Észak-Magyarország, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-01 / 127. szám

1972. június 1„ csütörtök ESZAK-MAGYARORSZÁG 3 Szövetkezeti rieiokrscla ferinfra váltva (/ ozgazdasági tény, hogy a mezőgazda­ság egyike a legköltségesebb ágaza­toknak, ahol az országos produktum minden százaléknyi emelése újabb milliár- dok befektetését követeli meg; munkában, gépekben, vegyszerekben, szaktudásban. Ezen az úton járunk es nem is eredmény­telenül. • De tartalék mégis van a magyar mező­gazdaságban. Ha nem is oly könnyen felis­merhető és nem is oly könnyen mozgó­sítható, de van. Nem szándékozom itt re­cepteket adni, hiszen gazdaság és gazda­ság között ekkora különbségek soha nem voltak még mezőgazdaságunkban, mint most. Egyedi vizsgálat alapján lehet csak megtalálni a tartalékokat. Általános voná­suk azonban mégis vannak. Meghökkentően hangzik, de igaz: véle­ményem szerint hazánkban a legnagyobb tartalék a szövetkezeti demokráciában ta­lálható meg. Mert valódi nagyüzemek let­tek tsz-eink és tény, hogy mondjuk ezer emberrel a negyedévenkénti közgyűléseken nem lehet minden apró-cseprő dolgot meg­beszélni. Előtérbe kerültek tehát a válla­latszerű vonások és módszerek. Az ember egy kicsit háttérbe szorult. Pedig változat­lanul és mindig is az ember marad társa­dalmunkban és gazdaságunkban a legfon­tosabb termelőerő. Egy szövetkezeti kö­zösségen belül a rossz hangulat nagyobb kart. csinálhat, mint a tőkehiány és as em­berek munkakedve, öntevékenysége több hasznot hajthat, mint a legcsillogóbb John Dear kombájn. Megvannak végeredményben az alapsza­bályszerű formái annak, hogy az emberek véleményt tudjanak nyilvánítani a köz­gyűlések közötti időszakokban is. A bizott­ságok és szervezetek seregét azonban nem mindenütt működtetik és ahol igen, ott sem mindig jól. Élettel kell megtölteni ezeket a kereteket, hogy kiskirályoskodás, munkaügyi viták, tagsági különérdekek, szűkebb csoportérdekek elhanyagolása ne ronthassa a közhangulatot, ami megtermett az ne futhasson mellékvágányokra. Ezer ember között se gépiesen, se ösztönösen nem lehet demokratikus légkört teremteni, de a fórumok öntevékeny, ügyes, lelkiis­meretes felhasználásúval igenis meg lehet, nyerni ezer ember szívét a közös ügynek. A munka irányítása még mindig része egy kicsit a demokráciának. Egy falu kicsi közösség, kevés a választék, sok az elkö­telezettség. Mindenki odahaza tudja meg­mondani milyen gyakori, hogy egy funk­ciót azért bíznak Valakire, mert más hir­telenjében nem akadt; sőt, még rosszabb esetben azért, mert hát annak az elvtárs- nak is adni kell valami funkciót. A leges- legegyszerűbb esetben csak ezer forintok, súlyosabb esetben már milliók pazarlód­nak el ilyen döntések miatt. A nagyüzem csakugyan vállalatszerű és ebben a felfo­gásban irgalmatlan. Nem viseli el, ha rósz­szül vezetik. Egy szakosított gazdaságot tönkre lehet tenni azzal, hogy a főagronó- mus hiúságának engedve egy kézbe adjuk az összes főágazatok gyeplőjét. De egy bri­gád munkáját is terméketlenné tehetjük, ha vezetőnek nevezünk ki valakit, aki jó szakember ide, jó szakember oda, öt he­lyen bizonyította már be, hogy nem tud bánni az emberekkel. Minden egységet — legyen kicsi vagy nagy — olyan ember ve­zessen, aki ért hozzá, és aki speciálisan ahhoz a munkaterülethez ért. Akkor is, ha másvalaki esetleg megsértődik. Az egysze­mélyi vezető tartson rendet, szavának sú­lya legyen. És ezt a súlyt ne csupán a szakértelme adja, de az is, hogy ismeri az emberek véleményét és olyan utasítást ad ki, amivel az emberek egyetértenek. Így tárulnak fel olyan tartalékok, amelyek létezését elméleti számolgatással soha nem lehetne kideríteni. Addig használtuk a „korszerű" és a „ha­gyományos’’ fogalmakat, amíg ezekkel va­lósággal megosztottuk a mozgalmat. Van­nak korszerű gazdaságaink, amelyek a ha­gyományos formákat már röstellenék és vannak hagyományos gazdaságaink, ame­lyeknek szinte elvettük az önbizalmát', gondolni se mernek a korszerűre, mert nekik arra úgy sincs pénztik. Tartalékaink egyik jelentős területe, hogy próbáljuk is­mét közelíteni egymáshoz ezt a két fogal­mat. Befejezésül pedig néhány szót a legol­csóbban mozgósítható tartalékról. Ezt úgy hívják, hogy háztáji gazdaság, a tartalék feltárásának útja pedig a közös és a ház­táji szerves egységbe olvasztása. Nem túl­zunk ha azt mondjuk, hogy szövetkezeti gazdaságaink legalább felében ezzel a le­hetőséggel komolyan nem gondoltak még. Pedig éppen a sertéshizlalás tavalyi fel­futása bizonyította be. hogy a költségeket — ha vannak — a tag maga is szívesen elvállalja, ha segítik és jól érthető, közeli célt rajzolnak eléje. A sertéshizlaláshoz hasonló lehetőség sok van még a háztáji gazdálkodásban. Az idei befektetett veze­tési kapacitás lehet hogy nem mutatkozik, vagy csak vészben mutatkozik közvetlenül a közös kasszában. De biztos, hogy ered­ménnyel mutatkozik meg a tagok zsebé­ben — és így a tagok hangulatában —, va­lamint. az ország háztartásában. annak tehát tartalékok. Persze a le­hetőségek nem tolakodóak, nem kia- bálóak, kihasználásuk nem olyan egyszerű, mint mondjuk egy évtizeddel ezelőtt. A tartalékok segítségével nem is fokozhatjuk csak úgy ukmukfukk öt­ven százalékkal a mezőgazdaság hozzájá­rulását a nemzeti jövedelemhez. De orszá­gosan milliárdokal teremthetünk elő ezen az úton, egy-egy gazdaság hozamait pedig igenis fokozhatjuk adott esetben akár 20— 30 százalékkal is! F. B. As utolsó méterek Megkezdték a Flctcheres-íront átépítését az Ormos! Bányaüzemnél. A kép az utolsó mé­terek fejtéséről készült. Soiyrn ősi József marógépkezelő a maróhenger működését figyeli. Foío: Laczó József v Aratás és munkásvédelem Az elmúlt évek tapaszta­latai azt blzpnyítják, hogy a nyári, nagy kampánymun­kák, az aratás-betakarítás, a szállítás, a szárítás, a mag­tisztítás idején ugrásszerűen, 20—25 százalékkal az éves átlagszint fölé emelkedik mezőgazdasági üzemei nkfoen a balesetek száma. Ennek égjük nyilvánvaló oka: a gé­pek tömegeinek üzemeltetése és a vitathatatlanul megle­vő rohanás, sürgetés. A másik ok, hogy- aratás-beta­karítás idején ezer és ezer olyan ember kerül közvetlen a gépek mellé, akik máskor tárom év múlva 40 ezer tonna m űan yagtermék A TVK legdinamikusabban fejlődő .termelési ága a míi- ^nyagfeldolgozás. A kapaci­tás gyors üiemü növekedését bizonyítja, hogy- az utóbbi két év alatt több mint há­romszorosára nőtt a müanvag- ícldolgozú gyár termelése. Tavaly több mint 14'ezer tonna különböző mű­anyagtermék hagyta el az üzemet. A kezdetben gyártott ne­héz párnazsákon és agrofó- lián kívül ma mar talpas, szelepes zsákokat, valamint 250—2100 milliméter széles- séghatárok között tetszés sze- . rinti méretű íóliatömlöt, zsá­kot, vagy zacskót is készíte­nek a kombinátban. A Grace- céggel kötött szerződés alap­ján gyártják a TVK-ban a Cryovac márkanevű PVdC zsugorodó fóliából készült zacskókat, amely elsősorban az élelmiszer-export csoma­golóeszközéül szolgál. De megtalálhatók a jó zsugoro­dó tulajdonságú polietilén- fólia típusok is. melyeket iparcikkek, így például üveg­áru csomagolására és szállí­tására használják. Ezenkívül megvalósították a vállalatnál a kétrétegű polypack lejtöm­lő gyártását is. Jelenleg mintegy 50. Uü- löbözö típusú íóliatönilö­fúvó extruder dolgozik a TVK kél műanyagfeldol- go/.ó üzemében. A IV. ötéves tervidőszak­ban változatlanul gyors ütemben fejlesztik a mű- anj’agfeldolgozást a TVK- ban. A kombinát tervei kö­zött szerepel a 12 méter szé­lességű takarófólia, speciális és kombinált finomfóliák, kis és nagy átmérőjű mű­anyag csövek, síkfóliák, ha­bosított fóliák és lemezek előállítása. ,A 12 méter szé­les takarófólia termelését niég ebben az évben megkez­dik a vállalatnál. Az emlí­tett új termékek egy részét a jelenleg használt nagy nyomású polietilén-granulá­tum mellett kis nyomású po­lietilén, polipropilén, vala­mint poliamid alapanyagok­ból állítják majd elő. Az idén előreláthatólag mintegy 19—20 ezer tonna műanyagterméket gyárt a Tiszai Vegyikombinát. A negyedik öléves (érv vegére azonban több mint 40 ezer tonnára nö­velik a feldolgozó kapa­citási. Ekkorra ugyanis felépül a nagy olefinüzem, amely kel­lő mennyiségű, s kiváló mi­nőségű alapanyagot biztosít A marógépnél Exporttermékek alkatrészei készülnek a Dl GÉP .^"-gyáregy­ségének üzemeiben. Képünkön függőleges marógépben új munkadarabot helyez cl a szakmunkás nem gépekkel, vagy másféle gépekkel dolgoznak. Mindez bal esetforrás, de nem feltétlenül törvénysze­rűen. A nyári mezőgazdasági balesetek nagy számának égjük alva az is, hogj- nin­csenek mindenütt megfele­lően előkészítve, kioktatva az emberek. Sajnos, vannak fe­lelőtlen emberek i6, akik bár ismerik az előírásokat, nem­törődöm módon, vágj- lusta­ságból -banyagságból megsze­gik őket. Az idei aratásra már Íre­tekkel ezelőtt megkezdődött a felkészülés. Járatják a gé­peket hogj' üzemképesek le­gyenek a nagy munkák ide­jére. A felkészüléshez azon­ban szorosan hozzátartozik a munkásvédelem is. Még az aratás megkezdése előtt min­den mezőgazdasági üzemben meg kell tartani a munkás- védelmi. baleset-elhárítási tanfolyamokat., oktató elő­adásokat. Oktatásban kell részesíteni mindenkit, aki a termény-betakarítás során bárhol is dolgozik. Csakis így- lehet megelőzni a nyári bal­esetek számának ugrásszerű növekedését. De nem is a számokról van .szó. hanem a dolgozó emberekről! A balesetvédelmi oktatás, tájékoztatás, valamint a baleset-elhárítás technikai és egyéb feltételednek bizto­sítása elsősorban a mezőgaz­dasági üzemek vezetőinek feladata. Érdekük tehát, hogy időben intézkedjenek. Érde­kük és mély-séges emberi kö. tel ességük is! A megyei tanács mezőgaz­dasági és élelmezésügyi osz- télya szintén felkészült az idei aratási időszakban biz­tosítandó fokozott munkás­védelemre. Elsősorban ellen­őrzi és megköveteli a bal­eset-elhárítási (munkásvédel­mi) rendeletek és szabál vök maximális betartását. Az idén sokkal szigorúbbak lesznek avatás-betakarítás ideién ellenőrzések, mint máskor, meri az a cél. how a bal­esetek száma a nvári kam- namnnunkák ideién se emel­kedtem Az a cél. boán- a dol- vozó emberek százait ment­sük meg a sebesüléstől, a fájdalmaiktól, az esetleges rokkantságtól és a kereset­kieséstől is. De ezt csak kö­vetkezetes oktatással, felvi­lágosítással ós szigorú ellen­őrzéssel lehet es kell biztosí­tani. A megyei tanács mezőgaz­dasági és élelmezésügyi osz- tály-a már intézkedett, hogy- a járási tanácsi hivatalok még az aratás előtt hívják össze a mezőgazdasági üze­mek vezetőit és értekezleten hívják fel figyelmüket, a munkásvédelem • fontosságá­ra. a rendeletek és a szabá­lyok betartására, ezekkel összefüggésben a legfonto­sabb tennivalókra. A mun­kásvédelmi szabály-ok szigo­rú betartását már a gép- szemlék során is ellenőreik és megkövetelik a megvet ta­nács illetékes szakfelügyelői. A megy-ei tanács mezőgaz­dasági és élelmezésügyi osz- tály-a más módszerrel is se­gíti a munkásvédelem foko­zását. a nyári balesetek el- há rfbá«áí. Munkásvédelmi ve­télkedőket szervez a Tárások­ban és termel őszüvetkezetek- ben. Ennek any-agát úgy ál- l'tiák össze, bogi- az a leg­időszerűbb — nyáron tehát a nvári — munkásvédelmi, biz­tonságtechnikai .ismereteket tartalmazza. Az oktatásnál, a sokoldalú és hatékony előkészítésnél is fontosabb azonban az isme­retek gyakorlati alkalmazása, a szabály-ok, az előírások be­tartása. az általános emberi elővigyázatosság, szükség esetén az óvatosság is. Bár­mennyire sürgős az aratás­betakarítási munka, a kap­kodás és virtuskodás minden esetben felesleges és kerü­lendő. mert az ily-esani min­dig a baleset: veszély-ét rejti magában. Azt elérni tehát, hogy az idei nyáron ne emelkedjék a mezőgazdasági balesetek szá­ma. csakis s risztem atiku g felkészüléssel, majd a gya­korlatban minden ember fo­kozott felelősségével lehet. Ha mindenki vigyáz magára és másokra, nem lesz külö­nösebb baj. Akkor jelentő­sen csökkenthető a ny-ári mezőgazdasági balesetek szá­ma. Szendrei József

Next

/
Oldalképek
Tartalom