Észak-Magyarország, 1971. december (27. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-07 / 288. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1971. dec. 7., kedd Az első lépések*öl a kiváló együttes címig A palóc kukára ózdi ápolói A ma már országosan szamontartott és elismert ózdi népi táncegyüttes 1948-ban alakult meg. Az 50-es évek elején már a neves szakemberek is felfigyeltek munkájukra, s 1955-ben a szocialista kultúráért kitüntetést adományozták a tánccsoportnak. Az első külföldi,' csehszlovákiai meghívást 1956-ban kapták. A második nagyobb sikersorozat 1965-ben ^kezdődött. Ekkor tűntek fel színvonalas műsorukkal az országos vasas tánc-fesztiválon, s azóta minden évben vendégszerepeinek Csehszlovákiában, Lengyelországban, s a külföldi sikerek csúcsa volt nyáron a kétheti .szovjetunióbeli turnéjuk, amelyen nyolcszor léptek színpadra egész estét betöltő önálló műsorral, s kétszer álltak a Szovjet Televízió kamerái előtt. Az ózdi népi tájnccsoportot 1969-ben a Művelődésügyi Minisztérium a kiváló együttes címmel tüntette ki. Adorján Lajos, az együttes művészeti vezetője kérdésünkre a következőket mondotta: — 1965-ben jó képességű, s nagyon lelkes fiatalokból sikerült az utánpótlást biztosítani. Szerencsésen összeesett ezzel az Ózdi Népművelési Intézmények anyagi, s tárgyi segítése is. Felújították többek között a kosztümtárat, megfelelő zenekari kíséretet biztosítottak. A 12első láncosunk mellett 40 tagú haladó csoport és 80 tagú, úttörőkből álló kezdő csoport a garancia az utánpótlásra. Az Adorján Lajos által vezetett ózdi tánccsoport nemcsak a tánckultúra terjesztésében, megszerettetésében és a művészi élményt nyújtó szórakoztatásban szerzett nagy érdemeket, hanem a palóc kultúra hagyományainak megmentésében is. Műsoraikat, saját gyűjtésű és feldolgozású eredeti palóc tánchagyományokból állítják össze. A Szovjetunióban nem kis sikert aratott műsoruk gerincét is palóc elemekből összeállított, eredeti palóc dalokra komponált, az úgynevezett Villőzést című műsoruk alkotta. — Milyen további terveik vannak? — Jövőre dolgozzuk fel a Lakodalom barkóföldön című, Hangonyban, Domahá- zán, Sajóvelezden gyűjtött, eredeti lakodalmas táncunkat és sajónémeti hagyományok alapján a Rabvágást, ami lényegében farsangi szokás volt. * Ma, kedden, 7-én délután szakemberek értékelik az ózdi népi tánccsoport munkáját, elsősorban a szovjetunióbeli produkciójuk alapján. Téma lesz a további feladatok megbeszélése is. Tóth István A KÉPERNYŐ ELŐTT Örömök és bosszúságok Örömteli és bosszantó adások váltakoztak az elmúlt hét műsorában. Az örömöt adók egyikérői, a csütörtökön sugárzott, Tartson velünk Matyóföldre! című riportműsorról már korábban szóltunk. Most néhány más adásról jegyzőnk fel egy-két gondolatot. v EGYETLEN ' TV-JÁTÉK volt a hét programjában. Pénteken, este kellemes órát adott Tom Stoppardnsk, a modem nyugati drámairodalom illusztris képviselőjének Szabad, mint a madár című játéka, amelyet Horváth Ádám rendezésében láttunk. Jóllehet a szerzőt úgy ismertük meg, mint az abszúrd és a groteszk játékstílusok kedvelőjét és jó művelőjét, pénteki játéka alighanem a legszélesebb közönségtömegek számára jelentett könnyen érthető, kellemes alkotást. Az álomvilágban élő tragikomikus hős — Major Tamás igen emberi, a figura tragikus vonásait mértéktartóan hangsúlyozó, nagyszerű .alakításában láttuk — rokonságban állónak látszik a világ drámairodalmának több álmodozójával, környezete kegyetlen megvilágításban áll előttünk. Horváth Ádám árnyalt rendezése és Major játéka értékes élménnyé avatta a péntek esti egy órát. LEV TOLSZTOJ remekművének, a Háború és békének filmváltozatáról már írtunk e hasábokon. Egy héttel ezelőtt az adás technikai bajairól szóltunk, s a további két adást ajánlottuk olvasóink figyelmébe. Kellemes meglepetéssel szolgált a televízió: a harmadik és a negyedik folytatást olyan tech- niltai megoldással sugározta, hogy a képek minimális csonkulással, a képernyőt jól kitöltve élvezhetőbbek lettek, s a filmóriás tartalmi értékei is jobban érvényesülhettek, de a színeket még most Is sajnálhatjuk. Bondarcsuk rendezése igen rangos helyet foglal el a Háború és béke filmváltozatainak nosiszú sorában, és alighanem legközelebb áll a Tolsztoj-i mondandóhoz. Részben a film tartalmi értékei, részben az első két folytatás sugárzási hibái indokolttá teszik, hogy a sorozatot délelőtt, vágj' délután megismételje a közeljövőben ' a televízió. OSZTRÁK EST szerepelt kedden a nemzeti estek sorában. A szokványtól eltérő volt az est szerkezete, később kezdődött, kevesebb darabból állt össze. Az össze- állílás gerincét jelentő, A távoli ország című film, egy számunkra már teljesen érdektelen, régen letűnt korszak polgári-úri társadalmának erkölcsdrámája helyett szívesebben láttunk volna a mai Ausztriára inkább jellemző műsorszámot. (Százöt perces tv-film még a legjobb fajtából is sok lenne!) Tetszett viszont a késő este, vagy inkább már éjszaka sugárzott Vidám varázspálca, Peter Lodynski roppant öt- letes, szórakoztató show-mű- sora, meg az osztrák televízió műsoron kívül sugárzott, enyhén ironikus önbemutatása. BOSSZANTÓ műsor is akadt. Nem is egy. Hetek óta ingerli a nézőket a se füle, se farka Colt és muzsika című vadnyugatba dug- ványozott olasz zenés valami, s még van belőle jócskán. Csakúgy, mint a szombat délutánonként jelentkező szuperprimitív Bonanza nem tudni kiknek szánt ötven perceiből. Amikor ilyen sorozatok kerülnek képernyőre, meg tudunk bocsátani a Borsnak, meg néhány más sorozatnak. Vagy talán éppen azért kell ilyeneket is látnunk, hogy ezekkel összevetve hálásabban fogadjuk a majdani Bors-folytatásokat és másokat? Bosszantó volt a Hókuszpókusz is. Gyermekeknek játszani — bizonyára a televíziónál is ismerik Sztanjdsz- lavszkij erre vonatkozó tanítását — nem színvonalbeli engedményeket jelent. Néhány hete a Pajtás-műsor hagyta ezt figyelmen kívül, most a mikulási Hókusz-pó- kusz, ha nem is követett el olyan durva hibákat, mint az előző, feledkezett meg róla, hogy a mai gyerekekből lesznek a jövő felnőtt nézői. A harmadik bosszantó a szombat esti örökzöld dallamok címen tálalt vegyesfelvágott volt. Mintha valami lomtárba nyúlt volna a szerkesztő, hogj' értékeket keressen a múltból, s a kezébe kerülő nem kis számú értéktelenséget, hulladékot sem volt szíve eldobni. S vajon miért lehetett részletesen bemutatni a külföldi szereplőket, s miért nem hallottunk egyetlen szót, egyetlen nevet sem a magyar művészek meglehetősen ötletszerűen egymáshoz ragasztott film- szalagocskái pergése közben? ISMERETTERJESZTÉS. Két olyan ismeretterjesztő műsort is láttunk, ami nagyon tetszett. Az egyik Bernstein zenei sorozatának újabb jelentkezése,. a másik a Monitor-ban látott, kétrészes. őskor a XX. században, amely az ausztráliai és brazíliai őslakosság mai, látszólag sok évszázad, vagy évezred előtti életét mutatja be. megjelölve a feladatokat is, mit kellene tenni c népek előbbre haladásáért. Benedek Miklós MIRE JÓ A MŰVÉSZET? Megnyílt a fi. miskolci országos grafikai fogaié (Folytatás az 1. oldalról) művészi rend, az önmaguk iránti igényesség, a pontosan. szépen dolgozás József Aftila-i, csillagok szabta törvénye szerint. Szólt a miskolci biennalék hatásáról, más biennalék — világhírű szémlék sorához kapcsolódásáról, s arról, hogy egy évtized alatt 422 kiállító- művész 1547 alkotását ismerhette meg itt a közönség, majd méltatta a lengyel művészek, különösképpen Konrad Srzednicki részvételét. i biennuh; dmu A megnyitóünnepségen dr. Ladányi József, a Borsod megyei Tanács elnöke adta át a díjakat, az azokkal járó okleveleket és plaketteket. A nagydíjat, a megyei tanács diját Würtz Adóm. a Miskolci városi Tanács díját (kétharmad-egyharmad részben) megosztva Tóth Imre és Bálint Endre, a Művészeti Alap díját Rozanits Tibor, a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsának díját Barcsi Pál, Kazincbarcika város Tanácsának díját Her- tay Mária nyerte el. A megyei tanács elnöke meleg szavakkal köszöntötte a biennalén részt vevő művészeket, külön a lengj'el művészeket, és a részvételért diplomát és emlékplakettet nyújtott át Olga Peczenko- Srzednickának és Konrad Srzednickinek. A KISZ KB díját Járai János, a KISZ megyei bizottságának titkára adta át Ágotha Margitnak. A navy díjas: Würtz Adám A biennale nagj’díjával kitüntetett Würtz Ádámot aligha kell külön bemutatnunk. A kiváló grafikusművész a legszélesebb körökben ismert, elsősorban kitűnő könyvillusztrációi révén. Most is hat olyan alkotásával — Shakespeare Szent- ivánéji álom című művének illusztrációjával — szerepe], amelyek hamarosan tízezrek kezébe kerülnek. Hol állított ki legutóbb, mik a tervei, kérdeztük tőle a díjátadás után, — Évek óta rendszeresen szereljelek hazai és külföldi tárlatokon. Külföldön legutóbb Bécsben, Grazban, Frankfurtéban, Krakkóban és Varsóban, korábban Montrealban volt önálló tárlatom, és részese voltam több gyűjteményes kiállításnak. A legutolsó egy hónap alatt itthon Nyírbátorban. Balassagyarmaton, Békéscsabán és Hajdúszoboszlón állítottam ki. E legutóbbi még most is látható. Sok most is a meghívásom. A jövő év elején Ba- selben és Zürichben, meg egy svéd városban lesz kiállításom. — Miskolcon mikor látjuk? — Két év múlva, a VII. biennalén, biztosan, ahol a hagj'Ományok szerint gyűjteménnyel szerepelek. (bm) X. Miért áldozott mindig is pénzt, fáradságot, energiát a művészetekre az emberiség, amióta esak leszállt a tárói és két lábra állt? — De jó is lenne tudni: mit kíván, mit szeret, min szórakozik jól a mai néző? — Sokan a nézők, olvasók, hallgatók közül nem is nagyon tudják, hogy ez a kérdés mennyire foglalkoztatja a művészeket, sokszor a kritikusokat és szinte állandóan azokat, akiknek az a hivatása, hogy közvetítsenek a művészet és a műélvező közönség között. Tehát a mozisokat. könyvkiadókat és -terjesztőket, művelődési ház- vezetőket. színházigazgatókat, népművelőket, és így tovább. © A közönség ritkán foglalkozik azzal, hogy milyen is ő. mint közönség, de ez nemcsak joga, hanem természetes állapota is. Akkor persze, már érdemes vitatkozni. amikor a közönség 'egy-egy tagja — bármely tagja: legyen az egyetemi tanár vagy állattenyésztő — a maga igényeit, ízlését, általánosnak tekinti. Nem kevesen vannak ugyanis, akik a közvéleményt azonosnak tartják a saját véleményükkel, különösen ha egy-két barát, ismerős, munkatárs is