Észak-Magyarország, 1972. április (28. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-02 / 79. szám

ESZAK-MÄGYAROR5ZAG 6 1972. április 2., vasárnap attonyától Nemcs- medvesig. 1044, szeptember 23-tól 1045. április 4-ig. Több mint hat hó­nap. ádáz elkeseredett harc. A következőkben a második világháború e féléves feje­zetének történetéből villan­tunk fel néhány részletet. Elbeszélőik a felszabadító szovjet csapatok parancs­nokai, Sztyemenko hadse­regtábornok. a Varsói Szer­ződés törzsfőnöke 27 évvel ezelőtt — mint a vezérkar hadműveleti csoportjának főnöke — közvetlenül is részt vett a haditervek ki­dolgozásában. Ahol a győ­zelmet kovácsolták — 1969- ben magyarul is megjelent memoárja után. most a „Znamja” című folyóirat hasábjain „Európa közepén” címmel emlékezett meg a magyarországi harcokról. A következő idézet onnan, származik: „Magyarországot felszaba­dítva, a szovjet csapatok a szövetséges Csehszlovákia terül elére léphetnének, amely közvetlenül szomszé­dos a hitleri birodalommal. És innen már csak néhány száz kilométer a fasiszta fenevad barlangja. Magyar- ország felszabadítása lénye- ■ gcsen megváltoztatná a hadihelyzetet Olaszország­ban, Jugoszláviában, Gö­rögországban és Albániá­ban, Hátbatámadással fe­nyegetnénk az ezekben az országokban harcoló német csoportosulásokat, és el­vágnánk a német területre való visszavonulásuk útját. Mindez új és szerfölött fpn- tos eleme lenne az európai hadihelyzetnek.” 1944. szeptember 23-án Brjuhov százados és Mak- szimov főhadnagy vezetésé­vel Batlonya térségében magyar földre gördültek az első szovjet páncélosok. A 18. önálló harckocsi-hadtest­hez tartoztak. Az egyetlen olyan szovjet egységhez, amelynek katonái az első naptól az utolsóig részt vet­tek a magyarországi har­cokban. Három nappal ké­sőbb felszabadult Makó. el­sőként a magyar városok közül. Az azt követő né­hány napról így ‘irt Mali- novszkij marsall, a 2. Uk­rán Front parancsnoka „Bu­dapest, Bécs, Prága” című könyvében: ^ „Az élet Makón' gyorsan^ visszazökkeni a kerékvá-' gásb.a, és ehhez nagymér­tékben hozzájárultak a szovjet csapatok. Katonáink kijavították a hitleristák által felrobbantott Maros- hidat, amely összekötötte a várost a környező falvak­kal. Lényeges segítségei nyújtottak a három kon- zu r vgyár hely re Állításához is. A gyárak igazgatását a munkásgyűléseken megvá­lasztott bizottságok intéz­ték ... A város körül el­terülő földeken újra meg­indultak a félbehagyott őszi mezőgazdasági munkák . .. íme. egy kis város, Makó, ahonnan lényegében elkez­dődött Magyarország felsza­badítása., már a hálunk mö­gött maradt. A lak'osság me­leg szeretettel búcsúzait el a szovjet harcosoktól, akik kivívták a tiszteletet önzet­len magatartásukkal, segít­ségükkel. Mindenféle jóval kínálták őket, természete­sen hagymával is. A Lakos­ság hálás volt a harcosok­nak- őzért is, mert megmen­tették n pusztulástól a vá­ros közelében lévő Árpád­kori ősi templomot.” De ez még mindig csak a kezdet volt. 1944. október 6-ár. indult meg a debre­ceni hadművelet és nem egészen egyhónapos kemény harc után a Tiszántúl sza­bad volt. Megkezdődhetett a hair Budapest elfoglalá­sáért. Sztyemenko tábornok részletesen tárgyalja memo­árjában. milyen nehézsé­gekkel