Észak-Magyarország, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-07 / 132. szám

ÉSZAK-MAGYARQRSZAG 4 1972. június 7., szerda Újszerű szolgáltatás Megalakult a társadalmi ünnepségeket szervező iroda Ozdon A társadalmi ünnepségek szervezésének régi hagyo­mányai vannak Ozdon. Ha­zánkban elsők között (1958- ban) a gyárvárosban tartot­tak KISZ-esküvőket, s azóta évről évre egyre elterjed­tebbek, egyre népszerűbbek a társadalmi ünnepségek, szertartások. Jelenleg a há­zasságkötések 70 százaléka társadalmi ünnepségek ke­retében történik, évente, mintegy 150 névadóünnepsé­get tartanak, s hasonló mó­don megduplázódott az el­múlt évtized alatt máTs tár­sadalmi szertartások száma is­Nem véletlen tehát, hogy megyénkben Miskolc után Ozdon hoztak létre társadal­mi ünnepségeket és szertar­tásokat szervező irodát, ami június 1-én kezdte meg hi­vatalosan a működését. Ezt megelőzően azonban a múlt hónap közepétől már közre­működtek egyik-másik ün­nepség megrendezésében, s így a legelsők között, május 19-én nevezetes esküvőt je­gyezhették be az újonnan létrehozott iroda „krónikás” füzetébe. Az Egerben ven­dégszereplő Apolló-cirkusz két művésze utazott a gyár- városba házasságkötés céljá­ból, mondván, sok jót hal­lottak az ózdi rendezésről. S hogy elégedetten távoztak, azt bizonyítja az örömszülők otthonról küldött levele, amelyben külön is köszönik a nagyszerű rendezést, ami tapasztalataik szerint felül­múlta a fővárosi színvona­lat. Sárközi Ferenc, az iroda vezetője — aki a társadalmi ünnepségek megkedveltetésé- ben az elmúlt évtized alatt érdemeket szerzett — el­mondotta, hogy elsődleges feladatuknak a rendezvé­nyek, szertartások színvona­lának, ünnepélyességének to­vábbi emelését tekintik. Az ünnepélyesség biztosítása mellett az iroda különböző szolgáltatásokkal áll a lako­sok rendelkezésére. Társa­dalmi esküvőknél, névadó­ünnepségeknél szerény téri- tés ellenében magukra vál­lalják a meghívók készíté­sét:, postázását, taxik rende­lését, csoki-ok készíttetését, házhoz szállítását, vendéglé­tóipari egységeknél a hely- foglalást, étel, ital rendelé­sét, valamint az anyagi ügyek intézését. Igény sze­rint biztosítanak szavalatot, kórust, s segítséget nyújta­nak a műtermi felvételek és riportfotók elkészítésében is. Az említettekhez hasonló se­gítséget nyújt az iroda a tár­sadalmi szertartások lebo­nyolításában is, s 50 forint, térítés ellenében vállalják az iratok beszerzését. aminek igénybevételével nem kis fáradságot takaríthatnak meg az elhunytak hozzátar­tozói. Sárközi Ferenc befejezésül elmondotta, hogy az iroda a társadalmi ünnepségek meg­szervezésén túl segítséget nyújt majd személyazonos­sági igazolványt kiosztó, nyugdíjba vonulás, kitünte­tések átadása alkalmából rendezett ünnepségek meg­szervezésében. azok ünnepé­lyességének fokozásában is. Ehhez természetesen igény­lik a szocialista brigádok, munkatársak, közreműködé­sét. X. I. Kollégiumi minlakonyvtár ml Ünnepi esemény színhelye volt június 6-án, kedden a mezőkövesdi Földes Ferenc középiskola kollégiuma. Ezen a napon adták át a hasz­nálóknak a kollégium új könyvtárát. A Földes Ferenc Kollégium és a megyei IX. Rákóczi Ferenc Könyvtár rendezésében megtartott ün­nepi megnyitón Zupkó Bé­la, a kollégium igazgatója .köszöntötte a megjelent, ven­dégeket, köztük Hubay Lász­lót, a megyei könyvtár igaz­gatóját, dr. Péter Imrét, Me­zőkövesd nagyközségi Taná­csának vb-titkárát, Zádory Károlyt, a járási könyvtár vezetőjét. Ezt követően Hu­bay László mondott megnyi­tó beszédet. Többek között szólott arról, hogy a mező­kövesdi Földes Ferenc kö­zépiskola “ kollégiumában avatják fel a megye tizedik iskolai könyvtárát, mely egy­úttal az első középiskolai 1 mintakönyvtár Borsodban. Elismerően szólott a megyei és a mezőkövesdi járási könyvtár munkatársainak a négyezer kötetes kollégiumi könyvtár létrehozása érde­kében kifejtett áldozatos munkájáról. A megnyitó má- ; sodik részében a gimnázium , kamaraegyüttese adott ün­nepi műsort, i Itt derült ki, hogy ki mit tudott. Az elsőévesek néhány tag­ja egyeztet a táblánál. Az arcok árulkodnak arról, hogy ki­nek sikerült jól megoldania a feladatokat. Az alsóbb éyesek irigységének „tárgyai” az ötödévesek. A felvétel azonban árulkodik: még nekik sem egészen gondta­lan az életük. A mérnöki diploma megszerzéséhez egy erő­próba hátra van. Cs. A. Foto: Sz. Gy. Akár sül a nap, akár esik az eső, akár fúj a szél — az egye­temistáknak ilyenkor tanulniuk kell. Ez az ö életüknek rend­je. S ilyenkor igazán nincsenek híjával az izgalmas pilla­natoknak. Ezeket a pillanatokat lestük meg: reggeltől délig. Ez egy hagyományos egyetemista ki mit tud. Szereplői a ne­gyedéves gépészek és a matematika. Egy kis ,.kondijavításra’' persze vizsgaidőszakban is szükség van. De reggelenként csak azok fordulnak meg a büfében, akiknek egy-két napjuk még van a vizsgáig. Minek örül as ember? Egy szerelő vállalat érdekes javítóbrigá­dot szervezett: tucatnál több, jó felkészült­ségű mérnökül szerződtetett, akik rendszere­sen járják az országot, hogy a vállalatuk profiljába tartozó, nagy szakmai felkészült­séget kivánó javításokat a legkülönbözőbb üzemekben elvégezzék. Igen: elvégezzék. Nem irányítják a javítást, hanem maguk végzik, szeretőként. Mérnöki diplomával. Minderről az elmúlt héten szerezhettünk tudomást a televízió egyik riportműsorá­ból, s vasárnap A hél adásában már némi reflexiót is láttunk-haüottunk a témával kap­csolatban. Igaz, e reflexiók nem érintették a szokatlan brigáddal kapcsolatos egyik leg­fontosabb kérdést: jó-e a népgazdaságnak, ha. mérnököket tucatszámra olyan munka­körben foglalkoztat, ahová jól képzett szak­munkásokat kellene állítania? Az érintett mérnökök többségben igen jól érzik magukat vándorszérelőként. Részben a kereseti lehetőségek miatt, részben pedig, mert — mint egyikük a riportban megfogal­mazta — közvetlenül a termelésben vannak, látják munkájuk eredményét azonnal, s „az ember kihúzhatja magát, elmondhatja, hogy ezt ö csinálta”. Kétségtelen, hogy a munka eredményé­nek látása örömet ad az embernek, örül, ha valamiről elmondhatja, ezt ő csinálta. De vajon ugyanezt az örömet nem adhatja meg a mérnöknek semmi más, nem találkozhat munkájának eredményével, mérnöki tevé­kenységének gyümölcsével is örömteli kö­rülmények között? Egy sziszegő gázszelep megjavítása, a manuális munka eredménye, vagy a sok töprengéssel, magas fokú tudásá­nak hozzáadásával kialakított konstrukció jó működése adhat-e nagyobb örömöt? A ja­vítóbrigád tagjainak véleménye szerint az előbbi. S nem megvetendő az sem, hogy az eredmények gyorsan jelentkeznek, esetleg anyagi honorálást is hamarabb hoznak. A ripartfilmben láttunk olyan mérnököt is, aki nem vállalta ezt a furcsa műszaki apos- tolikodást, mert képzettségének megfelelő munkakört akart betölteni. A vasárnapi ref­lexióban már arról esett szó, hogy sok fiatal türelmetlen új munkahelyén, s nem ritkán van okuk is a türelmetlenségre, mert nem kapnak azonnal diplomájuknak hnegfelelő feladatokat. Ezzel sajnos, sokfelé találkozunk. De ez még nem lehet rá ok, hogy mérnökök csapatostól vállaljanak szerelő szakmunkási munkakört. Aligha megy nálunk olyan jól, hogy szellemi értékeinkkel így gazdálkodhas­sunk. A mérnökök képzését az állam azért vállalja nem kis anyagi áldozattal, mert mérnökökre van szüksége. A szakmunkás- képzés más feladat. Vajon, jó-e, ha az ember akikor húzza ki magát és akkor örül. ha mérnöki diplomá­jával nagyszerűen elláthatja — a szakmun­kás teendőit? Megtorpanás Napjainkban mindinkább bebizonyosodik, hogy az egészen kis településeken nehéz a korszerű, kulturált élet, nem teremthetők meg e helyeken a napjaink kívánalmainak megfelelő művelődési lehetőségek még mini­mális mértékben sem. A legtávolabbi hely­ségekben is jelenlévő két alapvető művelődé­si fórum, az iskola és a könyvtár élete is azt bizonyítja, hogy a szétszórtság, a kis létszámú település a fejlődés, korszerűsödés es a nap­jaink kívánalmaival lépéstartás gátlója. Ezen a gondon kíván segíteni az iskolák és a könyvtárak körzetesítése. A könyvtárak körzetesítésében Borsod me­gyében az encsi járás volt a kezdeményező. 1964-ben nyílt meg B akta kéken a/, első kör­zeti könyvtár, majd nagy léptekkel haladt a járás az életképes könyvtárhálózat szer­vezése. illetve a jó körzeti központok kiépí­tése útján. Baktakék után l-lalma), Novaj- idrány. Hidasnémeti rendelkezik olyan kör­zeti könyvtárral, ahol főfoglalkozású könyv­táros dolgozik, Krasznokvajdán részfoglalko­zású könyvtáros látja el a teendőket, s el­vileg hét további körzeti könyvtár — Abaúj- vár, Vilmány, Vizsoly, Abaújkér. Selyeb. Homrogd, Felsővadász — is működik, ahol tiszteletdíjas könyvtárosok működnek, s a járási könyvtár munkatársainak segítségével végzik leendőiket. Ez utóbbi hét intézmény azonban valóban csak elvileg körzeti könyv­tár, mert kicsi a könyvállomány, nehezebb a csere, s a tiszteletdíjas könyvtáros munkája is erősen korlátozott. E körzeti könyvtárak a közigazgatási központokkal esnek egybe. Érdemes megjegyezni, hogy az encsi járás­ban nyolcvannégy könyvtár működik, nagy­részt igen ikis lélekszámú településeken. E kis könyvtárak- életképességet, korszerű működé­sét, viszonylag friss könyvanvagga! való ellá­tását csak a körzeti rendszer jó kiépítése biztosíthatja, de e hálózat fejlődésében szem­betűnő megtorpanás észlelhető. A felsorolt könyvtárak elégségesnek bizonyulnának, hogy a jó körzeti hálózat szervezeti kereteit biz­tosítsák, de hogy élő könyvtárak legyenek, ahhoz optimális beszerzési keret kívánatos, ami a tagközségek ellátását is biztosítani tud­ja, főfoglalkozású körzeti könyvtáros kell, s nem utolsósorban megfelelő könyvtári körül­mények. Legalább olyanok, mint Novajid- rányban tapasztalhatók. Ennek a járásnak könyvtári élete éveken át példamutató volt a megyében. Eredmé- nvei kiemelten figyelmet érdemeltek. Jó két esztendeje megtorpanás, stagnálás van 1971- ben már csak egy új könyvtárat tudtak avat­ni, az is az előző évről húzódott át. Azóta nem szaporodott az új intézmények száma. Anyagi gondokkal küzd a könyvtárhálózat. A járás nem tud megfelelő felszerelést adni a meglevő könyvtáraknak sem. A községek anyagi lehetőségei nagyon szűkösek, késnek a könyvbeszerzések, a szerzeményezés mesz- sziről sem tarthat lépést a könyvmegjelené­sekkel, elöregszik az állomány. Ezek a kiskönyvtárt gondok nemcsak az encsi járásból ismerősek. De itt, ahol a kör­zetesítés megkezdődött, s ahol a könyvtár ápolása példás volt, talán valamivel szembe­tűnőbbek, s gondolkodásra késztetőbbek. Benedek Miklós Író-olvasó találkozók Az elmúlt napokban két olyan író—olvaso találkozót is rendezlek a megyében, melynek meghívott. vendégei, szereplői a Napjaink mun­katársai voltak. Forrón, a községi könyvtárban Gulyás Mihály, a folyóirat főszer­kesztője találkozott az olva­sókkal június 3-án. A nagy érdeklődéssel kísért, találko­zón érdekes vita alakult ki irodalmi és közművelődési kérdésekről. Az est záró­akkordjaként az. író dedikál­ta könyveit. A Napjaink három rovat­vezetője látogatott el június 5-én este Sátoraljaújhelyre, ahol a Kossuth Művelődési Házban rendeztek író—olva­só találkozót. A nagyszámú közönségnek Zimonyi Zol­tán, a prózarovat vezetője ismertette a folyóirat 10 éves múltját, munkáját és ered­ményeit, majd bemutatta a találkozó két másik vendé­gét, Papp Lajos és Serföző Simon költőket. Az érdekes vitával, beszélgetéssel befe­jeződött találkozón a két költő felolvasott verseiből. talajok és mini ka ff épek Két érdekes és hasznos könyvet jelentetett meg a Mezőgazdasági Kiadó. Az egyik dr. Bánházi János szerkesztésében jelent meg a szántóföldi munkagépekről. Ilyen összefoglaló ,mű már másfél évtizede nem került az olvasó kezébe, amely fel­öleli a korszerű szántóföldi növénytermesztés minden gépesített; munkafolyamatát, a talajműveléstől a betakarí­tásig. A másik könyv a savanyú talajok termékenységének fo­kozásáról szól: szerzője: Av- donyin. A szerző főként sa­ját, valamint más szovjet keltátok sok évtizedes Kísér­leti munkájának szakszerű összegezését adja. A hazai szakemberek a talajjavítás tudományának olyan terüle­téről kapnak ismertetést, amelyről hazánkban mind­eddig még nem jelent meg összefoglaló mű. Töprengés két témáról Vizsgaidőszak ófi ^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom