Észak-Magyarország, 1972. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-10 / 214. szám

1972. szept. 10., vasárnap

ESZAK-MAGYARORSZAG 5

Hengerészek

légiuí1 kiviig ri lány' ad ott' föhivta- , , .

, tái'sá'k ^Gyken felrecsapolt bórájuktól Alappal a lejen, a kormá- v ndt" tl’ 0lS szinte szoborszerű adatai! ^oz'dulatlanságban ül a ,j jj3. f°i'gószéken. Keskeny, íia- sőség$ ^ arcában barna színű, i S 9* °*?os- figyelő szempár, visz

már í '^-visszacsillan rajta a s szók- ingerek között előre-hát- liekibd1'ta fu1° tüzes öntecs lénye.

; Kardos József a modern I technika sok eszközével untba11 dolgozik. A kormánvpad 'ele fi' «tennyezetén hangszóró, s eke. í s mennyezetről a szájma- eme Sassagba lóg a mikrofon. lmány1 A sarokban az ipari tele- bi tah'j vízió mutalja a blokksor lt. Kik túlsó oldalát. Két karja , hogfj könnyedén. fürgén tolja helyeslőre. húzza hátra a sza- <öztüfcj bálvozókarokat. s a lába a 5,9 lett! Pedálokon. „zongorázik”, közép' r,'anzisztorok továbbítják J Parancsait, s a roppant "negye) nagy hengerek, a henger- kam0' sor. szinte menpydörgés- alata^ **erű nyögéssel falják, j gyújtják a hatalmas, izzó

taláí Öntecset'

, hogJ'

1 tök s meg' s &

rt neP1 , mii*1 ízelötí ceres*' náböi ener úrnál* iáknak nagy«( ’anúgl >ensze' nink«*

«séf

)l

ÍTEfl' tanár' nár ■s vd>\ kiv«' e ke

a tör

clO'

’ -1! Iga iá'

rok

nulój

tiszt* tiejté ;ondo tért 1 a

íny alj tessél; hibij elejéi

ek n

jeneü alkat' ■zéljeij )t á ra i‘ öiiy'1; <k rí anaV sédül , híg

I

apsáí í iszsé •

k OÍ;|

iníoí'i almi, táléi|

Ut8' !

c: • 3'

hopj

essél 1

ukré

iónul

aikM

mlól"

zere'

■szél'

sef

— Én mindig hengerész Akartam lenni — mondja, 'hnikor társa felváltja a kormánypadon. — Az ipa- 1:í -tanulóiskola után kerültem ide. Nagyon szép munka ez: formálni, alakítani Az anyagot. Ilyenkor szeretem. élvezem a munkát. Amikor., a martin .anyagot Ad, folyamatos az ellátás, s AZ ember érzi. hogy a hen- Sersór remekül dolgozik.

Érdekes — megfigyeltem *—. hogy a kormányosok — Kardos József, Csorna Imre, Bakos István, Veréb János — szavak nélkül értik egymást és láthatóan a tizedmásodper- cekért is küzdenek.

Pór másodpercre megakad a munka. A kormányosok gyanús ambícióval kezdenek fütyörészni, s nyugtalan pillantásokat vetnek a mélykemenoékre, s hele-beleszólnak a mikrofonba. Felbúg a kürt, a fütty elhal, s a kormányosok pillantása ismét a hengersorra szegeződik.

— Olyan emberek — jellemzi a 2 3 hengerészből, forraszlárból, gépészből és darusból álló Dimitrov- brigádot Tóth Gyula műszakos üzemvezető —, akikkel lehet mit kezdeni. Olyan emberek, akik mindenre készek. Nagy Szavakat nem hallani tőlük. nagy vállalásokat nem tesznek, de nagyszerű dolgokat csinálnak.

Marosvári László. a gyáregység vezetője így értékeli a munkájukat:

— Nagyon jó brigád. Tonnában, teljesítményben, a selejt es az anyagfelhasználás csökkentésében nagyobb a teljesítményük a. gyáregységi átlagtól. Üj anyagokkal, olcsó sav- és hőálló acélok előállításával kapcsolatban kísérleteket végzünk. Ez a brigád sókat .segít ebben is.

