Észak-Magyarország, 1972. február (28. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-01 / 26. szám
1972. február 1., Itedd «■mtzeBnaraaesKam? a——a————■ ■ nrn ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Á tagság szószólói lesznek k üldöt (választások a kenyaijai termelőszövetkezetekben Aki ismeri ;;nunl™t' galom történetét, tudja, hogy pártunk, a magyar kommunisták pártja — megalakulásától kezdve mindmáig — a nagyszerű emberek tíz- és százezreit adta, nevelte ícL e mozgalom szántára. Olyan elvtársak egész sorát, akik az elmúlt több ntint fél évszázad során — az osztályharc változó feltételei közepette — minden helyzetben szilárdan, rendíthetetlenül, következetesen helytálltak a dolgozó nép érdekeinek szolgálatában. Szűkebb hazánkban — Borsod-Abaúj-Zemplén megyében is — csaknem 200 olyan elvtársunk él még, akik közül többen a párt »bölcsőjét” ringatták; akik már 1919-ben magasra emelték és — mert a körülmények úgy kívánták — fegyverrel védték a munkásosztály vörös zászlaját; vagy olyanok, akik valamivel kérőbb, a Horthy-rendszer kegyetlen körülményei kö- ’/-ött csatlakoztak a mozgalomhoz. Sokaknak mellét ma népi államunk igen magas Kitüntetése, a Szocialista Hajúért érdemrend ékesíti. Szinte valamennyiül-: neve Ide kívánkozna! Mint ahogyan a legnagyobb tisztelettel és megbecsüléssel említhetnénk azok nevét is, akik közvetlenül a felszabadulás után, vagy az 56-as ellenforradalmat követő nehéz években folytatták e harcot töretlen elvhűséggel, következetes helytállással. Olyan köztiszteletben álló kommunistákra gondolunk, mint Nógrádi. Sándor, Tóth Béta, Szabó Lajos, Oszip István. Pricszol József, vagy Qprcndek Sándor és még sokan mások, az ismert és kevésbé ismert - elvtársak közül. És nem is csal: azokra, akiknek elvhűségét, következetes kommunista magatartását úgymond „már megmérte a történelem is”. Ma is ismerünk szép számmal — Miskolcon és megye- szerte — olyan elvtársakat, akiket akár élő eszményképeknek is tekinthetünk. Említhetnénk például párt- bizottsági tagok, alapszervezeti párttitkárok, tömegszervezeti funkcionáriusok, vagy »egyszerű párttagok” százait, ezreit is név szerint, a miskolci nagy- és kisebb üzemekből, Özdról, Leninváros- hól, Kazincbarcikáról, járási székhelyekről, vagy egy-egy községből, szövetkezetből, a tanácsok, a fegyveres testületek. vagy éppen olrtatási, művelődési intézmények — az élet minden területéről. Olyan elvtársak egész sorát, akik a felszabadulást követő években úgyszólván >,bagóért” dolgoztak párt- és tömegszervezeti funkciókban, äß-ban az elsők között fogtak fegyvert a munkáshatalom védelmére, s jelenleg is szerényen, kommunista elvhűséggel, sza kérlelem m cl dolgoznál: ott, azokon a posztokon, ahová a párt. az osztályharc mai követelményei állították őket. — Meggyőződésünk, hogy valameny- nyiülcre tisztelettel tekint a párttagság és a párlonkívü- li közvélemény is. Miért szólunk mégis, most erről? Aví'fí mel‘t pártunk ve- zető szervei által, de az egészséges munkásközvélemény által is jogosan szorgalmazott igény, hogy az eddigieknél többel szóljunk, írjunk róluk, társadalmunk „pozitív” hőseiről. Általában és adott esetekben konkrétan is. Meg azért, mert sajnos, néha — ha elvétve is — találkozunk kevésbé rokonszenves „példákkal”, eléggé el nem ítélhető esetekkel. Elgondolkoztató párbeszéd zajlott le például a közelmúltban a Lenin Kohászati Művei: egyik gyáregységében egy fiatal mérnök és egy idősebb, majdnem nyugdíj előtt álló elvtárs között, áld mellesleg igen jó szakmunkás hírében áll. — Mérnök elvtárs! Ezt és ezt a műszaki feladatot nem lehetne inkább így és így meg valósi tani ? — Nézze! Először