Észak-Magyarország, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-01 / 127. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 2 1972. június 1„ csütörtök Folytatódtak a magyar-kubai tárgyalások Szerdán a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának székhazában folvta- tódtak a hivatalos magyar—kubai tárgyalások. A magyar tárgyaló delegációt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a kubai küldöttséget dr. Fidel Castro Ruz, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a kubai forradalmi kormány elnöke vezette NATQ-állásfoglalás A NATO miniszteri taná­Eseményekről RÖVIDEN BOMBA ROBBANT A SÍRNÁL Bumt>a robbant szerdán reggel a jelenlegi iránj csá­szári dinasztia megalapító­jának sírjától alig 30 méter­re, fél órával azelőtt, hogy a hivatalos program szerint Nixon amerikai elnöknek meg kellett volna koszorúz­nia , a sírt. A rendőrség az ügyben nyomban vizsgálatot indított, a koszorúsáéi cere­móniát. háromnegyed órával elhalasztották. EGYÜTTMÜ KODES Az Inlerkozmosz keretében működő kozmikus fizikai munkacsoport soron követ­kező ülése kezdődött; meg szerdán Budapesten. Az ülé­sen a szakemberek beszá­molnak a közösen végzett munka eddigi eredményeiről, megvitatják és meghatároz­zák a jövőben végrehajtandó feladatokat. JELENTÉS TRIPOLIBÖL ■ Tripoliból származó érte­sülések szerint július 23-án az egyiptomi forradalom 20. évfordulóján jelentik be az Egyiptomi és a Líbiai Arab Szocialista Unió egyesülését. A kedden véget ért tárgya­lások eredményeként ugyan­csak szorosabbá, mélyebbé vált az egyiptomi ASZÚ éis a szíríai Baath-párt együtt­működése. A tárgyalásokról kiadott közös közlemény sze­rint úiabb jelentős lépést tet­tek előre az arab államszö­vetség egységes politikai frontjának kiépítése irányá­ba. Fantasztikus, véres dráma színhelye volt kedden este a Tel Áviv-i nemzetközi re­pülőtér. Országos aktive Az építőipar forradalmát, legkorszerűbb eljárását a komplex könnyűszerkezetes építési mód jelenti. Néhány héttel ezelőtt a KISZ Köz­ponti Bizottsága védnökséget vállalt az országos program előmozdítására: szocialista szerződést kötött az érintett minisztériumokkal, az ága­zati szakszervezetekkel. Az ebből adódó feladatok elem­zésére szerdán országos érte. kezletre gyűltek össze a fia­talok Angyalföldön. Megfigyelők kételkednek abban, hogy a japán külö­nítmény bármelyik tagja is épelméjű lett volna. csa állást foglalt az európai biztonsági és együttműködé­si értekezlet: előkészítését célzó sokoldalú tárgyalások megkezdése mellett. A közlemény külön kitér a legutóbbi szovjet—ameri­kai megállapodásokra, a ra- kétaelhárító fegyverrendsze­rek korlátozásáról, valamint a stratégiai támadó fegyve­rek korlátozását célzó intéz­kedésekről szóló egyezmé­nyekre. A NATO külügymi­niszterei kifejezték meggyő­ződésüket. hogy 'a két egyez­mény „hozzájárul a straté­giai stabilitáshoz, jelentéke­nyen erősíti a nemzetközi bizalmat és csökkenti a nuk­leáris háboni veszélyét”. Á kedvező fejlemények­nek a fényében a miniszte­rek megegyeztek abban, hogy megkezdik az európai biztonsági és együttműködé­si értekezlet előkészítésével kapcsolatos sokoldalú meg­beszéléseket” — .hangzik a közös közlemény. Köszönet­tel fogadják a finn kormány javaslatát, hogy ezeket a tár­gyalásokat Helsinkiben tart­sák meg, és elhatározták, hogy más érdekelt, kormá­nyokkal együtt megteszik a megfelelő i ntézkedéseket. A külügyminiszteri ta­nácskozás szerint a bizton­sági konferencián meg kell tárgyalni a bizalom megerő­sítésére és a stabilitás foko­zására irányuló megfelelő intézkedéseket, beleértve bi­zonyos katonai intézkedése­ket is. A NATO-értekezlet tudomásul vette az állandó tanácsnak a biztonsági kon­ferenciáról szóló jelentését, amely megvizsgálta a tavaly december 10-i közlemény alapján a biztonsági értekez­let, napirendjére tűzhető kérdéseket. Utasította az ál­landó tanácsot, folytassa ez irányú tevékenységét mind érdemi mind ügyrendi vo­natkozásban. lepilltéri elrásia Tel kfwhmi A moszkvai csúcs után K evés olyan nemzetközi esemény és még kevesebb olyan kétoldali szerződéseket ismer a külpolitika története, amelyeknek olyan „jó sajtója”, egyetértő, támogató és elismerő fogadtatása lett. volna mint a moszk­vai szovjet—amerikai tárgyalásoknak és az ott elfoga­dott okmányoknak. Valóban, ha a közös közleményt olvassuk, láthatjuk, hogy összefoglalóan, de szinte jegyzőkünyvszerűen közli a világgal, miről beszéltek Moszkvában, miben állapod­tak meg, miben cserélték ki nézeteiket, s mi az. amiben csak egymással szemben álló álláspontjaikat konstatálhat­ták. Anélkül, hogy rangsort és értékrendet állítanánk fel a kérdések között, vitathatatlan, hogy külön ki kell emel­ni a rakétaelhárító rendszerek korlátozásával kapcsolatos szerződést, valamint a hadászati támadó fegyverek kor­látozására vonatkozó néhány intézkedést rögzítő ideiglenes megállapodást. Ezzel valóban rendkívüli fontosságú lépés történt a nukleáris fegyverkezési hajsza megfékezésére. A megállapodás azt tette lehetővé, hogy a felek kijelen­tették: szigorúan megtartják a két oldal biztonságának elvét, elismerik az egyoldalú előnyök megszerzésének megengedhetetlen voltát. E. szerződéseket, katonai jelentőségük mellett, az a kö- rülmény is kiemeli, hogy reményt keltenek a leszerelés további lépéseinek megtételére. Rendkívül fontos, már most megfogható eredménye a szovjet—amerikai csúcsértekezletnek az a változás, amely az európai kérdések megközelítésében tapasztalható. A moszkvai találkozót követő napon Bonnban elkezdődött a NATO külügyminisztereinek találkozója és ez már konkrét állásfoglalásokban, sőt hihetőleg lépésekben rea­lizálja a szovjet fővárosban kapott lökést. Amint a Cor- riere della Sera című olasz lap megállapította: „Az ered­mény Európa számára mindenesetre igen pozitív, az eu­rópai biztonsági értekezlet kérdése a jelek szerint meg­oldódott”. A szovjet—amerikai kapcsolatok elveit tartalmazó meg­határozó okmány, amelyet a Figaro című francia lap ta­lálóan „a békés egymás mellett élés tizenkét parancsá­nak” nevez, valamint a közös közlemény tisztázza a két­oldalú viszony és a nemzetközi kérdések még sok vonat­kozását. A közös közlemény megfogalmazása teljesen világossá teszi, hogy a Szovjetunió a tárgyalásokon félreérthetet­lenül tudtára adta az amerikai elnöknek: Vietnam kérdé­sében semmiféle alkunak nincs helye. A Szovjetunió a jö­vőben is minden segítséget; megád, méghozzá nemcsak politikait, diplomáciait, erkölcsit, hanem kézzelfogható anyagit is — köztük a szükséges fegyvereket is — a har­coló Vietnamnak. A moszkvai csúcs kiválóan mutatta a szovjet külpoliti­ka sokszólamúságál, azt a képességét, hogy a különböző módszereket együttesen tudja alkalmazni, miközben tán- toríthatatlanul ragaszkodik az elviség parancsolataihoz. Emellett, általános vélemény szerint a tárgyalások fő jel­lemzője' a célratörő, tárgyszerű légkör volt. A sikerek végül is annak tudhatok be, hogy a nemzetközi erőviszo­nyokban a szocializmus erői javára mentek végbe a vál­tozások, és az amerikai imperializmus kénytelen volt ez­zel számolni. Az Air France légitársa­ság London — Róma — Tel Aviv útvonalon közlekedő járatának három japán uta­sa. néhány perccel azután, hogy elhagyta a gépet és a légikikötő várótermébe lé­pett. kézipoggyászából _ gép­pisztolyokat é.s kézigránáto­kat rántott, elő. s válogatás nélkül tüzelni kezdett a te­remben tartózkodó — java­részt rokonaira, ismerőseire vagy csomagjaira váró — 250—300 emberre. Legalább huszonötén vesz­tették életüket, a sebesültek számát hetvenre teszik. Kö­zülük tíznek súlyos, életve­szélyes az. állapota. A halot­taknak a fele Puerto Rico- ■ból érkezett kereszténv za­rándok. a többiek repülőté­ri alkalmazottak, rendőrök, % utasok. A három japán közül az egyik felrobbantotta magát a másik társai golyóitól esett el. a harmadikat, aki a váróteremből kifutott a betonpályára és lövöldözni kezdett két. érkező gépre, egy izraeli repülőtéri alkal­mazott tette ártalmatlanná. \7. elfogott terrorista — mi­előtt összeomlott volna — beismerte. hogy mindhár­man egv arab gerillaszerve­zethez tartoztak. Ezzel egy- időben az esztelen terroriz­musáról ismert Habbas-féle „Palesztin Népi Felszabadí­tást Front” Bejrutban vál­lalta a felelősséget a repülő­téri „akcióért”, hangoztatva, hogy a három japán, koráb­bi. meghiúsult repülőgép­rablások során áldozatul esett palesztin gerillák életét J torolta meg. A magyarországi forradalmi mozgalmak nagy történelmi alakjának, Dózsa György szü­letésének ötszázadik évforduló­ját ünnepeljük az idén. Tisz­teletadással idézzük fel a nép­vezér életútját fél évezred tá­volából.- ® Baj vívás Ali vezérre! A KERESZTÉNY Európa és az ozmán-török biroda­lom határán állott Nándor­fehérvár, ahol Hunyadi Já­nos hadai szétzúzták a szul­tán becsvágyó seregét. Ök azonban változatlan makacs­sággal tekintettek erre a „kemény dióra”, Nándorfe­hérvárra, hiszen mindaddig hiú ábránd a Duna felső sza­kasza felé nyomulni, amíg magyarok uralják a Száva- part e nevezetes erődjét. Állandósult is a zaklatás. Amikor csak tehették a tö­rökök, le-lecsaptak a kör­nyékre a szomszédos Szendrő várából. Az örökös hadiálla- pot miatt valóságos puszta­sággá változott a Szendrő és Nándorfehérvár közötti sík vidék. A számos csetepaté, kisebb-nagyobb ütközet során gyakorta rendeztek itt bajví­vást is életre-halálra a két ellenséges vár bajnokai. . Égy idő óta azonban hasz­talan kiabáltak fel a törökök Nándorfehérvár bástyáira: „Ki vív meg Ali vezérrel?!” Kihívásuk válasz nélkül ma­radt. Ennek pedig az volt az oka, hogy bizonyos Epeirosi Ali, a szendrői lovas szpáhik vezére számos nándorfehér­vári magyar várőrzőt kasza­bolt le bajvívásban, miköz­ben neki a haja szála ,sein görbült meg. Mihelyt kissé megenyhült az idő, 1514 februárjában megint a vár alá érkeztek a szendrői törökök, és gúnyo­san szólítottak újabb ellen­felet Ali kardja elé. Addig nem nagyon avatkozott a virtusba a nándorfehérvári lovasok kapitánya, Székely Dózsa György. Egyrészt csen­des, tartózkodó ember volt, másrészt alig