Pár héttel ezelőtt kellemetlen eset, s az egész termelésre kiható baj történt. •.Lerobbant” a nagy motor, s emiatt egy hét kiesett a blokksor munkájából. Az igény nagy. Az Lkm vezérigazgatója ösz- szehívta a durvahengermű szocialista brigádjainak a Vezetőit; mit lehet tenni, milyen segítséget várnak. Elsőnek e brigád vezetője, Molnár Árpád szólt. Nem ígért, csak kért.

Mi a hatás? A brigád tagjai azt mondják, hogy okos. jó kezdeményezés ez. sokat segít, ha a vállalat felső vezetői is megtudják, megértik, milyen gondjaik vannak, mi szorongatja őket.

Es az eredmény? Az üzemvezető elmondja, hogy korábban 3100 tonna is nagy dolog volt. Azóta, három hete a napi 3300 tonna körüli eredményt érik el.

— Mi szilveszterezni akarunk! — mondják a hengerészek. — 1969-ben értük el először az évi 1 millió tonnát. Így szilveszterkor állt a hengersor. Azóta így volt. Most, ez évben is szeretnénk teljesíteni a feladatot, s otthon szilveszterezni. Csak a martin adjon meleg anyagot...

Érdekes: a blokksort eredetileg évi 850 000 tonnára; „hitelesítették”. A hengerész kollektívák gyakorlatilag bebizonj’ították, hogy príma ez a magyar berendezés. többre is képes, és e brigádnak is érdeme van az 1 millió tonna és azon túli eredmények elérésében.

A brigádtagok tevékenysége igen sokoldalú. Sok pluszt végeznek. Kardos József párttitkárhelyettes, Sivak József mb-titkár- helyettes, s Kohón Szilárd KISZ-titkárként is sokat tesz a közösségért. És nemcsak ők. Gyakran vállalnak különmunkát: s,alakozást. öt-öt ember esik neki egy-egy cellának. Pokoli meleg van. s nehéz a munka. . S mire költik a különkeresetet?

Van egy óvoda — a ból- gárföldi —. amelyet patronálnak. A különmunka alapján 4 ezer forintot adtak az intézménynek. Társadalmi munkában a játékok egész sorát készítették el. Ebben a gyár is támogatta őket. Derűsen mesélik, hogy alig értek a gyárban elkészített gömb- m aszóval az óvodába, a gyerekek már másztak is a frissen festett nagy játékra. Azt mondják, ha mindent összeszámolnak, a segítségük megközelíti a 20 ezer forintot.

A salakozás gyákran szerepel a brigád életében. Van amikor a dolgozó a délelőtti műszak vége felé tudja meg, hogy délután salakoznia kell. A munkatársak úgy szedik össze neki az ennivalót, hiszen nincs idő. hogy hazamenjen étkezni. S van amikor a feleség betelefonál, nem tudják-e mi történt a férjével, hiszen már régen haza kellett volna érnie.

A salakozásból a családnak is van némi haszna, hiszen az érte kapott ősz- szeg felét szétosztják egymás közt. A másik fele a brigádkasszába megy. Nemrégiben ebből fedezték a tokaji—debreceni közös kirándulás költségét. Az utazást, a vállalat panoráma autóbuszán tették meg. Most is van a kasszában 7 ezer forint.

Van egy érdekes tervük. Olyan légkört akarnak megteremteni, hogy nagy megbecsülésnek, kitüntetésnek számítson az, ha valaki tagja lehet, s dolgozhat a brigádban.

Csorba Barnabás

Borok

kalapács

Az első magyar borárverésre pénteken került sor Tarea- lon, a Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet márványtermében. A kiemelt borkülönlegességeknek ez a nyilvános eladása ugyanúgy, a meghatározott szabályok alapján és leül- . eőségek között, zajlott le, mint bármely ingó. ingatlan vagy eszmei érték értékesítése a legnagyobb vételárat kínáló személyeknek. Tizennégy fajta tokaji borból több mint 2000 i palack aszú, száraz és édes szamorodni, aszúeszencia es muskotályaszú került kalapács alá. j

A. legnagyobb velélkedés az 1964-es évjáratú aszúeszen- ’ ciánál volt, amelyből 6—Í2 palackot kínáltak, és amely általában 8—10 licitálással, palackonként 600 forintos árban cserélt gazdát. Az első magva?.' borárvevésen valódi, az aukcióra jellemző hangulat uralkodott. A kalapács alá kerülő borok közül a legtöbbet a nyugatnémet, illetve francia borkereskedők vásároltak.

Kezdésre Lesz a Szerenesi Cukorgyár

Kampány

küszöbén

— Jól sikerült a főpróba

— Főbb lesz a cukorrépa

— Napi 300 vagonos „

Senki többet, harmadszor ..,

t

Gondosan tanulmányozza az árverésre kerülő borok listáját az egyik külföldi borkereskedő.

Mécs Ernő felvétele

Felkészülten, egy kisebbfajta rekonstrukcióval felérő, jól sikerült karbantartás után, indulásra, az idei cukorgyártási kampány megkezdésére készén áll a Szerencsi Cukorgyár.

Ottjártunkkor „üresen” ugyan, tehát még cukorrépa nélkül üzemeltek, működtek a hatalmas gépsorok. A háromnapos főpróba során alaposan kipróbáltak minden egyes berendezést;. hogy szeptember 19-én hajnali fi órakor megkezdődhessen az idei cukorrépatermés feldolgozása.

Dr. Szemere Endre igazgatótól kértünk felvilágosításokat a karbantartási munkák és ezek nagy vizsgájának, a főpróbának tapasztalatairól, valamint a hamarosan induló kampány kilátásairól.

— A főpróba sikere is igazolta. hogy a karbantartast végző dolgozók, elsősorban a gyár szocialista brigádjai jó munkát végeztek — mondotta az igazgató. — Szigorú vizsgáztatók, a Cukoripari Tröszt megbízottjából, társgyárak szakembereiből, az ÉDOSZ illetékeseiből álló vizsgabizottság állított ki jó bizonyítványt; a fönróbaról.

Ami a karbantartás nagyságát, jelentőségét; illeti: a gyár többszakmás gárdája mintegy 20 millió forint értékű munkát végzett el, s körülbelül ugyanilyen összegű felújításokra is sor került az elmúlt kampány óta.

— És vajon lesz-e elegendő cukorrépa?

Érre is megnyugtató a válasz. Az előző évnél mintegy 20 százalékkal több. 32 200 vagonra becsült cukorrépa feldolgozása vár a Szerencsi Cukorgyárra. A jobb átvételi árak, a gépesítéshez biztosított kedvezmények következtében a mezőgazdasági üzemekben visszatérőben van a termelési kedv. Az idén már megyénkben is jó néhány tsz és állami gazdaság növelte a cukorrépa vetésterületét, és sokat tetadag

tek a terméshozamok növelése érdekében is.

Néhány borsodi gazdaságban már meg is kezdődött a cukorrépa szedése, kiásása. A cukorgyár borsodi répatermő körzetében a mintegy 4000 hektárnyi terület több, mint 30 százalékán az idén már teljesen gépesítették a betakarítást.

Nem lesz fennakadás a hatalmas mennyiségű cukorrépa átvételénél és szállításánál sem. Pontos ütemtervet. készítettek arról, hogy melyik gazdaság, mikor szedi és szállítja a termést. A MÁV is felkészült a nagy feladatra, a napi többszáz vagon cukorrépa, illetve „visszáruban” répaszelet szállítására. A kampány során közúton is mintegy 6000 vagon répa érkezését várják a gyárba.

A cukorrépa különben a gyár körzetében a legtöbb gazdaságban jó közepes termest ígér, de akad megyénkben a jó munkát, szakértelmet dicsérő néhány kiemelkedő termésátlag is. Sajnos, a répa cukortartalma egyelőre még nem a legjobb. A napsütés, egy szép nyárutó azonban még sokat javíthat az úgynevezett digesszión.

A Szerencsi Cukorgyár dolgozói napi 300 vagon cukorrépa feldolgozására készültek fel a december vége előtt véget érő kampány minden egyes napián. Az előző évekhez hasonlóan bizonyára most is lesznek ennél magasabb feldolgozási teljesítmények.

A kampány kezdetét, a szeptember 19-iki beindulást a gyárban még néhány fontos esemény előzi meg. Hétfőn a vezérkar még egy műszaki konferencián vitatja, meg a teendőket, majd az: összes dolgozó részvételével; termelési tanácskozáson beszélik meg részleteiben minden üzem’•ésszel, brigáddal a kezdődő nagy munka minden részletét

(p. s.)

Budapest mindannyiunké

NINCS SEMMI túlzás a címben. Budapest valóban mindannyiunké. A miskolciak éppúgy magukénak vallják, mint a zalaegerszegiek, a szombathelyiek, vagy á szegediek. Budapest tehát az országé. Éppen ezért Pest és Óbuda egyesítésének századik évfordulójának megünneplésére nemcsak a főváros készül. A centenáriumra szerte az országban készülnek. Arra a történelmi eseményre készülünk, amely lehetőre tette, hogy három ősi város egységes, modern világvárossá fejlődjék. Ezt az utat már az 1848—49-es forradalmi kormány megjelölte, a Habsburg önkényuralom azonban csaknem további negyedszázadon át minden erővel akadályozta megvalósítását.

Hogy miért vagyunk büszkék fővárosunkra faluban, városban . egyaránt ? Azért, mert mindenki tudja, hogy az utóbbi évszázadban Budapest politikai harcaink, társadalmi haladásért vívott küzdelmeink fő színtere volt. Itt alkotott, folytatta szervező-mozgósító munkáját Táncsics Mihály és itt hallatták minden népet tanító

szavukat a szocialisták. Itt valósította meg a proletariátus a világtörténelemben másodikként a munkásosztályt felszabadító diktatúráját. Fővárosunk lett a központja az illegalitásba kényszerült kommunista moz-, galomnak, az antifasiszta nemzeti ellenállásnak.

DE BÜSZKÉK vagyunk Budapest jelenére is. Száz év alatt a magyar gazdasági, tudományos, művészeti élet — az irodalom és az oktatás központja alakult itt ki, amelynek kiemelkedő eredményeit megbecsülik és tisztelik határainkon túl is. De büszkék vagyunk Budapestre úgy is. mint Délkelet-Európa legnagyobb városára.

Nálunk keresztezik egymást a transzkontinentális utak, fővárosunk vasutak, légi utak fontos csomópontja. Egyedülálló, természeti, földrajzi adottsága, páratlan panorámája, s nem utolsósorban lakosainál-; barátsága, életvidámsága annyira vonzza a vendégeket, hogy ma már versenyezünk a világ legnagyobb. legszebb fővárosaival, s égveb nevezetességeivel.

ÉS BÜSZKÉK lehetünk-e Budapest jövőjére? Feltétlenül. Budapestnek egyáltalán nem kisebbek a lehetőségei, mint bármely más világvárosnak. A múltra épülve az új Budapest korszerű kepe bontakozik napjainkban, s ez a jövőben meggyorsul. Ennek a hatalmas fejlődésnek jelenlegi szakasza a negyedik öteves terv, amelynek során — az előző időszakhoz viszonyítva — megkétszereződik a város fejlesztésére fordítható pénzösszeg. Ez a meggyorsult fejlődés fokozatosan oszlatja el jelenlegi gondjainkat: a lakáshiányt, a zsúfolt közlekedést, a különböző városi ártalmakat, a városrészek közötti egyenlőtlenségeket.

Fővárosunk centenáriumra készül. Az ..Együtt Budapestért” mozgalomhoz mind a fővárosban, mind más vidéki településeken ezrek és ezrek csatlakoztak. Mi is hozzájárulunk Budapest gyarapításához! — határozzák el szerte az országban egyre többén. A cselek vőszórdék már eddig is különböző formában nyilvánult meg. Vannak, akik a centenáriumra készülve ligetei, emlékparkok játszótereket kívánnak létesíteni. Mások az

iskolák, az óvodák, a bölcsődék fejlesztéséhez ajánlották fel segítségüket, A Vas megyeiek például azzal álltak elő. hogy a centenárium alkalmából újítsák fel a már- már elfelejtett kapcsolatokat fővárosi és vidéki üzemek, vállalatok között', sőt új kapcsolat, létrehozására is tettek, javaslatokat. Javasolták a rokoniskolák, oktatási és kulturális intézmények kapcsolatának megteremtését, ki- szélesítését is. Elhatározták, hogy közös rendezvényeket, vetélkedőket, képzőművészeti kiállításokat szerveznek a fővárosban. S ha már a kiállításoknál tartunk, hadd említsük meg, hogy tavaly Borsod is bemutatkozott a budapestieknek. A borsodi és a miskolci dolgozók nagyszerű eredményeit nagy-nagy lelkesedéssel fogadták'a főváros lakosai. - ,

HOGY MIÉRT készülünk ilyen lelkesen Budapest centenáriumának megünneplésére-' Azért, mert Budapest a miénk, szívünkhöz nőtt. Azért, mert ezzel tisztelgünk elődeinknek, s példát mulatunk az utókornak...