Észak-Magyarország, 1973. április (29. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-26 / 96. szám
ÉSZAK-MAGYAROKBAN 4 1973. ápr. 26., csütörtök OTTHON Barczi Pál rézkarca Rö vidfilm -fesztivál Miskolcon Május 7. és 12. között immár tizennegyedik alkalommal rendezik meg a miskolci rövidi'ilm-fesztivált. Szerdán. a Magyar Sajtó Házában György István, Balázs Béla-díjas filmrendező sajtó- tájékoztatón ismertette a fesztivál programját. Hat nap alatt 12 órányi mozi-12 és fél órányi televí-' ziós filmet vetítenek. Ebből 38 mozifilm. 23 mozí-híradó- esemény. 23 tv-film és 5 tv- níradó esemény. Igen gazdag a tizennegyedik miskolci rö- vidfilm-fesztivál műfaj skálája: ismeretterjesztő filmek, dokumentumfilmek, rajzfilmek. népszerű tudományos filmek, riportfilmek és ri- port-dokumentumfilmek szerepelnek a programban. A központi vetítéseken kívül kihelyezett vetítések is lesznek. Ezúttal is értékes díjakkal jutalmazzák a legjobban sikerült alkotásokat: odaítélik a SZOT fődíját, Miskolc és Borsod megye díját, a megyei KISZ-bizotbság. valamint a TIT díját, s a kategória díjakon kívül egy operatőri díjat is. A rövidfilm-fesztivál idején számos kulturális rendezvény várja a Miskolcra látogatókat. Többek között a Miskolci Képtár az utolsó 40—50 év magyar művészetének eredményeiről' ad keresztmetszetet tárlatával, a Galériában pedig a területi szervezet művészeinek rajzkiállítása nyílik. A Kossuth Művelődési Házban a népművészet ifjú mestereinek gyűjteményes kiállítását láthatják az érdeklődők. A díszítőművészet reneszánsza MISKOLCON, a Molnár Béla Ifjúsági és Űttöröház- ban a közelmúltban nyitották meg a miskolci amatőr díszítőművészek első városi kiállítását. A város művelődési házaiban működő szakkörök. körök tagjainak munkáiból rendkívül gazdag, szép anyagot állítottak ösz- sze. s ami érdeme ennek a bemutatott anvatnak: a nini díszítőművészet legszebb hagyományait folytatták készítőik. S ezen a kiállításon arról is bizonyságot nyerhettünk. hogy a bérházak között élő embertől nem lehet idegen a népművészet, mely napjainkban egyre inkább reneszánszát éli. S ez az, amiről érdemes és kell is szólnunk. A kiállítás megnyitóján mondotta az. egyik miskolci művelődési ház igazgatója: „Szinte hihetetlen, mekkora az érdeklődés a díszítőművészeti szakkörök iránt, menynyire érdekli ez az asszonyokat. Területünkön nem is egy, nem is két szakkört sikerült újonnan szerveznünk.” A kézimunka persze mindig is asszonyi elfoglaltság volt, de talán nem is szükséges bizonyítanunk, hogy az egyszerű kézimunkózás és a díszítőművészeti szint között mekkora, milyen nagy a különbség, sőt. hogy ez a különbség megvan akkor is, amikor hímzésről, illetve díszítőművészetről beszélünk. Hiszen a szakkörökben nem pusztán hímzéssel foglalkoznak az asszonyok, a lányok — hiszen többségükben közülük kerülnek ki e szakkörök tagjai — hanem egyben meg is ismerkednek a népi díszítőművészet alapjaival, a valódi népi díszítőművészettel, melyből újjászületnek munkáik. Olyan munkák, meÉRTESlTJÜK KEDVES VENDÉGEINKET, hogy a közkedvelt mezőkövesdi és strandfürdőt május 1-én megnyitjuk. A fürdő minden hétköznapon, mind vasárnap és ünnepnapon reggel fél 9 órától 18 óráig (art nyitva. Kellemesen üdülhet, szórakozhat fürdőnkben Megnyitja kapuit a sárospataki strandfürdő is május 1-én és reggel fél 9 órától este 18 óráig áll Vendégei rendelkezésére. lyek némelyikére már az alkotás jelző is ráillik. S ugye, milyen más, ha ezek a munkák, ezek az alkotások kerülnek azután a lakásba, a falra. az asztalokra, nem pedig holmi vásári drukkolások kihímzett változatai, vagy népi motívumokat felhasználó, de azt rosszul felhasználó hímzések. Mert arra is van azért még példa bőven, ha szerencsére ezek tábora egyre fogy is. Hiszen a szakkörökben, melyek számát a megyében nehéz lenne most felmérni. ezt az igazi népművészetet ismerhetik meg az asszonyok, a szakavatott vezetők segítségével. S ezzel a díszítőművészeti szakköröknek, díszítőművészeti köröknek nagyon fontos ízlésformáló szerep is jut. A DÍSZÍTŐMŰVÉSZET reneszánszának, a népművészet újbóli ki virágzásának Borsodban egyébként is jó hagyományai vannak, hiszen e megyében — egészen pontosan Mezőkövesden — oly rangos országos jelentőségű pályázat és kiállítás van évről évre. mint a Kis Jankó Bori díszítőművészeti pályázat, melyre hazánk távoli községeiből, városaiból is érkeznek alkotások. Ez a mostani miskolci kiállítás persze méreteiben nem vetekedhet a mezőkövesdiével — ilyen célokat nem is tűztek maguk elé a rendezők — de gondoljuk, méltó ahhoz, s külön öröm hogy épp az iparvárosban, Miskolcon került sor rá. Bizonyítva, hogy a városi ember sem szakad el attól, amit népművészetünk legszebb értékeiként tartunk számon. Megemlíthetnénk még egy általunk nagyon fontosnak tartott — erényét e szakköröknek. Rendkívül jó lehetőséget nyújtanak arra, hogy a díszítőművészettel ismerkedni vágyó asszonyokat, lányokat közösséggé formálva, a művelődés más területére eljuttassák. Erre is jócskán tudnánk példákat hozni — csak a szerencsi asszonyokat említenénk meg, akik a díszítőművészettel való ismerkedésük mellett különböző vitaesteken, irodalmi műsorokon is részt vesznek. Mert az ízlésformálás, az esztétikai nevelés így is kamatozódhat. Osutorás Annamária „Didaktor-c”, az oktatógép DunaföWváron érdekes és hasznos iskolai oktatógépet szerkesztett dr. End- rédi Lajos, a helyi Magyar László Gimnázium igazgatója. A „Didaktor-c” elnevezésű oktatógép központja a tanári asztalon elhelyezkedő visszacsatolást vezérlő, eredményjelző- és rögzítő készülék. A tanulók készüléke a padra épített válaszadó és jelzőszerkezet, amelyhez fejhallgatók is csatlakoztathatók. Az oktatógéphez magnetofon és diavetítő is tartozik. A „Didaktor-c” oktatógépet minden iskolatípusban, a legtöbb tantárgy oktatásánál eredményesen alkalmazhatják. Legnagyobb előnye, hogy a tanítás során magas színvonalú differenciálást tesz lehetővé, azaz a tanuló mindig a képességei, az éppen elért eredményei szerinti feladatrészletet dolgqz- za fel. A dunaföldvári gimnáziumban az érdekes gép két változatával fniv+otnkk kísérleteket Film jegyzet f Es az isten o a kávéházi énekesnőt Egy kocka a filmből. Az indokolatlanul hosszú című filmet jugoszláv filmesek teremték Jovan Zi- manovic rendező irányításával. Hogy a címbe miért keveredett az isteni teremtés, nem derül ki a magyar feliratokból, de kár is töprengeni rajta. Az viszont már gondolkodóba ejthet, hogy napjainkban készül egy film egy szocialista berendezkedésű országban, látunk egy hatalmas vízierő- mű-építkezést is, (bár annak csak annyi a jelentősége, hogy sok munkás jár onnan a káyéháznalc titulált csapszékbe), a ' mai jugoszláv társadalmi élet egy isze- letkéjét veszi bonckés alá, s mégis olyan alapállásból láttatja a