Észak-Magyarország, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-12 / 61. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 <™ 1972. mórc. 12., vasárnap 75 éves a magyar cirkusz Mikor volt először cir­kusz? Milyen volt régen, 70—80 évvel ezelőtt a ma­gyar cirkusz? Hortobágyi Károly, az artisták doayen- je válaszol: — Lovakat idomítottak, lovas pantomimokat adlak elő. Magyar specialitás az ugródeszka (hasonló a gye­rekek által kedvelt libikó­kához). Magyarországon a leghíresebb cirkusz a Be­ketow—Fényes—Fővárosi Nagycirkusz volt, de mel­lettük mindig 10—15 kis családi cirkusz is műkö­dött. mint például a Picard, a Cája, a Donért, a Gaz­dag. .. Cájánál a birkózás képezte a fő műsort... A cirkuszok általában átlép­ték a határt, s a közeli or­szágokban is tartottak elő­adásokat, Ausztriában, Csehszlovákiában. Jugo­szláviában, Romániában . . . Ameddig a lóvontatással eljuthattak ... A ,, módosabbak” sátort feszítettek, akinek még az sem voll, palánkot vont a nézőtér köré, s ezt aréná­nak hívták. A reklámozás valóságos utcai parádé volt, kocsi te­tején, trombitával, dobbal, kikiáltókkal.' És amíg őket nézték a kerek szemű, cso­dálkozó kisgyerekek, el te- / lejtették, hogy aznap még talán nem is ebédeltek. 75 éve, 1807-ben alakult meg a ,,Magyar Artista Egyesület'1, s ez á szervezet igyekezett — mint erről dere Györgyné szakszerve­zeti titkár beszélt — némi érdekvédelmet nyújtani az artistáknak. Megérdemelték volna a jobb életet, hiszen a híres­ségek „csillagfüzéreit” ad­ták a világ porondjaira; Könyötéket, a Picardokat, a Faludiakat, Flarri-Houdinit, aki 1874-ben, Budapesten, a Rákosárok utcában szüle­tett, s ma az USA-ban Houdini klubokban emlé­keznek meg a nagy mester­ről. 1950-ben államosították a cirkuszokat is és 1954-ben létrejött az Országos Cir­kusz Vállalat, amely 820 artistát állami státuszba vett. 1050 óta működik — először Magyarországon — Állami Artistaképző Inté­zet. A Hortobágyi csoport tagjai; Spanyolországban Oscar-díjat kaptak, négyen VIT-díjasok lettek, Francia- országban Szilágyi József nyerte el a Cirkuszbarátok artista Oscar-díját, itthon pedig érdemérmek, érdem­rendek, SZOT-emlékérmek, nívódíjak sokaságát kapták az arra érdemesek. A magyar artisták jelen­leg 00—70 „szakmai” mű­fajban, mint ők hívják „zsánerben” dolgoznak. 50 ország fővárosában — köz­tük Pekingben, Moszkvá­ban, New Yorkban, Lon­donban, Párizsban, Rómá­ban, Afrikában vagy Cip­ruson, északon és délen, keleten és nyugaton — mu­tatják be művészetüket. Az ..álom” is beteljesült, egy éve impozáns, gyönyö­rű. „kőszínháza” van a Fő­városi Nagycirkusznak, ahol estéről estére óriási siker­rel mulatják be a produk­ciókat. Jubileumuk alkalmából őszinte tapssal köszöntjük őket. Mi í&ss a sorsa? 1 görögkeleti liüii tengtem A NÉPSZABADSÁG a közelmúltban érdekes cik­ket közölt a miskolci görög­keleti templomról, „Miskol­con látható Közép-Európa leghíresebb ikonosztáza” címmel. A város egyik — rangjának és szépségének 'eddig még nem megfelelő­en ismert és értékelt -r műemlék-templomáról van szó. A cikk, ha sajnálatos módon tartalmaz is tárgyi tévedéseket, helyesen ítéli meg, hogy a templom pá­ratlan műemlék hazánkban a maga nemében. A Miskolcra telepedett görög kereskedők által 1785-től 1806-ig építtetett templom méltó az érdeklő­désre. Nagyon sok külföldi turista jön kifejezetten azért Miskolcra, hogy ezt megcsodálhassa. A templom ékessége a 16 méter magas ikonosztáz (szentképfal). Ez a nagyméretű fal mintegy 80 képet tartalmaz. Nem­csak nagyságában tér el azonban a Közép-Európá- ban található ikonfalaklól. Az ikonosztáz a legtöbb he­lyen a templomtér feléig ér, felelte még belátni az oltárra. A miskolci temp­lom ikonosztáza viszont egészen a boltozatig tart, kitöltve az egész templom­teret. . Nagyon szép a