Észak-Magyarország, 1973. április (29. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-26 / 96. szám

1973. ópr. 26,, csütörtök É5ZAK-MAGYARQR5ZAG 3 Az ember és környezete Mi lebeg a levegőben? Szerte a világon alig akad olyan téma, amelyik gyak­rabban szerepelne az újsá­gok hasábjain, mint a kör­nyezetvédelem. Azokban az országokban, ahol a fejlett ipar mellékhatásaként súlyo­san károsodott a természet, helyenként már vészharangot kongatnak a tudósok, és a bioszféra restaurálását sürge­tik. Ahol a korszerű nagy­üzemek még újdonságnak számítanak, az előrelátói-e óva intenek a környezetvé­delem sürgős tennivalóira. Riasztó példaként; álljon itt a kaliforniai műlá- és rnüpá- zsit-telepítós szükségessége. Ott, ahol a beépítettség, a zsúfoltság miatt lehetetlen újra megkapaszkodnia bár­miféle növénynek, a „valódi­hoz” hasonló flórát varázsol­nak, hogy a város „sivata­gát” lakó ember számára leg­alább az illúzió maradjon meg a természetből, addig, amíg a hét végén, munka után hosszú utazással elérhe­ti az igazi természetet. Por, füst, mérgező gazok A környezetvédelem egy­re inkább létkérdésévé válik az emberiségnek. Csak né­hány kiragadott példa: tíz cv alatt: megháromszorozódott a szemét mennyisége a sűrűb­ben lakott területeken, és ez mind több olyan anyagot tar_ íalmaz, amelyek bomlási, rothadási ideje a régi hulla­dékok „megsemmisülési” .ide­jének sokszorosára emelke­dik: gondoljunk a műanya­gokra, a műszálakra, a kü­lönböző vegyianyagokra. Aztán a levegő... Ott, ahol a nagyvárosok, nagy- üzentek közelében kiterjedt erdőségek, tekintélyes mező­gazdasági területek találha­tók, még a civilizáció okozta súlyosabb levegőszennyezé­sek is kevésbé ártalmasak, hiszen a vidék tüdeje, a gaz­dag flóra elvégzi a tisztítást. Az ENSZ levegőtisztasági bizottsága szerint a legnehe­zebb súlycsoportba a kohá­szati üzemek tartoznak. Ép­pen. ebből fakad, hogy a por- és füstszennyeződések visszaszorítására egyre több elképzelés születik világszer­te. A gondolat nem új: arra kell törekedni, hogy a külön-- bözö szennyezőkből minél ke­vesebb hagyja el az üzeme­ket, és csak másodsorban kell arra figyelni, ml legyen azokkal a káros anyagokkal, amelyek mértékét már nem­igen lehet csökkenteni. For­dítva sokkal nehezebb. Pedig a hazai üzemek többsége is erre kényszerül, hiszen arra ritkán nyílik mód. hogy egész technológiai láncokat építse­nek újjá. A Lenin Kohászati Művek­ben az elmúlt tíz év alatt nagy erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy mi­nél kevesebb por és füst rontsa a város levegőjét. A most mérhető, napi 33 tonna por — ami nyilvánvalóan nem kevés — töredéke an­nak, amit korábban teher­ként hordoztunk a tüdőnkön. Abban az időszakban sokkul több volt a légúti megbete­gedések száma, többen pa­naszkodtak nehéz lélegzésre, mint mostanában. Még a tö- mörílömű leállítása előtt is napi száz tonna por került a város levegőjébe. Tizenhá­rom évvel ezelőtt még több, mint tizenkét százalékot lett ki az energia előállításához használt szén a többi ener­giahordozóval szemben. Most már korszerű tüzelőkre áll­lak át a legnagyobb kohásza­ti üzemek különböző egysé­gei. A védett területek Magyarországon a főváro- »on kívül egyetlen olyan te­lepülés sincs, ahol két, ki­emelten védett területet je­löltek volna ki. Tapolca és Lillafüred levegőjét rendelet védi. Igaz, a legutóbbi ren­delkezések szerint a szigo­rúbb ellenőrzésekre, a tete­mesebb bírságok kiszabására némi halasztást engednek, előreláthatólag 1975-ig. Aki- emelten védett levegőjű te­rületeken ugyanis milli- grammnyi szennyeződések fordulhatnak csak elő lég­köbméterenként. Védett „övezetbe” tartoz­nak a lakótelepek is. A meg­engedett szennyeződés alsó értékhatára azonban néhol, mint például a Győri kapui lakótelepen, még a közeli években is megközelíthelel- lennek látszik. Jóllehet, a vasgyárban már rengeteg kitűnő „porszűrő”, porfogó berendezés működik, amelyek beszerzése sok mil­lió forintba került. A közeli lakótelepek levegőjét tovább lehet javítani a tervezett fa. és cserjetelepílésekkel, ame­lyek élő szűrősávol képezhet­nek a gyár szomszédságában levő házak körül. Győz a korszerűség A Hejőcsabui Cement- és Mészmű rekonstrukciójával sikerül megvalósítani, hogy mór a gyártási folyamat ki­alakításával is leszorítsák a légszennyeződés lehetőségéi. Ezenkívül ugyancsak jelentős anyagi áldozatok árán elekt­romos filterek fogják fel a I kémények szállongó porát, füstjét. Végh József, a válla­lat vezérigazgatója arról tá­jékoztatta a városi tanács építési és közlekedési osz­tályát, hogy a régi gyár elő­reláthatólag a jövő cv első télében leáll, és ezzel a „por­termelés” a tizedére esik vissza. Most a régi gyár 15 ezer tonna szennyeződést jut­tat a város levegőjébe. A szanálásokkal, az új házgyá­ri épületek sokasodásával egyre tisztább lesz Miskolc légtere, A távfűtés korszerű fűtőanyagai a szén- és a fa­tüzeléssel szemben — a kis családi házakban ezeket használják a háztartásokban —• óriási előnnyel rendelkez­nek. A Patyolat sokat szidott kazánjai sem ontják már füstjüket a házak fölé; olaj­tüzelésre álltak ót a közeli napokban. Évek óta szeret­nének megszabadulni a mis­kolci kisebb üzemek a szén­tüzelésű kazánoktól. Csupán néhány maradt csak meg ezekből a füstölgő alkalma­tosságokból, mutatóba és re­mélhetőleg már nem sokáig. Kiselejtezésük többnyire a fejlesztésre fordilhaió össze­gek hiánya miatt késik. Pél­dául a papírgyár is régóta kéri az országos központot, hogy leállíthassák a korsze­rűtlen kazánt. * Borsodban a megyében is sok nagyüzem van, és még­sem okoznak jelenlétükkel ennyi gondot. Részben azért, mert területi kiterjedésük nagysága ellenére, többnyire természetes zöldövezetbe ágyazódnak. Ez alól csupán Özd számít kivételnek, ahol ugyancsak „egybeépült” a te­lepülés a kohászattal. Az ŰKÜ-ben ezért az utóbbi években sokat áldozlak a por és a füst megfékezésére. Segített ebben a Borsodi Ércelőkészítő Mü üzembe lé­pése is, amelyik Sajókeresz- túrból látja el tömörített alapanyagokkal a kohászati vállalatokat. A BÉM füstje viszont nem éri a város ha­lóról. n. r. A Hcrnád menti Építőipari Szövetkezet kivitelezésében épülő szikszói kórház új szárnyépülete a tervek szerint nyár végére elkészül. Az nj épület földszintjén rendelőintézet, korszerű laboratóriumokkal, röntgenberendezéssel, emeletén sebészeti és szülészeti osztályok kapnak helyet jól felszerelt szülőszobákkal és műtőkkel. A 170 ágyas űj rész átadása ulán a régi kórházépületet is felújítják. Propagandisták kitüntetése Meséién és Szerencsen Ünnepélyes külsőségek kö­zött adták át Mezöcsóton a járásban több éve eredmé­nyesen dolgozó 12 propa­gandista számára Lenin szti- letésének 103. évfordulója al­kalmából az emlckplakette- ket. A kitüntetetlek között van Balogh Miklós, a járási pártbizottság titkára, Csomós Albert, az emődi tv-mikroál- lomás dolgozója, Farkas Mi­hály, az ároktői tsz agronó- musa, Farkas Lajos, a járási póri bizottság csoportvezető­je, Kopcsik Béla, a Dél-bor­sodi Vízgazdálkodási. Társu­lat mérnöke, Kormos József, a. Tiszatarjáni Általános Is­kola , igazgató-helyettese, Kruj Mihály, tiszakeszi tsz­dolgozó, Labancz Barnabás, a mézőcsáti gépjavító dolgo­zója, Petrán György, az emő­di Szabadságharcos Tsz ag­ronómusa, Ballal József ne, a llejőbábai Általános Iskola tanárnője, Vályi Nagy Ká­roly, az Emődi ÁFÉSZ fő­könyvelője, valamint Zorger i Józsefné, a Tiszapalkonyai Általános Iskola tanítónője. Tegnap délelőtt a szeren­csi pártbizottság székházi­ban Imri Gyula, a járási pártbizottság első titkára el­nökletével ünnepélyes záró- foglalkozást tartottak a járás propagandistái részére. Ur­ban Tibor, a PMCS vezető­je előbb Lenin jelentőségét méltatta, majd beszámolt az, 1972—73-as oktatási év ta­pasztalatairól. Ezt követően Imri Gyula a legeredménye­sebben dolgozó társadalmi aktíváknak és propagandis­táknak eddigi munkájuk el­ismeréseként Lenin-emlék- plakettet, illetve tárgyjutal­mat adott át. I Müépés jeizii« fegp! L esz miről beszélni, lesz mit megvitatni a MÉ­SZÖV ma kezdődő küldöttközgyűlésén, amit 9 órai kezdettel az MHSZ szék­hazában tartanak. A szám­vetés, ami erre az alkalomra készült, tényekkel, adatokkal tanúsítja: mit és mennyit fejlődtek a szövetkezetek, hol tartanak célkitűzéseik valóra váltósában. Egyértelműen megállapítható: nem dolgoz­tak rosszul annak ellenére, hogy az éves üzletpolitikai tevékenységben nem sikerült minden tekintetben eredmé­nyesen munkálkodni. Az írásban előterjesztett beszámoló bevezetőjében ol­vasható, hogy „a korábbi évekre jellemző dinamikus fejlődés átmenetileg megtor­pant. Szövetkezeteink túlnyo­mó többsége azonban eleget tett a legalapvetőbb társa­dalmi és tagsági cl városok­nak. A szövetkezeti törvény és az új alapszabályok hatá­sára fejlődőit a szövetkezeti demokrácia, erősödőit tevé­kenységükben a szövetkezeti jelleg." Miben mérhető le mindez, milyen főbb vonások jelle­mezték a megye szövetkeze­iéinek a munkáját? Minde­nekelőtt hangsúlyozni kell: a szövetkezelek osztatlan va­gyona egy év alatt közel 53 millió forinttal növekedett. Bővült és korszerűsödött a kereskedelmi hálózat, ugyan­akkor fokozódott a tagság ér­deklődése és részvétele a szövetkezetek belső élele és munkája iránt. Az ófész-ek többsége eleget lett annak a követelménynek, hogy az el­látás színvonala ne csökken­jen. sőt! a lehetőségekhez és adottságokhoz mérten, c tc- kintelben is előrelépés volt tapasztalható. Általában el­mondható: a legerőteljesebb íejlödés az élelmiszerek forgalmában érzékelhető. To­vább-javult az áruval való ellátás, s ami figyelemre méltó: tartós fogyasztási cikkekben is ugyanez tapasz­talható. A beszámoló, amikor rész­letekbe menően szól a szö­vetkezetek különféle ágaza­tainak tevékenységéről és ennek elemző értekelését is adja, egyben felhívja a fi­gyelmet azokra a tennivalók­ra, amelyek megoldása elen­gedhetetlen feltétele a még hatékonyabb, gazdaságosabb munkának. Ennek az igénynek a je­gyében megállapítja a beszá­moló: az előző időszakhoz, képest valamelyest csökkent az áruforgalom üteme, ami­nek következménye. hogy nem kielégítő a jövedelmező­ség és a gazdálkodás haté­konysága. Ennek oka — töb­bek között — abban keresen­dő. hogy az intenzív gazdál­kodási módszerek alkalmazá­sa nem volt kielégítő. Mind­emellett pénzügyi vonalon is nehézségekkel kell szembe­nézni. Amire a jövőben az eddigieknél fokozottabb fi­gyelmet szükséges fordítani: az áfész-ek egy jelentős ré­szénél még mindig alacsony az üzem- és munkszervezés. A gondok és nehézségek ellenére az általános kép kedvező. A kül­döttek, akik a tagság bizal­mából vesznek részt a mai tanácskozáson, bizonyára ki­egészítik, javaslataikkal, ész­revételeikkel gazdagítják az előterjesztett. beszámolót, s elmondják: hogyan tovább? Ezen van a hangsúly, hiszen az áfész-ek szerepe megye- szerle igen nagy. Tevékeny­ségük fontos része a lakos­ság által igényelt szolgálta­tások magas színvonalon tör­ténő kielégítésének és annak a törekvésnek, hogy hagyo­mányaikhoz híven mindig nagy felelősségtudattal vé­gezzék feladataikat. Ehhez mindenütt megvan a lehelő­ség, amelynek kiszélesítésé.- hez nagy segítséget jelent a mai tanácskozás is. Lényeges viszont: mindenki, minden küldött őszintén, nyíltan te­gye szóvá a gondokat és mindazt, amiről úgy érzi, he­lyes lenne a gyakorlatban is megvalósítani. A sokrétű, termékeny vita elengedhetet­len feltétele a további jó munkának, annak, amire a ma összeülő küldöttközgyű­lés vállalkozott, s aminek maradéktalanul eleget is akar tenni. Techiiilca és szövetkezetpolitika IX.'SIMRmUl.'lll a mezőgazdasági ndpfcimHUdlI temples fejlődé­sére az iparszerűség jellemző. Ez nem csupán azt. jelenti, hogy a gépeket im­már a termelés valamennyi területén alkalmazzák, hanem azt is, hogy a gé­pek sora kapcsolódik egybe, szigorúan meghatározott technológia alapján. Bor­sodban is egyre több termelőszövetkezet csatlakozik ezeket az úgynevezett zárt termelési rendszereket megvalósító tár­sulásokhoz. A cél világos: többet, job­bat, olcsóbban termelni, vagyis növelni a szövetkezetek jövedelmét. A mezőgazdasági termelés forradal-. masítása egyrészt nagy anyagi beruhá­zást- igényel, másrészt politikai, szak­mai, bérezési, szociális és egyéb prob­lémákat vet fel. Számos megfogalma­zásban találkozhatunk például azzal a nézettel, hogy a technika gyors fejlő­dése a mezőgazdaságban „nem tűri meg” vagy „szétszakítja” a szövetkezeti kereteket. Ezek mögött kimondva vagy kimondatlanul az az elgondolás húzó­dik meg, hogy a szövetkezetek a fejlő­dés során elöbb-utóbb szükségszerűen átalakulnak állami vállalatokká. E né­zet./vallói azzal érvelnek, hogy egy-egy zárt termelési rendszerben vagy társu­lásban olyan nagy értékű termelőeszköz, termék koncentrálódik, hogy működte­tése, értékesítése szövetkezeti alapon már lehetetlen. Gyakran hangoztatják, hogy e társulásokban a munka szerve­zése, a dolgozók bérezése szinte az ál­lami gazdaságokéval azonos módon tör­ténik, tehát a fejlődés abba az irányba halad, hogy a szövetkezeti tag meg­szűnik gazdasága tulajdonosának lenni, s, fizetett dolgozóvá, alkalmazottá válik. A párt szövetkezetpolit’ikája szocia­lista tulajdonfonnának tekinti a tagok önkéntes társulása cs tevékenysége alapján létrejött szövetkezeti tulajdoni. És ez a lényeg! Téves tehát az olyan felfogás, hogy az- egyszerűbb vagy a kevésbé fejlett termelés mellett létre­jövő gazdaság a tagok kollektív tulaj­dona marad, de mihelyt az megközelíti vagy eléri a fejlett szintet, átalakul össztársadalmi tulajdonná. Abból az egyszerű tényből, hogy a technológiai rendszerek, gazdálkodási módszerek ..