Észak-Magyarország, 1972. október (28. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-15 / 244. szám

«agaroaaBHBsoi ÉSZAK-MAGYARORSZAG 6 1972. október 15., vasárnap Poi©nkainéf a férje, meg a fia — Csak az éjszakai mű­szak után rettenetes. Igaz, éjszaka kevesebb a munka, de cltörődik az ember. Mert aludni nem lehet. Reggel meg megyek iskolába. Egész délelőtt ott vagyok. A délután meg elszalad, főzni kell, takarítani. .. Az alacsony asszonyka hangjából nem érződik pa­nasz. Természetesen mond­ja, s hangjában olt van az is, amit nem mond ki: vál­laltam, csinálom ... PO'lonkai Báláné tavaly je­les eredménnyel végezte el az üzemi dolgozók általános iskolájának hetedik osztá­lyát. — A háború beleszólt az én életembe is. öten vol­tunk testvérek, apámat munkaszolgálatra vitték, én voltam a legidősebb. Kel­lett a munkáin, kimaradtam az iskolából. Pedig akkor jól tanultam, szerettem is tanulni... Azután mindig közbejött valami. Miskolc­ra jöttem, dolgoztam, férj­hez mentem, gyerekem született... Építkeztünk, a magunk erejéből . . . S köz­ben eltelt az idő ... De amíg épüli a ház. s lassan teljesen el i.s készült — tavaly már a vizet is bevezették •—. a Pólón kai család tervezgetett. — Ügy szólt az egyezség, hogy előbb a férjem, azu­tán a fiam, végül én me­grak iskolába. A férjem öt évvel ezelőtt végezte el Nyíregyházán a mezőgazda- sági technikumot. A fiam a munka mellett gimnázi­umba jár, most harmadikos. Tavaly ón is hozzákezdjem a hetedikhez. •Tanárai azt mondták ro­tatories asszony. 8501} szorgalmas, lelki- i ismeretes ... —- Ez volt, az egyezség — ismételte meg kicsit elgon­dolkozva. Azután rövid csend telepedett közénk. — Már vagy tíz éve tervez­gettem ... rí — Nagyon nehéz? — Nem könnyű. Néha olyan-nehezen birkózom mg vele. De nem kérek segít­séget. Jobb. az. ha megküsz­ködöm, jobban a fejemben marad. így voltam a tör­tekkel i«. Férjem magya­rázta. de úgy, ahogv a technikumban tanítják, nem értettem, azóta inkább egyedül b’Vtózom . . . — Segítség otthon?-— A fiam tanul a mun^a mellett, azután szenvedé­lyesen reoül. Vitorlázó... Nem vinne rá a szivem, hoev kérjek tőle valamit. Férjem meg beteges. .. Felcsillant a szeme, meg­melegedett a hangja, ahogy fiára terelődött a szó. — De ho folytatom, ak­Az iskolapadban. Minden kedden és péntekén, egész délelőtt. kor valamit segíteniük kell majd ... __ 7 —- Szeretnék közgazdasá­gi technikumba is beirat­kozni. Most, hogy benne va­gyok a tanulásban, talán könnyebben menne. Tudja, nagyon szeretem a fizikát, olyan szép. De a kémia is, bár abból még keveset ta­nultunk. Szeretek olvasni útikönyveket, regényeket, utazni is szeretek. Kis Tra­bantunkkal már sokfelé jártunk. S mégiscsak más. Amióta iskolába járok, job­ban bele merek szólni a vitákba. OHhon.. meg a munkahelyemen is. Azelőtt hallgattam, pedig sokszor nekem lett volna igazam. De hogyan? Hiszen nem tanultam, talán rám is szóltak volna, minek beszé­lek. nem értek hozzá. Kevesen vállalják azt, amit ő. Mindent magára vállalt, amíg férje tanult. Három műszakos váltásban dolgozik, rendben tartja a házat, a kertet, főz. mos, takarít, bevásárol. Ö is. a férje is, fia is a DIGÉP- ben dolgozik. — Ha csak lehet, hajnal­ban tanulok. Öttől, fél hat­tól. Akkor jobban fog a fe­jem ... — Nem lenne muszáj je­lesnek lenni! Szeméből egy kis meg­döbbenést olvastam ki. — Az igaz! De szégyell­ném magam a többiek előtt. . . Felnőtt fejjel töb­bet megért már az ember, és