Észak-Magyarország, 1972. február (28. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-18 / 41. szám
1972. febr. 18., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Készül a szállítópálya és a revekét Jól halad a folyamatos f acélöntőmül építése Ozdon Festékszórók Csökkenő költségek, növekvő lermcics Az Ózdi Kohászati Üzemekben — a régi lemezsor helyén — jó ütemben épül az évi 325 ezer tonna kapacitású folyamatos acélöntőmü. A korszerű berendezés segítségével több munkafolyamatot elhagynak és a lecsapolt acélt azonnal. bugákba ön- tik. Ez a technológia igen gazdaságos. Alkalmazásával egy tonna acélból az eddigi 830 helyett 9B0 kilogramm buga készíthető. . Így az új létesítmény vásárlására és építésére fordított beruházás rövid idő alatt megtérül. Az építők a februári tavaszt kihasználva, meggyorsították a csarnoképület acélváz-szerkezetének szerelését és több új munkához fogtak hozzá. Köztük a martinacélmű es a folyamatos öntőmű közötti úgynevezett „szállítópálya” alapozásához, amelyen majd elektromos vezérléssel húzzák át a vasúti kocsira helyezett 150 tonnás folyékony acéllal telt üstöt. Megkezdték az új mű re- vekútjának építését is. A hat méter hosszú és ugyanilyen széles, csaknem tíz méter magas vasbetonszekrényt — amelyben az acélszál darabolásánál keletkezett hulladékot felfogják — elkészítése után süllyesztóses eljárással helyezik a földbe. Az új folyamatos acélöntő- műben a tervek szerint 1973- ban kezdik meg a termelést. Innen látják majd el kiváló minőségű alapanyaggal a Center határában már épülő új rúd-drót hengerművet, amely 1975-rc készül el. Addig a folyamatos öntőművel gyártott bugákból mintegy 70—80 ezer tonnát tőkés országokban értékesítenek és az értük kapott devizát a beruházásokra felvett hitel kiegyenlítésére fordítják. A Székesfehérvári Finom-1 mechanikai Vállalat meg- : kezdte a hazánkban újdonságnak számító kis méretű festékszóró pisztolyok gyártását. Liccne alapján részben import, részben hazai alkatrészekből állítják össze a kis készüléket. amely mindennemű festékanyag szórására alkalmas. 1 hatékonyabb pártmunka feltételei A PÁRTSZERVEZETEK mindennapi munkájának középpontjában jelenleg a X. kongresszus határozatainak végrehajtása, a pártirányítás és a pártélet színvonalának emelése, a politikai munka hatékonyságának növelése áll. Szélesedik a pártépítési kérdéselv tanulmányozása is, a szervezett pártoktatás keretében. A pártirányítás és a pártélet kérdései című tö- megpropagandu-taníolya- mok, amelyek a jelenlegi Pártoktatási évben kezdődtek — jól segítik a párt- politika elvi kérdéseinek megértését, a X. kongresszus —. illetőleg a Központi Bizottság határozatainak feldolgozását, végrehajtását. A propagandisták egyre bővülő irodalomra támaszkodhatnak, mint például a Pártmunkások kézikönyve, A pártépités tankönyve — hogy csak a legutóbb kiadott friss műveket említsük. Ezenkívül támaszkodhatnak a párt- bizottságok, a csúcsvezetőségek által végzett különböző felmérések, vizsgálatok anyagaira, az alapszervezetek beszámoló taggyűléseinek tapasztalataira. Propagandamunkánkban igen fontos a helyes szemléletmód kialakítása, a párttagsággal szemben 'támasztott növekvő követelmények megértetése. A párttagság aktivitása és fegyelme sokat javult, de még mindig egyike azon kérdéseknek, amit eddig nem sikerült kielégítően megoldani. A Borsodi Hőerőmű Vállalat \ pártvezetőségének 'felmérése szerint ennek több oka van. Egyebek közt csök- , kenti az aktivitást azoknak a párttagoknak, tisztségviselőknek, gazdasági vezetőknek a magatartása is, akik párttagságukat, illetve funkcióikat jogtalan előnyök elérésére használják fel. Sokan vélekednek úgy is, hogy a szövetségi politika „túlzottan rugalmas’’ gyakorlatában a Párttagok munkájának elismerése, megbecsülése „elsikkad”. érdekeik védelme nem kellően biztosított. Mint mondják: néhány területen nemcsak hogy erkölcsi elismerést nem kapnak, de olykor kifejezetten anyagi hátrányba is kerülnek a pár- tonkívüliekkel szemben. Kifogásolják továbbá, hogy az általuk felvetett problémák intézése sem mindig eredményes. Semmiképpen sem állíthatjuk, hogy e hibák gyökere kizárólag egyes párttagok, vagy gazdasági vezetők negatív szemléletében és gyakorlatában van. Köze van hozzá egyes alapszervezetek, pártszervezetek helytelen munkastílusának, irányítási módszerének, a pártmunka meglevő gyengeségeinek, fogyatékosságainak is. Az elvi-politikai irányítás hangsúlyozása ugyanis nem jelentheti az operativitás mellőzését. A munka gyakorlatiasságának javítása annál is indokoltabb, mivel a párt. különböző szintű vezető szerveinek a társadalmi, gazdasági, politikai élet minden fontosabb kérdésében jó alaphatározatai vannak. Viszont több helyen akadozik a felsőbb szervek határozatainak a helyi viszonyokra való átültetése, realizálása, megfelelő alkalmazása. Ebben gyakran az irányító pártszervek is hibásak, mivel elég sok „központilag előírt” feladat megtárgyalására kötelezik az alapszervezeteket, amelyeknek nem sok idő és energia jut a helyileg döntő láncszem megragadására,, illetőleg a végrehajtás megszervezésére és ellenőrzésére. AZ ALAPSZERVEZETI munkában még gyakori az úgynevezett „titkarcentrikus- ság”, amely fékezi a kollektív vezetés és kollektív felelősségérzet fejlődését. A vezetőségi tagok továbbképzése. feladataik jó ellátására korántsem megoldott az esetenként tartott reszortfelelő- sök értekezletével. Nehezíti a pártmunka fejlődését, hatékonyságának növelését néhány szervezeti jellegű probléma is, mint például a váltóműszakos üzemekben a pártrendezvények időpontjának egyeztetése, a községi pártszervezetek esetében a terület sokrétűsége, a politikai feladatok összetettsége, bonyolultsága, a munkamegosztás kiforratlansága stb. A pártmunka hatékonyságának objektiv feltételeit, egyben tényezőit céltudatosan javítani kell. Ezek közül a legfontosabbak: a szervezeti összehangolás, a „szinkron” a gazdasági, társadalmi, közigazgatási egységekkel, csoportokkal, a ■tisztségviselők feladatkörének, hatáskörének világos meghatározása, a helyes munkamegosztás, a legszükségesebb tárgyi, technikai eszközök biztosítása. Nem kevésbé fontos a szubjektív feltételek javítása, mint például a párttagság ideológiai, politikai, általános műveltségének fokozása, szilárd osztályszemlélete, meggyőződése és megfelelő informáltsága. A szubjektív tényezők közé tartoznak az úgynevezett motivációk is, mint például a társadalmi-politikai makro- és mikrokörnyezet hatása, a közvélemény, az egyéni szükségletek, az erkölcsi- politikai igényesség és végül, magának a pártmunkának az elismerése is. A HATÉKONYSÁG fényezőinek rövid felvillantásával itt nem különböző helyzetekben alkalmazható „recepteket” kívánunk nyújtani, hanem csupán azt szeretnék elérni, hogy minél több kommunista látókörében, szemléletében elemző mérlegre kerüljenek e kérdések, hogy' tudatosabban átgondoljuk mindennapi tevékenységünket, magatartásunkat és végeredményben fokozhassuk a pártmunka hatékonyságát. Bogár Károly Miről tanúskodik a drótgyár A minap készült el a December 4. Drótmüvek elmúlt évi gazdálkodásának