Észak-Magyarország, 1973. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-10 / 34. szám

ÉSZAÍÍ-MAGYARORSZÁG 2 1973. február 10., szombat (Folytatás az 1. oldalról.) A választókhoz legközelebb a gazdasági kérdések állnak, a helyi gazdasági kérdések és az országos jelentőségűek. Az elmúlt évek során jelen­tősen fejlődött az ország la­kosságának gazdasági tájé­kozottsága, közgazdasági is­merete. — A választási agitáció- ban az egyik fontos kérdés, amelynek hangot kell adni az, hogy országunk gazdasá­gilag töretlenül, tervszerűen fejlődik, hazánkban szocia­lista viszonyokon alapuló tervgazdálkodás folyik, a népgazdaság nem az ösztü- nösiság alapján fejlődik, ha­nem központilag irányított, és célkitűzéseink a népgaz­dasági tervek végrehajtása útján valósulnak meg. — Az 1973. évi terv ismert az ország lakossága előtt, hi­szen ezt az országgyűlés megtárgyalta. A választások­hoz kapcsolódó politikai munka során az agitációnak nemcsak a helyi kérdéseket kell felölelniük, hanem az országos témákat is. Ilyen például a lakásépítés. 1971 - ben 75 300 lakás épült, 1972- ben a terv 75 000 lakást irányzott elő, és megépült 90 OÓO. 1973-ra 32 000 lakás építését irányoztuk elő. 1974- ben 34—86 ezer lakást aka­runk építeni. 1975-re pedig körülbelül 90 000-et. Vagyis: öt év alatt körülbelül 410 000 lakást fogunk megépíteni. Előreláthatólag — ha kis el­téréssel is —, de a 15 éves lakásfejlesztés] tervet telje­sítjük: az egymillió lakást meg fogjuk építeni. Kádár János bevezetőben kifejezte egyetértését az el­nöki megnyitóban, a beszá- molókban és a felszólalások­ban elhangzottakkal, s a be­terjesztett javaslatokkal. A továbbiakban a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága 1972. novem­beri ülésének kérdéseivel fog­lalkozott. Emlékeztetett rá, hogy a novemberi ülést országszerte nagy várakozás előzte meg. Az ülésen az történt — mon­dotta —, amit ebben az or­szágban minden valóban ko­molyan politizáló ember el is várt: a Központi Bizottság a X. kongresszus irányvona­lát, politikánk eddigi fő irányvonalát erősítette meg. A Központi Bizottság hatá­rozatát hamarosan követte a konkrét tervek kidolgozása, az országgyűlés decemberi tanácskozása. A tennivalók tehát világosak. » Többtől van szó — Az alapvető állásfogla­lások .közül csak egyet sze­retnék megemlíteni és a moz­galom aktivistáinak figyel­mébe ajánlani — mondotta. — A Közoonti Bizottság no­vemberi ülésén elfogadott határozatnak az volt az egyik , fő tétele, hogy a munkásság, még pontosabban a szocialis­ta nagyiparban dolgozó nagy­üzemi munkásság helyzetét javítani kell. A határozatban konkrétan szerepelt a bér­emelés, Aki azonban a hatá­rozatot egészében nézi. jól tudia, hogy többről van szó, mint eevszerű béremelésről. Azt kívánjuk, hogy a mun­kásosztály mindenféle szem­pontból. tehát politikailag, morálisan és anyagilag is biztosítva lássa az őt megil­lető helyet. Ez a határozat lényege. Ezen azt értem, hogy mindazok a szakszer­vezeti. állami és gazdasági vezetők, akik ezekben a na­pokban a munkások bér­emelésének végrehajtásán dolgoznak, felkészülve, jól old'ák meg feladataikat, de gondoltának arra is. hogy nemcsak ennyiből áll a dol­1 guk. Mi a novemberi hatá­rozatot úgy is értjük, s kell, hogy ígv értsük, hogy a munkások szavának súlya is növekedíék a lövőben. — Nem az értekezleteket, a tanácskozásokat kevesel- jük. nem azt mondjuk, hosy nem kérdezik meg á munkás­ságot. Nálunk ebből a szem­pontból is már- sok éve ja­vul a helyzet'. De komolyab­ban kell venni azt. amit a munkások a politikai életről, a termelés szervezéséről, a szociális ügvek intézéséről mondanak. Ez mindenkire kötelező. Ezt a kérdést azon­ban most a népfronttal ösz- szef" ?®ésben említem, A továbbiakban azt fejte­gette, hogy a Magyar Szo­cialista Munkáspárt az el­múlt években az általános irányvonal és a tennivalók meghatározásakor időszakon­ként, a helyzet követelmé­nyeinek megfelelően foglal­kozott egyes társadalmi osz­tályok. rétegek helyzetével. — Amikor a körülmények azt követelték meg — mon­dotta —, hogy a munkás­osztály helyzetének javítása után változtassunk á pa­rasztság helyzetén, napirend­re tűztük ezt a kérdést. A IX. kongresszus egyik alap- határozata az volt. hogy a parasztság kereseti viszonyait, anyagi helyzetét országosan és átlagosan a munkásosztá­lyéval azonos szintre kell emelni. Ahogyan a X. párt- kongresszus megállapította, ■ ez a határozat megvalósult. Más körülmények között olyan kérdések kerültek1 elő­térbe, amelyek az értelmisé-. gieket érintették közelebbről, mint például a , .tudományos kutatás, a művészi, alkotó munka szabadsága. Megint más körülmények között a városi kispolgárság kérdései kerültek napirendre, az, , hogy a törvény adta keretek között legyen életlehetőségük, működési területük és bol­dogulásuk. A továbbiakban a vallás­szabadsággal foglalkozott. Emlékeztetett arra, hogy a Horthy-rendszerben az egy­házak nem voltak azonos helyzetben és a vallásszabad­ság sem volt korlátlan. Az egyházak között volt hege­mon helyzetben levő, vissza­szorított és üldözött egyház. — A népi Magyarorszáaon a hitélet szabad és vallás- szabadság van abban az érte­lemben is — mondotta —. hogy biztosítottak a vallási élet minden megnyilvánulá­sának törvényes és egyéb fel­tételei; biztosítva van az em­berek lelkiismereti szabad­sága és vallási meggyőződése miatt senkit semminemű hát­rány nem érhet. Jobb őtotot adott Ezek után azt fejtegette, hoav mindaz a változás, ami a társadalmi osztályok, réte­gek helyzetében, vagy az állam és az egyház viszonyá­ban bekövetkezett, a mun­kásosztály forradalmi párt­jának. a munkásosztálv töme­geinek tudatos elhatározásán alapszik. — A munkásosztály pártja és a munkásosztály az, amely jobb életet tudott ad­ni a parasztságnak, jobbat tudott adni az értelmiség­nek. megfelelő feltételeket biztosított a városi kispol­gárságnak. az egyházak mű­ködésének. Mindez a hatalom jellegéből következik. A munkásosztály ezekben a kérdésekben önzetlenséget, áldozatkészséget tanúsított. Ezért amikor a munkásosz­tály politikai vezető szerepét tovább szilárdítjuk, anyagi helyzetét is javítjuk, ezt az­ért tesszük, mert szükségsze­rű és indokolt. Azt tapasztal­juk, hogy politikánk lénye­gét megértés fogadja, hatá­rozatunkat közmegelégedésre hoztuk. A továbbiakban arról be­szélt. hogy a szocializmus építésének nagy céljai meg­kívánják a politika világos értelmezését, az öntudatos emberek cselekvését. Azonos célért — Nekünk az értők serege és tábora kell — mondotta. Ha választani kellene akö­zött. hogy valahol jöjjön ösz- sze 300 ember, akárcsak er­kölcsi kényszer alapján is, vagy jöjjön össze 100 ember önként az értés, a közös aka­■ rat alapján;'/én inkább a 100' embert választanám. Tiszta. .eszmékkel- dolgozunk és bát- ! ran meg kell mondanunk és meg is mondjuk azt, a.m.it képviselünk, mert ha ehhez nem lenne bátorságunk, ak­kor nem fejlődne elég len­dülettel a népfrontmozgalom sem. Ezután Kádár János ideo­lógiai és eszmei kérdésekről beszélt. — A népfrontmozgalom egyik igen fontos jellemzője és sajátossága, hogy abban különböző világnézetű és ideológiaid emberek talál­kozhatnak és találkoznak. Ha ez nem volna így, nem len­ne népfront. A pártban azo­nos világnézetű embereknek kell találkozniuk, a népfront­nál viszont a politikai egység a követelmény. Az ideológia tekintetében nincs alku. nincs kompromisszum, de lehetsé­ges áz, hogy különböző világ­nézetű emberek egy politikai cél jegyében, egy politikai akciómozgalomban együtt munkálkodjanak, azonos cél­ért dolgozzanak. Ez a közös cél. ami a népfrontmozga­lomnak is összetartó ereje: épüljön fel az új. szebb, a szocialista Magyarország. — A népfrontnál arról kell eszmecserét folytatni, ‘mikép­pen tudjuk szolgálni az or­szág előrehaladását, a nép és minden dolgozó osztály bol­dogulását. külön-külön és együttvéve is. Kádár János így folytatta felszólalását: — A szocialista demokrá­ciát fejlesztettük és tovább is akarjuk fejleszteni. A szo­cialista demokrácia erejével is szolgálni akarjuk a szo­cialista eszmét, a közős cé­lokat. a közös cselekvést. A Központi Bizottság állásfog­lalása erre is utal. A szocia­lista demokrácia világos fo­galom, magában foglalja, I mégpedig nem is utolsó he- j lyen azt, hogy a szocialista demokrácia rendet és fegyel­met is jelent, nemcsak a vi­ta szabadságát. A szocialista demokrácia nemcsak eszme­cserék intézménye, nemcsak a közügyekbe való beleszólás mindinkább bővülő, mind na­gyobb tömegekre kiterjedő joga. Ez is, de más rendelte­tése is van: a nép boldogulá­sának szolgálata, a szocialista •célok elérésének előmozdítá­sa. A szocialista demokráciá­hoz hozzátartozik, hogy ha már tanácskoztunk, éltünk a vita szabadságával, lehetőleg jussunk közös nevezőre ar­ról, mi is a tennivaló, s ami­kor döntöttünk és cselek­szünk, kössön minket az a szocialista fegyelem, amely a .szocialista demokráciának is elengedhetetlen része, sőt, célja és értelme is. • Kádár János foglalkozott a közelgő tanácsválasztásokkal. — Ha a referátumok, az Apró eivlárs és a többi fel­szólaló álla] is hangsúlyozott gondolatok jegyében fo­gunk hozzá az esedékes tanácsválasztáshoz, akkor az jó eredményeket hoz. Most olyan periódusban va­gyunk, amikor a szocializmus építése lendületesen folyik. A tanács választás akkor lesz jó, ha a nagy országépítő lendü­letet tovább tudja fokozni, A tanácsválasztásnak tehát úgy kell lezajlania. .olyan ered­ménnyel kell befejeződnie, hogy fokozza és segítse a szo­cialista épitőmunka lendüle­tét. — Meggyőződésem szerint, ha ezt most itt elhatározzuk, s ennek szellemében fogunk neki a munkának, meg lesz az eredmény. Társadalmunk összes aktív ereje a népfront­hoz tartozik, és ha ezt az erőt megmozgatjuk a cél ér­dekében, akkor bizonyos, hogy teljes sikerrel zárul majd ez az akció — fejezte be hosszan tartó tapssal fo­gadott beszédét Kádár János. A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa elfogadta a napirenden szerepelt beszá­molókat és nyilatkozatot tett közzé a vietnami békéről. A békeszerető emberek re­ményeit és önbizalmát erősí­tette mindenütt a világon a vietnami háború befejezéséről és a béke helyreállításáról szóló megállapodás aláírása és gyakorlati végrehajtásának megkezdése. Az emberek százmillióival együtt mi, magyar állampolgárok is bí­zunk abban, hogy a nemzet­közi helyzetben kibontakozó nagy jelentőségű változás el­vezet bennünket a népek és államok közötti béke, a biz­tonság és a sokoldalú együtt­működés korszakába. A Pá­rizsban aláírt megállapodá­sok azt bizonyítják, hogy összefogással meghátrálásra lehet' kényszeríteni az impe­rialista agrésiszort, hogy a nemzetközi politika legna­gyobb kérdései is megoldha­tók tárgyalások útján, a politika eszközeivel. Öröm és a tisztelet érzé­sével iköszöntjük a testvéri vietnami népet, amelyet több, mint három évtizedes fegyveres harcra kényszerí- tett a nemzetközi imperia­lizmus. s amely nem gyen­gülő elszántsággal, példamu­tató hősiességgel küzdött nemzeti érdekeiért az ame­rikai háborús gépezettel szemben. A testvéri nép harcát siker koronázta, s . eb­ben a vietnami nép áldoza­tos küzdelmének, a szocia­lista világ meg nem szűnő támogatásának és a világ más haladó erői szolidaritá­sának nagy győzelmét üdvö­zöljük. A megállapodások­ban a vietnami nép elis­mertette fő nemzeti köve­teléseit: az agressziós kato­nai erők távozását, a Viet-\ nami Demokratikus Köztár­saság szuverenitását, a dél­vietnami nép önrendelkezési jogát, s Vietnam egységét. Nagy jelentőségű lépás ez az igazságos béke megteremté­se útján Indokínában és elő­mozdítója u' világon még meglevő válsággócok politi­kai megoldásának. Jól tudjuk, hogy a meg­állapodás aláírásával a viet­nami nép nemzeti függet­lenségi harcának csak egy szakasza zárul le. Az új sza­kaszban a küzdelem minde­nekelőtt a megállapodások betartásáért folyik. A tűzszü­netet sértő provokációk, a dél-vietnami börtönökben sínjdődő politikai foglyok életének veszélyeztetése, a nemzetközi ellenőrző és fel­ügyelő bizottság és a négy­oldalú katonai vegyesbizotí- ság munkájának akadályozá­sa, valamint a saigoni kor­mány katonai jellegű támo­gatásának folytatása figyel­meztetnek minden haladó és békeszerető embert, hogy to­vábbra is szükség van a né­pek éberségére, a megállapo­dások betartását célzó társa­dalmi harc folytatására. Közvéleményünk figyelme és cselekvő szolidaritása most és a jövőben a megállapodá­sok betartása mellett a Viet­nami Demokratikus Köztár­saságban folyó újjáépítésre, a szocialista építőmunka ki­bontakozására, délen az ide­iglenes forradalmi kormány egyetértést és demokratikus átalakulást célzó törekvései­re. egész Vietnam tekinteté­ben pedig a haza békés és fokozatos egy esi lésére / össz­pontosul. Emellett joggal kö­veteljük, hogy az Egyesült Államok részrehajlás és min­den politikai feltétel nélkül segítsen jóvátenni legalább azt a mérhetetlen anyagi kárt. amelyet Vietnam föld­jén okozott. Vietnami testvéreink nagy nemzeti céljaikért folytatott küzdelmükben továbbra is számíthatnak a Magyar Népköztársaság, a Hazafias Népfront-mozgalomban rész­vevő társadalmi erők, egész népünk teljes támogatására! A dél-vietnami Hűé városban ülésezett a nemzetközi fel­ügyelő és ellenőrző bizottság egyik csoportja. Képünkön: egy VDK-tiszt elhagyja a ta­nácskozás színhelyét. S zázhuszonöt éve jelent meg a marxizmus első prog jellegű összefoglalása, a Kommunista Kiáltvány, ame.y tudatosította a tőkés rend kibékíthetetlen ellentmondá­sait, s harcra szólított ellene. Megjelenése mindenütt nagy lendületet adott a munkásmozgalom fejlődésének, s szinte minden egyes példánya kalandos pályát futott be. Útja azo­nos a modern munkásmozgalom történetével. Elégették, kö­rözőlevelet adtak ki elrejtett példányaira. A kiáltvány hazai kiadásainak történetét, hatását mutatja be — a Párttörténeti Intézet, a Munkásmozgalmi Múzeum és a Kossuth Kiadó közös rendezésében — február 15-én, a Budapesti Pártbizottság oktatási központjában megnyíló ki­állítás. Tizenkét tabló, vitrinek és tárlók tárják majd a né­ző elé a dokumentum történetét. Gazdag anyag szemlélteti a Kommunista Kiáltvány ma­gyarországi pályafutását: megtudja a néző. hogy első fejeze­tét magyar nyelven először a Munkás Heti Krónika közölte. 1873-ban. 1896-os eliső önálló magyar kiadásának fotókópiája, a kiadásokban közreműködő személyek, s fordítóinak fotói egészítik _ ki az erről a korszakról szóló beszámolót. Külön szakaszként jelentkeznek a Tanácsköztársaság idején meg­jelent kiadásai, a Hort.hy-konszak terrorja ideién született il­legális példányai. Impozáns számadatok tárulnak a néző elé: hazánkban a felszabadulás után 23 kiadásban, több mint 300 ezer példány­ban, a világon eddig 72 nyelven több mint 20 millió pél­dányban jelent meg. A tisztelgő tárlatot az 1045 után kiadott politikai irodalom — Marx, Engels és Lenin művei a témá­val összefüggő bélyegkiállítás, Segesdi György szobrászmű­vész Marx, Engels szobra egészíti ki. Kádár János m " jjr ke öl SÉini éves' i IsiüBia Ilin*

Next

/
Oldalképek
Tartalom