a fiatalokról, a párt- életről vagy éppen arról, hogy milyen az átlagéletkor a gyárban.

Mert nézzük csak az eddigieken túl, hogy ez a 4-es miről is „árulkodik” még?

A szó a pártbizottság titkáráé. Mónus elvtárs már kezdi is:

— Nálunk mintegy 2500 nő dolgozik, ami azt jelenti, hogy minden negyedik munkásunk a gyárban nő, akik közül 1120-an fizikai beosztásban dolgoznak.- 'Mindemellett — folytatja a párt- titkár — dolgozóink közül minden negyedik harminc éven aluli, ugyanakkor minden negyedik KISZ-tag, illetve a vállalat létszámát • alapul véve, minden negyedik ember tagja a pártnak.

Négyes, négyes, négyes... Láncszerűen " kapcsolódnak egymásba e számok, s attól függően, melyiket milyen értelmezéssel, céllal és feladattal vizsgálgatjuk, úgy alakul ki egy-egy helyzetkép a vállalat sokszínű, sodró életének tablóján. Nehogy azt higgye bárki is. hogy valamiféle ügyeskedésről, erőszakolt. nyakatokért manipulációról van szó. Korántsem! Ez a valóságos helvzet, s olyan jellemzője a DIGÉP - nek, ami sehol másutt nem fedezhető fel. E számok ugyanis arányokat és egyben feladatokat határoznak meg. Ezeknek az arányoknak megfelelően kell ugyanis kialakítani a termelés, a gazdálkodás irányát, az emberekről való gondoskodás differenciált módszereit és az anyagi eszközöket is. Oda kell figyelni a munkaerő elosztására, a szociális és kulturális létesítményekkel való ellátásra, hiszen mindebben — a négyes számok ilyen különleges találkozása szerint — szükséges intézkedni, tervezni, s a távlatokat illetően is irányítani.

Nem is mulasztják el

a gyárban, hogy a négyes számok (a „bűvös” számok) láncolatóból le ne szűrjék a tanulságokat. Mégpedig azzal az igénnyel, hogy az így szerzett tapasztalatokat mesz- szemenően hasznosítsák. Sez jó dolog, olyan munkastílus, amiről csak a dicséret hangján lehet és kell beszélni...

Tóth Ferenc

Felszerelés előtti távbeszélő-állomások 6-os ikerszelvényeiben kifejtik és leforrasztják a kábelereket a posta Szent- péteri kapui kábelszerelő műhelyében.

Fotó: itj. Hollósy E.

Kocsinkén? tíz forint

erüftieí

o uontéKiia

Külön anyagi juttatás bevezetésére készülnek a Volán 3. számú vállalatnál, azzal a céllal, hogy meggyorsítsák a vasúti kocsik kirakását a Gömöri pályaudvaron. Egyelőre, kísérleti jelleggel vezetnék be. hogy minden, késés nélkül, tehát az előírt időpontra kirakott vagon után a fizetésen felül plusz tíz forintot adnak, ami egy hónanban tetemes keresetet jelent.

Az intézkedést — amely mintegy 100 embert érint — a mai naotól vezetnék be, s ha beválik ez a módszer, állandó jelleggel alkalmaznák. Ahhoz természetesen, hogy a vagonkirakásban tartani tudják a határidőket, elsősorban jól .szervezett mun kára van szükség. A vau - lalat vezetői ehhez is megadnak minden segítséget, bíznak benne, hogy az új ösztönzési lehetőség sikerrel jár majd.

Megfogni minden fülért

.Tervek a rakacai llj Doigezó Tsz-ben

A brigád tagjainak átlagos életkora 28 év, akik a Miskolci Ingatlankezelő Vállalat I. kerületi főépítésvezetőségénél dolgozó Münnich Ferenc szocialista brigádot alkotják. Hírük, nevük van nemcsak Miskolcon, de a megyében is. Mindenütt szeretik, tisztelik őket. Legutóbb például Girincsről kérték a segítségüket.

*

Az I. kerületi öregek napközi otthonában vagyunk. Szabad szombat van, de a brigád tizenegy tagjából nyolcán itt vannak. Dolgoznák. Társadalmi munkában. Sebők Sándor brigádvezető élmondja:

— Három éve patronáljuk a napközi otthont. Ha valamire szükség van, készséggel állunk rendelkezésre. Most Is szóltak: jó lenne egy szántó helyiséget és egy szemét- tárolót építeni! Az anyagot biztosították, a mi dolgunk , .-.ető alá hozni” az egészet. Szívesen jöttünk, mindig szívesen jövünk, bármiről legyen is szó

— Egyszer mi is. mindenki megöregszik. Akkor nekünk is jólesik majd. ha segítenek nekünk a gondokban — szól közbe az egyikük a mal- teros láda mellől.

Hárman — fehér hajú nénikék — jönnek ki az ajtón. Oda ballagnak az egyik fiatalemberhez. Szakértőén méregetik a frissen tatarozott szárítót:

, — Ez olyan szép, akár el is laknék benne — szólal meg egyikük tréfásan.

— Reggel héttől dolgozunk — folytatja a beszélgetést a 'brigád vezetője — s azóta szinte minden félórában „meóznak” a nénik. Egy darabig csendesen szemlélődnek, majd kérdezgetnék, s végül megnyugodva visszamennek a társalgóba. „Ügyelnek ránk”, nehogy rosszul csináljunk valamit.

Az egyik brigádtag, aki az udvaron levő anyagot ellenőrzi, Kesznyétenből jár be dolgozni.

— Nem is a távolság nagy, inkább az utazás a hosszadalmas — mondja. — Hajnalban, fél négykor kelek és estefelé érek haza. Az utazásra „rámegy” három óra is.

— Hogy telik a hét vége általában? — kérdez vissza. — Többnyire otthon, a ház leörül teszek-veszek. Ilyenkor, tavasszal már sok a munka. Néha horgászni megyek.

Szaporán, gyorsan dolgozik a brigád. Szól a rádió is. Vidáman, énekszótól kísérve telnek az órák. A lelkes kis közösségről mindenki szere- . tettel beszél. Tavaly megkapták a „kiváló szocialista brigád” címet. Ez a szabadszombati „munkanap” is bizonyítja: méltók az elismerésre.

Monos Márta

A Miskolc Tiszai pályaudvaron szép hagyományai, nagy eredményei vannak a szocialista brigádmozgalomnak. A dolgozók több mint 80 százaléka vesz részt e mozgalomh»v> a-* «»i*> ti

item. Öt gyerekünk tudtunk, a sarkalas- ltozásból.

onát senki sem renA közelmúltban párttag- gyűlést tartottak a Borsod megyei Főügyészségen. A párt- alapszervezet beszámoltatta a hivatalvezetést arról a munkáról, mely a X. kongresszus határozataiból, a határozatok végrehajtáséból az ügyszségekre hárul.

Beszámolót dr. Lőcsei László, megyei f óügy észhelyettes tartott. Amint azt a beszámolót követő felszólalások is hangsúlyoznák, a beszámoló még összehangol- tabbá tette az ügyészség sokA táj szép.

’■asztok csak a vásáraimét. Ivetten voltunk San. Hozzám csak .lábbelit, a másik szak- egy-egy pár csizmát, att, mert olcsón vál- 1 akart a vásári áru- zésből mondom, nem h de nálam mindig ■ésra váró csizma, ba- iulni se tudtam tőle.

; leültem a háromlábú « éjjelig nem álltam ez, a vacsorához. Mert Jinal kellett volna a iszen nemigen akadt lábbelijük.-gyerekek cseperedni nyebb volt, mert segi- ivább az, emlékeit. — segítettünk apánknál., dúltak nálam, rögtön ideírodt.ak a sok rossz •ckor már munka se ■1 korábban, pedig a •leghalt, egyedül vol- ■ éménykedtem, hogy .k velem marad. Nem Debrecenbe, Mis- ;. Netn mondom, jó

neki. Csakhogy ne- jV feleségem beteges, ? r valami nyalka lelöznek egyik gyere, irányú, szerteágazó munká- 'kád*,'eldobjak, másikát vesznek, vasárnap, ünnepnap meg mindenki cipőben jár. Még nyáron is. Már az öregek is.

Gyermekkori emlékeim fuvallata hozta, sodorta elém a torokszorongató képeket: tavaszáéi késő őszig mezítláb járt gyermek és felnőtt. Vagy a levágott csizmafejből eszkábált szandálban.

— Csak a tisztesség miatt van még kint a cégérem. De azzal is megjártam. Jött egy úr, hogs' adjam el, megveszi, ad érte száz forintot. Aztán kettőt ígért azért a kopott cégtábláért. Azt mondja, régiséget gyűjt, Van egy Ids házimúzeuma. Kérte a háromlábú széket is, meg a szerszámokat: Cakóm pakk! Hogy ez már ritkaság. Elhiszem, hisz azzal dolgozott az apám is. Na, szóval nem adtam. Mondom a fiamnak, hogy jártam a kunyerálóval. A* fiam meg: el ne adjon apám egy tűt, egy árat se. Ha már úgy gondolja, hogy nem kell, akikor lemegyek érte! „Minek az neked?” — kérdezem. „Minek? Hát itt a gyárban rendezünk belőle múzeumot a klubszobában, vagy másutt..Es így is lesz; az ebédlő egyik sarkában alakítják ki úgy, ahogy nálam van otthon. Ki hitte volna, hogy apám szerszámai, kaptafái oda kerülnek, ahol percenként készül egy pár finom bőr- cipő? Hát kérem, nagyot változott a világ, ez az igazság. Vagy nem így vélekedik?

A vonatkerckek S]í?ln£:

tott bennünket néhány pillanatra. Aztán megint az öreg csizmadia, a foltozóvarga beszélt, aki szerszámait „közszemlére” adja, mert a „népek” ritkán viszik hozzá foltozni, flekkéin! lábbelijüket, így hát már annyit sem keres, hogy kétszer tisztességesen megtömje belőle a pipáját.

de a földek, a ha- tórrészek mostohák. Ha lenne még egy alsóbb kategória, akkor a. rakacai Üj Dolgozó Tsz nem is a gyenge, hanem a „leggyengébb” adottságú gazdaságok közé tartozhatna. A szomszédos települések, Viszló, Tornaszentjakab, Ra- kacaszend és a kis Debréte karsztos, erodált határai nem is alkalmasak a gépi művelésre. Nem is nagyon gondolhattak a valóban korszerű, nagyüzemi gazdálkodás megteremtésére.

De Rakaca vállalta. Az 1557 hektárnyi határból itt 716 hektárnyi a nagyüzemben művelt szántóterület. A többi rét, legelő, s 246 hektón yi erdő is akad. Igaz,

lOlJllciv, w 0

den tízórás munkanap értéke már itt is a 80 forint körül jár.

Egy esztendeje. Ca

nehéz „örökséget” átvették, alaposan megfontolt terveket készítettek. Sokminden máris megvalósult belőle. A szarvasmarha-állományt tbcmentesítették. A meglevő istállók kevés férőhelyét „forgatással” a lehető legjobban hasznosították. így sikerült 30 szép növendékállatot terven felül is értékesíteniük. Jó pénzt hozott az exportbárányokat „termelő” juhászat. Dicsérik is érte a juhászokat. Kondás Gyulát és Kondás Vilmost.

Ami a „minden fillér megfogását” illeti, erre is sorolsen is, de jobbiíTesQffi.k »» már megvalósult termegforgatják. A kicsorduló Pásztor János kómáiyés zsírt, felissza a tenyerükön és Stefán Imre segédmun- tartott kenyér. És ha egy kás feláll. Odaballagnak a falatot megzsíroznak, mind- kúthoz. Míg az egyik a kút járt le is harapják, meg is karjának lenyomásával vi- eszik. zet fakaszt, a másik a víz

Telik az idő. Egyre ma- alá tartja az ajkát. Aztán gasabbra megy az égen a helyet cserélnek, nap, egyre kisebb lesz a A munkához le kell tér- földön a tűz, egyre kisebb delni. Járdát építenek 40 lesz a nyárson a szalonna, kilós betonlapokból. Ezután egyre kisebb lesz másik Pásztor János kőműves és kezükben a kenyér és egy- Stefán Imre segédmunkás re kisebb lesz természetes, már nem sokat néz egy- egészséges reggeli éhségük, másra. Ott térdepelnek a Mire a szalonna megpirul, földön, néha öklükre tá- elíogy a kenyér is. Szinte maszkodnak. Dolgoznak, egyszerre fejezik be a reg- Szó ' nélkül és cigaretta geht, és csak ekkor néznek nélkül. Csak a munkájukra egymásra. Mert eddig a figyelnek. Pásztor János tüzet kellett nézni, a sza- kőművesnek a homlokáról Ionnál és a kenyeret. Ek- verejték gördül az arcára, kor veszik észre, hogy nem onnan pedig keze mellé messze tőlük a járdán egy hull, a megbolygatott ho~ jól öltözött idősebb ember mokba. A homok gyorsan áll és figyeli őkel. Amikor beissza, alig marad nyo- szinte egyszerre ránéznek, ma... a jól öltözött idősebb cm- k liihlinvf lu/j- a kibér lassan megemeli a ka- ™ ni 11 " '1 hült hamu

lapját és csendesen jó étvó- mellett ülök és az jár az gyat kíván. Aztán tovább- eszemben, amit Pásztor Já- megy. nos kőműves mondott: „A

A szalonnát késükkel le- járda az más, mint a kocsi, tolják a nyársról, két má- üt. Ezen emberek járnak, sik szelet kenyér közé te- meg gyerekeit. Ezt szíveszik, amit újságpapírba, sebben kell csinálni. A aztán nylonzacskóba csa- járda házfalak, kerítések varnak. Pásztor János kő- tövében vezet el és néha műves azt mondja, hogy a helyet kell hagyni egy-egy szalonna hazamegy az asz- fiatal akácfának is...” szonynak. Mert Pásztor Szöveg: Oravec János János kőműves Rakamaz- . Kép: Laczó József

a Borsod megyei Főifészscp