Észak-Magyarország, 1972. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-07 / 106. szám
1972. május 7., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Biztató eredmények az LKM-hen A patinás múltú és nagy jövőjű diósgyőri kohászat az elmúlt hónapokban keveset hallatott magáról. Csak a szűkszavú tudósítások adtak hírt róla, hogy az elmúlt évben sok gonddal küzdő kohászati kollektíva nagy erőfeszítéseket tesz feladatainak sikeres megoldásáért. © — Ez az év jól kezdődik — mondja dr. Énekes Sándor, az LKM vezérigazgatója. — A négy hónap alatt végzett csendes és szorgos munkánk eredménye bizakodással tölt el bennünket. A négy hónap alatt 20 000 tonnával több terméket szállítottak el a gyárból a hazai és a külföldi megrendelőkhöz, mint az elmúlt év azonos időszakában. Ez minden kommentárnál ékesebben beszél az erőfeszítésekről, s a gyár dolgozóinak és vezetőinek egységes akaratáról. A nagyolvasztómű például 3500 tonnával több nyersvasat adott a tervezettől. Ez önmagában még nem sokat mond. A termelés mennyiségének növelésén kívül jó eredményt értek el a gazdaságosságban, az önköltség csökkentésében. .ló néhány évvel ezelőtt egy tonna nyersvas gyártásához csaknem ezer kiló kokszot fogyasztottak. Tavaly már csak 070 kilogrammot használtak fel, s ez év áprilisában 617 kiló átlagot jegyezhettek fel. A megtakarítás száz- és százezer forintot jelent. / Kétségtelen, hogy a kokszfogyasztás csökkenésében jelentős szerepe van a BÉM munkájának, a. zsugorított ércnek. Hozzájárult azonban a kohó dolgozóinak és Véze- tőinek jó munkája is. Hozzájárulnak a sikeres műszaki és technikai megoldások. A kokszfogyasztás csökkentésében része van például a kohóba áramoltatott levegő hőmérséklete növelésének. Ez Viszont összefügg „apró” emberi célkitűzésekkel, sikerekkel. A kohó villamossági szakemberei például maguk készítették el a suberek mozgatásának automatizálási tervét, és szerelték fel a berendezést. „Apró” dolgok ezek a százezer tonnák / mellett, de ezek az apró dolgok, a szürke hétköznapi tettek segítik az előrehaladást. ® Zambó Pál vezérigazgatóhelyettes ezt mondja az acélmű dolgozóiról, vezetőiről: — Olyan emberek, akik állják adott szavukat. Mi van e tömör kijelentés mögött? A rekonstrukciók és korszerűsítések eredményeképpen a hengerművek nagy feladatok elvégzésére képesek. A termeléshez csak acél, acél. acél kell! Az új elektro- acélmű kivételével az épületek. berendezések felett már eljárt az idő. s minden tonna több acélhoz nagyobb emberi erőfeszítés szükséges. Az aeélműviek megértették a gondot. 200 ezer tonnával többet vállaltak, mint ameny- nyit a gyárvezetés kívánt. S mi az eredmény? — Valamennyi üzem közül — mondják — az acélműben lavaszlalható a legnagyobb fejlődés. Mindhárom tizemében jó eredményeket érvek el. A martinacélműben 6200, az elektróban 1200 tonnával termeltek többet a tervezettől. s ez messze-messze túlhaladja az elmúlt év azonos időszakában elért eredményeket. Mi a sikerek magyarázata? Mindenekelőtt az. hogy az új vezetés iobban megtalálta a liánén* az olvasztárok, acélgyártók eszehez, szívéhez, s ami nem utolsó dolog, a zsebéhez is. Farkas István egységvezető ezt mondja: — Az elmúlt évi hibákon okulva a martinacélműben és az elektroacélmüvekben tervszerű, előrelátó lett a munka. Különösen