többet megélt. Mindig megtanulom az anyagot, de néha a fáradt­ságtól alig tudok odafigyel­ni. olyankor megizzad a ke­zemben a kréta. De nem lehet rosszabbul ... Míg hallgattam, ott lát­tam, körülötte életét, a munkát, s a pihenésből el­lopott órákat a könyv mel­lett. — Kell ez. Igaz, nem vágják az ember szemébe mindig: neked még az álta­lános iskolád sincs meg, de én örökké magamban ér­zem ... Mi nem tudunk olyan szépen beszélni, néha nem merünk közbeszólni... Az iskola meghozta az ön­bizalmat is... Szeretném, úgy - csinálni, hogy senki- se szólhasson meg... Én már ilyen vagyak... Néztem. Délig az iskolá­ban ül, hazarohan, begyújt a konyhában a kályhába, megmelegíli az ebédet. Azután felül a buszra, este 10-ig dolgozik, hazamegy, lefekszik, hajnalban kel, ta­nul, azután megfőz, bevá­sárol, mindig egy napra előre... — És- néha még kézi­munkázom is. és olvasok. De társaságra már nem futja az idő ... — Hogy bírja? — Vállaltam. Még bí­rom ... Kicsit felengedett az ülés merevsége, s a negyvenkét éves asszonv, családanya, munkásnő és tanuló egy személyben min+egy vallo­mást. úgy mondta: — K: tkert u nk b'-'u n ró­zsák nagyon szépek, én gondozom őket... Csutorás Annamária Fotó: Szabados György Mit végeztek a nyáron ? Értékelték a nyári építőtáborok tapasztalatait Az idén, a KISZ Borsod megyei Bizottsága már a 15. alkalommal mozgósítot­ta a megye középiskolás és szakmunkástanuló fiataljait a nyári építőtáborokba. A nyári táborozás tapasztala­tainak értékelését a közel­múltban tartotta meg a KISZ megyei végrehajtó bizottság. Tizenöt évvel ezelőtt, a Hanság mocsaras területé­nek csapolásával kezdődött el hazánkban a fiatalok építőtábor jellegű segítség- nyújtása, az ország külön­böző területén. Azóta a tá­borozás — jellegét, körül­ményeit és munkáját illető­en — sokat fejlődött. Ebben az évben — a nyá­ri idényben —, megyénk­ből a középiskolás és szak­munkástanuló fiatalok há­rom központi táborban vol­tak. Törökbálinton, Rákos­csabán, valamint Balaton- aligán. Ezenkívül a miskol­ci Nehézipari Műszaki Egye­tem KISZ-bizottsága — az ÉAÉV-vel kötött szerződés alapján — helyi építőtábo­rokat szervezett, az egyete­misták egy része pedig a szegedi József Attila Tudo­mányegyetem KlSZ-bizolt- ságának építőtáborában, s a felsőzsolcai Lenin Termelő­szövetkezetben dolgozott. Az idén, Miskolcon is le­hetőség volt építőtábori munkákra, a diósgyőri vár­nál. Itt főleg a szakközép- iskolás diákok dolgoztak. A táborozást az iskolák, a megye, járások, városok illetékesei, közös megbeszé­léseken készítették elő. A jelentkezések önkéntes ala­pon történtek meg. Sok gonddal készítették elő az utazásokat és a munkakö­rülményeket. Az utazás za­vartalanságához a MÁV különvonatokat biztosított. . A diákok becsületesen helytálltak, s minden eset­ben a kitűzött tervet 100 szá­zalékon felül teljesítették. A tábori élet színesebbé, han­gulatosabbá tétele végett, a hatórás munkaidő letelté­vel kulturális programokon vettek részt, sportrendezvé­nyeket szerveztek. Szinte kivétel nélkül, a két hét alatt, minden táborban munka versenyt hirdettek meg a brigádok között, sőt még az egyes iskola diák­jai között is. Az értékelő értekezleten — a sok pozitívum mellett —, elhangzottak negatív megállapítások is. például az, hogy egyes iskolák nem adják be időben a jelent- 'kezési lapokat, vagy az utolsó pillanatban vissza­mondják jelentkezésüket Az elkövetkezendő időszak­ban nagyobb figyelmet kell fordítani az iskolai K1SZ- szervezeteknek az önkénte­sen jelentkező diákok fel­készítésére. Emellett termé­szetesen törekedni kell a munkáltató szerveknek is arra. hogy minél kulturál­tabb, szervezettebb munka- lehetőséget, megfelelő kö­rülményeket biztosítsanak a fiatalok számára az építő­táborokban. Monos Papp Lajos: Tűzmadár Rikoltoz, száll a tűzmadár, hullatja szilcra-tollait. Esöznek tollpehely-szikrák; köd ül a salakhegyeken. De túl a salakhegyeken kék ágra ül a tűzmadár. Dobogó szemét behunyta. Tollain harmatcsepp remeg. Dong itt a föld, csattog az ég. Por, füst és lárma hömpölyög. Az emberek hallgatagok. Csörömpöl szívük, mint a vas. Kis kertet tartanak otthon, gondoznak benne almafát. Délután csak üldögélnek és szívük halkan dudorász. Juhász József: Ki áll? Ki áll a kész tények mögött mindig biztosan tisztán, örömmel keringőzve, vagy bizakodással lázadozva; cgy helyben, ha nem is topogva, bólogatom tátott szájjal, szorított foggal csalhatatlanul, büszkén, nyakasan, avagy gőgösen, hogy feketén éljen, vagy haljon meg fehéren?! Lehetőség és lelkiismeret Hősünk fiatal pedagó­gusnő. Friss diplomájával a zsebében, teli lelkesedés­sel még a nyáron megpá­lyázott egy tanári állást a megye egyik eldugott kis falusi iskolájábán. A pá­lyázatát elfogadták. Ára ahogy közeledett a tanév­kezdés ideje, tanárnőnk lelkesedése egyre csappant. Imigyen gondolkodott: „Miért is mennék én isten háta mögötti faluba, mikor annyi más hely van még az országban?!” Nosza, visszavonta kérelmét, és benyújtotta egy nagyköz­ségi iskolához. Igazán ideá­lis hely egy pályakezdő pe­dagógusnak. Az iskola szép, korszerűen felszerelt, a község közel a városhoz: autóbusszal húsz perc alatt megközelíthető. Az ifjú ta­nárnőt itt is örömmel fo­gadták: szükség volt a tan­erőre. Megkezdődött a tanév. A tantestület belelendült a munkába, a sok gondot, nehéz munkát igénylő óra­rend is elkészült már. Alig telt el az első hónap, ami­kor hősünk egy szép napon bekopogott az igazgatójá­hoz. Közölte vele: állást kapott a város egyik isko­lájában. Elmegy. Történetünk ezzel a for­dulattal be is fejeződne. Ám az ifjú pedagógusnő eljárásának következmé­nyei is vannak. Mert mihez kezdjen most az iskola? Készítsen új órarendet. Ossza szét az órákat a már amúgy is túl­órában tanító nevelők kö­zött. Számos délelőtti órát tegyen délutánra és meg­fordítva. Tanítsanak a taná­rok mindkét műszakban. Vagy esetleg nézhet az iskola új nevelő után. Igen. ám, de honnan? Talán egy falusi iskolából „csalogas­son el” egy tanerőt? Ahová aztán majd egy még ki­sebb iskolából kerítenek pedagógust... és -így to­vább. . A folyamat korántsem lenne becsületes és veszély nélküli. Tény, hogy a város évről évre felszippantja a kör­nyező falvakból a munka­erőket. Így van ez az isko­láknál is. Nyilván igyek­szik mindenki kihasználni a számára jobb lehetősége­ket. Lelkiismeret kérdése, ki, hogyan ... Ebben vi­szont az iskoládnak is dön­tő szerepük van. Mert ha egy iskola a tanév meg­kezdése után már nem fo­gad új pedagógust, nem borul fel a többi iskola rendje sem. , És akkor a mi „vándor­madarunk ’ lelkiismeretén sen* száradna, hogy ő bo­rította fel a rendet. (M-a) fi lelő IsrüKlél! Lila alapon sárga kérdőjel — Miskolcon az első kirendeltség — Nyolcvanezer kötetnyi tippjei 1947 VOLT az az eszten­dő, amikor az inflációt ki­heverni igyekvő országban felvetődött e-gy másik fel­adat fontossága is: újjá kell építeni a magyar spor­tot, új .sportnemzedéket kell nevelni, fel kell ké­szülni az 1948-as londoni olimpiára. Ehhez pedig pénz kellett, s ilyen helyzet kö­zepette döntött úgy a Gaz­dasági Főtanács, hogy be­vezeti Magyarországon a totójátékot, illetve ahogy akkor nevezték, az ember­sportfogadást. Döntések so­rozatát hozták az ügyben, de még mindig nyitott volt a kérdés, hogy milyen le­gyen a magyar totó. Hazai tapasztalat nem volt, tehát a totózó országokhoz kellett kopogtatni ötletért. Végül is a svájci totótrendszert ta­lálták a hazai viszonyoknak megfelelőnek és elérkezett az első fogadási hét ver­senynapja: 1947. októberi!). Az első szelvény első he­lyén az Űjpest—Ferencvá­ros mérkőzésre kellett tip­pelni. A szelvényeket Bu­dapesten, Miskolcon, Győr­ben, Szombathelyen, Pé­csett, Szolnokon, Debrecen­ben és Szegeden hozták for­galomba. Az első héten 20 882 szelvény vett részt a játékban. Az első nyertes 10 440 forintot kapott 11 ta­lálatáért. Tizenkettes talá­lat azon a héten nem volt. A fogadók kezdeti lelke­sedése azonban hamarosan alábbhagyott és a játék tisztaságát is veszély fenye­gette. Változtatni kellett a szervezeten és újítani is. 1948. május elején bevezet­tek egy nehézkes vigaszdíj­rendszert és a hónap végén megjelent a kéthasábos to­tószelvény. A következő év­ben az államapparátus és és a gazdasági élet átszer­vezésekor a totóügyeket ön­álló vállalat vette kezébe, a Lottó Nemzeti Vállalat. Ugyancsak az 1949-es év­hez fűződik a kollektív szelvényfőgadás rendszeré­nek kidolgozása, majd for­galomba hozták a négy ha­sábos totószelvényt. A Lottó Nemzeti Válla­latnak azonban nem volt kellő apparátusa a szelvé­nyek árusításához, a bizo­mányosok elszámoltatásá­hoz, a fejlesztéshez. így a sportfogadások rendezését —- mint egy újfajta üzlet­ágat — átvette az Orszá­gos Takarékpénztár. Ekkor, 1950-ben a meglevő buda­pesti totózók. mellett meg­nyílt a vidék első kiren­deltsége is Miskolcon. Az ötvenes évek elején kicsi volt a szelvényforga­lom, hetente átlagosan 190 ezer kelt cl. Meglepetések nélkül zajlottak a futball­mérkőzések és állandósul­tak az alacsony nyeremény- összegek. Száz forintnál alig többet fizettek a 12 talála- tosokért, s minimális volt a 11 -esek nyereménye. Az 1952-es helsinki olimpia, a svájci labdarúgó-világbaj­nokság és a Sportfogadás című szaklap megjelenése némileg növelte a totózók táborát, de ez nem sokáig tartott. 1964-ben egy rendkívül érdekes plakátra figyeltek fel az emberek: lila alapon nagy sárga kérdőjel. A „rejtvényt” csak akkor siJ került megoldani, amikor ugyanezekkel a színekkel és ugyanilyen stílusban megjelent a 13+1 rajza és az új játéktőrma embléma ja. Ez a fonna azóta sen1 változott és a totón ma már nem ritka az 50—100 OOO forintos nyeremény sem. A rekord 1965-ben volt, ami' kor 1 millió 935 ezer foriti' tol fizettek a telitalálatért A 25 év alatt egyébként és xfél millió nyertes szel vényt küldtek be a foga' dók, s ezért 2 milliárd fO' rintot fizetett a totó. , NÉHÁNY JELLEMZŐ adat a totójáték negyedszáj zadából. 1947 óta 1 milliárd 31 millió szelvényen ját' szóltak meg lippjeiket & fogadók. Ehhez a szelvény' mennyiséghez körülbelül 124 tonna papírra von szükség, ennyi papír elszál' Utasához négy vasúti sze' relyény volna elég. Enni'] szelvény kitöltéséhez annl'1 tippjelet írtak le a íogodólc amennyi betűvel egy 70-'' 80 000 kötetes könyvtára' lehetne megtölteni. 1. sy-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom