Észak-Magyarország, 1972. április (28. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-02 / 79. szám
1972, április 2., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZAG 3 |M egszokluk már az ifjúság között végzendő munka sorún, hogy a haladás, a fejlődés gyorsítására, egyfajta ügyelem lelkeilésere jelszavakba suriljuK: coljainkat. Jó ez, hiszen a jelszavak érlelnie gyakorta ébreszt gondolatokat az általános feladat megoldása közben, s ha •szabad mondani, kissé elűzi a szellemi s j a iizikai restséget. Jók a jelszavak azért is, mert olyasfajta szuggesztiv erővel bírnak, amelyek példákkal kapcsolódva — ahogy mondani szokás — hegyek. megmozgatására is serkentenek. Félreértés ne essék, nem rigmusokká koptatott felszínes szólásmondásokra gondolok, hanem tartalmas, valóban sürgető tennivalókra ösztönző monda tokra. Reális, megalapozott cselekedetekre figyelmeztető jelszavakra. Talán nem haszontalanság korábbi, jól értelmezett példákkal előhozakodni, melyek éppen szállóigévé váll jelszavak nyomán születtek. Ilyen volt többek közölt: 't anulj, hogy taníthass!, vagy a VII. KISZ- kongresszus jelszava: Jobb munkával, na- Oyobb tudással a szocializmusén! Nem is beszélve a gyárakban, a bányákban, az építkezéseken szaporodó szocialista brigádokról, amelyeknek zászlaján az áll: Szocialista. módon élni, dolgozni, tanulni. E jelszavak érj esz tőén hatnak. .Tói értelmezett nyugtalanságot keltettek. S hogy a nyugtalanság nyomában mi minden sarjadt, annak valamennyien hiteles tanúi vagyunk, akik mondjuk a jelszavakat, vagy cselekszünk azok szellemében. Mindez annak kapcsán ötlött fel bennem, hogy végiglapoztam azt a füzetet, amely megyénk ifjúságának a kongresz- szusi levél kapcsán összegezett terveit, célkitűzéseit tartalmazza. Sokrétű, többségükben reális, a valós élet igaz gondjait, eredményeit tükröző témák hangzottak el c levél nyomán, bekerülve a Központi Bizottság címére küldött ajánlásba. E gondolatok kapcsán két korábbi jelszó jutott eszembe. Két olyan jelszó, amely évekkel ezelőtt kapott szárnyra, de ma is aktuális, a megyében elhangzott javaslatok sikeres megvalósítását, csakúgy szolgálhatja, mint a VIII. kongresszus határozatainak megértetését és a szellemében való cselekvést. Az egyik így hangzik: Tervezzünk és cselekedjünk együtt. , Az idén kinek-kinek úgy kell'gyütköznie munkahelyén,' hogy a tervek, a hasznos, életrevaló elgondolások valósággá érlelődjenek. Nagy célokért csakúgy, mint a mindennapi „apróságokért” igazabbul tud az fáradozni, aki határozottan látja munkája célját, és értelmét. Vannak borsodi üzemek, ahol egyetlen olyan téma sincs az igazgató asztalán — döntés előtt és döntés után —, amelyet nem „láttamo- ! z°<t” a KISZ. Nem formális dolog ez, és nem is látványos kollektivitás, hanem jól kialakult módszere a vezetésnek, az egy i nyelven beszélésnek. Néhány hónapja jártam az egyik miskolci gyárban, ahol üzemvezetőségek ad- ! lak számot munkájukról az igazgatónak. 1 \ beszámoltatok és a beszámoltatottak között: is ott volt a KISZ-titkár. „Nálunk so/c. fiatal dolgozik, ami ebben a gyárban történik, altnak az ifjúság is részese” — így mondotta az igazgató, amikor megkérdeztem, miért van ott: a KIS'Z-titkár. Közösen határoznak, együtt mérik fel a lehetőségeket, a feladatokat, s utána együtt fáradoznak, hogy valósággá legyenek a Papírra vetett célok, mondatok. Ráillik a jelszó: Tervezzünk és cselekedjünk együtt. O a mindenütt így volna, ha nem len- nének üzemek, intézmények, ahol „osztályon aluli partnernek” tekintik a fiatalságot — és képviselőit, talán nem kellene ez a jelszó. Különösen a tervezésnél. Pedig mily nagyszerű példái vannak az ifjúság alkotó készségének, éppen a tervezésnél. Egy beruházásnál elmaradtak a terep- rendezéssel. Két hetet ..csúszott” volna az egész láncolat. Már majdnem „áttervezték”, amikor jelentkezett a KISZ 5000 óra társadalmi munkával. Máskor merész ötleteket. bátor javaslatokat: „szállított” az ifjúság. A vegyipari védnökség során tucatra való ilyen példa akadt Tiszasze- derkénvben es Kazincbarcikán egyaránt. S micsoda erkölcsi ösztönző az, ha valaki olyan tervek megvalósításán munkálkodik. amelyekkel nemcsak egyetért, hanem egyik kigondoló ja is volt. Könnyebb együtt: cselekedni a közös tervezés után. Amikor cél és értelem eggyé forr az utasítások és a szükségszerűségek kapcsolatában. S azok a fiatalok, akik rangos népgazdasági feladatok megoldása során éveken át: együtt cselekedtek, rászolgáltak. hogy részesei legyenek a tervezésnek is. Egy másik jelszó — szót kér a KlSZ-tag — tágabb, sokrétűbb az előbbitől. Talán vulgárisán hangzik, de arról van szó: legyen véleménye az ifjúságnak minden fontos gazdasági, politikai, társadalmi és kulturális kérdésben. Hiszen így ismerhetjük meg igazán, milyen gondolatok foglalkoztatják őket, mit helyeselnek és mit elleneznek, hogy akarják országos és helyi jellegű kérdésekben a köz javára és hasznára adni energiájukat. Ilyen ismeretek birtokában valósabb lesz a kép tettekről és vágyakról, tegnapról és holnapról. Félreértés ne essék, nem arról van szó, bogi' elvtelenül, kritikai érzék nélkül minden vágyat, minden elképzelést, a „szót kér” valamennyi mondatát közüggyé kelt emelni. Ez hiba volna. De éppen ilyen baj származhatna abból is, ha elengednénk a fülünk mellett a reális igényeket. Így hamis képünk lenne az ifjúság hangulatáról, politikai, erkölcsi arculatáról. És a helytelen alapállásból a KISZ nem válhatna .ifjúságunk igazi érdekképviselőjévé. Nem tudna olyan politikai légkört teremteni, amelyben harcos, magas elviségű vitákban, szókimondó fiatalok nevelődnek. A kongresszusi levél kapcsán több mint eaer javaslat: hangzott el megyénkben. Külön füzetecske állt össze a KISZ-tagság „ajánlásaiból”, amelyeknek nagy része reális, szükségszerű, mindenképpen megvalósítható gondolatokat tartalmaz. Így is fogadták a megyei bizottságon. Nemrég hallottam róla, mily sokat tesznek azért, hogy e javaslatok testet ölt- senek a KISZ mindennapi munkájában éppen a kongresszus jelszavának szellemében; jobb munkával, nagyobb tudással a szocialista Magyarországért. 17 fórumokon szót kórt a KlS'Z-tag- ság — képviselve az ifjúságnak szinte minden rétegét. S az a szenvedélyes, nem öncélú, sokkal inkább szélesedő horizontot átfogó vita, amelyben jól kapcsolódtak értelmi és érzelmi motívumok, igaz ügyet szolgáltak. Most e harmadik jelszó jegyében gyűr- kőzik Borsod ifjúsága. Paulovits Ágoston Koszorúzási ünnepségek Koszorúzás» ünnepséget tartottak április elsején, tegnap Miskolcon, a Bartók téren. A délelőtt tíz órakor kezdődött ünnepségen a magyar és a szovjet himnusz elhangzása után töbl> száz érdeklődő jelenlétében a különböző intézmények és vállalatok képviselői elhelyezték u megemlékezés koszorúit a szovjet harcosok liösi emlékműve előtt. Ugyanebben nz időpontban Miskolcon, a román emlékműnél és a vasgyári temetőben, a szovjet és a román bősök sírjainál is elhelyezték a tiszteletadás koszorúit a különböző szervek képcsőiéi. Képünkön a Bartók téri emlékmű koszorúzási ünnepsége látható Foto: Szabados Borsodi tavasz Foto: Gallyas Béla Építők a Tisza partján A negyedik *k azotj^ tervben egyedülálló beruházási koncentráció valósul meg Ken in város térségében. A hármas ipari komplexum egyik nagy létesítménye lesz a kétezer megawattos hőerőmű, amely közvetlenül a város határában, a Tisza partján épül fel. A beruházás előkészítése már tavaly megkezdődött. A Földgép Vállalat; — túlteljesítve az előirányzatot — eddig több mint egymillió köbméter földet mozgatott meg a leendő erőmű helyén. Ezáltal lehetővé vált, hogy a 22-es sz. Építőipari Vállalat a tervezettnél hamarabb felvonuljon és megkezdje a munkát. A beruházás első ütemében, amely 1978-ig terjed, a Gazdasági Bizottság döntése értelmében négy, egyenként 215 megawattos gépegységet kell felépíteni, illetve üzembe helyezni. Az erőmű építési munkáit a 22. sz. Állami Építőipari Vállalat 10. sz. fö- öp it és vezetőségének dolgozói végzik, akik kellő gyakorlatra tettek szert a Gagarin, a bánhidai, a százhalombattai erőműveknél. A tulajdonképpeni beruházáshoz a vállalat a harmadik negyedévben fog hozzá. Többek között a kéményépítés, a vizki- vételi mű és az erőmű főépületének alapozása jelenti az építők számára az idei legfőbb feladatot. De addig még egy sor tennivaló vár a főépítés vezetőség dolgozóira. Néhány hónappal ezelőtt, ha esett az eső, valósággal sártengerré változott az építkezés területe. Azóta sokat változott a táj: ma már új bekötőút vezet az építők felvonulási központjába. Elkészültek az iroda- és raktár- épületek, állandóan bővül az út- és csatornahálózat, építik a felvonulási lelep, gőz-, vizes v i 11 am osener g ia - el Iá t ásá ra szolgáló vezetékrendszert. Az építkezési ^1ózsef, a 22. sz. Állami Építőipari Vállalat helyi főépítés- vezetője kalauzol bennünket. — Ott távolabb — mutat a város irányába — vasútépítés folyik. Hét vágány készül a kivitelező vállalatok részére, mintegy hat-hét kilométer hosszúságban. Nagy szükség lesz erre, hiszen azt a temérdek anyagot, amely az erőmű építéséhez kell, lehetetlen gépjármüvekkel a helyszínre szállítani. A tervek szerint az év végére már befut az első vasúti szerelvény. Itt kilométerekben mérik a távolságot, se vége se hossza a felvonulási területnek. Ameddig a szem ellát, mindenütt a készülődés egy-egy mozzanata figyelhető meg. A teherautók és a gépek morajától hangos a környék. Most építik a 3500 személyes nagy éttermet és konyhát, amely szinte elvész a több százezer négyzetméter nagyságú építési területen. A központi irodaépülettől néhány száz méterre hatalmas kavicshegyek emelkednek. Itt lesz a főépítésveze- 'töség nagy betontclepe, amelynek építését a közelmúltban kezdték meg. Minden munkafolyamatot gépesítenek: a tervek szerint két darab ezer literes automatikus vezérlésű modern betonkeverő gépet helyeznek üzembe. Szükség is lesz rá, hiszen ha a munka beindul, műszakonként legalább 4— 500 köbméter betonra tartanak igényt az építők. Az építésvezetőségen jelenleg háromszáznegyven fizikai dolgozó szorgoskodik. De lesznek ennél sokkal többen is. A főépítés vezető örömmel újságolta, hogy a közelmúltban megoldódott a dolgozók szállásproblémája. A városban egy négyemeletes, új épületben biztositollak számukra kényelmes otthont. Most már kulturált körülmények között élnek az építők is. akik több százmillió forint értékű munkára kaptak megbízást. L. I* Alkotó tanácskozás H áromnapos tanácskozás után visszatértek 'munkahelyükre a mezőgazdasági szövetkezetek II. kongresszusának küldöttei. Azzal a tudattal folytathatják munkájukat, hogy felelősségteljes, alkotó tanácskozáson vettek részt, jól képviselték megbízóik érdekeit. Min- den felszólalásban félreérthetetlenül kifejezésre jutott az is, hogy a szövetkezeti tagok és vezetők nem egyoldalúan, nem más társadalmi osztály, vagy réteg, s nem a népgazdaság rovására, hanem éppen hasznára keresik a különféle problémák megoldását. Szó volt a kongresszuson a nagyüzemi társas gazdálkodás minden lényeges kérdéséről. Kiviláglik ez abból a közös állásfoglalásból is, amelyet a tanácskozás utolsó napján hagytak jóvá a részvevők. Ez az okmány tartalmazza mindazt, amit a kongresszus véleménye szerint a következő években tenni kell a gazdálkodás feltételeinek és eredményeinek javításáért, a szövetkezetek belső életének fejlesztéséért. Nem utasításokat tartalmaz az állásfoglalás, de vitathatatlanul olyan ajánlásokat, javaslatokat, amelyeket érdemes megfogadni, és helyi körülményeket figyelembe véve, megvalósítani. Megerősítette a kongresszus azt a felfogást, amely szerint a belső ellenőrzés az önkormányzat szerves része. Csak akkor igazán tulajdonosai a tagok szövetkezetüknek, ha nem csupán a döntésekben vesznek részt, hanem alkalmuk van a közösen hozott határozatok végrehajtásának rendszeres, érdemi ellenőrzésére is. Mindenki biztos lehet abban, hogy a belső ellenőrzés színvonalassá tétele igen nagy mértékben hozzájárul a felelősség fokozásához. Ha a szövetkezeti tagok megkérdezik küldöttjüket, hogy mit vitt haza a kongresszusról, olyan választ nem tud adni, hogy nagyobb beruházási lehetőségeket, vagy valamilyen más anyagi, pénzügyi előnyt kilátásba helyező ígéretet. A következő években nem számíthatunk látványos, gyors korszerűsítésre, mert a népgazdaság erőforrásai nem teszik lehetővé, hogy az állami költségvetésből az eddiginél többet fordítson a kormányzat a mezőgazdaság fejlesztésének elősegítésére. Egyik nagy érdeme a kongresszusnak, hogy mentes volt az alaptalan követelődzéstől, a kishitű siránkozástól. Amit a felszólalók kértek és javasoltak, az mind valóságos helyzet, a tényleges lehetőségek ismeretében tett, mértéktartó indítvány volt. Nem fér kétség ahhoz, hogy a tanácskozáson részt vett miniszterek, s más beosztású állami vezetők ezért fogadták egyetértéssel az észrevételeket, s a munkaterületüket érintő bírálatokat is. Meggyőző bizonyítéka volt ez a kongresszus annak, hogy szükség van a mezőgazdasági szövetkezetek érdek- képviseleti, érdekvédelmi szervezetére, a területi szövetségekre és a TOT-ra. Ezek az intézmények, az elmúlt öt évben bebizonyították életképességüket. Ezután is javára válik az egész népgazdaságnak, ha a mezőgazda- sági szövetkezetek felkészült és az összefüggéseket is jól ismerő képviselői rendszeresen elmondják a gyakorlati tapasztalatokat, bírálnak, ha ok van rá, és megalapozottan érvelnek a biztonságos fejlődéshez szükséges körülmények kialakítása mellett. Ef|&ssá ©si