kellett szembenéz­niük a szovjet harcosoknak. „A debreceni hadművelet után csapataink támadása már közvetlenül a Budapest körzetében védelemre be­rendezkedett német és ma­gyar csapatok ellen irá­nyultak... Ügy tűnhetne, hogy nagy erőfölényünk volt. De az ellenség ide dobta ál tartalékait Német­országból. Olaszországból, a Balkánról. sőt még a nyu­gati frontról is. Felkészül­tünk rá. hogy a német fa­siszta csapatuk száma nö­vekedni fog. és Magyaror­szág kegyetlen harcok szín­helyévé válik . .. A vezérkarban alaposan tanulmányoztuk a bnd~nnr- ti ostromban részt vevő szovjet katonák tavz :e gének várható jellegét és en­nyire mögöttünk haladt a. két fehér zászlóval felsze­relt gépkocsi. Benne a par­lamenterek. Miután átha­ladtunk csapataink had­rend,jen. Lipszkijjel együtt kiugrottunk, és a gépkocsit visszakülfítük. Narjy, ritka pelyhekben esett a hó. Hátrafordultam és megláttam a parlamen­terek gépkocsiját, amely valami miatt lelassított, és egy kicsit lemaradt. 25—30 méternyire az ellenség pe­remvonalától kimentem a mw.it bal oldalán levő út­padkára, a németek felé néztem, és megmutatta' / Steinmelzhek az utat. — Előre! — mondtam. Steinmetz felemelte kezét és bólintott. Abban a pilla­natban hatalmas robbanás nek sajátosságait. ■ Elgondo­lásunk lényege így foglalha­tó össze: megkerülni a vá­rost északról és délről, míg a frontális támadásra, csali minimális erőket koncent­rálni. A hadművelet ko­moly, hosszú előkészítést igényelt annál is inkább, mert beköszöntőit a boron­gás őszi idő, szakadatlanul esett. Repülőgépeink csali ritkán tudtak' felszállni, az ágyúkat gyakran kellett kézzel tolni. A felázott uta­kon megrekedt mindenféle szállítmány. Az ellenség szívósan tartotta a számára előnyös védelmi állásokat és ellentámadásokkal is vá­laszolt ... A harcok rend­kívül súlyosak voltak, az eredmények -pedig jelenték­telenek. A parancsnokok idegeskedtek. A mindig ren­díthetetlen nyugalmú Ro- gyion Jakovlevics Mali- novszhijt is néha cserben­hagyta a lelki egyensúlya.” De sem a német fasiszták és magyar csatlósaik ellen­állása, sem pedig a termé­szeti körülmények nem ■ akadályozhatták meg, hogy decemberben bezáruljon Budapest körül a 2. és a 3. Ukrán Front ostromgyürú- je. És ekkor a II. világhá­borús náci gaztettek bűn­lajstroma újabb fejezettel bővült. A tények ismertek. 1944. december 29-én Mali- novszkij és Tolbuchin mar­sall közös ultimátumban szólította fel a fővárosban levő német és magyar csa­patok parancsnokát, te­gye le a fegyvert, kímélje meg csapatait és a várost a felesleges, értelmetlen pusz­tulástól. N. A. Nyecseporuk, a 66. gárda-lövészhadosz- tály helyettes törzsfőnöke a szemtanú hitelességével számol be a hallatlan bűn­cselekményről,. „Én már tudtam, hogy hadosztályunk térségében a Vecsés—Pestszentlörinc—• Kispest műúton fognak ha­ladni a parlamenterei;. Meg­ismételtem a parancsot. Kznyecov ezeredes átnyúj­totta Steinmetznek a lepe­csételt. borítékot, amelyben az ulVmátum volt. Sok si­kert. kívánt. Steinmetz a gépkocsi mellett állt. én pe­dig teld ürítőimmel jól meg­erősítettem a kqt nagy fe­hér zászlót, az enviket há­tul. a másikat elöl a kocsi nnrvédö üvegénél. Aztán .TAnszkij felderít övei együtt hevítem nr első — ismer­tetője' nélküli — gépkocsi­ba. Elindultunk, a perem - vonal mentén. 2(10 meter­hábított el minket. A gép­kocsi a levegőbe repült. Az utcát fekete füstgomolya- gok töltötték meg, és égés­szag terjengett. A gépkocsit az emberekkel együtt egy gépágyú lövedéke rombolta szét. A. müút ezen a szaka­szon lángba borult. Azonnal Lipszkijre kiál­tottam: Pelya! Mentsd a századot! Lipszkij a kocsi­hoz futott és ott elesett. Úgy tűnt. megsebesült. Oda­futottam hozzá, és meglát­tam a halántékán, vékony csíkban lefutó vért. Már halott volt... Tüzet nyitot­tak ránk. Ezalatt a gépko­csi felöl csendesen nyöszö­rögve kúszott felém a. sú­lyosan megsebesült Kznye­cov hadnagy. Megragadtam, és az első útba cső sarokház ablakmélyedésig vittem... Majd kézzel jelt adtam egy­ségeinknek, nyissanak tü­zet. A hitleristák észrevet­ték, hogy a földön kúszunk és utánunk eredtek ... Gép- pisztolyosainlc futottak se- segitségünkre. Tüzel nyi­tottak és gránátokat doblak az utánunk lopakodó néme­tekre. Kúszva érkeztünk csapatainkhoz... A sebesült KuznyecOvot kórházba küldtük. Okvetle­nül vissza kelleti hoznunk megölt bajtársainkat is. A feladat végrehajtását Na- zarkov felderítő csoportjá­ra bíztam. A sötétség beálltával a fel- derítölc állandó tűzben, éle­tüket kockáztatva, közelítet­tek az utcán és csak. de­cember 30-án reggel 4 óra­kor sikerült kihozniuk a százados holttestéi. A meg­ölt gépkocsivezetőt a fasisz­ták átvitték magukhoz.” A válasz nem késett. A szovjet harco­sok rettenetes düh vei és el­szántsággal indi,r tolták meg az ostromot, amely másfél hónapig tar­tott. Budapest felszabadítá­sa után már az sem segít­hetett' a németeken, hogy megmaradt páncélos elit alakulataik egy részét Ma­gyarországra vezényelték. Huszonhét évvel ezelőtt 1945. április 4-én a Szovjet Tájékoztatási Iroda szűk­szavú jelentésben hírül ad­ta a világnak: „A március 1G—április 4. közötti időben végrehajtott előretöréssel a 2. cs 3. Uk­rán Front csapatai befejez­ték Magyaroszág egész te­rületének felszabadítását a német megszállóktól.” Zalai István Á város kertje MISKOLC KÖZIGAZGA­TÁSI határában három tsz működik. A nagyváros zajos életébe, a gyárak, lakó­telepek szomszédságában szántóföldek, veteményes kertek, zöldellő gabonatáb­lák hoznak üde tavaszi színt. Hajdan, a Bükk lá­bától a Sajóig nagyobb volt a szántó, jelentősebb a mezőgazdálkodás. Messzi vidékről jött kertészek te­lepedtek le a vízfolyások mentén. A város piaca ma is biztos megélhetést nyújt az ügyeskedő kertészeknek. Miskolc az utóbbi két év­tizedben a duplájára nőtt: területe, lakossága megkét­szereződött, fogyasztása a főváros után a legnagyobb. Piaca mindent, felemészt: első osztályú primőr pap­rikát, selejt salátát, mala- cloros krumplit, tavalyi hagymát. A város, alapjában véve sosem volt öneüátó. Törté­nelme során kialakult ha­gyományos kereskedelme: tavasztól őszig szekereztek a Búza térre .az alföldi gaz­dák. mert az, amit Miskolc saját határában megter­meltek. már régen is kevés volt. Ma pedig, ahogy a város terjeszkedik, nő, úgy zsugorodik a gabonát, zöld­séget termő szántó; a bul- gáríöldeken lakótelep áll, máshol az üzemek, vállala­tok tolják mind messzebb­re kerítéseiket. Mindez tör­vényszerű. A város terület- igényei nőnek, az emberek teret követelnek a mozgás­hoz, a munkához. A zöl­dellő gabonatáblák egyre messzebbre kerülnek a vá­rostól, a három tsz itt. is, ott is kénytelen feladni te­rületeit: ide benzinkút épül, oda húskombinát; amott utat mérnek és ócs- kavas-lerakatnak hasítják ki a fekete földet, Hogyan él hát e három városi termelőszövetkezet tagsága? Ahol annyi kere­seti csábítás, ipari munka­lehetőség van; ahová még messzi falvakból is bejár sok, volt mezőgazdasági dolgözó. ott kik művelik meg a földeket? A városi pártbizottság gazdaságpoli­tikai osztálya, felismerve e téma aktualitását, ezekre a kérdésekre keresett választ. Alapul az idei zárszámadó közgyűlések szolgáltak. A Béke, az Egyetértés, s az Üj Élet Tsz Miskolc három földrajzi pontján gazdálko­dik. A különbözőség az adottságokban, a felkészü­lésben, így természetszerű­leg a jövedelmek alakulásá­ban is tapasztalható. A Bé­ke Tsz-nek rosszak a talaj adottságai, emiatt a mező- gazdasági alaptevékenysé­gen kívül kénytelenek más jövedelmi forrás után is nézni. Az Egyetértésben, de a másik kettőben is ala­csony a gépesítés foka, ma­gas az élőmunka ráfordí­tási aránya. Általában mindenütt túl koros a tag­ság: a fiatalok otthagyták a földeket, az ipari életfor­ma vonzóbb lett számukra. A földek azonban nem maradtak megműveleüe- nül, sőt, a korábbi évekhez viszonyítva hetvenegyben átlagon felüli eredmények is születtek. Még több ilyen esztendő kellene, hiszen a korábbi pénzügyi vesztesé­geket most kell „kigazdál­kodni”, A miskolci terme­lőszövetkezetek fejlődésé­nek útja nem volt töretlen. Akarnokok, spekulánsok, számító emberek igyekez­tek a kínálkozó lehetősé­gekből egyéni tőkét ková­csolni. Akárcsak máshol, ez itt is a közösség rová­sára ment. Sókan hagyták ott a választott életformát emiatt; sok minden más­képp volna már a miskolci termelőszövetkezetekben, ha kezdettől fogva a meg­értés, az együvé tartozás útját járják. Ahogyan Sze­ged, Debrecen, s a főváros határában kialakultak or­szágos hírű mezőgazdasági nagyüzemek, Miskolc is jó partner lehet saját terme- i 1 őszövetkezeleinek. Igaz, a I mi éghajlati, földrajzi adottságaink hátrányosab- ; bak. de ezen lehet segíteni, ha igazodunk hozzájuk. Valamikor kiterjedt ker­tészkedés folyt a város halárában. Ma az összes hozamértéken belül a ker­tészet részaránya a Béke Tsz-nél 6,2, az Egyetértés­ben 9,3, az Üj Életben 8.8 százalék. Bizony, ez kevés. Különösen kicsi a zöldség- termő terület, holott a vá­ros piacának ez az egyik legfájóbb pontja. A gazda­ságok elöregedése munka­erőhiánnyal jár együtt: a városi földművelők idegen­kednek a gépesítéstől, a szakosodástól, a modern, termelési eljárásoktól. Pe­dig ez az egyetlen járható út! Ott, ahol a legmoder­nebb ipari technikát törek­szünk bevezetni, s alkal­mazni, ahol a város maga is állandóan újul, s korsze­rűsödik, a modern üzemek, az új életforma szomszéd­ságában nem él meg a régi. Ezt felismerni szükségszerű kötelesség. A VEZETŐK, s a pártalap- j szervezetek munkája ott, j: ahol a tagság konzervati­vizmusát kell áttörni, nem könnyű. Ügy is mondhat­nánk: a miskolci tennelö- szövetkezetek túlságosan szem előtt vannak, hiszen földjeiket jóformán lakó­házaink ablakából látjuk, jelenlétüket vagy jelen nem létüket naponta érez­zük a miskolci piacon. Egyedül nem oldhatják meg az ellátást, de a mos­tanitól lényegesen többet is segíthetnek. Külön-külön nehezen, de szakosodva, egy-egy termelési ágra tár- / sulva könnyebben. Erről I beszélgetnek most a mis- / kolci szövetkezetekben, s bízunk benne, hamarosan döntenek! Önodvári Miklós I Nemzeti burzsoázia — kendőzés nélkül Legutóbb Heikalnak, en­nek a ieghangadóbb egyip­tomi újságírónak bemuta­tásával próbáltuk jellemez­ni azt a politikai mentali­tást, amely a Szovjetunióra támaszkodó, antiimperialis- ta egyiptomi nemzeti bur­zsoázia jellemzője: naciona­lista el nem kötelezettség, mohamedánizmus, haladó, de azért szigorúan polgári alapállás. Azóta került ke­zünkbe az Olasz Kommunis­ta Párt lapjának, az Uni- tának egy elemzése a mai Egyiptom társadalmi jelle­géről. Ügy véljük, nem árt a múltkori portrénkat ki­egészíteni egy ilyen analí­zissel, illetve lényeges pont­jainak ismertetésével. A mai Egyiptom vezető rétege — amelyet Heikal véleményei fejeznek ki leg- pregnánsabban — a nemzeti burzsoázia, ez pedig durván részletezve városi kézmű­ipari és ipari polgárságból, kereskedőkből, földbirtoko­sokból és kulak, valamint iól szituált középparasztok­ból és a családjukba behá­zasodott közhivatalnokok­ból, állami menedzserekből áll. Majdnem 150 ezer mű­hely, üzem és laboratórium tulajdonosai, 219 nagyke­reskedő (1967-es adat) kis- birtokosok és kulákok ké­pezik a „maszekok” szekto­rát, magas rangú állami tisztviselők, állami vállala­tok vezetői állnak az álla­mi, valamint államosított vállalatok élén. Közülük az utóbbiak a „szocialistabara- tok”, hiszen az állami szek­tor megerősítéséből húznak hasznot elsősorban. Ennek ellenére igyekeznek behá­zasodni valamelyik ipari üzem tulajdonosának, vagy valamelyik földbirtokosnak családjába, elvégre az álla­mi állás nem tökéletes. A nemzeti burzsoázia „ma- szekjei” viszont nem bizto­sok benne, meddig marad­nak magántulajdonban az üzemek, meddig övék a földjük, ezért forszírozzák az állami tisztviselővel való házasságokat gyermekeik esetében. Mindezek a rétegei: a gyar­mati sors megszűntével, a nemzeti önállóság létrejöt­tével léphetlek a porondra, és jól tudják, hogy ezt a nemzeti függetlenséget egyedül a Szovjetunió védi az imperialistákkal szem­ben, ezért javasolja Heikal a „Szovjetunióval való kap­csolatok elmélyítését”. Ugyanekkor azonban ez a nemzeti burzsoázia elsősor­ban mégiscsak burzsoázia, éppen ezért érdekeit — az Unita szavaival élve — »e0!7 bizonyos status quo. egy bizonyos konzervatív egyensúly fenntartásába n”. Ez húzódik meg aztán az egyiptomi külpolitika hul­lámzásában. a béke és a háború, a szovjet kapcsola­tok kibővítése, vagy az amerikai közvetítés elfoga­dása körüli vita árnyéká­ban. Ennek a társadalom­nál: ellentmondásai nyilvá­nulnak meg számos, szá­munkra érthetetlen ki- és bejelentésben, arab egység­re törekvő, ugyanekkor na­cionalista széthúzástól sem mentes Politikában, Moszk­vára kacsintgató harcos mnhamed izmusban. Ilyen ez a haladó nemze­ti burzsoázia — kendőzés nélkül. Vele való szövetsé­günk — ennek ellenére — a világ előrehaladásának, a péké biztosításának fontos záloga. Máté Iván Fetaialíltt emlékezései

Next

/
Oldalképek
Tartalom