Észak-Magyarország, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-12 / 61. szám

1972. márc. 12., vasárnap es ESZAK-MAGYARORSZAG i Zsugorszaltó Sályi bácsi a szobába tes­sékel. — Mindjárt itt lesz a fiam is .. . most teszi rendbe az ápolónő ... mindjárt. Nyílik az ajtó, s az ápolónő bcfjurílja a tolókocsit, amely­ben a 23 éves Laci ül. * A fiú ifjúsági II. osztályú, minősített tornász volt, tény­leges sportoló, a DVTK tor­naszakosztályának tagja. 1066-ban, azon a bizonyos szeptemberi napon szabadté­ri edzés volt. Laci a nyújtón végzett gyakorlatot. Hogy milyet? A hat évig húzódó per anyagában ez többféle­képpen szerepel. Talán idéz­zünk : „ ... alsóíogású óriáskörből szaltó előre”, „terpesz talp- támaszból alólendülés 180 fo­kos fordulattal, a bal kéz körül vegyesíogáshoz, jobb kéz íelsőfogás, lendület előre, a lendület végén jobb kéz alsóra vált, majd a hát- ralendület végén zsugorszal­tó a szalmába” ... volt olyan variáció, hogy „zsugorszaltó- ból történő visszafogás a nyújtóra”, de ez utóbbi el­maradt, mert a Testnevelési Főiskola docense, akit szak­értőként hallgatott meg a bí­róság, azt mondotta, hogy nem tud róla, bemutatott-e már valaki a világon ilyen gyakorlatot. Laci tehát edzett a nyúj­tón, alatta a gödör szalmával bélelve. Az edző filmezett. Laci gyakorlatát is felvette. A fiú látta, s mint ahogy ilyenkor mindenkivel meg­történik, nagyon tökéleteset akart produkálni. Az igye­kezet, sajnos, balul végző­dött. Lába beakadt a nyúj­tóba, s fejjel belezuhant a szalmás gödörbe. Ny aki ge­rincficam, gerincvelősérülés. Teljes mozgásképtelenség, egy életre 100 százalékos rokkant. Kórházi évek következtek, s 1967-ben megkezdődött a per a DVTK ellen életjára­dék, s biztosítási összeg ki­fizetéséért. A pert -a fiú első fokon is elvesztette, másod­fokon is elvesztette. * — füti nem tudom elsorol­ni részletesen — mondja Laci csendesen —, majd édesapám, '... ő ment min­denfelé, ő jobban érti... Sályi bácsi elővesz egy pa­pírlapot, amire mindent fel­jegyzett. * A bíróság azzal indokolta ítéletét, hogy a sportoló egy­ben vállalja a sportolással együtt járó veszélyt is. Aki rendszeresen sportol, az be­leegyezik az őt károsító sé­rülések lehetőségébe. Megál­lapították, hogy a szalmás nyújtó megfelelő sportesz­köz, s hogy az edző a tőle elvárható magatartást tanú­sította. Kezükben volt az MTS átirata is, amely sze­rint „minden sportoló saját felelősségére sportol.;.” Mi­vel vétkes nincs, kártérítési igénynek nincs helye. A Legfelsőbb Bíróság el­nöke azonban törvényességi óvást emelt az első és a má­sod fokú ítélet ellen. A bíró­ságot új eljárás lefolytatá­sára utasította. A per ismét elkezdődött te­hát, orvosi, szakértői véle­mények hangzottak el. Le­vetítették az edző által ké­szített filmet, de ezen a sze­rencsétlen gyakorlat nem sze­repelt. Üjabb viták alakul­tak ki a gyakorlat milyen­ségéről, nehézségi fokáról, a tornász rátermettségéről, fe­gyelmezettségéről és a többi. A keresetet elutasították. Indok: a gerincficamot a szalmára esés okozta, ilyen sérülés előállhat akkor, ha a sportoló kedvezőtlen esési szögből zuhan le. A felleb­bezés után a megyei bíróság ismét jóváhagyta az eluta­sító ítéletet. Üjra előkerült az MTS nyilatkozata, amely szerint a sportoló saját fe­lelősségére sportol. Most a legfőbb ügyész élt törvényességi óvással, amely­nek alapján a Legfelsőbb Bíróság újra hatályon kívül helyezte a megyei bíróság ítéletét. Egyértelműen meg­állapította most már, hogy jogos a balesettel kapcsola­tos kártérítési igény, a biz­tosítási összeg követelése, s utasította a járásbíróságot: új eljárás során új határo­zatban állapítsa meg az ösz- szegszerüséget. * Az ápolónő kényelmeseb­ben helyezi cl Lacit a kocsi­ban, s egy bőr csuklószoritót vesz elő. Kiegyengeti a fiú begörbedt hófehér ujjait, s összefűzi a csuklószorítót. — Ezt én csináltam — mondja az apa —, nézzék meg, ott van a tok a toll részére. — Mert tetszik tudni, sze­rettem festegetni... újra megpróbáltam, de csak pon­tokból, kis vonalkákból áll most össze a kép ... rostirón- nal rajzolok ... * Időközben azért történt egy és más. Kitűnt például, hogy a szalmás nyújtó nem korszerű. Laci balesete óta meg is szüntették. Kemény viták zajlottak le a balesetbiztosítás körül. Az egyesület biztosított néhány tornászt, de nem mindegyi­ket. A Legfelsőbb Bíróság nem látta tisztázottnak, mi­lyen kiválasztás alapján biz­tosítottak, vagy mellőztek egyes személyeket. A Legfelsőbb Bíróság úgy látta, igenis mulasztást kö­vetett el az edző, s a bekö­vetkezett kárért munkáltató­ja felelős, tehát a DVTK kártérítésre kötelezhető. A Miskolci Járásbíróság újabb ítélete a napokban született meg. A DVTK kö­teles 30 napon belül 46 950 forint elmaradt járadékot és gondozási díjat, valamint 25 ezer forint biztosítási díjat megfizetni Sályi László rok­kant tornásznak, s ezentúl minden hónapban előre 900 forint járadékot és 400 fo­rint gondozási díjat élete végéig. Az ítélet azonban még mindig nem jogerős, mert újra megfellebbezték ... * Miért ez a folytonos jogi zsugorszaltó? Egységesebb jogszabályra lenne szükség. Mérlegelni kellene, hogy az a sportoló, aki az egyesület színeiben nemcsak saját, hanem az egyesülete dicsőségére is ve­szélyezteti testi épségét, mi­ért nem jogosult kötelező biztosításra? * — Édesapa, tessék megmu­tatni képeimet... azok ka­rikatúrák... ez tájkép tus­sal. De rostirónnal köny- nyebb ... Adamovics Ilona Kína Afrikára tekint Dieter Burrack, a nyu­gatnémet Deutsche Welle rádióállomás Afrika-szak- értője cikket írt nemrégi­ben az Aussenpolitik című külpolitikai folyóiratban Kína új off enzí vájáról. Most, amikor a Csendes­óceánon át megkezdődött a hídépítés az Egyesült Álla­mok felé, nem árt szem­ügyre venni azokat a hida­kat sem, amelyeket Kína Afrika Indiai-óceán mellett levő partjai irányába épí­tett ki a kulturális forra­dalom. lecsillapodása óta. Burrack érdekes megálla­pítást is tesz ezzel kapcso­latban, amikor azt írja, hogy ..Peking főleg olyan helyeken kezdeményezett, ahol Moszkva nagyobb kö­telezettségeket igyekezett vállalni”. Tudjuk, hogy a Brandt- kormány ellenzéke a szov­jet—NSZK szerződés rati- f i kálásánalt , ,megf ú rására” a kínai kapcsolatok kiépí­tésével fejt ki propagandát az európai enyhülés ellen, tehát a kínai—szovjet el­lentétekre spekulál. Éppen ezért hívja fel a figyelmet Kínának a Szovjetuniót ki­szorítani óhajtó afrikai be-' törésére, amikor Nixon pe­kingi útja idején Kína-ba- rátságot szorgalmaz. Ebből a szemszögből íródott nyil­ván ez. a cikk is, ami t azonban megállapít, az va­lóban figyelemre méltó. Ha ugyanis tisztában va­gyunk vele, hogy Pakisztán támogatása Kínának az In­diai-óceán felé való úttöré- sét jelenti, akkor nem vi- tás, hogy az Ind iái-óceán túlsó partján fekvő afrikai Tanzánia összekötése a zambiai fővároshoz épülő vasúttal, Kína nyílt kísér­lete: megvetni mindkét lá­bát az Indiai-óceán mel­lett, ahol ma már a szov­jet flotta is ott van. Tanzá­niában nemcsak kínai mun­kások és mérnökök, ha­nem kínai kiképző tisztek is működnek, kínai hadi­anyaggal szerelik fel a had­sereget. A kínai ..betörés” azon­ban nem áll meg itt, ha­nem átterjed Afrika nyu­gati partvidékére az Atlan­ti-óceán mellékére is. Gui­neán és a vele határos Mauritánián . kívül az ugyancsak ezekkel határos Mali is a pekingi program része. Mauritánia főváro­sában mélytengeri kikötő építését finanszírozza Pe­king, Guinea fővárosa, Co­nakry és Mali fővárosa, Ba­mako között pedig éppen- úgy vasutat épít, mint Tan­zánia és Zambia fővárosai között. A szovjet támogatással függetlenné vált afrikai or­szágokba igyekszik hát be­hatolni Kína, miután az USÁ-val megkezdte kap­csolatai rendezését, sőt, er­re támaszkodva igyekszik gazdasági behatolással frontot, csinálni a szovjet —afrikai kapcsolatokkal szemben. Nemegyszer röp­pent már fel a hír, hogy Csou En-laj Afrikába ké­szül. Máté Iván Palotai Boris: A SZEREP A hajából fÄ" amikor Pali a konyhából be­kiabált: — Kész vagy? ■— Egyél süteményl. Oda­készítettem a kredencre. Szinté látja Palit, amint a süteménynek esik. Ha 6 any- nyit enne, egy hét alatt ki­hízná a ruháit, faluzm se me­hetne a brigáddal. Mit is kérdezett az előbb Pali? Hja, nehéz vele beszélgetni, Min­dig úgy hat, mintha unatkoz­na, olyan .mereven néz rá, mintha attól félne, hogy le­ragad a szeme. Mit lát va­jon rajta, amikor így nézi? A bőre épp elég fáradt, de ezt biztosan nem veszi észre. Egy kis hormonkrém, egy kis rúzs, persze, nem szabad szembeülni a világossággal. S a frizuráját is úgy tudja el­rendezni, hogy nem látszik: ritkul a haja, szélesedig a választék ... — Mesélj valamit. Pali századszor mondja el, mi újság az irodában, ö oda se figyel, viszont szereti hal­lani a hangját. Palinak nin­csenek gyöngéd, könnyű sza­vai, csak olyan semmilyen szavak. Fantáziája sincs, neki csak az igaz, ami megtörtént vele. S mi történik egy ilyen fiatalemberrel? Akit ő nyo­mott be a Tükerthez?! Talán ez volt a legnagyobb nőügy számára, ez a színésznőbarát­nő, elhencegett vele a fiúk­nak, akik folyton faggatják: „Hol játszik a nőd?” És Pali minden alkalommal elmond­ja, amit tőle hall: hogy most próbál egy klassz szerepet. — Egyél Palikám — mond­ja gyorsan, mert ellensúlyoz­ni kell, hogy nem játszik, fájdalomdíjat kell fizetnie. — Gyerünk sétálni. — Ilyenkor sétálni! — mondja méltatlankodva, s töpreng, mivel tartsa vissza Palit. Hülye krapek! Annyi szive sincs, mint Varró Pistá­nak, a rendezőnek. E perc­ben nem tudja, kire harag­szik : Palira vagy Varró Pis­tára, a keserűség összegaba­lyodik benne, s újra érzi el­múlt hónapok céltalan ác.sor- gását a titkár előszobájában, amikor a púder meg az ön­bizalom kezd leolvadni róla. A titkár azt mondja, várd meg az öreget, s mikor végre kipattan az ajtó és ő azt hi­szi, na most! Varró elnyargal mellette és már lent is van a lépcsőn, s hiába rohan utá­na, csak a hadonászó kezét látja, mert nyargalászva is magyaráz, de nem neki, so­hasem neki! — Magadban beszélsz? — kérdj Pali és, nevet. Ismeri ezt a kárörvendő nevetést, amelyhez az üres-kék szemei asszisztálnak. Milyen jó len­ne megadni magát a nyuga­lomnak, amelytől annyira fél. ról, tapsról, arról a masztix, festék, varázsszagú világ­ról?... Valaki csenget. Bosszúsan néz az ajtóra. Biztosan a vil­lanyszámlát hozzák. — Donát Angéla művész­nő? — mondja egy férfihang és levelet nyújt át, meg