Észak-Magyarország, 1973. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-24 / 46. szám

1973. febr. 24., szombat

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3

Erkölcsi hajtóerő

A társadalmi munkát lebecsülő, a társadalmi munka értékét, jelentőségét csökkenteni aKaró megjegyzésekkel, vagy ellenkezőleg: túlzott aggályoskodással gyakran találkozni manapság. Ezekkel a jelenségekkel az MSZMP Központi Bizottságának novemberi ülésén Kádár János, a párt első titkára külön foglalkozott zárszavában. Az értékítélet lényegét így summázhatnánk legrövidebben: a társadalmi munka tartalma változatlan, jóllehet a formák és a módszerek szüntelenül változnak. Mint a párt első titkára hangsúlyozta: ,.A szocializmus egyik ereié, hogy az emberek önzetlenül is képesek a társadalomért, a közért, meghatározott közösségi célokért dolgozni, akár szabad idejük feláldozásával és térítés nélkül is."

Bár megbízható számok az országban évente összesen elvégzett társadalmi munkára vonatkozóan nem állnak rendelkezésre, mégis érdemes egyetlen — a tanácsok nyilvántartásában szereplő — adatot idézni: tavaly csaknem 170 millió forint értékű társadalmi munkát vé-' geztek az ország lokálpatriótái. Tekintélyes érték, s cáfolni látszik bármiféle aggályt.

Kétségtelen, hogy a különféle aggályokat hellyel-köz- zct eltúlozva fogalmazzák meg. Eltúlozva, de nem teljesen alaptalanul. Nem tekinthető ugyanig véletlennek, hogy 1 a szóban forgó viták

középpontjában éppen a társadalmi munka megbecsülésének a kérdései _ állanak. Az anyagi ösztönzés helyes elvének érvényesítését sok helyütt ma úgy értelmezilf, mintha az erkölcsi tényezőknek csak alárendelt szerepük lenne. Ez nem egyszerűen a gazdasági reform céljának nyilvánvaló eltorzítása, hanem a párt; egész gazdaságpolitikájának. De nem kevésbé hibás szemlélet az, amely szembeállítja egymással az anyagi érdekeltség elvét és az önként vállalt társadalmi munka eszméjét. Két teljesen különböző, de semmiképp sem ellentétes dologról van szó. A társadalmi munka esetében a párt számára mindenkor az erkölcsi hajtóerő és nevelő szerepe volt a döntő és — a Központi Bizottság már idézett ülése ezt csak megerősítette — most is az erkölcsi érték a meghatározó.

Persze egyáltalán nem közömbös, hogy az elvégzett, társadalmi munka csakugyan hasznos, értékes tevékeny- ség-o a társadalom, a népgazdaság, vagy akár cgy-cgy kisebb közösség számára. Ezzel kapcsolatban hadd idézzük ismét a párt első titkárának a Központi Bizottság ülésén elhangzott zárszavát: „Sokszor holtvágányra fut a társadalmi munka. Megvan a toborzás, az emberek jelentkeznek, akarják csinálni és mégsem megy a dolog rendben: vagy szerszám, vagy éppen olyan természetű munka nincs kéznél,

amit társadalmi formában cl lehet végezni, segítve valamilyen állami tevékenységet. Mert a társadalmi munka általában csak kiegészítő része egész gazdasági tevékenységünknek. kivéve, ha virágágyat ültetnek társadalmi erőből, A társadalmi munkáról nem szabad lemondani, nem szabad vakvágányra. futtatni, sem. mert azzal magának az eszmének okozunk kárt. Tehát, társadalmi munkára, mozgósítani kell rendszeresen és komolyan, de csak megalapozóit esetekben, amikor a feltételek biztosilottak. Ha nincsenek meg a kellő feltételek, akkor inkább ne csináljuk, mert kárt okozunk vele' a normális gazdasági tevékenységnek ugyanúgy, mint az önzetlen társadalmi munka szép eszméjének ...”

ncélú. holmi statisztikát szépítő társadalmi munkára senkinek sincs szüksége. S nem lehel semmi kivetnivalót találni abban, hogy azok, akik bekapcsolódva egy-egy társadalmi akcióba, főképp egyéni érdekeiktől vezettetve teszik ezt: például, ha óvodát, orvoslakást építenek. Ez nem anyagiasság, hanem a jó cél szolgálatába állított egyéni érdekeltség. A társadalmi munka vállalásában éppen az a nagyszerű, hogy benne mindenkor összekapcsolódik az egyén és a kollektíva erdőké.

K. F.

Tanyán élni

A sárospataki Kossuth Tsz tagjainak majd a fele kint él a Bodrogon túli tanyavilóg- ban, zömmel Apróhomokon és Dorkón.

— Szeretünk itt lakni — mondja ki rögtön a leglényegesebbet Szegedi István, alánok Dorkó-tanya Apróho- ( mokkái határos szélső során t van a portája. Tanyaszomszédai közül három — Molnár József, Vinnai Mihály, meg Szabó József — egyetértőén bólint:

— S ha kérdené a többi házban is, mindenütt a ragaszkodást hallaná.

Mi maraszlja tanyán az embereket?

\

A megszokás és a megfontolás egyaránt. Ma mesz- sze környék legnagyobb termelőszövetkezetének két kulcsfontosságú üzemegysége itt van, ezen a határrészen. Nagy előny, hogy az itt lakóknak nem kell messze munkahelyre vándorolniuk a megélhetésért. A szövetkezeti gazdaságnak is előnye, hogy a tanyán élők „itthon vannak” a közös munkában. mindig számítani lehet, rájuk.

90 forintos munkanap

A tanyán edződött emberek erejének, helyismeretének nem kevés érdeme van abban, hogy a Kossuth Tsz- ben 1)0 forintot érő egy munkanap, s a közösből származó évi átlagjövedelem felülmúlja a 20 ezer forintot.

S a szövetkezeti „közös háztartásból” való részesedést még jócskán tetézni téliét a háztáji szorgalom hasznával. Tanyán a kony- hahulladék is forintra váltható, s az árokpart füve is hasznosítható a ház körül nevelt jószággal. Persze, csak ott, ahol a család ap- vaja-nagyja igyekvő — öregnek, fiatalnak vérében van az iparkodás. Mert az is igaz, hogy a tanyai életforma nem a kényelmeskedök- nek való.

A négy szomszéd összeveti, melyikük hány jószágot tart a ház körül. Molnáréfenál két tehén, két hízóbika van az istállóban, két koca a szaporulatával az ólban. Vin- naióknál egy tehén, három növend ók álla t. Sza bóékná 1

egy tehén, három üsző, két hízóbika, Szegedieknél két tehén, két üsző, három fiaS- koca a nagyja állomány. Ennyi jószággal mfhdig van munka, de ki is fizetődik a velük való bajlódás.

„Népgazdasági

tényező”

Tanyán a háztáji' gazdaság még jó ideig nem csupán a család közvetlen ellátását; szolgálja, hanem nélkülözhetetlen kiegészítője a szövetkezeti gazdálkodásnak S ahogy „közgazdászul” mondják: számottevő népgazdaság! tényező is. Javarészt a tanyai háztáji gazdaságokból került — szövetkezed értékesítés közvetítésével — a hazai és a külföldi piacra tavaly majdnem hárommillió forint értékű hízómarha, sertés os tej. csupán a Kossuth Termelőszövetkezet tagjaitól. S az sem mellékes, mennyi aprójószágot, tojást, tejterméket vittek a korán kelő ap- róhomold, dorkói asszonyok közvetlenül a sárospataki piacra.

A pataki tanyavilág egy része — a szerencsésebb része — ma már művelődési vonatkozásban sincs az „isten háta mögött”. Dorkón például a Kossuth Tsz otthonos klubszobát rendezett be a tanyán élő fiataloknak, ahol esténként tartalmas szórakozással, kedvükre való

önműveléssel tölthetik az időt. Apróhomokon meg a volt iskola épületét vette ót a szövetkezet, s hasznosítja korábbi hivatásához ülő közművelődési cél ókra «, az egész tanya javára.

Sötét

parton...

Szembeszökő választóvonalat húz azonban a tanyavi- lágban a villanyvezeték: ameddig elér, ott a házon belüli élet nem különbözik a népesebb településekétől. A gazdasszony otthoni munkáját kezes háztartási gépeik könnyítik, s a hosszú őszi és téli estéken „házhoz hozza” a nagyvilágot a képernyő.

Ezért hálásak a dorkói tanyaközpont környékén élő csalódok, hogy az Észak-ma - gyarországi Áramszolgáltató Vállalat hozzájuk is kivezette az áramot.

— De mi még a sötét parton élünk — vált panasz- kodásra Szegedi István. — A mi sorunk feléig jutott el csak a villanyvezeték. Tizenhárom család — legalább hatvan ember — telente most is vagy a tyúkokkal egyidöben kénytelen aludni térni, vagy petróleumlámpánál vakoskodik. Bedig mi is szívesen megvennénk a mosógépet, a centrifugát, a televíziót.

— S nem járhatnak át legalább televíziót nézni a sor másik végén lakó szomszédokhoz';

— Tudja, ilyenkor a mi sorunkon többnyire nagy a sár — hullatja házigazdánk a megnehezült szavakat. —; Es sáros csizmával az ember restell bemenni a sző. nyeges szobába.

B. J.

............... Hév.* ♦?*><$

A szén fütöcrlckct meddőválogatással javítják a Központi Szénosztályozómübcn. Gumi- szalag mellett fürge női kezek válogatják ki az éghetetlen kőzetet a szén közül. A kép a 14-es szinten készült. Fotó: Laczó József

Zárszámadási jegyzetek

Amiről szó volt, és ami még kimaradt

Nem a zárszámadások általános tapasztalatait, csak jegy« zeifüzetem néhány széljegyzetet szeretném közzeadni. Termelőszövetkezeteink e nagy eseményének csak némelyikei hallgattam végig. A sokból keveset; ebből még nem szabad általánosítani, nem szabad kimondani, bogy mi a jó, és mi az, ami még hiányzik. De következtetni és fóleg tanulni az egyedi cselekből is lehet.

ülést tartóit a KNEB

A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság pénteki ülésén megtárgyalta a mezőgazdasági nagyüzemek munka- és egészségvédelmének, a munkahelyi szociális ellátottságnak a vizsgálati programját. A téma közeljövőben induló ellenőrzését az teszi időszerűvé, hogy a mezőgaz- ) daság műszaki -t echnikai fejlődésével növekszik a veszély források száma; ezzel j azonban, nem jár együtt va- j 1 amennyi gazdaságban a 1 munka- és egészségvédelem j feltételeinek javulása, a mun- ; ka vég zés biztonságának nö- , vekedése.

Befejeződött a mezőgazdasági szövetkezetek jogi személyiséggel felruházott gaz- ! dasági társulásainak és egyszerű társulásainak népi ellenőrzési vizsgálata.

A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság felhívja a különböző főhatóságok és miniszteri irmok figyelmet a társulások rendezettebb és átfogó gazdasági koncepciójának kidolgozására.

Kormányhatározat alapján ismét megvizsgálta a KNEB a főálláson kívüli foglalkoztatások helyzetét. Az. ilyen munkaviszonyt létesítők kétharmada ma már a munkások közül kerül ki, a szellemi foglalkozásúak aránya mérséklődött. Az alapvizsgálatot követő kormányba táró - zat nyomán az ellenőrzött gazdálkodó egységek felénél felülvizsgálták és szigorították a főálláson kívüli foglalkoztatás feltételeit, és intézkedtek a jogszabályellenes vagy összeférhetetlen foglalkoztatások megszüntetésére. Az utóvizsgálat során ellenőrzött gazdáiködó szervezetek másik felénél azonban csak formailag, vagy egyál- ' talán nem vizsgálták felül az ilyen foglalkoztatásokat, tehát néni szereztek érvényt a jogszabályoknak. A kormány Gazdasági Bizottsága elé kerülő népi ellenőrzési javaslatok az érvényben levő Vendeletek következetes végrehajtásának módjaira vonatkoznak.

A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság ezután megtárgyalta és elfogadta a népi ellenőrzés 1972. évi munkájáról és ellenőrzési tapasztalatairól a kormány számára készített beszámoló jelentést.

A beszámolók pénzügyi lösze a .legtöbb helyen igen örvendetesen közérthető volt. Nemcsak a száraz számokat sorolták, hanem azt magyarázták meg mindenki számára érthetően, hogy melyik szám mit jelent a szövetkezet egészének. Hogy vajon előrelépést, ercdménj^ai illést vagy megtorpanást, visz- szaesést fejeznek-e ki azok a milliók.

De jó néhány tsz-ben még a legjobb beszámolók is csak úgy futólag tettek említést a tartalékokról, a fejlesztési alapról és a biztonsági alapról. Főleg az utóbbiról esett kevés szó. Főleg azért, mert nagy eredményeket felmutató, jól fizető gazdaságokban is előfordult, hogy nagyon kevés biztonsági alapot képezlek. Pedig, ha valahol nagyon is gondoskodni kell a tartalékokról, az az időjárás szeszélyeinek kitett mezőgazdaság.

Érdemes lenne visszaemlékezni az 1970-es, elemi csapásoktól, károktól terhes esztendőre, amelyet a megfelelő biztonsági alappal rendelkező tez-eink vészeltek át a legkönnyebben. Nem véletlen, hogy a gazdag esztendőt zárt hercegkút! Remény Tsz-ben a nagy tartalékokról beszéltek a legbüszkébben. Mert micsoda biztonságot' jelent az a tizenva- labány millió forint, ami akár esetleges, két egymást követő mostoha esztendő gondjait is képes megoldani. *

Eredményesen záró, de kis gazdaságokban, egy-egy aprócska falu közösségeiben sok szó esett a zárszámadó közgyűlésen a továbbfejlődés, az előbbrelépés akadályairól. Arról, hogy az alig néhány százholdnyi terület nem teszi lehetővé a további gépesítést, így például egy- egy kukorica vagy cukorrépa betakarító gépsor beállítását. Az állattenyésztés fejlesztésének is akadálya a „kicsinység”. A fejlesztési alap nagysága, a rendelkezésre álló munkaerő, de a takarmánytermő terület nem teszi lehetővé, hogy igazán gazdaságos, valóban modem komplex állattenyésztő telepekre gondolhassanak a jövőben.

Pedig lassan már nincs, aki ássa a répát, törje a kukoricát, de hiányzik a szárító-kapacitás is. Nem is szólva arról, hogy a légi, sok helyen még szerfás istállókban, a korszerűtlen állat-férőhelyeken szinte lehetetlen a fejlesztésre, a hozamok növelésére, a gazdaságosabb módszerekre gondolni.

A gondok szóba kerültek, de a megoldás kereséséről, a kiútról nem nagyon beszéltek a vezetők. Pedig van megoldás. Kiutat jelenthetnek a társulások, megteremthetik az előrelépés feltételeit az egészséges egyesülések. A tagság bizonyára örömmel fogadná az egész gazdaságot előbbre vivő, ilyen törekvéselvet! Vajon nem a helytelen. a fejlődést fékező pozícióféltés miatt hallgatlak erről a kiútról?!

*

Ahol csak jártam, a felszólalásokból mindenütt ki- csendült.: mennyire fontos eseményként értékeli a tagság a zárszámadó közgyűlést.

De jó néhány felszólalásból az is kiderült, hogy az egésszel, a gazdaságot érintő átfogó intézkedésekkel kapcsolatban és a gazdaság egészének helyzetéről még nincs kellően tájékoztatva a tagság. Nem tudják, hogy mi, miért történt. A növénytermesztők nem ismerik az állattenyésztők gondjait, és fordítva. Es arról sincsenek év közben kellően tájékoztatva, hogy

valamennyiül? jöved el m é t

nem egyes részeredmények, hanem a termelőszövetkezet egészének eredményei szabják meg.

1 U’ozsoii)i)