mérlege. És — mint ilyenkor szokás — a vállalat igazgatója aláírta a mérlegbeszámolót. A beszámoló egy példányát letétbe helyezték az illetékes pénzügyi hatóságnál, s a „vállalati négyszög”, azaz a pártszervezet, a gazdasági vezetők, a szakszervezet és a KISZ képviselői még egyszer — most már a pontosan kimunkált adatok ismeretében — megvitatták az 1971-ben elvégzett munka eredményeit és tapasztalatait. Szóval az elmúlt esztendővel kapcsolatban tulajdonképpen már csak a legkellemesebb feladat maradt hátra, s ez sem sokáig: március első napjaiban kifizetik a nyereségrészesedést. Beszédes számok Miből is áll egy ilyen mérleg? Elsősorban — természeténél fogva — számokból. Nagyon sok számadatból. Forintokból, százalékokból, „plusz”- és ..mínusz”-jelekből. Az első pillantásra meglehetősen száraz, unalmas olvasmány. De, ha vallatni kezdjük a számokat, azok megelevenednek. Es beszélnek. A kollektíva munkájáról. az itt dolgozó emberek sok-sok erőfeszítéséről. A számok elmondják, hogy a drótgyár az 1970. évihez képest több mint 10 százalékkal növelte termelését. Bs elmondják azt is, hogy a többlet elsősorban a jobb munkából származik. Hiszen a dolgozók létszáma nem haladta meg a korábbit. A vállalat jobban gazdálkodott az „élőmunkával” és az úgynevezett „holtmun- kával”, vagyis az álló- és forgóeszközökkel is. A 10 százalékos termelési többletet nemcsak változatlan létszámmal. hanem a korábbinál kevesebb ráfordítással érték el. Az elmúlt esztendőben a December 4. Drótműveknél csökkent az állóeszközök értéke, s az átlagos készletszint több mint 5 millió forinttal maradt a korábbi alatt. A vállalat csupán a bankköltségeknél majdnem 3 millió forintot takarított meg. Az eszközök jobb kihasználása és a takarékos gazdálkodás eredményeként a vállalat költségszintje mintegy 3,5 százalékkal csökkent. Egészen természetes, hogy a jelentős termelésnövekedés és az ugyancsak számottevő költségcsökkenés eredménye megmutatkozik a vállalat nyereségében. 1970- ben a December 4. Drótmű- vek nyeresége 52 millió forint volt, s ezt most csaknem 45 százalékkal túlszárnyalták: az 1971. évi gazdálkodás több mint 75 millió forintnyi nyereséget eredményezett. A mérlegbeszámoló adatai meggyőzően tanúsítják, hogy az elmúlt esztendőben a drótgyár sikeresen gazdálkodott, s a sikert elsősorban a hatékonyság fokozásával, belső tartalékainak hasznosításával érte el. Így jelentősen növekedett a bér- szabályozás alapjául szolgáló, úgynevezett hatékonysági mutató, s ez lehetővé tette, hogy a tavaly megvalósított, számottevő bérfejlesztés után az év végi részesedésre is tisztességes összeg maradjon. Es az elmúlt évben élért eredmények alapján ezt a részesedést kétségkívül megérdemlik a vállalat dolgozói. Megdolgozlak érte. iWc"crdcmc!í részesedés Tavaly a drótgyárban alig fizettek év végi részesedést. S ahhoz, hogy most másképpen legyen, valóban az egész kollektíva összefogására volt szükség. Arra, hogy a gyár politikai, gazdasági vezetői és a munkások szót értsenek. Hogy mindenki a maga ügyének tekintse a vál- . lalat gondjait, együtt törekedjenek a takarékosságra, a munkaidő, a gépek jobb kihasználására, a belföldi és exportkötelezettségek maradéktalan teljesítésére. A minap elkészült és aláírt mérleg világosan beszél arról is, hogy a kollektíva valóban megértette a vállalat célkitűzéseit. A számok mögött ott. vannak a szocialista brigádok kezdeményezései és erőfeszítései, ott van szilárdabb munkafegyelem. Bs mindaz, ami lehetővé tette, hogy a December 4. Drótmüvek egy év alatt 23 millió forinttal növelje nyereségét. A boríték vastagabb iesz. Március első napjaiban a drótgyár dolgozóinak minimálisan kétheti kei-esetnek megfelelő nyereségrészesedést fizetnek. A törzsgárda- tagoknak, s a legjobbaknak — természetesen — többet. Megérdemlik. Flanck Tibor A Fűzfői Nitrokémia 1972-ben több újdonsággal jelentkezik a piacon. Üj termékeinek nagy része az építőiparban és a bútoriparban használható fel. Panclíiázak hangszigetelését javítja az újfajta NIKE-CELL habanyag. Jól használhatja az építőipar az újfajta hullámlemczt is. A bútoripar számára pedig műanyaghabból sajtolt fotelvázak készülnek. Több szakember, jobb eredmények K • orunkban igen sok szó esik az információról. Számos helyen és alkalommal utalnak a tájékoztatás, a tájékozottság fontosságára. Nem véletlenül. Egyre inkább ott tartunk ugyanis, hogy a gazdálkodás, a termelés mai és holnapi feladatainak ellátásával párhuzamosan mindenütt, így a mezőgazdasági üzemekben is tervezni, latolgatni, mérlegelni kell a rövidebb-hosszabb távra szóló teendőket. Ezzel együtt a figyelem középpontjába kerülnek az újabb, hatékonyabb, gazdaságosabb eljárások, amelyek alapvetően befolyásolják az üzemi eredményt. A mező- és élelmiszer- gazdaságban a IV. ötéves terv feladatainak teljesítése nagymértékben függ attól, hogy termelőszövetkezeteink, .állami gazdaságaink, az erdőgazdaságok és az élelmi- szeripari vállalatok szakemberellátását és -utánpótlását miként tudjuk biztosítani. Különösen áll ez a korszerű technológia alkalmazását megvalósító szakmunkásokra; a termelőszövetkezetek irányító szakemberei mellett azokra az emberekre, akik a korszerű gazdálkodást valósítják meg. Hiszen tévedés volna azt hinnünk, hogy a szaktudást elegendő egy szűk körre, az üzemek parancsnoki karára bíznunk. Tudomásul kell vennünk, hogy a legalaposabban megtervezett, részletesen, aprólékosan kidolgozott utasítás, vagy technológia sem váltja be a hozzá fűzött reményeket, ha a végrehajtásba hiba csúszik. A gyakorlatból tudjuk, hogy a legképzettebb mérnök is szinte légüres térben mozog, ha nem támaszkodhat megfelelő szakmai tudással felvértezett munkatársakra. Mindezek a körülmény e»s arra figyelmeztetik termelőszövetkezeti gazdaságainkat. ne hanyagolják el azt a lehetőséget és jelentős segítséget, melyet a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium szakoktatási intézményei nyújtanak. Napjainkban minden területen azt tapasztaljuk, hogy a fejlődés üteme tovább gyorsul és a terveink szerint mindinkább számolnunk kell az élelmiszer- és fagazdaság gyors ütemű fejlődésével. Ez is indokolja, hogy a mezőgazdasági szak- oktatási intézmények a jövőben fokozott mértékben támasszák alá a termelés fejlesztését. Megyénknek — bár elsősorban ipari termelésével játszik lényeges szerepet az ország gazdaságának életében — mezőgazdasági termelése is igen jelentős. Köztudott azonban, hogy földrajzi helyzetünknél fogva a mezőgazdaságilag művelhető terület jelentős része a lejtős, dombos vidékeken van, s a természeti adottságok megkivánjá k. hogy azokat több és speciálisabb eszközállománnyal, s nagy szaktudással rendelkező szakemberekkel ellensúlyozzuk. Ezeken a helyeken elsősorban talajvédelmi és egyéb meliorációs képzettségű és szemléletű szakemberekre van szükség. A lehetőségek adva vannak. A mezőgazdasági egyetemek, technikumok, szakmunkásképző intézetek várják a tanulni vágyó fiatalokat, de a megyei tapasztalatok azt mutatják, hogy mezőgazdasági üzemeink még mindig nem él* nek megfelelően ezekkel a lehetőségekkel. Onodvári Miklós