Észak-Magyarország, 1972. február (28. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-18 / 41. szám

ESZAK-MAGYARORSZÄG 2 1972. febr. 18., péntek Eltemették dr. Brezanóczy PáS egri érseket Egerben csütörtökön nagy részvéttel temették el dr. Brezanóczy Pál egri érseket, a magyar katolikus püspöki kar titkárát, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és az Országos Béketanács elnökségének tagját, a ma­gyar katolikus püspöki kar külügyi bizottságának elnö­két és az Opus Pacis intéző bizottságának tagját. A temetésen a Magyar Népköztársaság kormánya képviseletében részt vett Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. Ott volt Bencsik István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtit­kára, dr. Mondok Pál, az Országos Béketanács alelnö- ke, továbbá a megyei, a vá­rosi tanács és a Hazafias Népfront képviselői. Az egri Bazilikában ren­dezett ünnepélyes gyászmi­sét és a temetési szertartást dr. Ijjas József kalocsai ér­sek vezette főpapi segédlet­tel. A gyászmisén dr. Karai­ba József c. püspök, győri apostoli kormányzó mondott búcsúbeszédet, méltatta dr. Brezanóczy Pál munkásságát és érdemeit. Dr. Brezanóczy Pál kopor­sóját az egri Bazilika krip­tájában helyezték el. ESEMÉN YEK RŐL röviden LÉGIHÁBORÜ INDOKÍNÁBAN Alig néhány órával az­előtt, hogy Nixon elnök és kísérete Washingtonból elin­dult kínai látogatására, a saigoni amerikai parancs­nokság bejelentette, hogy szerda délután óta teljes erő­vel folyik a légiháború Indo­kína mind a négy országa ellen, beleértve a VDK-t is. KGST­MEGÁLLAPODÁS A KGST-országok könnyű­ipari minisztereinek legutób­bi találkozóján, az állandó bizottság ulánbátori ülésén elhatározták, hogy a KGST- országok műbőrkutatásának összehangolására koordiná­ciós központot, hoznák létre. A központ megalakításáról szóló megállapodást a na­pokban írják alá Moszkvá­ban: az aláírásra csütörtökön INTERMETALL­TANÁCSKOZAS Az Intermetall vaskohásza­ti együttműködési szervezet­ben részt vevő országok — Bulgária, Csehszlovákia, Len­gyelország, Magyarország, az NDK és a Szovjetunió — de­legációi, valamint a román Metalimport külkereskedelmi vállalat és a jugoszláv Vas- kohászati Egyesülés képvise­lői csütörtökön Budapesten megkezdték az Intermetall term ék csere- ér tekezletét. JELENTÉS BONNBÓL A nyugatnémet kormány csütörtökön nyilatkozatot tett közzé a Szovjetunióval és Lengyelországgal kötött szerződések parlamenti rati­fikálásának megindoklására. A nyilatkozat válasz a Szövetségi Tanács (Bundes­rat) február !)-i állásfogla­lására, amely — mint isme­retes — „fenntartásokkal” élt a szerződésekkel szem­ben. fl legfintosabbról: a munkáról beszéltek A közgyűlés részvevőinek egy csoportja (Folytatás az 1. oldalról) üzemi gazdálkodás előnyei­ről, de hangsúlyozta, hogy jól és eredményesen gazdál­kodni csak a korszerű esz­közök teljes kihasználásával lehet. A termelőszövetkezet belső életével kapcsolatban nagyra értékelte az erősödő demokratizmust, azt az egész­séges légkört, amely ezen a tanácskozáson is érezhető volt. Ezt követően, őszinte, közvetlen hangon így szólt a Lenin Tsz tagságához: — Az elmúlt gazdasági évben a növénytermasztés- •ben szép eredményeket ér­tünk el országosan is, de zöldségből, gyümölcsből, cu­korból és dohányból keve­sebb termett. Ennek követ­kezményeként nőtt a zöld­ség-gyümölcs piaci ára, hogy a várost nem tudtuk zök­kenőmentesen ellátni. És itt hallom, hogy Vizsoly is vá­sárolja a zöldséget. Cukor­ból 145 ezer tonnát kellett behoznunk az országba, mert a miénk kevés volt, 'takar­mányért 250 millió dollárt fizettünk iki. A városokban német vajat árulunk, mert kevés a tej. Imé, itt á tsz- ben is csökkent a tejhozam. Amikor a tsz tervét készí­tik, ne csak a tagság ás a tsz érdekeit tartsák szem előtt, hanem az egész or­szágét, mert a hozamkiesé­sek ilyen összetett módon zavart okoznak az egész or­szág ellátásában. A továbbiakban hosszasan fejtegette megyénk ország- gyűlési képviselője a fiata­lok helyét a t.sz-ben, a két generáció kapcsolatát, majd így fejezte be felszólalását: — A Lenin Tsz alapja szi­lárd. így, vigyázzanak to­vábbra is gazdaságukra, fej­lesszék tovább, hiszen ehhez minden adottságuk megvan, s meglesz az új gazdasági évben is. A tanácskozás a tsz elnö­kének zárszavával ért véget. Egyszínű” kormány Rómában h smét bebizonyosodott, hogy az örök városban a po- litikai formációk élettartama enyhén szólva nem örök. Most már biztosnak tekinthető, hogy Itáliá­nak esztendők óta először lesz egypárti kabinetje, az azonban más kérdés, meddig „áll el” ez a hamarosan megalakítandó kormány. A legfrissebb jelentések mindenesetre arról számol­nak be, hogy a kijelölt kereszténydemokrata kormányfő, Giulio Andreotti beterjesztette kormánya névsorát Gio­vanni Leonénak, az Olasz Köztársaság elnökének és eb­ben a névsorban kizárólag Andreotti pártjának politiku­sai szerepelnek. Olaszországot már régebben négypárti koalíció kormá­nyozta, úgynevezett „balközép” formula alapján. Leg­alább másfél esztendeje világos, hogy ez a formáció nem felel meg az új követelményeknek és nem sokáig állja az idő próbáját. A dübörgő itáliai konjunktúra, a sokat emlegetett „gazdasági csoda” immár a múlté. A lendület az élet számos területén megtorpant és újra előbukkan­tak az ország nagyon is hagyományos problémái. Abban a pillanatban, amikor a dilemmák jelentkeztek, a felszínen is jól látható lelt az addig is meglevő szo­ciális feszültség: a legkülönbözőbb szakmák és hivatások dolgozói nagy sztrájkokkal, tüntetéssel követellek na­gyobb részt maguknak a nemzeti jövedelemből. A meg­bolydult északot a dél jelentkezése követte. A konjunktúra lefékeződése ilyen szempontból is „az igazság pillanata” volt: kiderült, hogy a fejlett észak és az elmaradott dél között nem csökkent, hanem növeke­dett a szakadék. A válási törvénnyel kapcsolatos népszavazás körüli né­zeteltérések cseppje a koalíción belül is kicsordította az ellentétek poharát. Jó néhány kísérlet során még megpró­bálták megmenteni a négypárti formációt, de valameny- nyi próbálkozás kudarccal végződött. Egyre világosabbá vált. hogy a politikai zsákutcából csak új választások kiírásával lehet kijutni. , Pontosan ezért vállalta a kereszténydemokrata párt. hogy egypárti kabinetet alakít. Vezetői tudják, hogy a tartós országláshoz nincs elég erejük, hogy a parlament­ben szinte minden lényeges kérdésben kisebbségben ma­radhatnak. Andreottiék azt remélik, hogyha ők készítik elő a májusra, vagy júniusra esedékes választásokat, tá­lán csökkenteni tudják a baloldal várható előretörésének mértékét. Nixon elindult Pekingbe Nixon elnök és kísérete csütörtökön helyi idő szerint 10.35 órakor az Air Force 1. elnöki különgépen elindult a Washington környéki And­rews légi támaszpontról Pe­kingbe vivő útjának első ál­lomása, a Hawaii-szigetek felé. Február 21-én kezdődő egyhetes kínai látogatására az elnököt elkíséri felesége, Rogers külügyminiszter, dr. Henry Kissinger nemzetbiz­tonsági főtanácsadó és a szakértők szűkkörű csoport­ja. Nixon elnök Hawaiban és Guam-szigetén két-, illetve egynapos megállóval szok­tatja magát a távol-keleti időzónához es helyi idő sze­rint hétfőn reggel érkezik meg Pekingbe. Fogadtatásá­ról az amerikai tv-állomások hazai néző-csúcsidőben, he­lyi idő szerint vasárnap este adnak műholdak útján to­vábbított helyszíni közvetí­tést. a Szovjetunióba utazott Ke­serű Jánosné könnyűipari miniszter. AZ APOLLO—17. A houstoni űrközpontban szerdán bejelentették, hogy december 6-án bocsátják fel az Apollo—17-et, ‘amely az Apollo-sorozat utolsó tagja­ként három űrhajóst visz magával. Az ecuadori helyzetről Guillermo Rodriguez Lara, Ecuador katonai puccsal ha­talomra jutott új elnöke szerdai sajtóértekezletén be­jelentette. hogy hozzáfogott az új kormány megalakítá­sához. A miniszterek nevének bejelentése után Guillermo Rodriguez Lara tábornok rádióbeszédet intézett az or­szág lakosságához. Élesen támadta Ecuador „privilé­giumokat élvező rétegeit”, és megígérte, hogy változtatni fognak a gazdasági struktú­rán. BeBpoBitBka, hadsereg, éietszm vonaB Vannak események, ame- lUUUctit lyekről mára <ortársak tudják, hegy világ- örlénelmi jelentőségűek. Kétségtelen, hogy ilyen nagy jelentőségű esemény volt az iitóbbi időben Kína elszige­teltségének felszámolása, fel­vétele az ENSZ-be. Miután, sgy évtizeden át zajlott, a vi- ája. sót, ellenségeskedése a ;égiil is „szociálimperialistá- tak” minősített Szovjetunió­val és a „nem elég forra- lalminak” tartott szocialista jrszágokkal, Kína most vá­ratlan gyorsasággal rendezi /iszonyát az imperializmus eefőbb hatalmával, s vendé­jül látja Pekingben Nixont, az Egyesült Államok elnökét. A Kínai Népköztársaság jelenlegi helyzetének megbíz- lató felmérését megnehezíti az adatok hiányos, s nem Tiindig hiteles volta. Mégis, /alőszínűnek fogadhatjuk el, logy Kína lakossága ma 750 —800 millió, s ennek csuoán 1—2 százaléka munkás. Mint­egy 50 millió lehet a városi oolgári-értelmiségi réteg és a túlnyomó többség: paraszt. Kínában egyetlen rezsim jralma sem lehet tartós, ha az szembekerül a parasztság­gal. Ennek megfelelően a .nagy kulturális forradalom” íűrzavarát lehetőleg távol tartották a falutól, viszont a feleslegessé vált vörösgárdis- ta osztagokat százezerszám, jőt. milliós nagyságrendben söldték falura. Mert a pa- rasztbázis döntő szerepe el­lenére a politikai harc, a fordulatok eldöntésének fő színtere Kínában is, mégis: a városok. A kínai politikai cikcakk­jait, a felső politikai régiók­ban legutóbb is lefolyt hatal­mi harcokat sikerült a nép tömegeitől elszigetelten vé­gigvinni. Ennek egyik oka az, hogy a kínai nép életszínvo­nalát a felszabadulás előtti­hez képest jelentősen megja-. vították. Az életszínvonal hullámzott, de ma maga­sabb, mint a „nagy kulturális forradalom” előtt volt. A nemzeti jövedelem, becslések szerint, kb. évi 100 milliárd dollár, vagyis — különböző módszerű összevetések szerint — ennek egy főre jutó része 10—20-szpr alacsonyabb, mint pl. Japánban, s 25—50-szer kisebb, mint az Egyesült Ál­lamokban. Kína fejlődő ország, ipara és mezőgazdasága semmiképp sem elegendő egy világhatal­mi politika alátámasztására, a szónak abban az értelmé­ben. ahogyan azt a két „szu­perhatalom”, a Szovjetunió és az Egyesült Államok vo­natkozásában elmondhatjuk. Ha Kína most azt hangoztat­ja, hogy „nem akar szuper- hatalom lenni”, erről tudni kell, hogy a szónak katonai­gazdasági értelemben nem is lenne képes erre. De az élet- színvonalnak a korábbihoz képest, számottevő emelkedé­se, számos belső vívmánya olyan tömegtámogatást biz­tosít a rendszernek, amely bármennyire lemorzsolódha­tott is az utolsó zűrzavaros esztendőkben, még mindig megfelelő, szilárd hátorszá­got, nagy manőverezési lehe­tőséget ad a kormánynak. Ennek a politikai-diplomá­ciai rugalmasságnak és ma­nőverezési készségnek másik tényezője, hogy Kína „az önerőre támaszkodás” és a „két lábon járás” .jelszavát követi a gazdaságpolitikában. Ez annyit jeleni, hogy az ál­talános alacsony színvonalon — egyebek közt az alapélel­miszerek és a textil jegyre történő elosztásával — saját eszközeivel is biztosíthatja a lakosság ellátását. Kína je­lenleg sem pénzügyileg, sem nyersanyagok tekintetében, nem vesz részt a nemzetközi munkamegosztásban, leg­alábbis nem olyan mértek­ben. hogy függésben lenne a világpiactól. A „két lábon já­rás” azt jelenti, hogy mind az ipart, mind a mezőgazda­ságot fejleszti, de jelenti azt is, hogy az ipar egyrészt (bi­zonyos kiemelt szektoraiban) fejlett technikára, másrészt a nagyszámú és olcsó -kézi munkaerőre támaszkodik. Kína na8y vívmánya volt, 11 hogy egységes köz- igazgatást vezetett be a fel- szabadulás előtti szétzilúlt- ság, a katona-kiskirályok szeparatista önkényuralma helyébe. Ám a „kulturális forradalom” után a helyzet e tekintetben is nagyon zava­ros. Az államapparátus rész­ben megmaradt, részben ún. „hármas forradalmi bizott­ságok” vették át az ügyek .irányítását a falvaktól a vá­rosokig, üzemekig, egyeteme­kig és tartományokig. E bi­zottságok egyik tagja „forra­dalmi lázadó”, másik tagja „átnevelt régi káder”, har­madik tagja mindig katona. A hadsereg, amely ellenőrizte a kulturális forradalom lefo­lyását, döntő súllyal vesz részt a hatalmi szervekben. Vidéken, s alsóbb szinten i a népi kommunák vezetése nemcsak gazdasági szervként működött, hanem a , közigaz­gatást is intézte. A kínai parlament, a Népi Gyűlés hosszabb idő óta nem ült ösz- ■sze, az országnak nincs ál­lam,jogilag tisztázott „első embere”, bár Mao Ce-tung személyének valóságos isten- ként-tisztelt kultusza kétség­telenné tesjzi, hogy ki ma Kí­na feje. Ugyanakkor az ügye­ket Csou En-laj miniszterel­nök irányítja, az ő kezében van az államapparátus, s lé­nyegében a külpolitika irá­nyítása is. Legutóbb súlyos belső ha­talmi harcok zajlottak le Kí­nában, Miután Mao Ce-tung csoportja kisebbségben volt a Kínai Kommunista Párt leg­főbb vezetésében, de sikerült a „kulturális forradalom” fo­lyamán, a hadsereg segítségé­vel megbuktatni a többség élén állott Liu Sao-csit, a hadsereg vezetője, Lin Piao marsall elnyerte — Mao el­nök után — a pártban a má­sodik helyet. A kommunista pártok történetében példátla­nul álló módon, a párt IX. kongresszusán, elfogadott új szervezeti szabályzatba név szerint belevették, hogy Mao Ce-tung a párt vezére és Lin Piao a helyettese, utóda. Ezt követően azonban ellentétek támadtak Mao Ce-tung, Csou En-laj és Lin Piao, valamim a kulturális forradalomba előtérbe került más katonai és politikai személyiségek kö­zött. A hadsereg szerepét Hát­térbe igyekeztek szorítani, Lin Piaót összeesküvéssel vá­dolták, s valószínűleg már nem is él — bár csupán any- nyit tudunk biztosan a Somá­ról. hogy sehol meg nem je­lenik, képeit eltüntették a nyilvános helyekről, könyvét bevonták, s újságcikkekben bírálták, zártkörű gyűlése­ken pedig azt állították, hogy merényletet kísérelt meg Mao Ce-tung élete el­len is. Kétségtelen, len tmond ások tói is terhes. A felszín látszólagos egyöntetű­sége alatt, ennyi fordulat után, szükségszerűen sok ké­tely, elégedetlenség és ellen­zékiség is lappang. De a ve­zetés a kínai nacionalizmus­ra, a nagv nemzeti büszke­ségre apellál, s ezt az érzést a sovinizmusig szítja pl. a szovjetellenes uszítással, állí­tólagos háborús fenyegetett­ségre hivatkozással, a világ legcivilizáltabb, vezetésre ter­mett népének minősített kí­naiak büszkeségére is épít­ve. A kínaiak azonban való­jában józan, praktikus, szorgalmas és intelligens em­berek. akiket mindig és min­denben — senki és semmi­képp sem tudt tartósan félre­vezetni. (Következik: Külpolitika — „kettős gyengítés” ..J Palkó Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom