Észak-Magyarország, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-26 / 73. szám
ESZAK-MAOYARORSZAG 4 1972. nnéfc. 2é„ A színház ünnepe MA ESTE A VILÁG valamennyi színházában függöny elé lép valaki, hogy felolvassa Maurice Béjart üzenetét. Azt az üzenetet, amelyet e napra, a tizennegyedik nemzetközi színházi világnapra írt. »— Az a szó, hogy színház, nekem egyértelmű az egységgel... A színház lényege a színész. Mert minden elhagyható, a díszlet, a jelmez, maga a szöveg is, minden, csak ő nem ... Ne legyen hát többé beszélő gép, jusson eszébe, hogy falvainkban egykor a körtáncok egyesítették az éneket és a táncot, legyen saját testének szobrásza, érzelmeinek festője, önmaga áldozati papja, felejtse el a „csinálni” szót, a „létezni” ige kedvéért.” Néhány gondolat az üzenetből. De ebben a néhány gondolatban, hisszük, benne van minden, ami szükséges az örök színházhoz, e mindig újra meg újra megújuló művészethez. Mert akár nevettet minket, akár gondolkodásra kényszerít, akár tragikusan „összetör” egy-egy előadás, ez csak akkor lehetséges, csak akkor válunk magunk is részeseivé az előadásnak, ha a színház művészei valamennyien léteznek a színpadon. A nemzetközi színházi világnapot talán kevesebb figyelem kíséri, mint általában más világnapokat. Szerényen, csendesen húzódik meg azok sorában — s talán jó, talán rossz is így. A színpad művészeinek és a színházat szerető embereknek nem mindig van szükségük a hangos, külön párbeszédre. Ma este helyénvaló lesz ez a párbeszéd, ma este talán ünnepibb lesz az előadás is. Ma este a világ valamennyi színházában egyazon dologra gondolnak: az örök színházra, az örök művészetre, melyre Maurice Béjart is figyelmeztet mindenkit. SZÉP, MEGTISZTELŐ feladatot kap az. a színész, aki így, külön szólhat a közönséghez. A Miskolci Nemzeti Színházban- a Bodnárnc előadása előtt Markaly Gábor, Egerben pedig a Cirkuszhercegnő előadása előtt Fekete Alajos tolmácsolja Béjart üzenetét. Levetítenék a versenyfiliekel A IX. országos egyetemi és főiskolai amatőrfilm-fesztivál ma már a zárásához érkezett. Tegnap, március 25-én, a fesztivál második napjának délelőttjén újabb 11 versenyfilmet mutattak be az érdeklődőknek, s ezzel valamennyi alkotás a zsűri és a nézőközönség elé került. A bíráló bizottság így már a délutáni órákban megkezdhette értékelő tanácskozását, s ma, vasárnap délben sor kerülhet az eredmónyh irdetésre is, A fesztivál programjában így most már gyakorlatilag csak egy érdekes esemény van — az eredményhirdetéstől és a díjnyertes filmek esti vetítésétől eltekintve —, ez pedig a délelőtti beszélgetés. Mert a délelőtti beszélgetésen az egyetemisták, a nézők mondanak véleményt a látottakról. » Növendékek hangversenye A Sárospataki Állami Zeneiskola növendékei gazdag műsorral rendezték meg szo- kásos tavaszi hangversenyüket, s a Zeneművészeti Főiskola és a Miskolci Zenei Szakközépiskola néhány olyan növendéke is közreműködött, akik korábban Sárospatakon tanultak zenét:. A művelődési házban rendezett hangversenynek nagy sikere volt. A művészi ipar múzeuma „A világ valamennyi iparművészeti múzeuma egyazon programmal indult — írja Radisics Jenő, sa mi Iparművészeti Múzcurhunk első tudós igazgatója — egy begyűjteni az iparművészet múltjának jellegzetes és kiváló emlékeit, ezek segítségével, mint tani tóanyaggal, mely eszmei tartalmánál fogva alkalmas irányításra, s rég elfeledett technikáié felelevenítésére, fejleszteni korunk iparművészeiét, fokozni versenyképességét, s a közönség ízlését nemesíteni.” Ez volt a programja a ma. gyarországi Iparművészeti Múzeumnak, akkor, amikor 1896 október végén megnyílt az Üllői úti palota, s már akkor is, amikor az 1872-as onszággy, es első ízben szavazott meg nagyobb összegét a gyűjtemény megalapítására. Puiszky Károiy, Ráth György és Radisics Jenő érdeme, hogy Iparművészeti Múzeumunkat a nagy európai múzeumokkal egyenrangúvá fejlesztették. Műgyűjtők adományozták a múzeumnak féltett kincseiket. Bubics Zsigmond 700 darabból álló holicsi és tatai fa- janszgyűjteményét,, Egger Henrik ötvösmunkákat, Nemes Marcel antik római üvegeket, Glück Frigyes kulcs- és evőeszköz-gyűjteményt, Berger Salamon kétezer délszláv hímzést, a múzeumhoz kerültek az Esterházy-ldn- csek, a győri székesegyházból a XVI, századi alakos falkárpit. Majd százéves iparművészeti gyűjteményünk előbb a Nemzeti Múzeum lépes ^házában, majd később a sugárúti régi Műcsarnok (ma Nép- köztársaság út.ia 69—71) alagsorában tengődött. S csak 1893-ban kezdték ei építeni Lechner Ödön és Pártos Gyula tervei szerint az Iparművészeti Múzeumot és iskolát. Három évig készült az Üllői úti palota, s csak a millenniumi ünnepségek utolsó eseményeként, 1896 október végén helyezték el a zárókövet. Az első évtizedek nagy sikerű kiállításai közül érdemes megemlíteni néhányat: brit iparművészeti, erdélyi és török szőnyegek, francia bútorok, három évszázad divatja, Közel- és Közép-Kelet újabbkori iparművészete, leli, svéd, francia iparművészeti bemutatók. A múzeum legértékesebb tárgyait az első évek leltára így sorolja fel: kőszegi patika a XVIII. századból, sümegi könyvtárterem, sólyi templom-karzat, löki, maksai mennyezet, ugyancsak XVIII. századi francia és magyar bútorok, holicsi és habán ia- jansz, francia és német porcelánok. angol kőedények, keleti és erdélyi szőnyegek, gobelinek, reneszánsz textilek, régi magyar virághímzé- sek, erdélyi és európai ötvöstárgyak, régi magyar könyv- kötések, középkori elefántcsont-faragások, mézeskalács-formák. Idén, a gyűjtemény alapításának 100. évfordulóján kiállításon mutatják be a múzeum legszebb, legértékesebb műkincseit. Kádár Márta ! .;&r Cs. Kovács László rajz» Emlékezés egy elfelejtett Miire Versenyeznek a középiskolások Félidejéhez érkezeti az országos középiskolai tanulmányi verseny. Orosz nyelvből már kialakult az a nyolcas mezőny, amely megyénket és Miskolc várost képviseli az országos döntőn. A Molnár Béla Ifjúsági és Üt törőházban rendezték meg a megye és a megyeszékhely 25 legjobb középiskolásának versenyét. Külön, kategóriában versenyeztek a szakosított tantervű osztályok tanulói és az általános tantervű osztályok legjobbjai. Sztri- kinácz Mátyásné és Nagy Sándor szakfelügyelők irányításával színvonalas versenyen dőlt el a továbbjutás kérdése. A szakosított tantervű osztályok versenyében Pásztor Erzsébet, a Herman Gimnázium tanulója és Baranovsz- ki Mária kazincbarcikai gimnazista végzett az első helyen. A második helyen Szilágyi Mária, a Herman Gimnázium tanulója és Gres Márta ózdi versenyző végzett. Az általános tantervű osztályok tanulóinak versenyében Beszkri Hona. a Herman. Gimnázium és Nagy Imre, a sárospataki gimnázium tanulója végzett az első helyen. Második helyen Kormos Éva, a Zrínyi Gimnázium és Szentpéteri Éva sárospataki versenyző végzett. Szádeczky Zoltán I A Zemplén megyei munkásmozgalomnak Bólyai-Bet- telheim Ernő és Csuta Károly mellett a legtöbbet vállaló harcosa volt dr. Nemes (Neufeld) Viktor. 1893. III. 1-én Sátoi’aljaújhelyen született, apja Neufeld József, anyja Fischer Hani. Űjhely- ben járt iskolába, majd jogot végzett. A polgári forradalom előtt már joggyakornok volt Üihelyben. A munkásmozgalomba való bekancsolódásáról így vallott a budapesti rendőrkapitányságon, a Tanácsköztársaság bukása utáni letartózt-.masakor felvett jegvzőkönyvben: .... .Már a Károlyi-forradalom előtti időben, illetve már a háború előtt részt vettem a munkásmozgalomban, mint meggy őzödé ses demokrata. Az októberi forradalom■ kitörésekor Sátoraljaújhelyen tartózkodtam, mint pályaudvari tiszt részt vettem a forradalmi mozgalmakban . . . Sátoraljaújhelyen a Nemzeti Tanácsnak tagja lettem....” Sátoraljaújhelyi működéséről így vallott az 1919. dec. 10-én felvett: jegyzőkönyvben : „.. . a sátoraljaújhelyi munkásság bizalmából a Nemzeti Tanácsnak lettem tagja, melynek illésein állandóan részt vettem, míg meg nem betegedtem ... A tanácsrendszer uralma előtt Sátoraljaújhelyben nyilvános helyen csupán 1918. nov. 16- án tartottam■ beszédet, akkor, amikor a munkásság tüntetés közben a megyeháza előtt felvonult, E beszédem lényege az októberi forradalom eseményeinek ismertetése volt. Másodízben a proletár- diktatúra kikiáltása után, március 21-én tartottam beszédet a Megyeháza előtt lefolyt népgyülésen... Harmadízben 1919. július 21-én szintén népgyűlésen.” A március 21-i beszédét: a Zempléni Vörös Hajnal március 25-i száma ismertette „A délutáni népgyülés. Nemes elvtárs beszéde” címmel. Ugyanez újságszám vezércikke is Nemes Viktoré volt „Mi a proletariátus kötelessége?” címen. 1919. április közepétől Budapesten a közoktatásügyi népbiztosságnál kapott fontos beosztást, az Ifjú Munkások. Propaganda Ügyosztályán. Munkájáról igy vallott a Szerb utcai fogházban 1919. november 28-án felvett jegyzőkönyvben: „...Az cn beosztásom az volt, hogy hetenként egy-egy előadást tartottam a József körúti ifjú munkások tanhelyiségében, úgyszintén az Üllői út 1. szám alatt levő helyiségben. Ezek az előadások lanoncok részére szóltak. Az én szakom elméleti gazdaságtannak népszerű modorban való előadása volt.,,” A Tanácsköztársaság levelese után, amikor megkezdődött a kommunistáit üldözése, Nemes Viktort Sátoraljaújhelyre szállították. A nagyon beteg ember Sátoraljaújhelyen töltötte le börtönbüntetését. Högye István Hús/ éve a népironímo/ífalomban A iiovajidrányiak 20 évvel ezelőtt egy béke- gyűlésre hívták a község református papját. Megkérték, mondja el véleményét a béke fogalmáról. ..A béke: több kenyér, nem háború, a felebarát személyének tiszteletben tartása” — mondotta a kérdezett. „A bé- kehareosok feladata aszerint változik, hogy békében vagy háborúban élnek: az éhség megszüntetéséért, vagy az életszínvonal emeléséért, a háború megszüntetéséért, vagy a háború megakadályozásáért dolgoznak. Mindkettő nagy feladat.” Benkö György esperes, a Hazafias Népfront megyei bizottságának tagja most egyetlen mondattal, a debreceni békekongresszuson elhangzottakkal aktualizálja 20 évvel ezelőtti gondolatát: — Nem altarunk ember utáni korszakot! A Hazafias Népfront Országos Tanácsának kongresszusi levele a helyes gondolkozás, az egészséges közszellem kialakítását várja az aktíváktól. Én — hivatásomnál fogva is — a gondolatokkal foglalkozó emberek közé sorolom magam, tehát aktív részesévé kell lennem a népfront-célkitűzések megvalósításának. A feladatok között mindig van olyan, amely különösképpen szívügyévé válhat az embernek, amelyben, úgy érzi, többet tud lenni, mint a többiben. Benkö György, a három- gyermekes családapa a család és az ifjúság témakörében találta meg a legszebb feladatot. — Határozottan tagadom a nyugati szociológusoknak, a nyugati közszellemnek azt a megállapítását, hogy veszélyben a család intézménye. Érdemes harcolni ez ellen a felíogás ellen, mert sajnos, környezetünkben is lehet hallani egy-két erre utaló megjegyzést. Társadalmunkban minden feltétele megvan a kiegyensúlyozott, boldog családi élet megteremtésének. Áldozatokat kell vállalni a lakásért, de végül is lakáshoz jut minden dolgos, szorgalmas fiatal. Ha lakás van, vállalni kell a gyermekneveléssel járó áldozatokat, A gyermek olyan biológiai, szociológiai, etikai előnyhöz juttatja a családot, hogy az már közel jár a teljes boldogsághoz. Benkö György gimnazista fia egyszer megkérdezte édesapjától, mi is az a közélet, miért fáradozik ő any- nyit a közért. Ha a kérdés . egy fiatalt érdekel, akkor bizonyára a többit is érdekli a téma, ezért nagyobb nyilvánosság előtt is válaszolt: — Mindenki, aki részt vesz a közéletben, azt segíti, hogy előbb jöjjön el a fejlettebb jövő. Lakóhelyének. Szikszónak fiataljait érdeklik a népfrontaktíva mély, józan gondolatai. — A fiatalok gondjairól nemcsak előttük, hanem az idősek előtt is beszélni kell, hiszen egy öregasszony is lehet atmoszféra-teremtő. Egyébként. • ha környezetemben szóba kerül a mai fiatalság, azt szoktam mondani, hogy egy bizonyos mértékig együtt kell haladni az ifjúsággal, hogy az érettebb gondolkodású felnőttek magukkal vihessék őket T?vnlrifr járási ■ tanácsit ytKIJ» tag VQlt Fo_ gadóóráin elromlott kifolyócsapok, kiégett utcai lámpák, rossz utak problémáival fordultak hozzá. Megszokták az emberek, hogy segít, s tapasztalataiért, tanácsaiért — nem hivatalosan — megkeresik ma is. — Célom, hogy a béke atmoszféráját teremtve éljek, mert a szocializmus csalt békében épülhet tovább. Lévay Györgyi I Miéért, a családért, a fiatalokén