vonalközbe ez a kemencék karbantartására. Jó tízéves tapasztalataink szerint nyáron hamarabb „leülünk”. A termelési értekezleteken, taggyűléseken fellélegeztek az emberek amikor közöltük: jó előre számításba vesszük a várható körülményeket, s íf)V nyáron csak hat kemence ■üzemelését vesszük tervbe. Az acélműben igen jól kibontakozott a szocialista brigádmozgalom. a dolgozók 65—70 százaléka az ismert hármas célkitűzések szerint oolgozik. Az egységvezető úgy értékeli: az emberek döntő többsége szivvel-lélekkel tevékenykedik, ígéretére, szavára lehet építeni. Különösen kiemelkednek a IV. kemencénél dolgozó szocialista brigádok, amelyek Lőrincz Miklós, Farkas András. Zsóka László és Bérezés József vezetésével a tervezett szint fölötti eredménnyel dolgoznak. Az elmúlt év második felében új erkölcsi és anyagi ösztönzőt alkalmaznak az acélgyártóknál. Az erkölcsi: az épület folyosóján hatalmas tábla tünteti fel az acélgyártók eredményeit, s piros betűk dicsérik a jól, fekete betűk jelzik a gyengébben dolgozók munkáját. Az értékelés s a vele járó, a minőségi munkára, a program- szerűségre ösztönző anyagi juttatás — jelzi az emberek, s az általuk végzett munka fontosságát is. Végeredményben az acélműben sok-sok jószándékú, s jól dolgozni akaró ember erejét, tapasztalatait, ötleteit összevetve sikerült ilyen rekordnak számító eredményt elérni. © A gyárban most érdekes folyamat zajlik le: a különböző fórumokon értékelik, elemzik az eddig végzett munkát.. E hét csütörtökén például a nagyüzemi párt-vb értékelte, vitatta meg a nagyolvasztó- mű gazdasági, politikai munkáját, eredményeit. Mi a cél? Mindenekelőtt az, hogy még jobban akarják hasznosítani a jó módszereket, tapasztalatokat, s keresik a további lehetőségeket. A gyár dolgozóinak és vezetőinek az a véleménye, hogy bőven vannak még kihasználatlan tartalékok. Ezt tanúsítják a szocialista kollektívák eredményei. A brigdok egész sorát lehetne feljegyezni; olyanokét, amelyek az adott lehetőségekkel élve. a tervezetten túlmenően, jelentős megtakarítást értek el, sok százezer, s összességében sok millió többtermelés ösztönzői, végrehajtói lettek. A gyár gazdasági vezetése — a párt. a szakszervezeti. a KISZ-szervekkel együtt — a belső tartalékok még jobb hasznosítása érdekében tovább akarja növelni, fejleszteni a munkaversenyt, a vállalások, a teljesítések hitelét. Erősítik azt a tendenciát — ami különösen az acélműben tapasztalható —. hogy nagyobb súlya, hitele legyen az emberi szónak. ígéretnek, a vállalást mindig.segít ség. eredmény, elismerés vagy éppen felelősségre vonás kövesse. A kohász szó. az ígéret hitelét Diósgyőrött már sok szép eredmény, nagy fejlődés fémjelzi, s bíznak benne, hogy az év eleji sikeres kezdés után az lí)72-es évi eredmények tovább öregbítik ezt Csorba Barnabás Folytatói kel! az öntözési fokozódik n növények vízigénye A várva várt esőzések beköszönte óta megyénk területén átlagosan 50—70 milli- | méternyi csapadék hullott a j földekre. Az Észalcmagyaror- szági Vízügyi Igazgatóság j szakembereitől kapott tájé- j koztatás szerint a jókor jött ; esőzések, a lehullott csapadék mennyisége még koránt- í sem jelentik azt, hogy a talajok víztartalma kielégítő. Arról van szó csupán, hogy a talajok vízhiánya nem növekedett tovább. A beázott 20—30 centiméteres rétegben a növényzet pillanatnyilag elegendő vizet talál, ennek ellenére mindenütt teljes erővel folytatni kell az öntözőművek és -berendezések üzemel tevését. Különösen az évelő növények. pillangósok, gveoek és a gyümölcsösök nem kaotak még elegendő csapadékot. Számítani kell arra is, hogy a felmelegedéssel hamarosan háromszorosára növekszik a legtöbb növényi kultúra vízigénye. Ha májusban lehull a szokásos csapadékmennyiség, még akkor is tekintélyes lesz a talajok vízhiánya. Ezért az öntözést sehol sem szabad abbahagyni. Az utóbbi hetekben örvendetesen javult mesvénlí több részén az ön tözőberen dezé'sek ki hasz- nálfsága. A Bodrogközben például a eistándi, a ti.sza- esermelvi. a révleányvári és a váidaeskai tsz-ek száz százalékosan üzemeltetik öntözőműveiket. Megyénk eddig, a Nagy- miskolci Állami Gazdaság, az Onsai Állami Gazdaság és a Hejő menti Állami Gazdaság érte el a legjobb öntözés- üzemelési eredményeket. A nagy miskolci gazdaság például 800 hektárnyi területre juttatott tetemes mennyiségű mesterséges esőt. Az elmúlt egész nyáron összesen nem öntöztek meg ilyen nagy területet. mint az idén. már május elejéig. A bonsodsziráki Bartók Béla Tsz száz százalékban kihasználja 500 holdas terület esőztető öntözésére alkalmas öntözőművét. AZ UTCA ZAJA, s a délutáni nap beszűrődő sugarai vidámságot kölcsönöznek a dolgozószobának. Összekoccannak a köszöntésre emelt poharak, s egy ember hangja elcsukük. Szavakat keres, amelyek ezekben a pillanatokban nehezen lor- mal ódnak. — Ónok velem voltait g legnehezebb ' óráimban ... gondoskodásukat huszonhárom hónapon át éreztem ... a kórházi ágyon is. Jólesik, hogy mellettem állnak ..., köszönöm ezt a megtiszteltetést Tófalvi Mihály gépkocsi- vezetőt a Munkaérdemrend bronz fokozatával tüntették ki közelgő nyugdíjba vonulása alkalmából. Húszéves munka a pártapparátusban, j s ötvei i év áll mögötte. A I közeli napokban ünnepli 50. születésnapját. ; — Korán kezdtem a munkát. mert családom érdekei úgy kívánták. Bányában, uradalomban, gépek mellett dolgoztam, s a katonaságnál szereztem gépjárművezetői jogosítványt. Azóta ról- tam a megye útjait, s ró- ; nám még ma is. ha neon történik velem, ami történt. Egy pillanat volt. egy másik ember percnyi figyel- i metlensége, és én nem dol- I gozhatom tovább. * — Kívánjuk, hogy nyugjÉrtéke vagy ára? Kedvező, kedvezőtlen Az olvasó, eljutván eddig, tálán meg mindig bizalmatlan; miről akarják meggyőzni? Arról, hogy semmi gondja, baja az arakat illetően? Csupán egyetlen szándékunk van a cikksorozattal: tények, s nem érzelmek alapján szólni mindarról, amit az árprobléma sűrít. Érzékeltetni, hogy kedvező és kedvezőtlen hatások közepette változik ésszerűbbé — leiiát igazságosabbá — az árrendszer. Kedvező a fogyasztó szemszögéből például, hogy 1960 és 1970 kozott olcsóbb lett a hűtőszekrény, a hagyományos mosógép, a televízió. de kedvezőtlen, hogv drágább a tégla, a falburkoló csempe. Olcsóbb a gáz, a villanyáram — 1 kWó 1,21. Ft volt 1960-ban, ma 0.91 —, de drágább a hajvágás, az ölbön.vtísztitás. Kitűnik ebből, hogy az „olcsóbb” meg a „drágább” függ attól is, mit vásárolunk, mit fogyasztunk. azaz ugyanannyi pénzből, fagyasztása szerkezetétől függően, különbözően élhet két család. Esetek és irányzatok Sorolhatjuk: 1960 és 1970 között 26,60-ról 34 forintra emelkedett egy kiló sertéstarja ára, a gyulai kolbász 60 helyett !íü, a csemege szalámi 70 helyett 100 forint, s egy kilő fejes káposzta 1,30- ról 2,90-re tornászta fel magát. Csökkent a citrom, a narancs ára, a szőlőé nőtt, az almáé kevesebb — 1960- ban 5,50 volt, 1970-ben 4,60 —. emelkedett az égetett szeszek pénzbeli ellenértéké, ám felénél kevesebbre — 400 forintról 178-ra — apadt a kávéé. Olcsóbb a férfiing, a női harisnya, de drágább a férfiöltöny, a női kötött ruha, a gyermekruházat. Esetekkel, agy-egy áruval néni jutunk tisztább képhez: adott termék áránál fontosabbak az irányzatok. A szóban forgó évtizedben jellemző volt az idényeiknek árának folyamatos emelkedése, s az iparcikkek mérsékeltebb áron való kiárusításának — téli, nyári vásár, leértékelések — rendszeressé és kiterjedtté válása. 1951 óta az első lényegesebb árváltozásokra is ebben az időszakban került sor: 1966 februárjában. (Például 32— 33 százalékkal nőtt a hús és a húskészítmények ára, csökkent a zsíré, a szalonnaféléké.) 1968. január 1-én szelesebb körű árrendezést hajtottak végre — pl. a bútor drágább, a tv olcsóbb lett —. s ez 1960-hoz mérten három százalékkal növelte az árszínvonalat, ösz- szességében. Az érték és az ár közelebb hozása ugyanis — s nem kevésbé a kínálat es a kereslet egyensúlyának keresése — elkerülhetetlenné tette, hogy. míg a ruházati árszínvonal csökkent — 7.9 százalékkal 1960-hoz mérten —, az élelmiszereké — 6.9 százalékkal — emelkedett. Mindezt a családok nem egyformán érezték meg költségvetésükön. Ahogy a napjainkban végbemenő árváltozásokat sem. Átírt árcédulák A kirakatokban, a piacokon látható átírt árcédulák — bármilyen nehéz is ezt belátni — nem egyformán érintik a különböző létegeket. Az, hogy 1960 és 1970 között erősen emelkedett az élvezeti cikkek árindexe, józan ítéletü embert aligha bosszant. El kell fogadni azt is, hogv- a szolgáltatósok ára növekedett, hiszen nemzetközi méretekben irreálisan olcsó volt, s éppen ezért — mert szorosan összefügg! — alacsony színvonalú. Aligha fogadható lelkesedéssel, hogy a munkás és alkalmazotti háztartásoknál 11.8 százalékkal emelkedett az élelmiszerek árindexe, döntően az id én veik kék drágulása miatt Számolni kell vele, hogv ugyanaz a forint az ország különböző részein, s más és más foglalkozású emberek kezében nem ugyanannyit ér. Mert. igaz, minden fogyasztót kedvezően érintett, hogy a szóban forgó évtized, ben mérséklődött az egyes ruházati és egyéb iparcikkek, valamint a fűtés, az energia árszínvonala, de végső ösz- szesítésben tény, hogv- 1970- ben. 1965-höz mérten a munkás és alkalmazotti családok fogyasztói árszínvonala öt százalékkal volt magasabb, míg a paraszti és kettős jövedelmű háztartásoké 1.5-tel. Törvényszerű. hogy az életszín von alooli tikéban nö. vekvő szerephez jut a differenciálás. a sokféle hatást kiegyenlítendő. Az önellátó — vagy részben önellátó — falusi lakosság például kevésbe érzi az idényeitekéit árának emelkedését, míg a boltokban, a piacokon vásárlók azt tapasztalhatták, hogy — átlagosan — 1970-ben 18, 1971-ben 12 százalékkal nőtt a zöldség- es főzelékfélék ára. s bár az összes kiadásokból ez jelentéktelen hányadot képvisel — 1.5—2 százalékot —, mivel napi szükségletről van szó. a bosz- szúság. a „kommentálás” is mindennapos. Bővíthetjük tovább a példatárat. Az alacsony jövedelmű családokat, a kévés keresővel, de sok gyermekkel rendelkező háztartásokat, az azonos társadalmi rétegek eltérő jövedelmű csoportjait stb. más és más módon érintik az árak változásai. Ezért, szűr joggal szemet, ha nö a gyermekruházat ára — márpedig nő —, ha az olcsóbb húskészítmények nem kaphatók a boltokban, s így tovább. A szakemberek sűrűn hangoztatják, hogy az árrendszert nem lehet „filléres mércévé'” megítélni. Igaz. Hiszen például a múlt esztendő júliusában 12 százalékkal olcsóbb volt az idényáras cikkek csoportja, mint 1970. júliusában, szeptemberben viszont — az előző év megfelelő hónapjához mérten — húsz százalékkal drágább. Az árpolitika érvényesítése Ne vitassuk, mert. nem is vitathatjuk: igaz. Ki tagadná. hogy ritka kivételtől eltekintve, ma a családok jobban élnek, mint tíz, vagy öt esztendeje, bár az árszínvonal — ahogy taglaltuk — emelkedett. Am arra van szükség, hogy termelésben, értékesítésben tisztábbak légiének a frontok; előállító, eladó és vásárló egyaránt érzékelje, mi az értele, mi az ár, hol húzódik a határ a tisztességes haszon és nyerészkedés között. Ezért „a termelő- és a kereskedelmi vállalatoknak és felügyeleti szervetlenek nagyobb gondot kell fordítaniuk a pán és a kormányzat gazdaságpolitikájával összhangban lévé árpolitika érvényesítésére a mindennapi életben” — Mészáros Ottó (Vége.) díjas évei boldogok legyenek. — Ez a ház mindig nyitva, szívesen látjuk. — Megtalálod a módját, hogy ne unatkozz ezután sem. A kis ünnepség részvétéi — Dojcsák János, a megyei pártbizottság titkára. Kovács Mihály osztályvezető és Szarvas Zoltán garázsvezető — igyekeznek jókedvűé deríteni a meghatott embert, s a feszültség lassan oldódni kezd. — Hát igen. most. hogy elköltöztem Komlóstetőre, s van egy kis kertem, lesz benne munka. A kerti munka az egyik legkedvesebb időtöltésem. Kint vagyok a friss levegőn, a napon. És a hobbynmak is jut majd idő. — Befejezte Janus Pannonius arcképét? — Igen. Azt hiszem, sikerült is. Most egy misztikus alakot faragok. Ha elkészül, elhozom megmutatni. Merev lába megmozdul az asztal alatt, elmosolyodik. — Tizenöt percenként járnak a buszok, és egészen eddig hoznak. Otthonülő ember nem tudnék lenni, hiszen mindig úton voltam. Sajnálom, hogy nem próbálhatom ki a Zsigulit. Most már elmondom, titkon azt reméltem, hogy egyszer Zsigulival járhatok. — Mihály, milyen típusú kocsikkal jártál életedben? Fel tu dnád sorol n i7 — Az első egy kicsi DKW V’olt, 1950-ben jártam vele, aztán 10 tonnás MAC-re kerültem. Azután következett az Austro FIAT. Ss amire büszke vagyok, en hoztam ki az első Csepelt a gyárból. Később Skodával jártam, Warszavvával és Volgával. Egyik kocsival sem volt eay koccanásom sem .. Kár. hogy nem folytathatom a sort. _— Majd a fia. Ügy mondják. jó szerelő lesz belőle, ért a motorokhoz. — A motorokat szeretni is kell annak, aki ezt a mesterséget választja, én mindig ezt mondom neki. A MOTOROKRÓL a vízimalmokra. a műemlékekre, az olvasmányokra, a régi történetekre, a közös emlékekre terelődik a szó. Sokoldalú érdeklődéssel teli. tartalmas életből villannak fel képek. Egv munkás ember karaktere rajzolódik ki. Esv munkásemb°r élete. Jól illik bele ez az ünnep. Lcvay Györgyi ÜNNEP