átlépik” egy-egy szövetkezet határát, tevékenységének kereteit, nagyon, hibás lenne a tulajdonformák változására kö­vetkeztetni. A párt agrárpolitikája a jo­int illetően kimondja: a két tulajdon­forma közeledik egymáshoz, de ez nem vezethet és nem is vezet az azonosulás­hoz. Hogyan lehet és kell értékelni a min­dennapi életben lezajló fejlődést? A technika fejlesztése a szövetkezetekben valóban nem különbözik, de nem is különbözhet az állami vállalatok ha­sonló jellegű tevékenységétől. Napjaink­ban már elég gyakori, hogy egyes szö­vetkezetekben vagy szövetkezeti társu­lásokban a termelés . korszerűsége szintje elérte vagy meghaladta a kör­nyező állami gazdaságokét. Az is két­ségtelen, hogy a munka szervezésében, a dolgozók bérezésében hasonlóság L fellelhető. A immkas/í-rvczcs. gából azonban nem lehel a tulajdon- formákra vonatkozóan messzemenő kő vetkeztetéseket levonni. Annál kevésbé, mert a termelőszövetkezetek gazdálko­dásának, termelésük technikai szintjé­nek fejlődésével együtt alakult a párt szövetkezeti politikája is, amely törvé­nyekben, kormányhatározatokban, az ágazati minisztériumok rendelkezései­ben is kifejezést nyeri. Az egységes szövetkezeti törvény, amely a párt po­litikája szellemében rendezi a mező- gazdasági szövetkezetek és az állam, a mezőgazdasági szövetkezetek és tagjaik, valamint a mezőgazdasági szövetkeze­tek és a társadalmi szervezetek kapcso­latait, híven tükrözi ezt: a politikát. A párt arra törekszik, hogy fejlessze, erősítse a szövetkezeti tagokban a szö­vetkezeti tulajdonhoz való kapcsolatu­kat, annak megbecsülését. Ez is elősegí­tette. hogy az utóbbi időben jelentősen formálódott, alakult a szövetkezeteken belül az emberi kapcsolatok tartalma, formája. A szövetkezetek tevékenységi körének bővülésével, a technikának a szövetkezetekben való gyors elterjedé­sével például széles körben támadt igény az ipari szakemberek iránt. Több ezer, főleg a falvakból korábban elke­rült ipari munkás tért vissza a tsz-be. A a legmélyrehatóbb * ll £nd"'0,,U’ fejlődés azonban a szövetkezeti demokrácia fejlődésében tapasztalható. A szövetkezetek önkor­mányzatának érvényesülése napjaink­ban élő valóság. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy mindenütt csorbítatla­nul érvényesül a tagok joga a gazdál­kodás irányításában, vagy azt. hogv nincs olyan szövetkezet, ahol egyes ve­zetők nem élnének vissza tisztségükkel, a tagok bizalmával. De azt igen. hogy egységesen megteremtődlek, létrejöttek valamennyi szövetkezetben azok a ké­rdek, amelyek tartalommal való meg­töltése esetén elmondható, hogy a szö­vetkezet szocialista társadalmi-gazda­sági forma, amely tagjai es az egész társadalom javára képes megfelelő fel­tételeket biztosítani a termelőerők, a technika nagyarányú fejlődéséhez. Mindez nem zárja ki azt, hogy egyes ágazatokban, egyes tevékenységek fej­lesztésében, konkrét mérlegelés alapján már ma helyet kapjanak a szövetkeze­iül. egymás közötti, vagy állami válla* latokkal történő társulásai Indokolttá leheti ezt a szükséges befektetések nagysága, a tevékenység jeilegc és ter­mészetesen a részvevők kölcsönös érde­ke 11 sége.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom