Észak-Magyarország, 1972. október (28. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-15 / 244. szám

1972. október 15., vasárnap tamnm»

ESZAK-MAGYARORSZAG 7

Mem szabálysértés, hanem bűncselekmény

A szocialista jogrendszer teljes kiépítésének feladatai közé tartozott a társadalomra veszélyes cselekmények felelősségi rendszerének a szocialista jogelveken nyugvó, egységes, átfogó szabályozása. E feladat egy része — a társadalomra jelentősebb fokban veszélyes cselekmények felelősségi rendszerének szabályozása — a Büntető Törvénykönyv megalkotásával már 1961-ben megvalósult. A kisebb társadalomra veszélyességet magukban foglaló magatartások felelősségi rendszerét pedig az 1968. évben létrejött Szabálysértési Kódex foglalja magában.

©

A Büntető Törvénykönyv' egyes rendelkezéseit az 1971, évi 28. sz. tvr. kiegészítette és módosította. E törvényerejű rendelet egy üt — a Szabálysértési Kódexet érintő új rendelkezése — az önkiszolgáló rendszerű boltokban elkövetett lopásoknak bűncselekménnyé történő minősítése. Korábban az ilyen fajta — 500 Ft-on aluli értékben elkövetett — lopások szabálysértést képeztek. A módosítás következtében az 500

Ft-on aluli érték tekintetében elkövetett lopás is bűncselekmény, és nem szabálysértés, ha az elkövetés helye önkiszolgáló rendszerű kereskedelmi egység. Kétségtelen tény, hogy az ilyen fajta lopások száma évről évre emelkedett. Bár a szabálysértési hatóságok az ilyen cselekmények miatt az ellopott áru értékének 10—20- szoros mértékének megfelelő bírságot szabtak ki, a szabálysértési eljárások ennek ellenére sem bizonyul- . lak elcg hatékonyaknak.

A jogszabálymódosítás következtében bírói hatáskörbe került önkiszolgálói bolti lopások száma csökkent ugyan, de a kemény, következetes, differenciált bírói elbírálási gyakorlat ellenére még mindig szép számmal fordulnak elő ilyen jellegű cselekmények. Áz elkövetők kávét, kávéfőzőt, csokoládét, élelmiszereket, cigarettát, szeszes italt stb. igyekeznek eltulajdonítani. Ezek a személyek abban bíznak, hogy cselekményüli leleplezetle- nül marad, s az árut a pénztár megkerülésével sikerül kivinni a boltból. Hogy mégis rajtavesztenek,

az elsősorban a bolti eladók éberségének, és a becsületesen gondolkozó vásárlók közreműködésének köszönhető. Az egyik vásárló három pulóverrel ment be a miskolci Centrum Áruház próbafülkéjébe. Próba után csak kettőt adott vissza az elárusítónak, 1 pulóvert a táskájába rejtett. Leleplezték. A járásbíróság 1200 Ft pénz- büntetésre ítélte. Ugyancsak a Centrum Áruházból egy másik vásárló 91 Ft értékű kávéfőzőnek akart — fizetés nélkül — tulajdonosa lenni. A járásbíróság 1400 Ft pénzbüntetést szabott ki. A munka- viszonyban álló elkövető a kazincbarcikai 115. sz. ön- kiszolgáló rendszerű fűszercsemege boltból 2 dl-es szilvapálinkát akart kabát- je zsebébe rejtve kivinni. A járásbíróság 5 százalékos bércsökken léssel járó, 4 havi javító-nevelő munkára ítélte.

Több olyan önkiszolgáló bolti szarka is bíróság elé került, akikkel szemben már korábban is folytattak le büntető eljárást, 'más cselekmények miatt, ennek ellenére nem riadtak vissza újabb bűncselekmények elkövetésétől. A büntetett előéletű elkövető fél liter barackpálinkát tulajdonított el a Miskolc és Vidéke ÁFÉSZ 74. sz. boltjából. A járásbíróság kéthó- napi szabadságvesztésre ítélte. Az ugyancsak visz- szaesö elkövető 2 üveg sört igyekezett kivinni, fizetés nélkül a Miskolci Kisker. Vállalat 201. sz. önkiszolgáló rendszerű boltjából. A leleplezett elkövetőt háromhónapi szabadságvesztés büntetésre ítélték.

Sajnos, az ilyen és ezekhez hasonló eseteket tovább lehetne sorolni. Azt hiszem, ez ismertetett néhány esetből is világosan kitűnik azonban, hogy nem érdemes szabálytalankodni, nem érdemes lopni, a társadalmi tulajdont képező árucikkeket az önkiszolgáló boltokból ellenérték nélkül elvinni. És ha már ezeket az enyveskezűeket saját erkölcsi érzékük nem tudja megfékezni, az igazságügyi .szervek feladata, hogy megfelelő felelősségre vonással jobb belátásra, a társadalmi tulajdon megbecsülésére szorítsa őket.

Br. Szabó Imre,

csoportvezető ügyész

BeteSeltetés” a közutakon

Már gyakran jelentkezik köddel, nyálkás utakkal az ősz. Az olykor és helyenként vastag köd takaró, a síkos út a gépkocsivezetők örök ellensége, s talán réme is. Óvatos vezetést, más vonatkozásban speciális felkészülést kíván ez. Hogyan segít ebben, s mit tett eddig a KPM Közúti Igazgatósága? Varga József, az igazgatóság vezetője ezt mondja:

— Mint általában a tél előtt, most is „beteleltetjük” az utakat. Azt jelenti, hogy javítjuk azokat, amelyeknek burkolata megromlott. Ehhez tartozik az összes KRESZ-táblák és burkolati jelek felújítása, újrafestése.

„Ködtermelä“ vidékek

Érdekesen a köd nem mindenütt, s nem azonos sűrűségben jelentkezik. Borsodban vannak ködgó- cok. Gyakori a köd a Sajó völgyében, Miskolcon és Kazincbarcikán, a Heraád völgyében, Felsőzsolca és Gesztely között, Nyéklád- háza és a leninvárosi Ti- sza-hid közölt, továbbá Vattán.

Nos, a ködtérképek alapján ezeken a helyeken különös gonddal igyekeznek megkönnyíteni a gépkocsi- vezetők munkáját, életét. A 37-es útvonalon, Felsőzsolca és Szerencs között befejezés felé közelednek az út korszerűsítésével. Oj megoldás szerint itt már olyan útpatkát építenek) amely szilárd felületű, sőt színével „vezeti” is a járművet. Örvendetesen külön 4 millió forintot kapott a KPM borsodi szervezete ilyen ütpatka készítésére, amelyet Mezőkövesdnél a megyei határtól befelé és Sajó- ®zentpétertől észak felé haladva építenek.

Közös összefogással

A főútvonalakon már ú.iv ^festették a felező vonalakat. Új megoldás szerint a speciális gép üvegszem- ését szór a friss festékbe, s a visszaverődő fény is jól tájékoztat. A közlés szerint fényvisszaverő fóliákkal látlak el az útpatkába állított 8zélességjelző oszlopokat. E 'T>unkáho-z már augusztus közepén hozzákezdtek, de "'ég bőven van tennivaló.

A késő ősz, a tél, a hóel- takarítás sok gépi erőt kíván. Az igazgatóság saját, jelentős gépjárműparkján kívül több vállalat kocsijait is igénybe veszi. Már megegyezték a Volán vállalatokkal és ennék alapján e szállító szervezetek november 15-e, március 15-e között egy sor hótoló, hamokoló, sószóró gépkocsival segítenek a hóeltakarításban, a síkosság megszüntetésében. „Besegít” több tsz, valamint a Közúti Gépellátó Vállalat is.

Megfelelő tájékozódási formát, rendszert építették ki. A KPM Közúti Igazgatósága és 7 útmestersége URH adó-vevővel áll egymással kapcsolatban. Ez azonban olykor kevés lenne. Több hóeltakarító gépben is felszereltek ilyen berendezést, s van rádió adó-vevő több szémétszóllító járműben is. Így gyorsan az exponált helyre tudják adott esetben irányítani a hóelta- karitó gépeket.

Az. új szervezés szerint több helyen — Hollóstetőnél, Mezőnyárádon, Mező- csáton és Szerencsen — alközpontot szerveznek. Azért teszik ezt, hogy a gépekkel mielőbb a helyszínre érkezhessenek, s megkezdhessék a hóeltakarítást.

Új beruházás korszerűsítés

Borsod útjain sok kilométer hosszúságban végezlek ebben az évben korszerűsítést. felújítást. Bőven van meg tennivaló. A KPM közúti főosztálya — mint már említettük — az elmúlt időben adott 4 milliót útpadka építésére. Most újabb 8 millió forintot kapott Borsod. Az utóbbit a bodrogközi utak javítására.

Érdemes szólni az előkészületekről. Jelentős földmunkákhoz kezdenek Fel- sőzsolcánál, a 3-a.s és a 37-es főútvonal találkozásánál. Itt új csomópontot alakítanak ki. A 3-as útvonal új nyomvonalon, nagy ívben fordul majd Miskolctól Szikszó felé, és ebbe csatlakozik majd az alárendelt 37-es útvonal. Sárospatak és Zemplénagárd közölt: pedig megkezdik az út kiszé- 'esítését 6 méterre.

Csorba Barnabás

Életerő

P-t 196S. május 24-én érte a baleset a Tiszai pályaudvaron. Akkor 22 éves volt. Szerette volna látni a Budapesti Nemzetközi Vásárt. Amikor meglökték és vonat alá esett, tudta mi történt. Mégis, micsoda kín- keserv volt a fájdalmak közepette a tudat: mi lesz'.1 Steril kórházi ágyakon és műtőasztalokon gondolkodni a jövö felől.

— AMIKOR kihúztak a vonat alól, megkérdeztem: megvan-e mindkét kezem, mondták, hogy igen. A lábaim? Csak az egyiket vágta le ... Ezután csali arra emlékszem, hogy magamhoz tértem a kórházban. Az első pillanatban még nem fogtam fel, milyen lesz. Azt hittem, a másik lábamat rendbehozzák, és kikerülök a kórházból. Aztán a letargia. íéllábú vagyok. Napok múlva kezdődött mindez. Gyorsan el is múlt.

— Azt kérdi mitől? Bejöttek a barátaim. Az volt a baj, hogy ott, az állomáson métereket húzott a vonat, és senkinek sem jutott eszébe, hogy a vészféket meghúzza. A szerelvény magától állt meg. Egy gyógytornász húzott ki alóla, később meg is látogatott ... 6—8 hétig mozgott a megmaradt lábam, aztán jöttek a problémák és le akarták vágni azt is, de édesanyám nem egyezett bele. Így kerültem a fővárosba, ahol megmentették lábamat.

— Budapesten megnyugodtam egy ideig. 1969-ben újra nagyobb probléma volt a megmaradt lábammal, nem tudják megmenteni. Újabb letargia. De nem vágták le, pedig a gennyesedés a csontot támadta. Hónapokig kínlódtak velem, és sikerült megmenteni. Ezután normalizálódtam. Az Országos Reumatológia és Fizikoterápiás Intézetben láttam, hogy sokkal rosszabb állapotú emberek optimisták. Miért vagyok hát én pesszimista ?! Egy lábam elveszett, de a barátaim megmaradtak, nem lettem félember előttük.

— Egészen 1970 őszéig voltam kórházban. Huszonöt nagyobb műtétem volt ezalatt. Öngyilkosság? Fel sem merült bennem. Tudtam, hogy nem tudnám megtenni, erősebb az életösztönöm. Letargikus hangulatban annyit azért gondolok: núért nem maradtam ott?

P-nek közben, túl a fizikai fájdalmakon, a kínzó tudati és érzelmi dolgokon, 1969. augusztus 1-én meghalt az édesapja. Régen beteg volt, nem érte váratlanul ... Amikor már itthon volt, háta mögött a műtőkkel, a kórházi ágyakkal, 1971. január 16-án meghalt az édesanyja is, aki gondját viselte.

— Sokat jelentett, hogy amikor mamám meghalt, bejöttem a kollégiumba. Nem sok idom maradt gondolkodni. Emberek vettek körül. Szerencse, hogy sok minden érdekel, a matematika, a művészetek, a zene. Szeretek zongorázni. De tulajdonképpen akkor jött meg újra az életkedvem, amikor tavai v nyáron egrik barátom velem maradt egy gépkocsival. Nem voltam többé helyhez kötve. Nagyon szerettem járkálni azelőtt. Egyedül ez hiányzik. Egyedül ez...

P. most végzi a IV. évet a miskolci Nehézipari Műszállá Egyetemen. A MÁV- tól életjáradekot- kap, az LKM-től rokkantsági nyugdíjat, mert azon a nyáron ott dolgozott. Van lakása, ám év közben a kollégiumban lakik. Ha megszerzi jogosítványát, újra nem lesz helyhez kötve, megkapta Hicomat-Trabantját

— HA BEFEJEZEM az

egyetemei, a szakmám mellett maradok. Gépészmérnöknek tanulok. Édesapám is az volt. Shaw azt mondta: „boldog az ember, ha a hobbyjából megél”. Én is ezt szeretném. Amit tanultam, szeretek, ezt akarom összekapcsolni. Ha már megúsztam, tovább kapaszkodik az ember, mint a vonat -alatt, amikor húzott. Felemeltem a fejemet.

Nyitray Péter

Vályogtégla

A (anyáról

a faluba költöznek az emberek. Bontják a régi, vályogból rakott házakat. Szépen sorba rakják a sártéglákat, egymás mellé és egymás fölé a gyommal, gazzal benőtt udvaron. Közben megérkezik a vontató, a pótkocsi benyikorog az udvarra, aztán ott is marad. A traktor elmegy dolgozni, szántani, vetni, boronálni. Aztán csali estefelé jön vissza. Addig a pótkocsit megrakták már vályogtéglával, rugóit kiegyenesíti a súly. Az udvaron marad a helye a lebontott falnak, a földön mész és falfesték. A pótkocsit rákapcsolják a gazdájára. a vontatóra.

Éppen altkor megyünk arra, amikor a rakomány kifordul a kerítés és kapu nélküli udvarról a kocsiéira. A traktoros megállítja a gépet, megnyitja a fülke ajtaját, kidugja rajta a fejét, és a motor zaját túlkiabálva megkérdezi:

— A faluba?

Közelebb megyünk és bólintunk.

— Parancsoljanak — mutat hátra kezével. — Fáradjanak föl, foglaljanak helyet a vályogtéglán. Mert most egy házon fognak utazni — nevet hozzá, s kormos arcából megvillan a foga. mintha két szája lenne. De aztán komolyan hozzáteszi: — Fogódzkodjanak! — és megindítja a traktort.

Valóban szükség van arra, hogy ke- zünkkel-lábunkkal erősen kikössük magunkat az imbolygó téglahalmon, amíg a folyóhoz érünk. Lassan sötétedik. Az ártéren megszólalnak a békák, a traktor hangözönén is beszökik jellegzetes hangjuk. Az egyik bokor mögül fácánpár rebben fel. A traktoros hátranéz a fülke ltisablakán. tekintete azt kérdezi, láltuk-c. Szaporán bólogatunk. Mielőtt a magas és hirtelen emelkedésű töltéshez érnénk, a traktoros megszólaltatja a gép jelzókürtjét. Hangosan, egyforma -ritmusban játszik rajta. Tudjuk, a révésznek jelez, hogy el ne induljon nélküle, mert ma este, úgy látszik utoljára indul erről az oldalról a komp. Aztán a traktor az utána kötött pótkocsival nekirugaszkodik a töltésnek, szinte felugrik a

U>*

koronájára, ahol egy pillanatig mintha megállna, aztán orral bukik a másik oldalon.

Mire rávonul a vontató és a pótkocsi a komp erős deszkáira, éppen leszáll a nap. Mintha a folyóba merült volna. Körülöttünk csend van, és sokkal hűvösebb a levegő, mint a parton. Ott állunk a pótkocsi mellett, és figyeljük, hogyan dolgozik, erőlködik a fiatal révész. A traktoros cigarettát dug a szájába, de nem gyújtja meg, eszébe jut. hogy itt tilos a dohányzás. Egyik kezével kiemel egy vályogtéglát

a pótkocsiból, és beletörli olajos kezét. Aztán úgy forgatja a sártestet egyik kezéből a másikba, mint valami óriás na nőtt szappant.

Ki tudja, ki csinálta? — dünnyög szája sarkában a füst nélküli cigarettával. — Ki tudja, ki taposta, melyik földből? Ki formázta, ki szárította a napsugáron kívül? Ki rakott belőle falat, ki meszelte be és hányszor? Ki. tudja, mit látott ez a tégla, mennyi örömet és bánatot? Ki tudja, őrizett-e kisgyereket széltől, fagytól, hótól, esőtől? Ki tudja, nézett-e rá öregember halott szeme az asztalból lett ravatalról? ...

Csörögnek a komp láncai, csikorog a csörlő, meg-megreccsen a hidas faszerkezete. Hirtelen szuperszonikus1 repülőgép süvít el fölöttünk, szinte' kettévágja hosszában a folyót, rajta a kompot, minket, beszélgetőket és utasokat, mint valami villám. Kapjuk a fejünket, nézünk a lila égre, de semmit sem látunk. Csak a parton, a két parton magasra nőtt nyárfák leveleinek csillogó remegését.

— Hát így van ez — mondja a traktoros, és letérdel a komp korlátjához. A vályogtéglát bedobja a folyóba, két kezét belemossa a vízbe. Lábra áll, nyög hozzá, törli a kezét, körme alól piszkálja az olajat, a földet, és még ezt mondja: — Ez a sár nemrégen még ház volt. Most már csak istálló lesz az új kőház mellett. Embernek már kiszolgált. Jó lesz az állatoknak. .

Mire kikötünk odalép a hidas petróleumlámpájához és gyufát sercint. Ahogy' elviharzik a traktor és a pótkocsi, egy perc sem telik el, és a lámpa körül bogarak, lepkéit raja játszik.

Tisztató-tanya, 1972. szeptember.

Oruvcc János