egy kézbesítőkönyvet. — Tessék aláírni. Fel kéne venni a szemüve­get — Aláírni. Itt ni! —• Miféle levelet kaptat? téged a Televízióba hívnak! Össze kell szednie magát, nehogy az izgalom leverje a lábáról. A szemöldökvonala kivörösödik, s a barackszí­nű festéken átüt a verejték. — A múlt héten szóltak nekem. — Most már Palival hozatja oda a. cipőjét, kur­tán, tárgyilagosan rendelke­zik: — Rakd el a tányért! A pulóveremet! Aztán ott ül a titkár szo­bájában, ahol oly gyakran várakozott arcára fagyott mo­sollyal, sértődésre készen. Ci­garettára gyújt, egyetlen Gold Flake-jét szívja el, miközben megdicséri a gépírónőt, hogy milyen ügyes kis orra van! Odahaza majd elhenceg vele a kislány: Donát azt mondta, hogy ügyes Ids orrom van! — Tessék, itt a szerepe. Holnap tíz órakor olvasó­próba. — Rendben — mondja és bátorítólag néz a gépírónőre, mintha azt mondaná: te azért hasznos tagja vágj' a társa­dalomnak elvégre nem lehet mindenki művész! Lent az utcán lapozni kezdi a forgatókönyvet. Egyre gyorsabban lapoz előre, hát­ra, megint előre, a vékony papír szemrehányóan zizeg, csupa gyűrődés, ahogy ide- oda forgatja. S egy.szeresük felszalad a lépcsőkön, berob­ban a gépírónőhöz. — Biztos, hogy ez az én szerepem? Nem cseiélte össze? A gépírónő bólint és to­vább kopog. Ennek a lánynak mondta az előbb, hogy ügyes orra van. — Ez nem szerep. Én, aki.., — Tessék letenni az asz­talra. — A gépírónő egy pa­pírdarabkára jegyezget. Kint esik. A kalapján ösz- szekunkorodik a szalag. Csak ne várná Pali! De Pali ép­pen ma várja, amikor olj'an ázott, ilyen üres. — Milyen a szerep? — kérdi Pali. — öreg vagj’ok ... Kiszol­gált vén csont. Döbbenten kapta fel a fe­jét. Nem ezt akarta monda­ni. véletlenül csúszott ki a száján. De most, hogj' kibu­kott belőle, valami megköny­nyebbülést is érzett, hogj-túl van rajta, öreg... Kinek kell egy öregedő színésznő? Ha százéves anj’ót kellene játszani ... az feladat! De ez? Egy nő, akt néha bejön, né­ha kimegy, senki sem veszi észre. Lehet, hogy nincs is a da­rabban ... Akkor már az előszobában álltak. Nehezen njutotta ki az ajtót. A kilincsen mozgott a keze, májfoltos megviselt kéz, lepattogzott piros kör­mökkel. Pali lehajolt; hozzá, átfogta a vállát. — Te nem vagy jó színésznő? Nagy színésznő? Biztos? — Dadogott, kereste a szavakat. — Mindig attól féltem, hogjr mégsem vagy az, akit kerestem. Hogy egjr- szercsak kiderül... úgy derül ki, mint egy sikkasztás... hogy ünnepelt nő vagy __ n em olyan árva öregasszony, mint az anyám. Lilly pillanüiig vi^~ hallgatta. Tiltakozni akart, bizonygatni, hogy ő igenis jó színésznő, s az az öregedés sem olj'an biztos. Egyáltalán nem biztos. De ahogy Pali arcába nézett, torkán akadt a szó. Égé---” más arc volt, mint az eddigi. Mintha vala­mit kutatott volna benne, és azt a valamit mindjárt meg is kapja, csak figyelni kell. — Dehogy vagyok én nagy nő! — mondta és zsebkendő­jével megtörölte a szeme al­ját. Aztán feltette a szemüve­gét. Pali a szemüveg rési- módi keretére — Ez­után minden hónapban ... Más fiú is ad haza. Milyen jó lenne bőgni, nem törődve azzal, hogj' a szem­héja megduzzad; kitaposott szandálban járni és nem nyolccentis sarkokon. Miért nem hagyja futni Palit, aki­nek sejtelme sines a színház­Zsebregyűri a borítékot. Ha egj'edül lesz, felveszi a pápaszemét. Ráér. De Pali máris a levél után nyúl, azzal a mohó mozdu­lattal, mellyel a vasárnapi ebédeket kapja be. — Te...

Next

/
Oldalképek
Tartalom