cselekményt és a mondandót, mintha a forgatókönyv esetleg a húszasharmincas évek fennköltebb úri társaságának folyóiratában megjelent „léleltneme- sítő” novellából született volna. Kávéházi énekesnőről és nőkről van benne sző. Igaz, nem az isten tei’emté őket, hanem bizonyos jelenvaló társadalmi szükségesség. A film hősnője, akit Verő Cukié nagyon igaz emberséggel formál rokonszenvesre, sorsüldözött lány, aki kávéházi énekesnőként vándorol egyik helyről a másikra, mindenhonnan szinte menekülnie kell. mert társadalmon kívül álló páriának tekintik, aki szabad préda, s emiatt botrányok adódnak körülötte. Egy helyen már úgy látszik, megtalálja boldogságát, mert egy építkezésen dolgozó muunkás megszereti, össze is házasodnak, de boldogságuk megmérgeződik, mert a társadalom kiveti őket, munkatársak, rokonok elfordulnál!: a fiútól, mert szerintük a kávéházi énekesnő és a prostituált fogalma között egyenlőségjel van. Később, más helyeken az énekesnő azért nem boldogul, mert férje van, ahol meg letagadják a férj-feleség kapcsolatot, ott később tör ki a botrány, végül is szétválnak útjaik, az énekesnő vándorol kocsmáról kocsmára, a fiú meg „megtér” rendes munkásnak. Tagadhatatlan, hogy sok foglalkozással — például a kávéházi énekesnővel — szemben fennáll bizonyos előítélet, amit a film túl erős vonásokkal bemutat, a rendező azonban nem eloszlatni igyekszik a helytelen általánosító felfogást, harfem maga is szinte odaáll filmjével a megkövezök közé. Ezért kár volt megcsinálnia filmjét. De megvenni is! Látszólag ok nélkül Csodásán kék a tenger izgalmas cselekmény, a nyoes vakítóan szikrázik a napfény a Gőte d’Azuron. Csupa ragyogás és szépség minden Nizza környékén, szebbnél szebb mini-bikinis nők serege toldja meg a természeti szépségeket. Szinte „stílustörés” ebben a környezetben az a gyilkosságsorozat. amely körül a Philippe Labro rendezte francia film bonyolódik, s amelynek főhőse . a Carella felügyelőt alakító Jean-Luis Trintignant. A krimik műfajában a legjobbak közé sorolható ez a film. A látványbeli szépség mellé kitűnő színészi játék, roppant feszült, rnozós logikája és többfajta lélektani mótiváció társul. A bűnügyi jelleg nem teszi lehetővé, hogy a filmtörténetből bármit is elmondjunk, legfeljebb any- nyit jegyezhetünk meg, hogy a nyomozás befejezése után, amikor mindenki ünnepelné a sikeres nyomozót, annak magatartásában olyan fordulat következik, amit nem érzünk eléggé motiváltnak. A krimit sokan szeretik. Ezt a filmet azok is érdeklődéssel nézhetik, akik az egyszerű bűnügyi történeteken túl magvasabb filmre, jó színészi játékra is vágynak. A hét továhhi filmjei A filmbarátok a Hevesy Iván Filmklubban már láttak. most rendes műsorba kerül a KÖZÖNY, Albert Camus regényének Luchino Visconti rendezte filmváltoza'a, a főszerepben Marcello Mastroanniv al és Anna Karinával. A filmet április 6-i számunkban méltattuk részletesen, de most’ ismételten felhívjuk rá az értékes alkotásokat kedvelők figyelmét. Ugyancsak mától látható, egyelőre a Hevesy Iván Filmklubban az angol BARTLEBY. Herman Melville múlt századi regényének Anthony Friedmann rendezte film- változata. egy alkalmazkodásra képtelen fiatalember sajátos története A film elsősorban a szokványtól eltérő, vitára sarkalló műveket kedvelők igényeit elégíti ki. Később rendes műsorrendben is bemutatják. Részletes méltatására majd visszatérünk. (benedek)
