Észak-Magyarország, 1972. október (28. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-29 / 256. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1972. október 29., vasárnap A MATYÓ EGYÜTTES GONDJAI ÉS LEHETŐSÉGEI A mezőkövesdi Matyó Együttes gondjairól és lehetőségeiről volt szó azon a tanácskozáson, amelyet a Mezőkövesdi járási Pártbizottság hívott össze a minap, hogy részben a fenntartásban érdekelt szervek, másrészt a járási, nagyközségi és idegenforgalmi szervek képviselőivel, továbbá a megye közművelődési életének ismerőivel megvitassa, mit lehetne tenni a Matyó Együttes munkájának megjavításáért, mik a legsürgősebb teendők, s általában hogyan lehetne a munkáját fejleszteni. A vitához részben a lapunk augusztus 19-i számában megjelent, A népművészet meg az idegenforgalmi szolgáltatás című cikk szolgáltatott alapot. (Bár a téma sokkal régebbi eredetű.) E cikk ugyanis kifogásolta, hogy az együttes tevékenységében domináns szerepel játszik az idegenforgalmi jellegű fellépés, amikor is vendéglátó- ipari-idegenforgalmi szolgáltatásként a Matyó lakodalmas című játékot mutatja be. A mezőkövesdi tanácskozás, amelyet Juhász Péter, a járási pártbizottság titkára vezetett, igen sokoldalúan, elemzőén vizsgálta a Matyó Együttes helyzetét. A sokrétű tanácskozás alapvető mondanivalója, hogy az együttes öntevékeny kul- túrmunkások csoportosulása, feladatának, szerepének ennek megfelelően kell alakulnia. Alapvető elvárás vele szemben, hogy tevékenysége az MSZMP kultúrpolitikájának megvalósulását szolgálja a maga sajátos eszközeivel. Produkciói elsősorban a nagyközség, a járás és a megye igényeit elégítsék ki. Ez legyen az első és legfontosabb feladat, hiszen erre minden bizonnyal van jócskán igény isi Szorosabban működjön együtt különböző üzemi, művészeti csoportokkal, páva-körökkel, irodalmi színpadokkal, ápolja tovább a matyó néptáncokat, népszokásokat. a népdalkultúrát, s legyen annak jó propagálóra elsősorban a hazai közönség előtt. Megállapították többen: sokkal több lehetőség van egy jól szervezett együttesben, mint amennyit a jelenlegi körülmények között nyújtani tud, ugyanakkor Mezőkövesden is több lehetőség lenne az együttes közös támogatására és fenntartására. mint amennyiben napjainkban részesül. A sokrétű tanácskozás három gondolatkörét érdemes külön is feljegyezni. Elsőként azt a kérdést, valóban együttesnek tekinthe- tö-e a Matyó Együttes. A vita azt igazolta, hogy csak kis részben. Ugyanis nincs meg az összeszokottság, összeko- vacsolódottság, hiányzik a több éves szisztematikus felkészülés, az állandó és jó pedagógiai érzékkel rendelkező vezetés. Mindez azonban pótolható. Ehhez többek között az szükséges, hogy a Mezőkövesden többfelé működő csoportok legjobb erőit egybevonják. Ugyancsak vonják egybe az együttes támogatására szolgáló anyagi erőket is. S itt megjegyzendő, hogy ne csak néhány ipari szövetkezet és az áíész gondja legyen az együttes fenntartása, hanem a nagyközség minden gazdálkodó szervéé, beleértve a mezőgazdasági termelőszövetkezeteket is'. Időszerű lenne Mezőkövesden egyébként is a közös fenntartású közművelődési hálózat megteremtése, és talán az együttes közös fenntartása ennek kezdő lépése, próbaköve lehetne. Az anyagi és személyi erők összevonásán túl szükségesnek mutatkozik a népművészet ápolásának hatékonyabb meg- kedvelietése a fiatalokkal. Vonzóbbá tenni számukra az együttesben való szereplést. A művészi színvonal emelése, szervezettebb hazai szereplési lehetőség, az együttesen belül kamara csoportok alakítása, és sok egyéb művészeti-szervezeti ötlet megvalósulása segítheti jobbá lenni az együttes munkáját, s elérni azt, ■ hogy valóban együttessé legyen. Egy másik érdekes gondolatkör egy Mezőkövesden lélesítendő népművészeti táj- liáz, illetve tájegységi folklórcentrum kialakítása. Ez igen jó gondolatnak ígérkezik. mert hiszen módot nyújtana rá, hogy Mezőkövesden kívül más észak-magyarországi tájegységek népművészetet ápoló csoportjai — táncosok, kórusok, népi játékok — is rendszeres időközökben bemutassák itt műsoraikat. Ezzel részben idegenforgalmi célokat szolgálnak és igényeket elégítenek ki, részben, és ez az elsődleges talán, a folklór-művészet hazai közönség előtti ápolását is szolgálhatják. Ez a tervezett folklór-centrum bizonyos áthidaló megoldást is jelent a harmadik gondolatkörként említendő idegenforgalmi igények részbeni kielégítéséhez. Rendkívül sok szó esett a Matyó Együttes produkcióinak és az idegenlorgalomnak kapcsolatáról, illetve arról, hogy csaknem kizárólagossá vált az együttes munkájában az idegenforgalmi szereplés. Az állandó ismétlésben bemutatott egyazon produkció újra meg újra játszása részben művészi igénytelenséghez vezethet, részben az öntevékeny műkedvelő mozgalommal össze nem egyeztethető szituációkat teremt, különböző anomáliákat szül és a népművészeti tevékenységet, az öntevékeny kultúrmunkások fáradozását egy üzleti jellegű tevékenység járulékos szolgáltatásává devalválja. Tagadhatatlan, hogy bizonyos idegenforgalmi érdekeket figyelembe véve nem lehet mereven elzárkózni a külföldi vendégek előtt való szerepeltetéstől, viszont korlátok közé szorítva olyanná lehet tenni, hogy szükségmegoldásként a népművelés számára is elfogadható legyen. Ilyen javasolt intézkedés, hogy az együttes csak ritka időközökben.. évente tíz-tizenkét alkalommal szerepelhet ilyen idegenforgalmi keretben, szereplése pusztán a művészeti produkcióra vonatkozhat. amely nem azonos a vendéglátóipari konzumállatás- sai. és az egész idegenforgalmi szereplésben csak azok a műkedvelői:, vesznek részt, akik erre önként vállalkoznak. A mezőkövesdi tanácskozás egészen részletekbe menően elemezte a Matyó Együttes helyzetét. Több olyan javaslat került szóba, amelyeknek megvalósulása sokat segít bet e nagy múltú művészeti csoport munkáján. Benedek Miklós ÖREGASSZONY Bárczi Pál rézkarca Pctőfi-szobrot avattak Petőfi Sándor életének egyik jelentős állomáshelye volt Aszód. Ott; járt — három évig — gimnáziumba. A költő születésének közelgő 150. évfordulója alkalmából szombaton, az aszódi múzeum előtti téren felavatták Petőfi Sándor szobrát. Az ünnepségen Kiss Károly, a nagyközségi tanács elnöke köszöntötte a vendégeket, köztük Cseterki Lajost, az Elnöki Tanács titkárát, majd Cseterki Lajos mondott beszédet. Méltatta a Petőfi-év- forduló jelentőségét, amelyről nemcsak hazánkban, hanem szerte a világban is megemlékeznek. Kiemelte, hogy Petőfi Sándor ,álmát a mi társadalmunk váltotta valóra: eggyé vált a nép és a haza. A nagy költő születése után 150 évvel is követendő példakép Petőfi lángoló ha- zaíisága. a magyar és a világszabadság egységéről vallott igaz eszménye és meg nem alkuvó torradalmisága. A szobor Kovács Ferenc szobrászművész alkotása. BORSODI GYULA: Dózsa szeretője Minden út hozzád visz, harcból, dáridóból, Csókod ízét hozza ajkamra az óbor, Szemed lángja ég az esti tábortűzben. Ez ad erőt nékem, hogy kardomra tűzzem sok nagy úr kobakját. Minden út hozzád visz engem, Dózsa Györgyöt, Te tudod legjobban, item vagyok én ördög! Mert mikor bozontos hajain megsimítod.. Egy vagy piros virág mindig kivirít olt a szívem zord jegén. Tudom, sokan vernek szóval, mint a. zápor, Mert nem pap esketett s nem kellett a kántor. Mégis az én esküm kedvesebb az Ürnal:, mint az. amelyikre tömjénfüstöl fújnál: nyírifejű csuliások! Dózsa szerelője szeresd nagyon Dózsái! Vérrel szerzi ö meg, ha hoz néha rózsát. Szép kebledét engedd vánkosul fejének s adj biztató csókot néki ha felébred, hogy meg tie hátráljon! ELKÖLTÖZŐK A luL urns' sokszobás házak ké/J lattal 119, ményeiből már legtöbb helyen -füst szállong. Talán a csendes ősz végi délelőtt bágyadt napsütése tartja vissza a kutyákat, hogy még csak rá se morogjanak az idegenre. Meglepő, hogy épülő, új házat sehol sem látunk, pedig Abaújkér nem tartozik a mindentől távol eső, elhanyagolt, települések közé. Ezernél több lakása van. ám közöttük egyre kevesebb a fiatal. A húsz év körüliek szinte kivétel nélkül Encsre járnak dolgozni, van. aki hetente csak egyszer jön haza. Azután már egyszer sem. elköltözik innen, csak az idősebb szülök, nagyszülők maradnak a faluban. Az abaújkéri Ötéves Terv Tsz, amelyik az itthon maradottakat foglalkoztatja. maholnap egészen „elöregszik”. A tagságnak már majdnem a fele nyugdíjas, s mégcsak javulásra sem számíthatnak, hiszen az elöregedési folyamat egyre nagyobb méreteket ölt, megnehezítve azok helyzetét is, akik itt maradtak. Barta Jánosné tanácselnök ennek ellenére bizakodó. — Ebben az évben 14 építési engedélyt adtunk ki. s bár ez igen kevésnek tűnik a több mint ezer lélekszámú községben, mégis biztató. Az elmúlt években ugyanis még ennyi építkezni akaró sem volt. Egyébként is, ha Abaújkéri félteni lehet az elköltözők miatt, akkor a tanácsi igazgatásban hozzánk tartozó Biidöt és Perét még inkább lehetne. A három településnek összesen 2222 lakosa van, az orvos Abaújkéren lakik, nálunk jobb az élelmiszerellátás, művelődési ház, óvoda — ha sikerül részben a saját erőnkből, részben állami támogatással felépítenünk — ugyancsak ebben a községben lesz. Ha a fiatalok ennek ellenére Abaújkéri Kihagyják, nyilvánvaló, hogy Bűd és Pere jnég hamarabb jut erre á szomorú sorsra. Amiatt sem panaszkodhatnak a helybeliek, hogy „el vannak vágva a világtól’'. A közlekedés jó, természetesen a bejárók munkakezdéséhez, műszakváltásához igazodik. S mégis, a busz egyre kevesebb fiatalt hoz haza. hevesebbet, mint amennyit elvitt. Mar az is ritkaságszámba megy. ha a gyerekek meglátogatják szüleiket, és körülnéznek a községben. Azután a délutáni busz visszaviszi őket új környezetükbe. esetleg az új csalódhoz. Az idősebbek már nemigen mennek el innen. A termelőszövetkezet — munkaerőgondjai ellenére is — jól dolgozik, a jövedelem ellen sem lehet kifogás. Azok. akjk már évtizedeket éltek le itt, nem mozdulnak. A takaros. sokszobás házak szépen berendezettek, sok helyen meredezik a letöröl Iv-antenna. A tanácsiak mindig azon „mesterkednek”, hogy a korlátozott anyagi lehetőségekhez képest Abaújkér se maradjon el a kommunális ellátás terén más községektől. Ám a mindössze 14 építési engedély — ami ráadásul „rekord” is — azt bizonyítja, hogy a fiatalok, mint a madarak, elköltöznek. s a régi „fészket” még tavasszal is csak meglátogatni jönnek. A Itúarnth őszi verőfénvben süt- /I UdJ}iWl ké,.ező kut.yák lejüket sem mozdítják, mikor ismét végigmegyünk a község utcáin. Egy ablak mögül kíváncsian néz ki egy fejkendős asszony, s amint kilép az udvarra, a tyúkok ijedten rebbennek szét. Épülő, új házat egyet sem látni, a két iskolatáskás kislány, akik szemben jönnek, a régi házak udvarára köszöngetnek be az ismerősöknek. Az asszonyok pedig sürögnek-forognak, ebédidő van, s a kutyák, ha minket nem is, de a finom ételszagot, mái- észreveszik. Csak azokon az udvarokon ragadt meg a délelőtti mozdulatlanság, ahol nincs éhes gyerek, akit hazavárhatnának ebédre. (orosz) ESZMÉLÉSTÖL KÉSŐ ÖREGKORIG SEM A RÁDIÓ, sem a televízió, sem a technika ezer csodája- nem pótolhatja a könyvet, a polcról egy karny új lássál leemelhető ismeretforrást. Nemhogy háttérbe szorult volna, inkább új reneszánszát éli, amelyet nemcsak egyre emelkedő könyvkiadásunk jelez, hanem ami annál .sokkal több: a könyv- vásárlási szenvedély lobogása, a könyvtárak egyre növekvő forgalma. S nemcsak most, a nemzetközi könyvév évében. Hiszen a köriyvév megrendezése is azért történhetett meg, mert az írott ismeret még mindig nagyhatalom, ha nem is monopolhatalom. A könyv jelentőségét sok minden bizonyítja a már említetteken kívül. Oktatáspolitikánk továbbfejlesztésében sem véletlenül hangsúlyozzuk a könyvek döntő szerepét: ma, amikor az ismeretek szinte évtizedekként kicserélődnek, csak a könyvek útján történhet meg a permanens önképzés. A könyvék útján, melyele közül csak egy a tankönyv. A tankönyv trónfosztása, persze, nem azt jelenti, hogy nincs ró szükség, de csak segédeszköz lehet, amely önmagában még nem elegendő az ismeretek birtokbavételéhez, az ismeretek elsajátításához. A tankönyv csupán kulcs, mely segítségével azt tanulhatják meg tanulóink, fiataljaink, hogy az alapok elsajátításával miként hatolhatnak mélyebben egy- egy tudományág berkeibe. De az első könyvhöz is — az olvasókönyvhöz, melyből a belüket tanulják — már kapcsolni kell másokat, meséskönyveket, hiszen a betű csak akkor lesz eleven, tudást rejlő valóság, ha kapcsolódik valamihez. AZ OLVASÓVÁ, az egy életen át olvasóvá nevelés oktatás- és művelődéspolitikánk egyik sarkalatos kérdése, hiszen ezen állhat vágy bukik, hogy állami oktatásunk továbbfejlesztése meghozza-e a kívánt eredményt. De hogyan tudjuk életre- .szólóan megszerettetni az emberekkel, hogyan érhetjük el, hogy ez a barátság sohase szakadjon meg? Kodály Zoltán a zenei neveléssel kapcsolatban léiig tréfásan azl mondotta egyszer, hogy a gyermekek zenei nevelését már születésük előtt meg kell kezdeni. A „tréfa” lényeges igazságot takar: a zenei nevelés csak akkor lehet hatásos, ha a gyermek környezetéből szívja magába a zene szerel étét. Amit Kodály Zoltán a zenei nevelésről mondott, az áll az olvasóvá nevelésre is. A gyermekek olvasóvá nevelését, a könyvvel való barátságát nem elég hatéves korában elkezdeni. sót nem elég hároméves korában sem. Az olvasóvá nevelést sem lehet elég korán elkezdeni. Hiszen az u gyerek, akinek játékai közölt nincs ott a képeskönyv, akkor, amikor eszmélni kezd, aki nem szokott hozzá, hogy a képek beszélnek valamiről, az később idegenként áll a könyvekkel szemben. Mert abban csak olyat lát, amit kötelezően meg kell tanulnia, világától teljesen idegen. A könyvnek ott kell lennie a kisgyerek játékai között, s'a felnőttek dolga, hogy megtanítsák őket játszani velük. Az a kisgyerek, akinek saját mesés- és képeskönyv tára van, aki megszokja a könyvek levegőjét, az később magától is kéri az ifjúsági regényeket, a regényeket, a tudományos könyveket. Kéri, mert tételemévé válik a könyv, mert hozzászokott. E barátság kiépítéséhez természetesen nem elegendő, ha csak a gyermek lapozgatja a könyvet. Ha a szülő kezében sohasem látja, ha vizet papolunk és bort iszunk, ha csak a gyermek érzi kötelezőnek az olvasást, a felnőtt nem, akkor ritkán érhetünk el eredményt. A környezel hatása perdöntő lehet az olvasóvá nevelésben. ■ E környezet hatását mérték lel akkor könyvtárosaink, amikor a könyvtárakban kialakítottak ugyan egy zártabb gyermekkönyvtárai. de közvetlenül a l'elnöltek ^szomszédságában. Mert így láthatják későbbi önmagukat, megszokják a könyvtárban való mozgást. S erre azért van szükség, mert sajnálatos tény. hogy az olvasó ifjúság nein válik mindig olvasó felnőtté. S nekünk úgy kell olvasóvá nevelni az ifjúságot' hogy olvasó legyen akkor is, amikor már ijem ül az iskola- oadban, amikor a munka mellett a munkájához és szórakozásához veszi elő a könyveket. S EHHEZ nem elég, ha csak a jól felszerelt könyvtárakat teremtjük elő — bár még ezen a téren is vannak hiányosságok —. azt kell elérnünk, hogy az iskolából kikerülő fia' tulokban a szakadatlan önképzés igénye éljen késő öregkorukig. Csutorás A un a máik*
