Észak-Magyarország, 1973. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-22 / 44. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1973. febr. 22., csütörtök Miskolci elképzelések Az oktatás továbbfejlesztése érdekében Nagyszerű terv Tokaj lakói az idén kö­szöntik községük fennállásá­Többé-kcvésbé megfelelő tárgyi feltételek, elegendő alap­vető szemléltetőeszköz áll a pedagógusok rendelkezésére Miskolc alsóiőkú oktatási intézményeiben. A személyi fel­tételek is kielégítőéit, jelenleg 96,2 százalékos az alsófokú oktatási intézményekben a szakos ellátottság. Kedvezően befolyásolja az intézmények munkáját, hogy 593 tanuló­csoportban a tíz évvel ezelőttinél lényegesen kevesebben — 1962-ben 21455 általános iskolás tanuló volt a városban —, jelenleg 14 373-an tanulnak. Különösen a külterületeken érezteti ez hatását, ahol nem ritka a 22—25 fős osztály sem, míg az új lakótelepeken még mindig viszonylag magas, 36— 42 fős osztályokkal foglalkoznak. Ilyen alapfeltételek mellett került sor a közelmúltban Miskolc megyei város Taná­csa Végrehajtó Bizottsága ülésén annak az intézkedési tervnek a megtárgyalására, mely az állami oktatás fej­lesztésének főbb. városi fel­adatait határozta meg. Tolnay Ferenc, Miskolc megyei vá­ros Tanácsa művelődésügyi osztályának vezetője elmon­dotta, hogy a továbblépés­nek azokról a módozatairól volt szó, amelyekhez nem szükséges központi utasításra várni, hanem a helyi erő­források s a helyi energiák .jobb összpontosításával el­érhetők. — Csak a tartalmi munka továbbfejlesztése volt a té­ma, nem esett szó gazdasági feladatokról, hiszen azokat az alsó és középfokú intézmé­nyek esetében külön-külön, még az idén tárgyalni fog­juk. Szó volt viszont olyan fontos feladatokról, mint a túlterhelés csökkentése, a fi­zikai dolgozók gyermekeinek segítése az általános iskolá­ban. — Miskolcon közismerten csökkenő arányt mutat a bu­kások száma. — Az elmúlt tanév végén 3,6 százalék volt, az előző évi 4,9 százalékkal szemben. Az elégtelenek 85 százaléka azon­ban fizikai dolgozó gyerme­ke. Egy részük cigánytanuló, de van közöttük jó . néhány kisegítő iskolai áttelepítéstől elzárkózó szülő gyermeke is. Ez a tény mutatja, hogy a jövőben is tovább kell fo­kozni az iskolai segítségadás mértékét. De a cigánytanu­lók s az áttelepitésesek prob­lémája nem oldható meg csu­pán az iskolán belül. — Milyen tapasztalatai vannak a fizikai dolgozók lehetséges gyermekeinek a felkarolásában? — Az egyéni és csoportos korrepetálások rendkívül hasznosnak bizonyultak a napközi otthonos korrepetá­lások mellett. Ebben a tan­évben 64 általános isikolai ta­nuló részesült 128 000 forint­nak megfelelő anyagi támo­gatásban. De nem lehetünk elégedettek a tehetséges gyermekeknek a gimnázium­ba, illetve annak szakosított tantervű osztályaiba való je­lentkezésével, hiszen az oda jelentkezőknek csak 29 szá­zaléka fizikai dolgozó gyer­meke. — A továbblépés érdeké­ben milyen főbb tennivalókat határoztak meg? — El kell készítenünk al­só fokú oktatási intézmé­nyeink távlati fejlesztési ter­vét. Továbbra is alapvető feladatunk marad az óvodá­ban és az általános iskola első osztályában az oktató- nevelő munka hatékonyságá­nak fokozása, a tanulók ne- veltségi szintjének figyelem­mel kísérése, az oktató mun­ka korszerűsítése. Vizsgálni fogjuk a gyeraiekegészség- ügyi ellátás helyzetét, s az eredménytől függően, intéz­kedéseket teszünk majd a színvonal emelése érdeké­ben. Természetesen, tovább­ra is feladatunk a felnőtt­oktatás kiszélesítése, általá­nos iskolai tanfolyamok szer­vezése. — A középiskolai oktatás továbbfejlesztése érdekében milyen intézkedéseket tervez­nek? — Mindhárom iskolatípus­ban : a szakmunkásképző-in­tézetekben. a szakközépisko­lákban és a gimnáziumok­ban ■ érvényes, hogy töreked­nünk kell a tanulók világ­nézeti, ideológiai, politikai nevelése hatékonyságának fokozására, a tanulók túlter­helésének csökkentésére, a fizikai dolgozók gyermekei­nek segítésére. Feladat a Szakközépiskolákban és a gimnáziumokban egyaránt, a szemléltetőeszközök biztosí­tása. Felül kell vizsgálnunk a gimnáziumi tagozatos osz­tályok helyzetét, hogy ossz- , hangba hozzuik a majd be­vezetésre kerülő fakultatív tantárgycsoportos oktatással. S még egy nagyon fontos teendőnk van. a gimnáziu­mokban. Tapasztalatunk az ugyanis, hogy a gimnázium kettős funkciójából a felső­fokú intézménybeli tovább­tanulásra való előkészítés jobban megy. mint a másik feladat: azok felkészítése az életre, akik nem tanulnak tovább. Ezen is változtatnunk kell. ■'Cs. A. nak 900. évfordulóját. A jubi­leumi évben — a Múzeumok Központi Igazgatósága és a Miskolci Herman Ottó Múze­um támogatásával — nagy­szerű terv megvalósítására készülnek az ősi településen. Elhatározták, hogy az ide­genforgalom növelésére a hajdani görög kereskedőtár­sulat bolthajtásos. pincéjé­ben múzeumot rendeznek be, ahol Tokaj-Hegyalja szőlé­szetének és borászatának ál­lítanak emléket. , Ennek érdekében a jelenlegi helytörténeti múzeummal szemben levő 20 méter hosz- szú és 6 méter széles régi présházat bérbe veszik, és azt összekötik az alatta húzódó | mintegy 30 méter hosszúsá­gú, terméskövekkel kirakott pincével. A présházban — a régi borászati eszközök niel­lett — kiállítják a környéken gyűjtött néprajzi értékeket; az egykori zempléni üveg­hutákban készült poharakat, habosüvegeket és borosfias­kókat, a telkibányai kőedény­gyár regéci virágokkal díszí­tett tányérjait, a hegyközi falvak szőtteseit és a sáros­pataki fazekasok kézzel fes­tett remekműveit. Eredeti felszerelésekkel be­rendeznek egy paraszti kony­hát és egy hangulatos prés­házi „pihenőt”, ahová haj­dan a gazda egy pohár bor­ra és egy kis beszélgetésre hívta a szomszédokat. A présházból lépcsőkön lehet majd lejutni a bolthajtásos pincébe, ahol a 12 legnagyobb tokaj-hegyaljai település — köztük Tárcái, Mád,. Tállya, Tolcsva és Abaújszántó — szőlészeti, illetve borászati emléktárgyait mutatják be. A présház és a pince át­alakítását tavasszal kezdik . meg és a jubiláló község pin­cemúzeumát a szüret kezde­ten, elpttílálhátólyg október- béri nyitják,meg. Tóth Imre rézkarca BORSODI VIDÉK Filmjegyzet \ Lila ákác Balogh Zsuzsa és Bálint András a film egyik kockáján. Kereken hatvan évvel ez­előtt, az első világháború előtti utolsó békeévben ját­szódik Csacsinszky Pál költő és bankpénztáros, meg a var­rólányból lett táncosnő, Tót Manci édesbús, cukros-sziru­pos szerelmi históriája. Ko­rabeli fotók vezetik be a fil­met, pesti meg más nagyvá­rosi utcaképek, a korra jel­lemző mozzanatok, fel-feltű- nik az agg király, I. Ferenc József totyakoskodüsa, s köz­ben cigányzene hallik, meg a Radétzky-mars. Ebben a kör­nyezetben játszódik Szép Er­nő 1919-ben írt regénye, amelyben az álmodozó lelkű szelíd költő látta ugyan tár­sadalmának bajait, észrevette annak korhadtságát, de sze­líd fejcsóválásnál, atyáskodó meleg ujj-fenyegetésnél több kritikára már nem futotta tőle. Színdarab lett hajdan a regényből, majd 1934-ben nagy sikerű film, Székely István rendezésében. Harmincnyolc esztendő múlt, s az elmúlt év végén Székely István újra kamerák elé vitte a bizony már na- gyon-nagyon poros történe­tet. A leporolásban most Müller Péter volt segítségé­re, ő írta a forgatókönyvet, Á brahám Pál világslágerré lett Lila akácok, minek a szív? ... kezdetű dala mellé meg Fényes Szabolcs kom­ponált fülbemászó muzsikát. Székely István most, a második filmreállításnál va­lami panoptikumszerű mu­tatványként tálalja a törté­netet, de igen sok melegség­gel, figurái iránti dédelgető szeretettel és tagadhatatlan nosztalgiával. A film törté­nete bizony már alighanem érdektelen a mozilátogatók többségének, legfeljebb az idősebbeket emlékezteti rég letűnt korokra, orfeumi mu­latozásra, duhaj cigányozás­ra, kikapós szépasszonyokra, lokáltáncosnők életére és a bankpénztárban is tiszta sze­relemről álmodó költőkre. Ezekre is csak áttételesen, hiszen mai felnőtt társadal­munk többsége is inkább filmből és irodalomból is­merte ezt az életet, mint va­lóságában. A kalandvágyó gazdag szépasszony könnyű eléré­sét visszautasító, mert a sze­relemért küzdeni akaró köl­tő vonzódása a Tiszta szerel­met kínáló kis Tót Mancihoz ma már valami légiesen me- seszerü történetkének, tűnik, a film néhány alakja és moz­zanata azonban megérdemli a figyelmet. A század elejét idéző „bemondások”, szójá­tékok jó korfestők, de a fia­taloknak bizonyára keveset mondanak. Az álmodozó költőt Bálint András jeleníti meg; szánan- dóan kedves, mélységesen emberi, a hiszékenységig na­iv, melegszívű az ő formálta Csacsinszky Pál, mintha csak az ifjú Szép Ernőt akarta volna az amúgy is könnyen azonosítható figurába mar­kánsabb vonásokkal belopni. Halász Judit most is megej- tően bájos, tiszta, kedvesen butácska Tót Manci alakjában. Moór Marianne szépasszonya jól jellemzett. Feltétlenül ki­emelést érdemel a népes sze­replőgárdából Suka Sándor kitűnő lokálzongoristája, Vay llus virágárusa, mint az éj­szakai élet két kitűnő jellem­zője. Érdekességként megem-' ütendő, hogy egy lokálmű­sorban, betétszámként lát­juk Hofi Géza és Koós János kettősét egy kozáktánc és énekszám paródiájában. A Lila ákác, íme, újra filmre került. Nyolcvan perc­nyi édeskésen kedves időtöl­tés, elrévedezés azon, hogy ilyen volt hát a „boldog bé­kevilág”? Hát nem ilyen volt, de volt benne ilyen is. És azt most már megmosolyog­hatjuk. A vendég, s a vendéglátás Kalász László szerzői estje a Kazinozy-klubban Értesítés! Értesítjük az alábbi ut- ’ cákban lakó fogyasztóin­kat, hogy 1973. március 1-én és 2-án 7—15.30 ; óráig tr.-állomés fenn- ! tartás miatt , az áramszolgáltatást szüneteltetjük Patak u. 10—12-ig. Kossuth u. 1—4-ig. Széchenyi u. 11—17-ig. ÉMÁSZ I. sz. kirend. Kalász László, a Szalon­nán élő költő volt ezúttal a vendége a TIT miskolci Ka- zinczy-klubjának; a vendég­látás alkalmát pedig a na­pokban megjelent harmadik kötet, a Hol vagy jövendő? című verseskönyv edta Ün­nepi alkalom; legalábbis az irodalom borsodi közönsége számára az, hiszen köztünk élő. közülünk való a szerző, az est vendége. Érthető volt tehát azok , megdöbbenése, akik indokolt érdeklődést, népes közönséget vártak ezen az esten. Zimonyi Zoltán, a Napja­ink szerkesztője köszöntötte Győri Erzsébet bevezető sza­vai után a költőt, s az est igen szerény számú közönsé­gét. Szép s elmélyült, alapos értékelése pontos képet adott Kalász költői fejlődéséről, az első kötettől a harmadikig vezető útról. Találóan jelle­mezte a költő eredet’ tehet­ségét, stílusának. költői nyel-' vének gazdagságát, képeinek festői erejét. Értékelése után Somló Fe­renc Jászai-dijas. a Miskolci Nemzeti Színház művésze mondott el a kötet verseiből egy csokornyi válogatást. Különösen az Utazás tett tolmácsolásában maradandó hatást a megjelentekre. A versek után a közönség kér­déseire a költő válaszolt, majd ő maga is elmondott néhányat régebbi s újabb, kötetben még nem publikált költeményeiből. Értékes, élményt adó szer­zői estet hallottunk; s az él­ményt megosztani egy népe- : sebb, valóban irodalomszere­tő, versbarát miskolci közön- j seggéi még jobban esett vol- i na. Megmagyarázhatatlan 1 ez a közömbösség, i gyér ér­deklődés. Szeretnénk hinni, hogy nem a vendéglátók szervező. . előkészítő munká­jában volt hiba; számukra mindenesetre megfontolandó s tanulságos volt ez a szerzői est a jövő szempontjából is. Az értékes, élményt, adó iro­dalom megérdemli a sikert. S a siker feltehetően még gondosabb, körültekintőbb szervezést, valóban vendég­látó szeretetet és igyekezetei kíván. ppl Az űzött szamuráj Ha valaki nem szereti a fentebb ismertetett filmből áradó kedvességet, gyengéd­séget, érzelmességet, hanem valami keményebbre, kegyet­lenebbre vágyik, úgy nézze meg a hét másik új filmjét, a japán Keiichi Ozawa ren­dezte Az űzött szamurájt. Egy rövid, szűkszavú ismer­tetésből annyit tudtam róla előre, hogy „a kegyetlen kö­zépkorban játszódik, köz­ponti hőse egy szamurá j, aki az elnyomók ellen küzd, s e küzdelemben sok véres ka­landban van része”. E biz­tató ajánlás a gyengébb ideg­zetű nézőket aligha vonzza a moziba, de aki le tudja győz­ni az idegenkedést a sok ci- nóberfestékkel, megszámlál­hatatlan viadallal és halot­tal szemben, s megnézi a fil­met, láthatja: az ajánlás iga­zat mondott. Egy szamuráj, egy szökött kém bújdosása közben egy faluba kerül, ott szeretne | egyszerű földművesként lete- • lepedni, de nem lehet. Rész­ben, mert a falut a kormány­zó emberei sanyargatják, részben mert nem ő az egyetlen szökött és űzött, sza­muráj, akik egymástól is fél­nek. Így aztán valóban véres kalandokba, rettenetes har­cokba keveredik, állandóan süvítenek a messziről dobott gyilkos tőrök, vészjóslóan suhognak a széles szablvák, a szamurálykardok, s rop­pant nehéz nyomon követni, hogy adott pillanatban ki miért és ki ellen harcol. A központi hős a népmesék hőseihez hasonlóan küzd és tesz igazságot. Jellegéből adódóan a film nem mentes izgalmaktól, aki szereli a viadalokat, bőven élvezheti. Szépek viszont a film tájfelvételei és igen em­lékezetes egy hosszú víz alat­ti képsor, amelyben elszánt amazonok egész serege, ko­rallhalász búvárnők csapata üldözi a víz alatt af szamu­rájt, mígcsak a kék tenger nagyrészt vörössé nem válik. Benedek Miklós

Next

/
Oldalképek
Tartalom