gazdag or- namentikájú copf-stílusú szószék. Érdekessége a mis­kolci templomnak a szószék alatti kétfejű bizánci sas, melynek hasán a Kossuth- címer látható, mintegy a hajdani görögök rokonszen- vének megnyilvánulása a magyar szabadságharc iránt. Építészetileg legérdekesebb talán a kórus feletti tér megoldása. Ez a rész fres­kókban is gazdag. Feltétle­nül említést érdemel egy, a XVII— XVIII. századból származó, orosz eredetű ikon, és a finom művű püspöki trónus is. De sok régi miseruha, templomi kegytárgy (kehely, ékszer) is van az egyházközség bir­tokában. Sajnos, első benyomásunk nagyon kedvezőtlen a temp­lomról, hiszen a nemes vo­nalú, karcsú torony, de a templom fala is omlado­zik, a toronysisak is javí­tásra szorul, és a kórus fö­lött a megbomlott, hiányos tetőszerkezet miatt beázá­sok is „tarkítják” a szomo­rú képet. Épp e beázás megszüntetése lenne a leg­sürgősebb feladat, hiszen már a freskók is veszélybe kerültek, ezen a részen be­lül is pereg a vakolat. Szá­mítások szerint ez viszony­lag kevés — mintegy húsz­ezer forint — anyagi rá­fordítással megakadályoz­ható lenne. Az egyházköz­ség az összegnek csak egy részét képes fedezni. E legsürgetőbb feladat után következne a teljes, külső felújítás, tatarozás. Ezt viszont már egyáltalán nem tudják saját erőből megoldani. Pedig sürgős lenne, hiszen most még vi­szonylag kis beruházással megmenthető volna az ed­dig hibátlan, eredeti szép­ségű templombelső is. Miskolc köztudottan sze­gény műemlékekben. Az avasi templomon és a diós­győri váron kívül mindösz- sze a görögkeleti templom az egyetlen igazán értékes műemléke. Az előbbi kel­tő felújítása, illetve állag- megóvása évek óta tart. Mindkettő tekintélyes ös­szeget emészt lel, azonban jellegüknél fogva befejezé­sük még hosszú évekig el­húzódik. (Az avusi temp­lom felújítását tudomásunk szerint még szakmai prob­lémák eldöntetlensége is késlelteti.) Megalapozott szakmai vélemény szerint a görögkeleti templom az egyetlen, amely egyszerű külső renoválással, rövid idő alatt kompletten bemu­latható büszkesége lehetne a városnak. A templom parochusa be­számolt arról, hogy a város vezetői és építész szakem­berei ismerik a templom­mal kapcsolatos gondokat Megígérték segítségüket, hi­szen nekik is szívügyük, hogy ezek a problémák mi­előbb megoldódjanak. MÉLTÁN lehetünk büsz­kék a város gyors fejlődé­sére, az új lakótelepek és közintézmények épülésére. De a józan és meggondol 1 lokálpatrióták számára nem közömbös a múlt értékei­nek megbecsülése, megóvá­sa sem. Bizakodva figyel­jük hát a görögkeleti mű­emlék-templom sorsának további alakulását. Szatmári Lajos SZOT'üdülés idehaza és külföldön A Szakszervezetek Megyei Ta­nácsán a közelmúltban fejezték be az i. félévi üdülőhelyek be­utalóinak szétosztását. A me­gye dolgozóinak az 1. fel évre mintegy t; ezer üdülöjcgyet, továbbá 310 családos beutalót és a 710 külföldi üdülést biz­tosító üdülőtfegyel osztottak szét az üdültetési albizottság tagjai. A szétosztás után a lis­tákat az SZMT elnöksége elé terjesztették, amely jóváhagyta az albizottság elosztási tervét. Évente a megye dolgozói több mint 7 százalékának biz­tosítanak beutalókat a magas­lati, gyógy-, balatoni és egyéb üdülőkben. A külföldi üdülést biztosító 710 beutalót az I. fél évben egy tételben kapják a megye dolgozói. Ezek túlnyomó része a szocialista országok üdülőibe szól. Itt a sláger a hajó-üdülőjegy, amely különö­sen kedvelt a beutaltak köré­ben. Az idén a Budapest nevű üdülőbajé» generáljavítása mi­att, sajnos, kevesebb helyet tudtak biztosítani ebből a köz­kedvelt formából, mint a meg­előző években. A SZOT sokat költ az üdülők korszerűsítésére, a belső be­rendezés felújítására. A megvál­tozott igények kielégítésére ma már igen nagy gondot fordíta­nak. Az- elkövetkezendő évek­ben nem terveznek nagyobb mérvű üdülőépítést. Ez évben mindössze a júniusban átadás­ra kerülő bajdúszoboszlói EDOSZ-iidülől építik, így a kö­zeljövőben nem az üdülőhelyek számának növekedése, hanem a szolgáltatás színvonalának emelése a főcél. Az üdülőhelyek elosztásánál az SZMT megyei tanácsában éppen ezért arra törekednek, hogy a rendelkezésre álló ke­retből maximálisan elégíthes­sek ki az igényeket. A tájé­koztatás alapján ez nem egy­szerű feladat. A különféle igé­nyek — az évszakoknak meg­felelően — igen nagy szórást mutatnak, és igen gyakran az cgy-egy turnusban szétosztható üdülöjegyekre sem egyforma az érdeklődés. A több éves ta­pasztalatok azt. mutatják, hogy az őszi idénytől a tavasziig terjedő időszakra igen könnyű az üdülést biztosító beutalók­hoz hozzájutni, a nyári idény­ben viszont ugrásszerűen meg­növekszik az üdülőjegyek iránti érdeklődés. Ez az egyenetlen­ség sok gondot okoz a terv­szerű üdültetés biztosításában, pedig az igények nagy válto­zása a hegyi és gyógyüdülők­ben meg az időjárással sem függ össze. Az elosztási munka ennrk is­meretében igen nagy figyelem­mel és részletességgel történik, hiszen minden szakterület dol­gozóinak szeretnék kielégíteni a kulcsszám szerint biztosított igényét. Az, üdülök közötti szín­vonalkülönbségek, valamint az igények ismeretében elmond­hatjuk, a vele foglalkozók jól végzik el ezt a munkájukat. Miskolci utcák, házak, emberek (33) Szőlők sokasága HÁROM-NÉGY ember­öltő alatt majdnem 8000 katiLSZtrális lioldnyira gya­rapodott a miskolci szőlők területe. De ez még csak a szűkebb miskolci löld! Csaba, Görömböty terüle­tén a szőlőhegyek sokasá­gát jelenti egy felsorolás: Ruzsin, Csermelke, A1 szer, Középszer, Hejőre járó, Függő. Görömbölyön pedig még több: a Lippa, Tapol- caköz, Gallya, Bánles, Komlós, Nádastó, Magos- hegy. Györoldal, Kőkötő, Kisköves, Zent, Kernyeláb, Ághegy, Gosztony, Répás. A Mátyás-kori szőlők száma alig volt kevesebb a XIX. századi szőlők szá­mánál. Már pedig akkor 45 dűlőben 1100 szőlőbirtoken 3053 kataszlrális holdat ír­lak össze. A mindenféle megkötöttséggel terhes job­bágyi élet valósággal me­nekült a .szabad szűlőbir- tok” valóságába. Megfizet­te, amit kellett, utána min­dig — nyereséggel adta to­vább borát. Gondoskodtak erről a miskolci és a sze- i pe.sségi kalmárok, gondos­kodott a sok miskolci kocs­ma. A Szárazta a Győri kapuban, a Hóhér kocsma a mai Szabó Lajos utcá­ban, a tetemvári urasági és a többiek. Ezenkívül a há­zaknál kipoharazott bor. Meg az Avas, a Tetemvár, a Bábon.yibérc szőlőskuny­hói mindig behozták azt a pénzmennyiséget, amiben a jobbágyi gazdaság mindig szűkében volt. Ez idő szerint nem tud­juk, milyen teherrel járt a miskolci szőlők birtoklása. Ilyen adatunk még nincs. De vannak adataink más, hasonló vidékről. Azt tud­juk, hogy Kassán, a csak kassai bort pünkösdig volt szabad kimérni, később meg „Szt. Jakab napjáig” (júl. 25-ig). Fel voltak mentve a tized és az úgy­nevezett csöböradó alól. Mindkettő nagy kedvez­mény volt. Másutt (nem „szabad királyi város” pol­gárainál) a polgárok min­den szőlő után három pen- zát fizettek: egyet tavasz- szal, kettőt szüretkor. A hegyvám lejében pedig — ez volt a jus montanum, a terragium — két akó bort és két dénárt. Hogy a szőlők száma a jobbágyok munkájával rö­vid idő alatt megszaporo­dott Miskolcon, azt jelenti, hogy a szőlőben, a borban mindig .jó üzlet mutatko­zott. Kilenced tehát nem volt, a földesúri terhet a domíniumnak pénzben kel­lett megfizetni. A miskolci szőlőföldeket a Szepességből is vásárol­ták. tgy tudunk Kezmar- ker Gergely eperjesi pol­gárról, aki „Miskolc pro- vToniorárv’ szőlőt vásárolt, jóval 1453 előtt. Jelentkeztek ezzel szem­ben olyan jelenségek, ame­lyek — éppen a feudális társadalom természete sze­rint — más tendenciát mu­tattak. A diósgyőri vár­nagyok mindig nehezen tudtak belenyugodni a ki­rályok adta kedvezmények­be. Jelentkezett az egyházi befolyás is a szőlők jöve­delmével kapcsolatban. 1461-ben „circumspcclus el honestus vir” — tehát a miskolci társadalomban előkelő és megbecsült pol­gár: Pető János nem az egyedüli, aki az avasi sző­lőhegyen íekvő szőlőjét a diósgyőri paulinusoknak adja. Ez a szőlő keletről Salyi Mátyás, délről a Szt. István eklézsia szőlője között fe­küdt. A polgárok szőlői közé mind több egyházi szőlőföld ékelődött. Maga az egyházi bormérés is ál­landóan számszerűen növe­kedett. A papsZeri zsellé­reknek állandó feladata volt a Mély völgy és a csa­bai kapu felől az. Avasra vezető szőlőutak karban­tartása, feltöltése DE UGYANEZEKET a szőlősgazdák is használták. A különféle terhek az 1150. év előtt jelentkeztek, emiatt a jobbágyok elköl­töztek miskolci telkeikről. Az elhagyott telkek és föl­dek száma 1467-re annyira megnőtt, hogy a király kénytelen volt vám- és il­letékmentességet biztosíta­ni az űi települők számára. Komáromy József — Van, aki lovábbvigye az örökséget. Kanadába, az Egyesült Államokba, a Szovjetunió­ba, Angliába, Németország­ba, Olaszországba is elju­tottak idősebb Kada Ist­vánná népművészeti mun­kái. — Már édesanyám is hí­res hímzőasszony volt — kezdi halkan a történetet a 68 éves, mezőkövesdi nép­művész. — Ot Márkus Kati néven ismerte Kövesd. Ab­ban az időben térítőkét, fal­védőket és főleg ruhane­műeket hímzett. Ahogy visszaérni ékszem, volt egy fiókja a szekrényben, amely tele volt a legkülönbözőbb, saját tei'vezésű mintákkal. Ezt az örökséget vittem to­vább. Hogyan is kezdődött? — közben gondolkozik. — Gyereklány-koromban mu­tatott édesanyám egy éne­keskönyvet, amelyben kii- önbözö matyó virágok vol­tak. Akkor csodálkoztam csak el, amikor megtudtam, hogy én rajzoltam őket. Hát így kezdődött. Aztán arról mesél, hogy első osztályos volt, amikor a tanító néninek csak ő hímezhetett. Parányi mo­soly szalad végig arcán, ahogy a régi idők emlékeit meséli. — Annak idején, a napi munka után, csak este ér­tünk rá, hogy elővegyük a hímzéseket. Sokszor nem hagyott nyugodni a már előre meglátott és elkép­zelt motívum. Közben meg­halt édesanyám, én pedig 1952-ben beléptem az ak­kor megalakult matyóházi szövetkezetbe. Itt aztán, amit tudtam, beleadtam. 1955-ben már egyéni ter­vező voltam, 58-ban nép­művész elmet szereztem. — Már az édesanyám is hí­res liimzőasszony volt. majd 1968-ban a népművé­szet mestere lettem. Az idő természetesen nem haladt nyomtalanul, több nemzet­közi kiállításon is nyertem díjakat. — Gyermekeim, sajnos, nem folytatták a hagyo­mányt. Leányom ugyan na­gyon lehetséges, de elkerült Mezőkövesdről, így meg­szakadt a kapcsolat a ma­tyó világgal. Kárpótlásul öl unokám közül kettő szíve­sen foglalkozik népművé­szettel. Itt van például Ka­tika, fiam leánya. Még csak 17 éves, de már két éve dolgozik a Matyóházban. Tojásléstő. A nagymama még azt is hozzáteszi, hogy kimondott tehetség. Katika pedig sze­rényen csak annyit mond: szeretném elnyerni a Szak­ma ifjú mestere címet. Nem lehetetlen. íriszen lá- nyérfestésére már többen felfigyeltek a Matyóház­ban. A legkisebb unoka. Zsuzsika szintén távol él tőlük, ám ha szünet van az iskolában, együtt alkot, próbálkozik, birkózik a figuráidra! nagymama és Katika mellett. Mesél az idős népmű­vész, s elnézem, hogy jár a keze. Egymás után szület­nek vásznán a színes ma­tyó virágok. — Örülök, hogy van, aki továbbvigye az örökséget. Unokája közben csende­sen, szerényen rajzolgalja a tojásokat, amelyek nem a húsvéti locsolkodóknak ké­szülnek, hanem sokkal fon- tosabb szerepet töltenek be. Rajtuk maradnak meg a több évtizedes családi nép­művészet motívumai. Mécs Ernő Virágok— örökségke

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom