Észak-Magyarország, 1972. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-20 / 117. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG SSSraSraraCPSISSEHESK™ 1972. május 20., szombat Az SZKP Központi Bizottsága pénteken plénumot tartott. A plenum meghallgatta és megvitatta Leonyid Brezs- nyevnek, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának beszámolóját a nemzetközi helyzetről és a beszámoló alapján egyhangúlag határozatot fogadott el. A plenum meghallgatta Ivan Kapitonovnak, a Központi Bizottság titkárának beszámolóját a párttagsági könyvek cseréjéről, s megfelelő határozatot hozott. A plenum a Központi Bizottság Politikai Bizottságának póttagjává választotta Borisz Ponomarjovot, az SZKP Központi Bizottságának titkárát. Ezzel az SZKP Központi Bizottságának plénuma befejezte munkáját. Ma. szombaton délelőtt megyénkbe érkezik F. K. Lwegarulila, Tanzánia vizes energiaügyi miniszterhelyettese, aki egy nemzetközi vízügyi konferenciára érkezett hazánkba. A nagy afrikai ország miniszterhelyettese olyan irányú megbeszéléseket is folytat: hogyan építhetnének magyar szakemberek segítségével és nálunk már bevált berendezések, így például a hidrogló- busz alkalmazásával Tanzániában regionális vízműveket. A tanzániai vendég Miskolcon ellátogat az- Észak- magyarországi- Vízügyi Igazgatóságra. majd 'megtekinti a Borsodi Regionális Vízmüvet. Olszewszki Budapesten Budapestre érkezett Kazi- miez Olszewszki lengyel miniszterelnök-helyettes és Ta- dcusz Olehovski külkereskedelmi miniszter. Képünkön: Kazimicz Olszewszki Honvédé)«! nap iiSilil Gazdag műsor, sok látnivaló várja vasárnap, május 21-én a monokiakat. valamint a környékről Monokra látogatókat. A Magyar Honvédelmi Szövetség szerencsi járási vezetősége, valamint a | szövetség helyi szervezete ugyanis honvédelmi napot és összetett honvédelmi versenyt rendez. Az egész napos. kulturális és sportműsorral színesített honvédelmi napra töbh száz részvevői várnak. A Bundestag után a Bundesrat (a nyugatnémet felsőház) is ratifikált! Willy Brandt kanecllár és Walter Scheel külügyminiszter elégedetten gratulálnak egymásnak Willy Brandt szövetségi kancellár pénteken felszólította a jobboldali ellenzéket, járuljon hozzá a rendkívüli parlamenti választások kiírásához. Rainer Barzel, a CDU— CSU kancellárjelöltje válaszában a szövetségi kormány lemondását követelte. Ez a két mondat jellemzi tömören a nyugatnémet belpolitikai válság legújabb fordulatát — alig egy órával a nyugatnémet—szovjet és a nyugatnémet—lengyel szerződés ratifikálása után. A szövetségi tanács pénteken délelőtt — az ■ ellenzéki CDU—CSU tartózkodása mellett — úgy döntött, hogy nem emel óvást a parlamentben már megszavazott szerződések ellen. Heine--, mann szövetségi elnök kedden aláírásával törvényerőre is emeli a szerződéseket, amelyek hivatalosan majd a ratifikációs okmányok kicserélésével .lépnek életbe. A ratifikációs okmányok kicserélése után a szövetségi kormány megállapodik a lengyel kormánnyal a nagykövetek cseréjében — mondotta Brandt. A kormány tervbe vette azt is, hogy Magyarországgal és Bulgáriával a teljes normalizálás jegyében felvegye a diplomáciai kapcsolatokat és folytassa a véleménycserét Csehszlovákiával hamarosan az erőszak kizárásáról szóló szerződés megkötése céljából. Bomba robbant péntek reggel az amerikai hadügyminisztérium épületének egyik női mosdójában, jelentették Washingtonban. Sérülés nem történt. A robbanás előtt néhány perccel ismeretlen személy hívta fel a New York Post szerkesztőségét. A telefonáló * a „Weatherman 12.” nevű radikális föld alatti csoportosulás tagjaként mutatkozott be, és egy közeli telefonfülkéhez irányította a szerkesztőség munkatársát. A riporter itt a következő üzenetet találta: „Támadást intézünk ma a Pentagon, az amerikai katonai parancsnokság központja ellen. Olyan időpontban cselekszünk, amikor egyre szaporodnak az amerikai légi- és haditengerészeti támadások Vietnam ellen, amikor amerikai hajókkal és aknákkal blokád alá vették a Vietnami Demokratikus Köztársaság kikötőit. - és amikor Washington a háború további eszkalációját tervezi. . A dél-vietnami szabadság- harcosok pénteken hajnalban újabb támadást indítottak a központi fennsíkon fekvő Kontum város ellen. A támadást erőteljes tüzérségi előkészítés előzte meg. Saigon! forrásoktól kapott értesülésekből kitűnik, hogy a népi erők eközben először használtak 130 milliméteres gyorstüzelő ágyúkat. A népi erők tüzérségi egy. ségei pénteken hajnalban tűz alá vették a hetek óta ostrom alatt tartott An Loc tartományi. székhelyet. A Saigonban kiadott legújabb hadijelentés .szerint az •elmúlt 24 órában 64 esetben volt ütközet saigoni kormánycsapatok és a dél-viet- naimi felszábadító erők között. 2. Az Egyesült Államok’ vezető külpolitikai publicistája, Walter Lippmann 1944-ben megjelent könyvében (címe U. S. külpolitika) a Szovjetunió és az USA közötti viszony háború utáni alakulásának perspektíváival is foglalkozik. Egy egész fejezetben elemzi a két nagyhatalom politikai lehetőségeit a fasizmus leverése után. A fejezet címe: „Hosszú béke vagy harmadik világháború?” Lippmann azt mondja huszonhét évvel ezelőtti művében, hogy új korszak alakulása nagy mértékben függ attól, megmarad-e az a viszony a kél. ország között, amely a fasizmus elleni ösz- szefogás kényszere miatt jött létre. .Mindkét állam jelenleg a föld óriási kiterjedésű részeinek súlypontja” — írja a publicista. — „Ök tudják megakadályozni, vágy kirobbantani a harmadik világháborút.” Ajánlat Elliot lloosevellnek Lippmann helyesén fnérte fel az erőviszonyokat,, amelyek a hitleri Németország legyőzése után a világon lét. rejöttek. A kérdés feltevése is jogos volt. Hiszen napjainkban is érezzük, miiyen hatása van a nemzetközi enyhülésre a szovjet—amerikai párbeszéd előrehaladása vagy megszakadása. A hidegháború éveiben kapcsolatról, párbeszédről nem be- szélhétünk. Inkább csak néhány javaslat hangzott el, amelyek ha meghallgatják őket, ha érdemben foglalkoznak velük, talán pozitív lépések sorozatát indíthatták volna el. A tárgyalási ajánlatok rendre Moszkvából érkeztek — és Washington magatartása miatt feneklet- tek meg. 1947-ber. például, amikor már érezhető volt az ellentétek fokozódó kiéleződése, Sztálin, Roosevelt fiának, Elliot Roosevéltnek útján határozottan kijelentette, hogy szilárdan hisz a kommunista Szovjetunió és a kapitalista Egyesült Államok együttműködésének lehetőségében, anélkül, hogy az egyik nagyhatalom beavatkozzék a másik belügyeibe. A nyilatkozat azonban csak nyilatkozat maradt, hosszú időn át nem követte folytatás. Az Egyesült Államok egyre inkább az eröonlitika. majd az ezt felváltó „szakadék-elmélet” alapján építette ki nemzetközi kapcsolatait. Az amerikai politika — bízva atombombájában, majd az atommonopólium megszűnte után —, a fegyverkezési versenyben szerzett egyéb előnyeiben, azon igyekezett, hogy a világot a háború szakadékjának szélére szorítva, a katasztrófa fenyegetésével csikarjon ki engedményeket. Elvetélt csúcstalálkozó A hidegháborús időszak egy elvetélt csúcstalálkozó, a korszakra igen jellemző történetét hozta, 1952 karácsonyán a New York Times közölte azokat a válaszokat, amelyeket Sztálin adotl James Restonnak, a lap munkatársának ■ kérdéseire. Reston aziránt érdeklődött, hogyan lehetne a békét tartóssá tenni és Koreában megszüntetni a háborús’ hely- zetet. Sztálin megfontolásra ajánlott egy találkozót Eisenhower elnökkel. Dulles külügyminiszter, egy nap múlva már válaszolt is (ha nem is közvetlenül) az indítványra. Amennyiben a Szovjetuniónak javaslatai vannak — .mondta —. azokat szabályos diplomáciai úton juttassa el Washingtonnak. Később is megfigyelhető", hogy a Szovjetunió — a Fehér Ház-beli őrségváltások után — (l.udaa történelemben először utazik amerikai elnök aSzov- fg jetunióba. „A szovjet állam megszületésének pilla— nalátó] arra az. álláspontra helyezkedett, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatainak megjavítása lehetséges és kívánatos” — írta pénteki számában a Pravda. Ám ahhoz, hogy a -kapcsolat,javítás folyamán magának Nixon elnöknek moszkvai útjára is sor kerüljön, sok mindennek kellett történnie a világban. Ni- xort természetesen idei 'újjáválasztásának egyik döntő ■éveként használja fel majd ezt az utazását, de nyilvánvaló, hogy ennéi többről van szó. Arról, hogy a Szovjetunió olyan erős halalommá ,yájl, amelyet immár a- tőkés világ legerősebb hatalmának feje sem kerülhet meg. Ahogy az APN kommentátora, Szpar- tak Beglov leszögezi: „Ma teljes joggal beszélhetünk a háború utáni történelem olyan fordulópontjáról, amikor a Nyugat a korábbi előítéleteken, illúziókon, valamint a hat diipari komplexumok egoista érdekein alapuló külpolitikád tételeit reálisan értékeli. A Szovjetunió aktívan helyes* az effajta tendenciát és a Szovjetunióval ebben szolidárisak a testvéri szocialista országok is.” " A Pravda pedig így fogalmaz:' „A józan ész, kontnkt cáfolhatatlan lényeinek higgadt figyelembevétele, a megoldásra érett nemzetközi problémákhoz való realisüi,»óhajtó hozzáállás a biztosítéka annak, hogy sikeresen hglj)dí- junk a két ország kapcsolatainak megjavítása útján:’.”-v A józan ész és a közvélemény, amelyet washingtoni -{ív litikai köröknek szintén figyelembe kell venniük. Íme,: a Harris közvélemény-kutató intézet egy érdekes adata: a megkérdezett amerikaiak 74 százaléka' a szovjet—ámeril&é kapcsoltatok javítását pártolja:1 •• • A tekintélyes amerikai tudósok java úgy véli: a felek egyenlő biztonságának elve alapján kölcsönösen elfogadható megállapodást lehet elérni a hadászati fegyverrendszerek korlátozásáról.- Az USA különböző üzleti köreit érdeklik a szovjet—amerikai kereskedelem fejlesztésének lehetőségei. Lehelne még sorolni hosszan azokat a területeket, amelyeken kilátás van megegyezésre, a kapcsolatok kölcsönösen előnyös fejlesztésére. És figyelemre méltó az APN hírmagyarázójának gondolata is: „Természetes, hogy a szovjet—amerikai kapcsolatok különböző területéin kínálkozó perspektívák valóra váltása csak akkor lehetséges, ha mindkét fél szigorúan betartja a békés együttélés elveit, mégpedig nem valamiféle harmadik ország rovására”. Jövőre lesz negyven esztendője, hogy az USA de jure elismerte a szocialista Szovjetuniót, s a két ország között diplomáciai kapcsolat létesült. Ekkor mondta Franklin Delano Roosevelt elnök: „Bízom abban, hogy a népeink között helyreállított kapcsolatok mindenkorra normálisak, barátiak maradnak és népeink továbbra is együttműködnek egymás kölcsönös javára és a világbéke megőrzésére”. Nem voltak mindig normálisak és barátiak a kapcsolatok, sajnos, az amerikai imperialista politika hibájából. Ám most különösen aktuális, hogy e kapcsolatok teljesen normalizálódjanak egymás javára és ,az egész emberiség békéjének érdekében. A Szovjetunió részéről ennek nincs akadálya, Nixon moszkvai útja pedig Amerikának is lehetőséget kínál. ván azt, hogy az amerikai politika stílusa nagymértékben függ személyektől is) többször is tárgyalásokat javasolt az új elnöknek. így volt ez Kennedy, majd Johnson esetében is, és ebbe a sorba illeszkedik Nixon elnök mostani moszkvai meghívása is. 1952—1953-ban azonban nem sok realitása volt még egy ilyen magas szintű konzultációnak. Churchill ellenállt Washington elutasítóan fogadta a gondolatot. Elsősorban nem is az amerikai, hanem az angol fővárosban futott zátonyra. Churchill már az első pillanattól igen rossz szemmel nézte a csúcstalálkozó gondolatát. Ügy vélte, hogy ez annak a szerepnek lebecsülése volna, amelyet Anglia játszott a háború végén. Saját személyi súlyának csökkenésétől fúlt. Meglehetősen heves vita támadt emiatt az angol parlamentben, mert a munkáspárti honatyák emlékeztetlek arra, hogy á toryk éppen azzal szerezték a legtöbb szavazatot, 1 hogy Churchill — ügyes kortesfogásként — a nagyhatalmak' államfőinek találkozóját szorgalmazta a kampány során és így szerzett magának híveket. A tárgyalási ajánlattal egyidőben érkezett Angliába a szovjet kormány 90 ezer fontos adománya az angliai árvízkárosultak javára. Emiatt a közvélemény még fokozottabban támogatta volna a közeledés irányába tett lépéseket. Ám 1953-at írtak .. . Hasonlóképpen csak rövid időre ébresztett reményekei Bulganyi'n szovjet államfő három évvel később Washingtonnak címzett, kőt üzenete. Az üzenetnek a két ország között barátsági szerződés megkötését javasolták, kiegészítve ezt a szocialista országok és az atlanti paktum államai között megkötendő szerződéssel. Az Egyesült Államok 1956. , január 27-én — Eisenhower személyében — visszautasította a javaslatot. Az amerikai politikusok nagy része —« érezve a közvélemény nyomását — hevesen támadta az elnök elutasító magatartását. Ujjlenvoiiial-jKiiilib Valamit ' fejlődtek mégis ebben az időben a szovjet— amerikai kapcsolatok. -Gyakran keresték fel amerikaiak a Szovjetuniót, és néha szovjet művészeknek, tudósoknak is sikerült az Egyesült Államokba vízumot kapniuk. 1956-ban 110 szovjet állampolgár (nem számítva a hi - vatalos személyeket) kereste fel Amerikát, a .Szovjetunióba több ezer amerikai látogatott, a Newsweek július 11-én közölte például, hogy csupán két hét alatt ötszáz amerikai kapott szovjet vízumot. Nagyon megnehezítette a küldöttségek cseréjét az, hogy az Egyesült Áramokban — annak ellenére, hogy a bevándorlási törvény cikkelyeit módosították, a •szocialista országokból érkező utasoktól ujjlenyomatokat vettek. Emiatt például a Moj- sxcjev-együttes lemondta 1955-ös látogatását. A Washington Post című lap erről az eljárásról azt irta: „olyan filozófiát testesít meg. amelynek lényege sem oda. sem ide. A lényeg az elzárkózás. Ennek a politikának az az alapgondolata, hogy a vasfüggöny ió dolog.” Kereszt Ily András <Következik: Beszélgetések a kandalit) mellett) Biztosíték: SS J®2SS1H ©SS plíeim Tanzániai vendég megyénkben mi h pi n 111^1^ fi? Jó dolog a vasfüggöny?
