Észak-Magyarország, 1972. április (28. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-02 / 79. szám
1972. április 2., vasárnap «u ESZAK-MAGYARORSZAG 7 Jegyzetek a faluból FORRÁSOK Mindennapi gondjaink közé nőtte magát a víz. És mind nagyobb gonddá növekszik. A szakemberek véleménye szerint 1985-ben Borsodban a jelenlegi vízmennyiségnek körülbelül háromszorosára lesz szükség. A községekben sorra alakulnak meg a viztánsu- lások, az egészségtelen vizű, régi kutakat, mind több helyen szorítják ki a tiszta, jó vizet adó vezetékek, az öntöz» berendezések — vagy leendő berendezések — is kívánják a vizet. A vizet, amely nagy gondunkká vált '— nemcsak nálunk, hanem már szánté a világ valamennyi országában és egyre közelebbinek tűnik az idő, amikor a víz valóban a legdrágább nyersanyagunk- lesz. Ráadásul csapadékmentes. időket élünk, lassan már csak az idősebbek emlékeznek egy-egy kiadós, hűséges esőre, az erdőt járva a nedvességet sokáig tároló erdőt járva, porzik lépteink alatt az avar, a folyók silányulnak, a források hozama gyérül, fogyatkozik. Meddig lesz így, n«m tudható, most így van. Be, amikor megjönnek a vizek, akkor is szükség lesz annak az ötletnek a megvalósítására, amelyről a megyei ^tanács legutóbbi ülésén — egyebek között — snó esett:. Többen is elmondották: hel.yes lenne, ha a megyénkben található minden forrásról tudnánk. De nemcsak egyszerűen tudnának a források létezéséről hanem kicsit gondozásba is vennénk őket. A íor- rásfoglalás gondolata természetesen. nem új. Ritlcán bár, de azért lehet, hallani, olvasni róla, hogy valamelyik hegyben, erdőben a természet járók forrást foglaltak. Főként, persze, a turistautak közelében. De nemcsak, a szép helyeken csörgedeznek — már amennyire ma csörgedeznek — források, hanem kevésbé ismert erdőkben, a kevésbé látványos hegyek lábainál, bojtosoknál is. Nyilvánvaló, hogy nincs olyan forrásunk, amelyikről valaki ne tudna. Amelyiket nem ismeri az egyik ember, ismeri a másik. Mindenki a saját falujának határában levőt. Azt is tudják, melyiknek a vize a legfrissebb, a legjobb, melyiké apad ki nyáron. Bizonyára tisztességes, szép szám kerekedne ki, ha egyszer valaki minden forrásunkat összeszámlálna. Márpedig szükséges ez a munka és szükséges az is, hogy forrásainkat kitisztítsuk, kikövezzük, megfelelő küllemmel lássuk el. Biztos, hogy minden faluban megtalálhatók azok az erők, amelyek vállalják a források kiépítését, gondozását. Feltétlenül megéri a munkát. hiszen magunknak végezzük. Annak a természeti kincsnek megmentése érdekében. amely nélkül soha nem volt elképzelhető élet. Priska Tibor Kalász László Locsolóvers Tavoszodik, lombok, ágak, kedves záporokra várnak. Kiskertünkben a virágok ünneplő ruhában állnak. Rózsavízben nagy szivárvány csillog az üvegem alján. Itt is van egy szép virágszál, ha engednék: meglocsolnám. Gazsi, a furSangos Másnaj sem csökkent a gyerek láza, és Gazsi nem birta nézni az asszony tehetetlen moloszká- lását. ■— Ha olcsón megtenné, talán elhívhatnánk. ■— Megteszi, persze, hogy megteszi. Kinek tenné meg, ha nekünk nem — hadarta az asszony. Gazsi idegesen készülődött. Bálint, a sógor nem messze lakott, a falu felső végére kellell felkapfalnia. Útközben egyre arra gondolt, mit mondjon sógorának, miért nem hívták előbb. Be hál mivel fizessenek?* A sógor nem olyan ember, aki valamit is megcsinál ingyen, bizonyítja ezt a nagy Porta, amely körülöleli a szép házal. Be a gyereket se nézheti tovább. Egy- szem gyerek, az asszony valami bajt szedett fel szülés után. Bárhogy szerették volna, nem lehet löbb. Aztán ez is lány. De legalább van. Mit ér az ember élete, ha még gyereke sincs, h láziól már egészen kiszáradt a gyetek. pedig mindent megpróbáltak vele. A szomszédasszonya még főzetet is ajánlott neki, de amikor kijött' belőle, az öregasszony is bezárkózott, mint a gubó. —1 Ä Bálint sógort fújjátok, az talán segíthet rajta — Gazsi nem tudta, gunyolódik-e az öregasszony, vagy tényleg úgy hiszi. Bálint sógor csudára értette a ráolvasás!. Akire ö ráolvasott, az csakugyan meggyógyult, ha volt élet benne. Ma meg nem, azt mondták, nem erre a világra való. Csak drága volt a sógor ráolvasása, igen drága, meri Bálint nagyon szerette a pénzt. •Jött is hamarosan, és igen komoran nézte a gyereket. — Mit adtatok neki húgom? — kérdezte. — Amit mi eszünk — mondta az asszony. (’ ,1. petróleumot kéig. meg libaGSctn tollat, és kiküldte őket a szobából. Amikor kijött, körüljárta a házat, széttekingetett az udvaron, megnézte a sovány malacot is az ólban, majd bement az istállóba is. Közben járt a keze, és négy egyforma kis tekercset font szénából. Lerakta őket a ház négy sarkához és meggyúj- tolta. — No, sógor, — mondta, amikor ellobbant a láng. — Reméljük meggyógyul a kend lánya. — Én már mindent megtettem. — És a fizetség? — kérdezte remegő hangon Gáspár. — Nem volt könnyű dolgom, sógor! — mondta Bálint fontoskodva. — Nem volt könnyű, és ezért talán arra gondoltam, hogy azt az előírási üszőt... — Ha többet ér az neked, mint az egyetlen élő gyereked, akkor semmit se mondtam. — Nem. Azt nem ... Talán valami mást... — Amit mondtam, megmondtam. — Hát akkor vigye kend! — Nem addig van a’. Én az üszői el nem kötöm. Élviszed a vásárba, én csak az árát kérem. Nekem ahhoz nem lehet hozzányúlnom, mert akkor nem fog a medicina. Hiszen érted?! Dehogy értette Gáspár. És a gondolattól sem tudott szabadulni. Eladni az üszőt, és oda a pénz is. Szemrehányóan nézte a gyesreket, meg az asz- szonyt is. A gyerek pedig napról-nap- ra jobban lett, kivirult, mint a jó földbe ültetett virág. Gáspárnak viszont egyre fogyott a kedve, dehát az egyezség, ügye, egyezség. A vásár napján kora hajnalban vezette ki az üszőt az udvarra, úgy hogy vissza se tekinted:. Ahogy kiballagtak a kapun, ott kukorékolt a nagy kakas a kerítésen. Gazsi gondolt egyet, felnyúlt a kakasért és leemelte. Az öreg jószág nem is nagyon tiltakozott, amikor a nagy tarisznyába került. Amikor a vásárban végigmustrálták az üszőt, egy kupec kinézetű ember odasomíordáit a gazdához. — Aztán menyiért adná, ha venném? — Négy pengő — mondta Gáspár komolyan. Az meg, mint aki nem jól hallott, meresztette rá a szemét, — Ügy a — mondta Gáspár, most már jobb kedvvel. — Négy pengő a tehén, és nyolcszáz pengő a kakas, mert a kettő csak együtt eladó. Ha hülye, hát hülye — mormogta a kereskedő, de kifizette a pénzt, mert neki úgyis megérte. Gazsi aztán zsebébe gyűrte a pénzt, meg á papírt is, amely . ország-világ előtt igazolta, hogy a jóféle üszőt négy pengőért adta el a vásáron. — No, Rózái öltözz! — mondta az asszonynak. Itt van a pénz, meg az írás is, egy napig sem szeretnék tovább tartozni a bátyádnak. Amikor az asszony visszajött, Gazsi a szekér kerekével babrált, csak félszemmel sandított rá, ahogy megállt előtte. — Üzent valamit? ___ IWllI Azt nem- Csak elolvasta i nul. az ;rást, a pénzt meg belecsúsztat la a zsebébe. A rosseb a sógorba, mondta, és olyat kacagott, hogy a könnye is folyt bele. Hajdú Gábor — Iduska! Iduska! A hangot elnyomja és elnyeli Miskolc zaja, de ez a hívó szó elég a barátok találkozójához. A két vietnami egyetemista lány ezt mondja: — Mi megy cipőt venni, kisírj el! — Szívesen — mosolyog Somsak Jánosné. a csavarüzemi Ho Si Minh brigád vezetője. S a három nő ezt a délelőttöt is igazi barátságban tölti el. A vietnamiak örökké mosolyognak. de ritkán nevetnek. A két lánynak nincs is oka rá. Hazalátogattak Hanoiba, az otthon helyett romok fogadták őket, a szülőket az őserdőben találták meg, oda hajtotta őket az örökös bombázás. Honnan van ez a barátság? Hadd mondja el a brigád vezető. — Faluról, a tsz-ből kerültem a diósgyőri kohászatba. 64-ben jöttem a csavarüzembe, s a következő évben már meg is alakítottuk a brigádot. Később, a Ho Si Minh nevét vettük fel, s így kerültünk kapcsolatba három vietnami lánnyal és két fiúval. Azóta tartós ez a barátság. A brigádban jó a közösségi szellem. Ha az egyiknek nem megy jól a munka, a másik segít, s így mindig túlteljesítjük a normát. Ha valaki bajban van, segítünk. Közösek örömeink is. Gyakori a családi rendezvény, s ezen nemcsak a hozzátartozók, hanem a vietnami egyetemisták is mindig részt vesznek. Beszélgetésünk itt megszakad. Kezdődik az ünnepség. Hét kollektívának adják át a vállalat kiváló szocialista brigádja kitüntetést. — Miért vagyunk szocialista brigád? — ismétli a kérdést a másik kitüntetett brigád vezetője, Bakos László, — Igazi szocialista emberekké akarunk nevelődni, de ennek megvalósításához hosszú út vezet. Bakos 1959-ben került a nagyolvasztó energetikai egységébe. Ekkor, az év második felében határozták el, a szocialista brigád megalakítását. Akkor az energetikai egységben mindössze egy mérnök és egy technikus volt. A brigád tagjai közül most öten végzik a technikumot, kelten gimnáziumba járnak, s ketten — az egyik Bakos — műszaki főiskolába. Mi ennek a hatása? A korábbi években villamos hibák miatt egy évben 30 órán át is állt a kohó. A tudás növekedésének eredményeképpen ma mai- ilyen nem fordul elő. A 16 tagú brigádnak az automatizálásban is része van. A tervezők — legalábbis a rövid határidőre — nem vállalták az 1. és 2. léghevítő automatizálási tervének kidolgozását. A brigád négy tagja a műszaki főiskolára járó Halász Istvánnal az élen, hat hét alatt elkészült vele. Az automatizálás sokat jelent a technológiai előírások betartásában, az emberi munka megkönnyítésében. A beszélgetésben megint visszakanyarodunk a „miért szocialista?” kérdéshez. Erdélyi József ezt mondja: — A brigádlagok fele választott társadalmi munkás, vezető. Bakos elvlárs például a csúcsvezetőség szervező titkára. És ez a fele magával ragadja a brigád másik felét. És. aki ott van a társadalmi feladatok ellátásánál. azzal nincs ba.i általában a termelésben sem. És hadd mondjam el. hogy nem összeválogatott emberekből áll a brigád, hiszen az energetikai üzem dolgozóinak fele rendszeresen végez társadalmi munkái, s mindenki jól ellátja feladatát:. A középhengerműben volt egy jó brigád. Ereje azóta mutatkozik meg valójában, amióta olyan ember került az élére, mint Halász Lajos. Tavaly — az ismert anyaghiány miatt — nagy dolog volt itt a száz százalék elérése is. Halászék viszont 103,2 százalékos eredménynyel dolgoztak egész évben. — A kollektíva közös akarata és egysége — magyarázza Hojdák József művezető, a brigád patro- nálója — különösen az átállásokban mutatkozott meg. A szokásos 40 perc helyett 20—25 perc alatt álltak át más szelvények Hengerlésére. Erre csak olyan kollektíva képes, amelynek tagjai szó nélkül megértik egymást, és hajszálpontosan együtt működnek. Ezzel rengeteg időt takarítottak meg. amely havonta 100 tonnával több trés szögvasat „hozott”. I A hét kiváló brigád között van egy műszaki. Az üzemi termelésszervezőkből álló kollektíva találóan a „Lendület” nevet vette fel. A 12 ember szemléleti* egyik feljegyzésük egy mondata fejezi ki igazán: „Nem megyünk el semmi mellett közömbösen”... A brigád egyik tagja, Jánosi Béla ezt mondja: — Egy-egy berendezés, csőrendszer javításánál gyakran kell állványt építeni. Ehhez jármű, sok deszka, ács kell, és fárasztó a munka. Észrevettük, hogy az egyik helyen van egy mechanikai állvány. Korábban ott használták, de már nem volt rá szükség. A mechanikai állványt kijavítottuk. segítségével most gyorsan. ácsolat nélkül, rögtön a javításhoz tudnak az emberek kezdeni. — Két év alatt egyébként 29 millió forint értékű elfekvő készleteket és anyagot kutattak fel. olyanokat, amelyek más helyen nagyon is fontosak voltak. Mi az eredmény magyarázata ? — Együtt élünk és érzünk az üzemek dolgozóival — mondja Jánosi Béla —, mindennap lent vagyunk üzemben. Közvetlen kapcsolatban vagyunk a fizikai dolgozókkal, és jó fülünk, akaratunk van hozzá, hogy felfigyeljünk észrevételeikre, javaslataikra is. Az ünnepség. s a baráti beszélgetés véget ért. A kitüntettek elindultak otthonuk. családjuk felé. Már csak egy gondolat feljegyzése vad hátra: hol tarthatnánk ha mindenki ilyen lenne. így gondolkozna é» cselekedne? Csorba Barna / Ha mindnyájai
