Észak-Magyarország, 1972. december (28. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-24 / 303. szám
SSZÄK^GTÄSCmSZÄG 4 1972. elec. 24.; rosa map nta Csendes beszélgetés Kunt Ernővel A karácsonyt váró napok egyik délelőttjén meghitt, i csendes szobasarokban ülünk. Kuni Ernő festőművész [ miskolci lakásán. Nincsenek közelünkben félig kész i képek az állványokon, nem hever mellettünk paletta, j ecseteket összefogó cserépfazék. Nem a hatalmas mü- i teremben, a lakás egyik szomszédos szobájában ülünk 1 a barátságos cserépkályha mellett. Ez a szoba is elárulja azért a gazdáját. Nagy méretű festmények és fametszetek a falakon 1— az egyik nagy táblakép a dél-francia tengerparton készült, a Regatta-klubból láttatja a tengert a part sók-sok vitorlásával és egyéb kishajójával — egy alacsony szekrénykén három színes gyertya felszálló melege forgat: egy könnyű, kerek lapocskát, az meg egy népművészeti faragásé stilizált mini fenyőfát, meg három apró" emberalakot. —.Szeretem a karácsonyt. Szeretem a fenyőt —, mondja Kunt Ernő. — Sopronban születtem, ott is növekedtem, és mindig fenyőfák voltak a kötzelemben. Ha meg egy kicsit meszebbre néztem, láttam az Alpok keleti szegélyén a Schneeberget, amely az éles napfényben úgy szikrázott, mintha mindig hó födte volna, és nem. kellett hozzá sok képzelőerő, hogy hólepte óriásfenyónek tűnjék. A karácsony engem mindig megfog. Nem tulajdonítok neki semmiféle vallási vonást, éppen az fog meg benne, hogy hosszú évezredek, vagy talán ősidők óta évről évre visszatérő ünnep az év végén ez a néhány nap, arneáty az emberiség nagyobbik. és jobbik felét nemes érzésekkel tölti el. A k% népi faragávű, forgó jótekra mutatok, s máris ma- jgyapázattal szolgál: — őszinte tisztelője vagyok a népművészetnek. Nagyon szeretem a népművészet lagkülöbözóbb jelentkezéseit, építészeti alkotásait, csakúgy,'mint az ilyen apró, névtelen művészektől származó faragásokat, ötletes játékokat. A közelmúltban Ru- dabányán jártam, az ottani i-eformátus templomot csodáltam meg. S eltöprengtem, milyen időtálló is a. népi művészet. Évszázadokkal, ezelőtt alkották meg a mesterek, az idő megkaptatta, s azóta maridig szebb, értékesebb. Ez bizonyítja előttem, hogy az a művészeti alkotás, amit jól csináltak meg, ami új korában is helytálló, az az idők során csak nemesedhet, és az új konában való értéke az idő múlásával csak növekedhet. Kunt Ernőnek a népmű- szet iránti tisztelete munkáin is érződik. Motívumai között sok a népi ihletésű, témái, különösen grafikáiban, fametszeteiben igen gyakran népballadák, népi játékok fonásából származnak. Kunt Ernő Munkácsy-díjas festőművész 12 éve él Miskolcon. Bemutatnunk már nem kell. Ez év februárjában igen nagy sikerű kiállítása volt a Miskolci Galériában. A december 3-án megnyílt miskolci téli tárlaton pedig a megyei tanács díjával jutalmazták munkásságát. Ha figyelemmel kísérjük az utóbbi években alkotott műveit, tárlatokon való jelentkezéseit, úgy tűnik, váltják egymást nála olyan pei-iódu- sok, amelyekben egyszer a festészet, máskor a grafika a domináns elem. Grafikus, vagy festő hót? — Sohasem gondolkodtam rajta. Kereső, kutató természetű ember vagyok, ez voltaim már fiatal koromban is. A főiskola elvégzése irtán tanítottam is, és csak amióta Miskolcon élek, azóta tölti ki minden időmet maradéktalanul a művészet. Keresek, kutatok, az élet összefüggéseit vallatom, és azokról vallók magam is, mindenkor abban a kifejezési formában, amely a mondandómhoz leginkább alkalmasnak látszik. Festő vagyok, de annyira grafikus is, hiszen a faimetszés az egyik legkedvesebb kifejezési formám, mert úgy érzem, a kemény fába vágott és faragott képekkel, illetve azok nyomataival el. tudok mondani sok mindent azengem feszítő gondolatokból, amelyeket, úgy érzem, másokkal is közölnöm kell. És talán ez a fametszés abban is segít, hogy a népművészeti motívumok bennem átfogal- mazottan színes képekké válva, segítsenek népi ihletésű nyelven vallani a közelmúltról és természetesen a máról. A tavaszi kiállításom katalógusában is leírtam és most is vallom, hogy a képzőművésznek meg kell teteremteni azt a nyelvet, amelyen szólhat és el kell mondani mindazt, amitől megnyugszik, kielégül. Erre törekszem én is. Már gyermekkoromban láttam olyan színeket és formákat, amelyek delejes hatást árasztottak rám. Később a primitív népek művészete és a gyerr- mekíestmények hatottak ugyanígy. Honnan ez a hatás? Én az olyan festményt szeretem, amely megragadja az ember pillantását, és nem engedi el többé. Még nem tudom, hogy mit ábrázol, de .figyelnem kell rá. Az úgynevezett művesség nem érdekel, az anyagban rejlő erőket használni akarom. Ezt az erőt akarom felhasználni festményben, a képek színfoltjaiban, a fametszetben egyaránt. A közéletiségről, a művész közéleti feladatairól beszélgetünk, s ebben a beszélgetésben v issza - vi ssza tér egy téma: a művészek jelenlétének látszódnia, érződnie kellene már a városképen is Miskolcon. — Sok képzőművész él itt a városban. Tehetséges emberéi. Különböző műfajokban dolgozók és különböző módon alkotók. Ennyi művésznek a világot meg lehetne váltania, nem egy városnak a képét. S mégis a ligáiig találni Miskolcon olyan' köztéri képzőművészeti alkotást. amely helybeli művésztől szái-mazna. Ugyanakkor van néhány nagyon rossz szgrafittó a falakon, nem is egy rossz szobor a köztereken. Ízléstelen, művészieíien, rossz plakátok ezrei a falakon, képzőművész és lektor soha nem látta, sokezres példányszámú kiadványokiban művészi rajzként eladott ábrázó 1- mányok és <sok egyéb található, csak éppen évtizedek óba itt élő művész jelenléte érződ ik csak nagyon-nítgyon halvány- vonásokban, szétszórtan. Pedig a művészek és a város vezetői, meg a gazdálkodó •szervek, társadalmi szervek illetékeseinek összefogásával de sok jót és szépet lehetne ebben a váralján teremteni! Hagy ez hol akadt el, mert már sokszor beszéltünk róla, én nem tudom. Pedig ez nemcsak művészeti ügy. Közügy! Kunt Ernő megmutatta, hogy lehet érdekes kezdeményezéssel is .szépíteni a környezetet. Alsózsolcán a házgyár drótkerítésén belül áll monumentális toetonkompozí- ciója, az építő munkának betonba és acélba fogalmazott dicsérete. S hogy miért áll a drótkerítésen beMít? Mert ser. nem közterület. Így nemfcel- lett végigjárnia különféle utakat. De ez a beton kompozíció, mint óriási felkiáltójel figyelmeztet, hogy lehetne hasonló kezdőményezés gyárkerítésen kívül, sokak által látogatott közterületen is. „ Benedek Miklós Jubileumot I •• •• i rr koszonto filmek A Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulóját a magyar mozik vásznán is több filmbemutató köszönti. Az erre az alkalomra szervezett ünnepi bemutató programjában a Kezed, melegével című új szovjet—grúz játékfilmet mutatják be a bemutatómozik, és felújítanak hét olyan szovjet filmet, amelyet az elmúlt években, vagy a közelmúltban már látott a közönség, s amelyek egy-egy szovjet köztársaság filmművészetét képviselik. így kerül a programba az orosz Emberi sors, a grúz Lombhullás, a kirgiz Az első tanító, a litván Senki sem. akart meghalni, az üzbég Egy falai kenyér, az ukrán Oleszja és az orosz Egy év kilenc napja. Az említett játékfilmeken kívül több dokumentum fi lm is szerepel az ünnepi programban. A Találkozások Gorkijjal című film a halhatatlan író-óriásról szol, A haza hű fiai pedig a Vörös Hadsereget mutatja be. Űj döku- menfumfilm A Szovjetunió 50 éve, amely az elmúlt. fél évszázad nagyobb és döntőbb jelentőségű eseményeit tükrözi. A szovjet köztársaságok életéből emel ki színes epizódokat két érdekes doku- menttimtfiilirn -összeállítás: A vörös nap országa, és a Moszkva, a város és az idő. Bemutatók előtt Január a Miskolci Nemzeti Színházban két bemutatót ígér. 12-én Molnár Ferenc Doktor úr című komédiája, 26-án pedig ősbemutató előadásban Berkest András Berci bácsi című komédiája kerül színre. Gazdagnak ígérkezik az országos bcm-uta.tóprog- ram is. Budapesten négy premier lesz, köztük egy m agyar ősbemutató, vidéki színházakban pedig — Miskolcon kívül — további hét, bemutató. Ezek között egy azonos a budapesti magyar ősbemutatóval: Tahi László Családi dráma című játékát Budapesten a Madách Kamara- szmház, Debrecenben a Csokonai Színház mutatja be. A miskolci téli tárlat anyagából Pető János Kiűzetés című .litográfiája Gyermekeinkért megmozdult a megye Itorsml megyében 3®^ ÍS akad, amelyet ne érintene az állami oktatás valamilyen formája. Vagy a gyermekek jármaik iskolába, vagy maguk a szülök is valamilyen fokon tovább képzik magukat, de bizton állatható, a közoktatás ügye érinti szánté a megye minden lakosát. Ez is magyarázza, hogy fokozott figyelem kíséri immár egy fél esztendeje az MSZMP Központi Bizottsága június 15-i határozatát az állami oktatás helyzetéről és továbbfejlesztéséről, és szinte valami kisebb fokú türelmetlenség is mutatkozott mór a nyár végén, az ősz elején; vajon a június derekán hozott határozat realizálása mikor kezdődik és főleg hogyan ? Amikor november első napjaiban a megyei pártbizottság ülése vizsgálta meg az állami oktatás helyzetéi a megyében és hozott határozatokat a fedadatoioról, majd ezt követően a járási, nagyüzemi pártbizottságok is elvégezték ezt a feladatot a maguk területén, ez a figyelem csak erősödött és bátran mondhatjuk, az állami oktatás helyzetének segítése Borsod megyében közüggyé lett. Olyan közüggyé, amelyet nemcsak testületi üléseken deklarálnak, hanem amelyért tevőlegesen mozdul meg a megye társadalma. Jóllehet, az országos' tájékoztatás nem közölt számadatokat arról, milyen forint összegek, forint millióik és milüárdok .szükségesék a KB határozatában megjelölt oktatási feladatok realizálásához, az már tudott volt, hogy a központi, állami forrásból jutó anyagi erőik néni elégségesek, és különféle társadalmi támogatás is szükséges. Alig voltunk valamivel a megyei pártbizottság ülése után, amikor ft Lenin Kohászati Művek pártbizottságának -ezt a témát tárgyaló ülésén a szocialista brigádok dolgozói 'részéről elhangzott 0 nemes felajánlás, hogy indítsunk mozgalmat gyermekeink tanulásának megsegítésére, s ez a mozgalom alapvetően anyagi hozzájárulást is eredményezzen. A felhívá« nagyszerű visszhangra fk ICluivaa Szerkeszt,ősegünkhöz sűrűn érkeznék bejelentések, járási társadalmi szerveiktől, pártszel vezetéktől, gazdálkodó szervektől, vállalatoktól, üzemeiktől, intézményektől, hogy az adott terület. vagy munkahely dolgozói magukévá tették a Lenin Kohászati Művek szocialista brigádtagjainak kezdeményezését, csatlakoztak a felajánláshoz, és a maguk részéről is nemcsak erkölcsileg, nemcsak társadalmi munkával, hanem a felhívásban foglaltaiknak megfelelően, anyagi hozzájárulással is támogatni kívánják a Borsod megyei gyermekek tanulási körülményeinek javítását célzó célkitűzések megvalósulását. Örömmel tölthet el minden borsodit az eddigi visszhang is. Az eddigi felajánlások, az egész társadalmi hozzáállás az állami oktatás helyzetén történő javításhoz, az anyagi eszközökkel való támogatás mindmind azt bizonyítják, hogy Borsod megye dolgozó népe, eLsősorban nagyüzemi munkások és a járásokban szétszórtan dolgozó munkásak is, de természetesen a mező- gazdasági dolgozók is, a jó ügy mellé, az igaz ügy mellé őszinte szívvel tudnak odaállni és segíteni. Már pedig az állami oktatás helyzetének javítása tipikusan az a jó ügy, amely mellé oda lehet' és oda kell állni, s amely megérdemli a segítést. Az oktatáson, elsősorban a kis falusi és egyéb vidéki iskolák helyzetén, az ott folyó alapozó oktatási munkákon múlik, mennyire értő emberekből tevődik össze a holnap társadalma. A holnap fjedig már kopogtat, már itt van, a segítés nem tűr halasztást, az állami oktatás helyzetének javítására az MSZMP Központi Bizottsága által megszabott. 1985-ig tartó időszak gyakorlatilag nem olyan hosszú, és vannak teendők, amiket már nem is holnap, hanem ma kell megtennünk. És ezek a teendők — óvodai, általános iskolai tantermek építése, falusi kollégiumok létesítése stb. — mind pénzigényesek. Borsod megye dolgozói ezt értették meg jól, ezért; siettek felajánlásaikkal az oktatásügy fejlesztésének segítségére. Elismerés és köszönet jár érbe. MeS ke,[ vontai* nunke'"^ mozgalomnak még csak a kezdetén vagyunk. A párthatározat realizálása még az elején tart. Sok még a teendő, és sok még az anyagi igény is. Borsod megye társadalma a fentiekben vázoltak szerint részben már bizonyságát adta, hogy érti az oktatás segítésének szükségességét. De igen sók területről még várat magára a visszhang. Nem egyformán gyorsan rezonálnak mindenütt. Szeretnénk hinni, hogy az év végi számvetésben mindenütt szóba kerül majd gyermekeink tanulásának segítése, és újabb felajánlások születnek. Gyermekeinkről, társadalmunk jövőjéről van szó. Borsodi belli iehemes játék Kant Ernő tímctmife Karácsonyrólhivatásról, közügyről