néhány hónap­ja szolgált a fehérvári erőd- iDen, s gondolta, miért hival­kodjon máris olyanok előtt, akik régtől védelmezik a végvárat. ÁM NEM A SZERENCSE kegyeltjeként jutott a lovas­kapitányi ranghoz. Az előző esztendőben, *" 1513 nyarán részt vett a havasalföldi had­járatban, ahol kemény kato­nának bizonyult. Végigpor- tyázták a Déli-Kárpátok és a Duna között a szultán tar­tományát, a Szörényi bánsá­gon át Szerbországba vonul­tak, és megostromolták Szendrő várát. Bár nem si­került kifüstölniük a védő se­reget, mégis sokat ártottak a töröknek a hadjárattal. A se­reg rengeteg fogollyal és még több zsálcmánnyal meg­rakoltan tért vissza Erdély­be, Dózsa György pedig a végeken maradt. Noha ko­rábbi sorsának részleteire nincsenek pontos adatok, bi­zonyosra vehetjük, hogy már a havasalföldi hadjárat előtt kitűnő katonának ismerhet­ték szülőföldjén, a Székely- földön. Katonának, nevelték, mint általában ,a többi ha­tárvédő székelyek gyerme­kei t. Dózsa György a régi Há­romszék megyei Dalnokon született 1470 és 1474 között. Édesapjuk, Dózsa Tamás gya­logsági kapitány nem élt magas kort. Gyermekei még s-erdilletlenek voltak, amikor a család Dáinokról átköltö­zött; a Székelyföld másik. vé­gébe, a Küküllő menti Mák- falvára. György gyermek- és ifjúkorának időszaka zavaros politikai és társadalmi ese­ményektől volt terhes. A fő­urak vetélkedései, zabolátlan túlkapásai szinte elviselhe­tetlenné tették a kiszolgálta­tott néptömegek életét. Ép­pen' Marosszékben, Dózsa lakóhelyén volt legnagyobb a forrongás. Az akkori erdélyi vajda, Báthori István meg akarta semmisíteni a széke­lyek ősi kiváltságait oly mó­don, hogy a „veszélyes”’ szé­kelyeket kiirtja, a többit pe­dig jobbágysorba taszítja. Bizonyos tehát, hogy az ifjú Dózsa mindent elkövetett jo­gai védelmére, s e küzdel­mekben szigorú, bátor kato­nává edződött. Nos. ez a bátor katona megelégelte a szendrői törö­kök kihívó szemtelenségét, és magát jelölte bajvívónak, amikor újra elhangzott a fel­szólítás: Ki vív meg. Ali ve­zérrel? Helyszínül a két vár közötti síkságot jelölték ki, az időpontot pedig február 28-ban, 1514 húshagyó kedd­iében határozták meg. Szép idő volt az összecsapás nap­ján. Dózsa nem fogadkozott, nem bizonygatta elszántsá­gát. Komoly volt és csendes. Lovát, fegyverét, ruházatát gondosan előkészítette, majd nyugodtan indult a helyszín­re. Nyomában katonái, baj- társai. akik vegyes érzelmek­kel mentek küzdelembe. Mi­re a megállapodás szerinti helyre értek, a törökök már ott várakoztak, és magabiz­tos derűlátással ordítottak at a magyarokhoz, aztán azon­nal elő is ugratott a valóban félelmetes Ali szpáhivezér. Rövid ideig tartott a küz­delem. A mindeddig nyugodt, szinte lomha Dózsa György egyik pillanatról a másikra nekiszilajult, és néhány attak után tőből levágta Epeirosi Ali páncéllal védett jobb karját. Olyan hatalmas volt az ütés. hogy a levágott kar­ral együtt a ketté szelt: pán­cél is földre Hullt. A követ­kező vágással halálra sújtot­ta ellenfelét a székely vitéz. GYŐZELME megfélemlí­tette a törököket, a magya­rok pedig diadalújjongással fogadták a sikert. Dózsa ugyanúgy tért vissza Nán­dorfehérvárra, mint ahogy a viadalra indult: nyugodtan, csendesen, a vitézi gőg min­den jele nélkül. Gerencsér Miklós (Következik: A vitéz Budá­ra jön) „fje szettetÉt a A mm égS

Next

/
Oldalképek
Tartalom