is engem az üzemben mindcnlá „mérnök úr”-nah. szólít. Igaz. hogy egri pártnak vagyunk a tagjai, de nem biztos, hogy mindenben „elvtársak” vagyunk... — Értettem, mérnök úr. Tudni kell hozzá, hogy ez a fiatal mérnök néhány éve került az üzembe. Friiss diplomával, egyenesen az egye- temrőL Nagy ambícióval látott munkához és — elsősorban szakmai „érdemei” — alapján felvették a pártba is. Idős. tapasztalt elvtársak — talán az imént említett is — mellette szóltak azon a taggyűlésen, amely a tagfelvételi kérelmét elbírálta, mondván: „az osztályharc fö területe ma a gazdaság, a gazdaságosabb, hatékonyabb munka, s ő — a fiatal mérnök — bizonyított”. Most pedig, a közelmúltban ez a beszélgetés. Ki érti ezt? És ki érti azokat, akik itt- ott nem veszik jónéven. ha egykori munkatársai, nem egyszer ugyanannak a párt- alapszervezctnek a tagjai, X. Y. elvtársnak szólítják. A legkevesebb, amit elvárnak, hogy rangjukon szólítsák őket: igazgató elvtárs, főnök elvtárs. De szívesebben veszik, ha inkább így: igazgató úr, mérnök úr, doktor úr, vágj’ egj’szerűen csak így: Főnök! Tapasztalataink szerint ugyanezeknél az embereknél „probléma”, milyen márkájú gépkocsi álljon rendelkezésükre, s — némi túlzással — hány centis betűvel írják ki nevüket, és természetesen „titulusukat” is a hivatali Üvegszálgyártási kísérletek Néhány évvel ezelőtt kísérleti üzemet építettek Sa- ■ioszenlpéteren a hazai üveg- szálgyártás megteremtésére. A felszerelt berendezésekkel Vékony, rugalmas üvegszáladat. gyártanak, amelyből szigetelőanyagokat. textíliákat a különböző iparágak vér vére más, fontos termékeket állíthatnak elő. Az üzem vezetőinek elsőd- logos feladatuk, hogy kikí- •serleiczzék a leggazdaságosabb gyártási technológiái. Betanít sál; a dolgozókat a 'jülönböxö gépek helyes kezelésére. E célra korszerű. Szovjet gyártmányú — 12 platinákáddal felszerelt — finomüvegszál-húzó berendezést állítottak munkába. Működése igen érdekes. Az elektromos fűtésű platinakádakban megolvadt és apró lyukakon kibuggyanó üveget — egyszerre 206 szálat — igen nagy sebességgel forgó dobbal húzzák ki. Egy-egy káddal évente mintegy 25 tonna szálat termelnek, amelyet fonál, cérna, vagy sodrott állapotban szállíthatnak a feldolgozó iparnak. A berendezéssel jelenleg már 6— 13 mikron vastagságú szálakat állítanak elő. helyiség ajtajára, alkalmasint miként reprezentáljanak, melyik külföldi országba utazzanak — „természetesen” közpénzen. Köztudott, hogy nálunk manapság a gépkocsi, vagy egy hétvégi víkendház egyre több ember számára elérhető, vagy már el is ért kényelem. A probléma ezzel kapcsolatosan az, hogy némelyik ember ezek megszerzésére „jobban koncentrál”, mint munkahelyi kötelessé- 'geire. Vagy az, hogy egyikmásik ember „már el sem tudná képzelni” életét ezek nőikül. Pedig az is közismert, hogy társadalmunk nagy többsége — párton belül és kívüi — még személyi tulajdonban levő. vagy személyes használatra szolgáló gépkocsi nélkül, olykor sajnos, nagyon is zsúfolt: tömegközlekedési eszközökön utazik, s a társadalom nem lebecsülhető részének egyelőre még nem a hétvégi vi- kendház, hanem az emberséges, korszerű, kulturált állandó lakás elérése a gond. Úgy gondoljuk, hogy Kádár János elvtárs sem véletlenül jegyezte meg a közelmúltban: „Pártunk — az egyre szaporodó gépkocsik ellenére is — a gyalogosok pártja.. Az ilyen összefüggések ismeretében tehát jogosan bírálható mindenfajta „úrhat- námság”. Különösen, ha ez pártunk egjmémely tagjánál észlelhető. Ha valaki netán megfeledkeznék róla, hogy a kommunista párt tagja, hogy voltaképpen nagyszerű eszmék és elődök példájának követésére, történelmi művük folytatásárá. a dolgozó nép, a szocializmus ügyének önzetlen, szerény, áldozatkész szolgálatára vállalkozott, amikor felvételét kérte a pártba. Tudjuk, az „úrhatnámko- dó” emberek száma és aránya elenyésző a párttagság elvhű. döntő, nagy tömegeihez képest. De negatív társadalmi hatástik veszélyes jelenség, mert foltot ejt a kommunista eszmék tisztaságán, pártunk élcsapat-jellegén, s mert végső soron lazítja pártunk tömegkapcso- latait. Ezért kell "Sf-K lepni az úrhatnámság bár- melj’, nemkívánatos jelenségével szemben. Mindenekelőtt annak a kommunista közösségnél:, amelynek hatáskörében ez jelentkezik. Csépányi Lajos Az idén tavasszal ül össze a mezőgazdasági termelőszövetkezetek és szakszövetkezetek II. országos kongresszusa. Megyénkben — mint már korábban is beszámoltunk róla — egymást követik n szövetkezeti küldötttálasz- tó közgyűlései:. A Tokaj- hegyaljai Területi Szövetség köi-zetébe tartozó sátoraljaújhelyi és szerencsi járás 53 szövetkezeténei: java részében is megválasztották már a tagság küldötteit, szövetkezetenként kettőt-kettőt. A választások eredményeként helj’es arányok alakultak ki: az átfogó tájékoztatásra hivatott vezetőkön kívül a szövetkezeti munka valamennyi ágazatából lesznek alkalmas szószólók a kongresszuson, s lesznek megfelelő képviselői az asszonyoknak, s a fiataloknak is. Bár a nők és fiatalok jogos érdekeinek érvényesítése valamennyi szövetkezeti vezető elsődleges kötelessége, tehát a közülük választott küldöttek a tagság minden rétegének egyformán képviselői. A küldöttválasztó közgyű- lések nyomatékos jelentőségűek az egész szövetkezeti mozgalom további fejlődése szempontjából: a tagság választott képviselőit „követi utasítással” bocsátja útnak. Meghatározza milyen kérdésekről tárgyaljon a kongresszus, milyen értelemben foglaljon állást a küldölt, aki mindig megbízói nevében is szól, szavaz. Tulajdonúsi felelőssé" Igen tanulságos jól odafigyelni rá: milj’en témák foglalkoztatják leginkább a felszólalókat ezeken a nágv horderejű, rendkívüli közgyűléseken? A szövetkezeti tagok tulajdonosi felelősségét meggyőzően tanúsítja hogy egyéni panaszokat csak elvétve hánytorgattak fel. A hozzászólók java valóban csupa közérdekű mondanivalóval állt elő. Sokan foglalkoztak alapvető szövetkezetpolitikai kérdésekkel. Hadd említsünk ezek közül égj’ különösen jellemzőt: a nemzedék- váltás problémáját. Üj tényezőként kell figyelembe venni, hogy a szövetkezeteket megalapító egykori agrárproletárok és egyéni gazdák mellett felnőtt egy fiatal. szakmailag jól képzett nemzedél:. Ezeknek a fiataloknak már nincs saját élményük, emlékük a paraszti múltról, nincsenek ' tehát- visszahúzó nosztalgiáik -—de nem rendelkeznek a harcra edző falusi munkásmozgalom tapasztalataival sem. Az alapítók és az új, fiatal tagok igényei, elképzelései között lényegesek az eltérések. EmiA TVK laKásépifisí alapél létesített A -Tiszai Vegyikombinát szakszervezeti tanácsa a közelmúltban megtartott ülésén hagyta jóvá azt a szabászatot, amely a vállalati kollektív szerződés mellékletéként a dolgozók lakásépítésének támogatásával kapcsolatos tudnivalókat foglalja magában. A szabászat kimondja, hogy a kombinát lakásépítési alapot képez, és ennek terhére az 1972—75-ös esztendőkben évenként csaknem egymillió forinttal támogatja a vállalati dolgozók lakásépítési akcióját. A támogatás formáit az alábbiakban határozták meg. Egj’szeri bérlőkiválasztási jog biztosítása tanácsi bérlakásokra. A másik lehetőség, kölcsön nyújtása Leninváros közigazgatási területén történő családi ház építéséhez. A kölcsön az építési költség 50 százalékát, illette 50 ezer forintot nem haladhatja meg. A szabályzat egyebek között szól róla, hogy elsősorban az olyan házaspárokat kell támogatásban részesíteni, ahol a házasfeleknek, vagy y’alamelyil: házastársnak a TVK-ban való foglalkoztatása népgazdasági, illetve vállalati szempontból fontos, azonban a városi tanács vb előírásai következtében lakáshoz nem juthatnak, vagy lakása génydésüket elutasították. A vállalati támogatás egy másik feltétele, hogy az illető dolgozó rendelkezzen azzal a pénzösszeggel, amelyet a lakáshasználatbavételi díj címén a kombinát részére, illetve előtörlesztés címén az OTP-hez be kell fizetnie. (—s) Bővül a csanyiiu KlSZ-isknla. A modern, ú.i létesítmények fűtéséhez kazánba/ épül • l'oto: ifj. Hollósy Endre j atl a szövetkezetek belső életében olykor átmeneti nehézségek és nem könnyen feloldható ellentétek keletkezhetnek. Jo»os igények A fiatal nemzedék nyomatékosabban igényli a megfelelő szintű készpénzjavadalmazást, a biztosított szabad időt. Egyre inkább számot tart a városias jellegű életformára, falun is a korszerű szociális-kulturális feltételek megteremtésére. Ezek jogos igények, kielégítésüktől függ jórészt, hogy a jövőben lesz-e elég munkabíró, képzett szakember, szakmunkás a termelőszövetkezetekben az új piaci, közgazdasági követelmények megfelelő, modern gazdálkodáshoz. Nyomátékkal szóltak arról is, hogy mindkét járás területén kedvezőtlen termelési adottságú a szövetkezetek többsége, s itt a közös bevétel, a tagságnak a közösből származó részesedése igencsak elmarad az országos állagtól. Ha sokszorozott szorgalom. valamilyen speciális termelési, vagy tenyésztési siker eredményeként mégis lehetőség nyílna a hátrányból gyorsabban törlesztő jo- vedélemnövelésre egy-egy szövetkezetben, olyan mérvű j öy’ed eleirm ö vekm én j’-a d ó terhelné a közös gazdaságot, hogy többet vesztene a vámon, mint nyerhetne a réven. Így nem érvényesülhet kellő mértékben az any’agi ösztönzés eive. Elhangzott — közgazdasági elemzéssel alátámasztva — olyan jelzés is, hogy ezen a vidéken a mostoha körülményekkel viaskodó szövetkezeti gazdaságok bevételei nem fedezik a bővített újratermelés feltételeit, az ilyen gazdaságok önhibájukon kívül egyhelyben topognak. Országos. intézményes megoldás segíthet csak rajtuk. Hatékonyabb érdekvédelem Hatékonyabb gazdasági érdekvédelmet sürgetnek a szövetkezetei: a területi szövetségtől, s az országos érdekvédelmi testülettől, a Termelőszövetkezetek Országi» TanácsátóL Bár már az első országos kongresszusv határozatot hozott rá, nem sikerült megnyugtatóén ren - dezni a szövetkezeti gazdaságok és a ma is monopoi- helj’zetben levő különféle felvásárló, értékesítő vállalatok kapcsolatát. Történt némi haladás, de a szövetkezetek még mindig nem egyenlő eséllj’el tárgyalhatnak a helyzeti előnnyel rendelkező vállalatokkal. Mindkét járásban sok szó esett a szövetkezeti nyugdíjrendszer további javításának szükségességéről, a: öreg, munkaképtelen szövetkezett tagokról való intézményes gondoskodás megteremtéséről — mivel azonban ezt. a problémakört részletesen nyilvánosság elé tártuk lapunkban a Hernád menti szövetkezetekről szóló beszámolóban, itt. a jelzést is elegendőnek tartjuk annak érzékeltetésére: meonydraJséspSníí jelentőségű e/ a téma is. A megyénkben eddig lefolyt szövetkezeti küldöttválasztó közgyűlések megerősítik annak szükségességét, amelyet, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa a szövetkezetek elé előzetes megvitatásra bocsátott tézisekben már megfogalmazott: a szövetkezetek országos kongresszusa a mezőgazdaság új igényeinek megfelelően határozza meg az országos érdekképviseleti szerv tevékenységének iránvát, formáit. Borrcz József
