Észak-Magyarország, 1973. április (29. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-19 / 91. szám

1973. ápr. 19., csütörtök ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Helyben készül a beton. Olyan ez a berendezés, mint egy kis üzeni. Folyamatosan és jó minőségű anyagot ad az. épí­tők kezo alá... Korszerű gépek és berendezések segítik a munkát az épít­kezésen Impozáns látvány a tartóoszlopoknak ez a sora, mely a leg­korszerűbb technológiával készül sével akarnak az esetleges ZUHAN A TAGDÓ. Tompa csattanás, az áltat megremeg, tétován mozdul, aztán össze- raskad. A hentes és mészáros Is szusszan egyet, aztán foly­tatja a munkát... így él emlékezetünkben, ilyen képre gondol mindenki, ha a vágóhíd kerül szóba. Régen, apáink, nagyapáink idejében még ez a módszer, azazhogy „technológia” járta, amelynek segítségével ügyes kezű szakemberek dolgozták fel a sertés- és marhahúst, vagy éppen azt. ami „műso­ron volt. ..” Ami azonban jó volt' tíz­húsz évvel, vagy akár csak néhány esztendővel ezelőtt is, ma már elavult; kevés ah­hoz, hogy a növekvő igények­nek és feladatoknak megfe­leljen. Jól. példázza ezt a miskolci húsüzem története is. Rekonstrukcióra, modern nagyüzemre van szükség, amelynek építése már meg­kezdődött. Sőt! Ha minden jól megy, 1975-ben már üzemszerűen termel. Ez a terv, amelynek valóra váltá­sán — dicséretre méltó szor­galommal és felkészültséggel — az ÉÁÉV és az Éleim i- szeripari Berendezéseket és Gépeket Gyártó Vállalat munkálkodik. A beruházás költségeire 820 millió forintot fordít az állam, amiből csak a gépek és felszerelések értéke 190 millió forint. Ha elkészül a „finom fala­toknak" -- alapanyagát elő­állító ' "iát és teljes ka­páéit;'” '1 gozni kezd. há­romszor annyit termel majd, mint a jelenlegi hal mis­kolci üzem. A kapacitásra, a méretekre és a korszerűségre jellemző, hogy óránként 200 sertés. 30 szarvasmarha „fo­gadására” képes, illetve hat­van perc alatt 3.5 tonna kü­lönféle húskészítmény hagyja majd el a gyárat, és kerül a kereskedelembe. A kombinát profiljához tartozik egy konzervgyár is. amely naponta 1.2 vagon konzerv és dobozos sonka gyártására „tud vállalkozni”. A húskombinát felépítésére szánt pénzből eddig mintegy 200 millió forintot használtak fel. ami azt jelenti, hogy az cnítkezés időarányosan az előírt ütemben halad. Bármilyen korszerű le­gyen egy gyár. vagy akár egy ..aprócska” munkahely is. mit sem ér. ha nem tud­ja azt nyújtani, amit elvár- mák tőle. ha hiányzik a jól felkészült, a kényes és drága berendezéseket az utolsó csa­varig ismerő szakember- gárda. Erre is ,ió előre gon­doltak a húsipari vállalat, illetve a leendő húskombinát vezetői. Már tanulják például a konzervgyár „kezeléséhez” szükséges ismereteket a dol­gozók. Az elméleti oktatást itt helyben szervezték meg. Gyakorlati munkára pedig a húsipari tröszt üzemei vár­ják a miskolciakat, akik nagy szorgalommal és lelki­ismeretességgel készülnek az üzemindításra. A HÚSKOMBINÁT épít­kezésein mindenütt szorgos, dolgos embereket lát a ven­dég. Az építők — hírnevük­höz méltóan — mindent megtesznek annak érdeké­ben. hogy csúszás egy nap se legyen a határidőkben, hiszen minden késés pénzbe kerül. Márpedig az állam vagyonával gazdálkodni — jól tudják — csak jó gazda módjára lehet. Ha időnként van is gond és probléma, megtorpanásra ez sem ok. Ma szükség van rá. a fejtöréstől Kin riadnak vissza, arra tö­rekednek, bogy a rendelke­zésre álló erőket körültekin­tően, szervezett munkával a lehető legjobban hasznosít­sák. Ennek is köszönhető, hogy az építkezésen nem el­sősorban a létszám növelé­gondokon, bajokon úrrá len­ni. hanem úgy, hogy a jel­szavukká tették: termeléke­nyen dolgozni. Szöveg: Tóth Ferenc Fotó: Szabados György Az első napon az öntő­szakmunkások vetélkedője akkor ért véget a Lenin Ko­hászati Müvekben, amikor a gyár dudája a délutános műszak végét jelezte. A fiúk — mi tagadás — egy kicsit fáradtan tették le a szerszá­mot:. még egyszer „megmust­rálták” müvüket, amit any- nyi gonddal, felkészültség­gel. az országos döntő felté­teleinek megfelelően igyekez­tek elkészíteni. E munkada­rabokból az LKM vendég­házának előcsarnokában ki­állítást rendeznek. A vetélkedő minden részt­vevője tudása legjavát adla. Nemcsak a szakmai, gyar- korlati feladatokat oldották meg, hanem az egyéb jelle­gű (politikai, munkásvédel­mi stb.) kérdésekre is sza­batosan, tájékozottal! vála­szoltak. Akárhogy vesszük, a helyezésekért meg kellett küzdeni... Ez a küzdeni­akarás jellemző mind a 15 fiatalra. Délután 4 órakor újra kez­dődött a küzdelem. Egy óra múltán véget ért az első for­duló. Kialakult egy rangsor, ami azt is jelentette: a má­sodik fordulót már csak ti­zen kezdték. A verseny leg­izgalmasabb szakasza kezdő­dött el ezzel. Az első napi eredmények alapján igen szorosnak tűnt a táblázat. Az első és második helyen egy-egy versenyző állt, a harmadik helyen már öten Dr. Balogh Andrásnak, a Szali.szervez.etek megyei Ta­nácsa titkárának elnökletével ülést, tartott tegnap, szerdán a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsának elnöksé­ge. Első napirendi pontként a kereskedelemhez tartozó szakszervezeti bizottságok te­vékenységéről tá rgya I ta k. Szó esett róla, hogy a nőpo­litikái határozatok végrehaj­tásában milyen szerepel ját­szik a szakszervezet. A KPVDSZ megyei bizott­sága 1971. februári küldöttér­tekezlete a feladatok megol­dására irányelveket fogadott el. Az azóta eltelt két év ta­pasztalatai azt; , bizonyítják hogy a kereskedelmi, vendég­látóipart vállalatok, fogyasz­tási szövetkezetek szakszer­vezeti. bizottságai, az irány­elveknek megfelelően dolgoz­voltak — holtversenyben — a rajtnál s a többiek is ha­sonló módon indultak. A diósgyőri' fiúk — Tóth Ferenc és Bárdi Géza — már az első napon kiteltek ma­gukért, Mindketten a har­madik helyen olvashatták a nevüket. A versenyzők azonban nemcsak a helyezések sor­rendjét olvashatták azonnal, hanem — amint a vetélke­dőn való elfoglaltság enged­te — azokat a táviratokat is. amelyeket saját üzemük, munkahelyük, vagy éppen a brigád adott fel postára, buzdítva valamennyinket és sok sikert kívánva a szerep­léshez. Van közöttük egy fiatal - ember, Bariczki Gyula, aki a második napon — az Ápri­lis 4. Gépgyár színeiben áll­va a rajthoz — házasságkö­tésének harmadik évforduló­ját is ünnepelte egyben. Eb­ből az alkalomból társai, a vetélkedő rendezői, minden­ki. szeretettel köszöntötte az ifjú házast, akinek otthon — bizonyára — az egész család drukkol. Mint kiderült, nem vadide­gen emberek kerültek össze ezen a nagyszerű találkozón. Az izgalmakban bővelkedő eseménysorozat egyben •— egyik-másik fiatalnak — osz­tálytalálkozó is volt, hiszen többen együtt ültek — még mint ipari tanulók — az isko­lapadban. Amikor aztán mérvet; volt. Ugyanakkor további feladataik vannak a nők gazdasági, szociális hely­zetét, élet- és munkakörül­ményeit, érdekvédelmüket, tudatformálásukat illetően. A kereskedelemben nagy különbségek vannak a nők és férfiak munkabére kö­zött. kevés a női vezető, s néhol megerőltető fizikai munkát kell végezni a nők­nek, A miskolci Centrum Áruházban magasabb a táp­pénzesek aránya, mint bár- melyik bányaüzemben. En­nek egyrészt az az oka, hogy a terhes nőknek nem tud az áruház könnyű munkát adni. Az SZMT elnöksége teg­napi ülésén tájékoztató hangzott arról, hogy a Bor­sodi Szénbányák és az Ózd- vidéki Szénbányák miként. mint szakmunkásokat, kit erre, kit arra szólította az élet, a kötelesség, szinte az ország minden részébe ju­tott belőlük. A tanulásról — ezt mind­annyian vallják — lemonda­ni. ebben mulasztani nem le­het. Amikor a hagyományos módszerek hasznosításának fontosságáról beszélnek, azt is tudják: az öntés is forra­dalmi változásokon megy át. Üj gépek és berendezések, másfajta, még bonyolultabb technológiák szabják meg a követelményeket, amelyekkel együtt haladni, azoknak ele­get tenni, csak tudással le­hel. A nagy vetélkedő tehat. tegnap este 10 órakor véget ért. A verseny végeredménye a következő: 1. Retzeg János. Újpesti Vasöntöde. Jutalma: 20 000 Ft és külföldi út. 2. Barbi Géza, LKM acél­öntöde. Jutalma: 15 00Ó Fi. 3. Rátz Imre, Vörös Csillag Ttraktorgyár. Jutalma: 10 000 Ft. Kiss Ernöné. az LKM no- dolgozója, a K1SZ-KB külön- diját kapta. A dijakat, jutalmakat Fó- cze Lajos, a KISZ-KB titkára adta át. A két nap alatt végzett munkáért, a nagyszerű helyt­állásért csak a legnagyobb dicséret illeti a fiúkat. hajtotta végre a kollektiv szerződés elmúlt év re vonat­kozó előírásait. A Borsodi Szénbányák szakszervezeti tanácsa megállapította, hogy a tavalyi módosításokkal tö­kéletesebb lett a kollektív szerződés, a benne foglaltu­kat végrehajtották a válla­latnál, javultak a bányászok éjei- ás munkakörülményei. Az Ózdvidéki Szénbánják szakszervezeti tanácsa is elé­gedett a kollektív szerződés­ben foglaltak eredményével. Ezt követően a XIV. mis­kolci filmfesztivál előkészíté­séről tájékoztatták az elnök­séget, ismertették a költség- vetési javaslatot.. Végezetül a május elsejei ünnepségek, majálisok előké­szítéséről tárgyalt a Szak­szervezetek megyei Taná­csának elnöksége. Hallgatnak a szavára — Meg tudná merre van Frigy ik zsef háza? — kérdeztük meg Sajókaza elején egy idős né­nitől. — Hogyne, természetesen! Józsi bácsit mindenki ismeri. Az egész község. Balra for­duljanak el, a nagy templom tövében van a házuk. Könnyen o dalaié H u n k. Még a ház előtti gangon jártunk, amikor fürgén moz­gó. idős, ősz hajú bácsi jött elénk. Szájában .pipa. A han­gos cipökopogásra kukucskált ki, vajon ki lehet az? Józsi bácsi volt. Barátságosan in­vitál! beljebb, aztán az asz­talnál ülve, elgondolkodva tette fel szinte magának a kérdést: — A munkámról beszél­jek? Az életem a munka. 1952-ben kerültem Sajóka- zára — mondja. Azelőtt. Mis­kolcon, Makón, majd Diós­győrben laktam. Megalakítot­tam például Diósgyőrben az. első úttörőcsapatot. Ezért a munkámért 1968-ban kitün­tetést is kaptam. Józsi bácsi sok társadalmi munkát végez. Tagja a HNF helyi elnökségének. MHSZ- tillvár, alapszervezeti párttit­kár, vb-tag, sportköri tag. az ófész-nél is tevékenykedik, szóval, sok az elfoglaltsága. Pedig 1968-tól már nyugdí­jas. — Hogy a család mit szól ehhez? — kérdez vissza. — A feleségem néha „morog”. De én már ilyen vagyok. Tanár voltam itt. Sajókazán. Most is tanítok olyan gyerekeket, akiknek nehezebben megy a tanulás. Előkészítek felvételi­re is diákokat. Húszévi tanácstagsága alatt unatkozásra nem jutott ideje. Az út- és a járdaépí­téstől kezdve egészen a csa­ládi problémákig, mjndennel felkeresték az emberek. Sze­nélik. tisztelik a faluban, hallgatnak a szavára és se­gítséget várnak tőle. Neki pedig öröm, ha valahol jól tehet. Nemrégiben irodalmi színpadot alakított. — A tdh ni valókat nem kell keresni, jönnek maguktól — mondja. — Szeretném, ha si­kerülne megoldani a falu ci­gánylakosságának lakásgond­jait. Régóta sürgető problé­ma. FrLgyik Józsi bácsi most hatvanöt éves. — Amikor egy-egy ünnep van, karácsony vagy húsvét — mondja derűsen — össze­jön a család. Olyan, mintha lakodalom lenne, annyian vagyunk. Négy fiam. három lányom és tíz unokám ele­venséggel tölti be a kicsit már öregedő házat. Mondo­gatom is nekik: — Tudjátok, nekem 1977-ig biztosan élnem kell! Hiszen mint tanácstagra, sok munka vár rám, és nem akarom, hogy mást terheljen bármi­ért is a felelősség miattam! Mono* Mária mondani, Jó­Ülést tartót! az SZMT elnöksége tak, s tevékenységük ered­Miskoic hMäräksum Ki minek mestere? Véget ért a nagy vetélkedő Az országos döntő eredménye

Next

/
Oldalképek
Tartalom