hasonlóan nyilatkozik egy filmről, egy könyvről, egy tv-játékról. S az még csak hagj'ján, hogy a maguk véleményét tartják általánosnak; de ezzel együtt gyakran butának, korlátoltnak, esetleg magamutogató sznobnak bélyegzik azokat, akiknek más a véleményük — bár ilyen más vélemény létezését is alig akarják elhinni! Néha ijesztő méreteket: ölt ez a vallásháborúk légkörére emlékeztető gyűlölködés, amely az ilyen ízlésvitákban fellángol. Ám, ha lehántjuk is az indulatok tüzes burkát, az ellenvetések — akármilyen finoman megfogalmazva is —- ellenvetések maradnak, s bizonj', a közönség érzi legkevésbé, hog>r mint közönség, mennyire nem egységes. Nem ritkán az egységesnek hitt igén.yek is milyen másként jelentkeznek a valóságban, mint a szóban kialakított véleményekben ! • Teljességgel megfejté életlenek ezek a kérdések? Nagyon sok még a bizonytalanság, s a tudománynak is segítenie kell, de azért egj'et, s mást már most is lehet tudni. Előbb azonban érdemes megvizsgálni az előző mondatok egyikében szereplő összetételt: „magyar közönség”. Létezik-e vajon speciálisan magyar közönség? Hiszen a film területén például az évenként bemutatásra kerülő, mintegy 160 produkció közül mindössze húsz a magyar, a többi mind külföldi. A 140:20 arány mellett kialakulhal-e valamilyen nemzeti jelleg, a nézőknek valamilyen nemzeti sajátossága ? Valószínűleg igen. A Kloss kapitány például siker volt Lengyelországban, nálunk és még sok országban, ahol csak vetítették. Ám e sorok írója szeretné idézni egy személyes élményét a közelmúltból. Sorrentóban, tehát Dél-Olaszországban magyar filmnapokat tartottak. A többi közölt levetítették A tizedes meg a többiek című filmünket is, amelj' a hatvanas években talán a legnagyobb hazai filmsiker volt, s minden bizonnyal az utolsó esel immár hosszú ideje, hogy a kritika és a közönség egyforma lelkesedéssel állt, égj' film mellé. Most Olaszországban nemcsak hogy nem volt különösebb sikere, hanem egy pincér — tejlát sznobsággal aligha vádolható olasz néző —. miközben kiszolgálta .a magyar vendégeket, kedvesen szóvá tette: miért hoztunk ide ilyen régi. már senkit sem érdeklő háborús történetet? A „Tizedesnek” külföldön általában kisebb sikere volt —- kevesebb helyen is mutatták be —. mint jó néhány, itthon sokkal gyérebb érdeklődést kiváltó produkciónak, ami viszont külföldön átütő sikert aratott! Miért? A külföldi nézőnek jobb ízlése van? Szó sincs erről. Csak adott esetben más az ízlése. Mert más történelmet élt át, esetleg mást tanult történelemkönyveibe) . nem ritkán másként látja a világot — mondjuk, mer., vallásos, vagy esetleg éppen anarchista —, s másként :i saját emberi lehetőségeit e világban. Bizonyos közeledés, sőt állandó mozgás a különböző ízlésű, érdeklődésű, felkészültségű nézők, hallgatók, olvasók között mindig van. Az iskola; a népművelés, a kritika, a sajtó dolga is egyebek között, hogy ez a mozgás gj'orsuljon, s ha nem is kiegyenlítődés — ilyesmi- re aligha lehet számítani —, de előrehaladás, fejlődés mu- j tatkozzon. Tulajdonképpen ezt kívánta szolgálni a maga szerény eszközeivel, ez a kis sorozat is, amelynek most a végére értünk. A tíz részletben talán sikerült választ adni a mottóban feltett kérdésre. Azért áldozott mindig is pénzt, fáradságot, energiát, a művészetekre az emberiség, amióta csak leszállt a fáról és két lábra állt, mert. a műélvezet olyan szerves része az emberi életnek, mint a mozgás, vagy a táplálkozás. Aki teljesen mellőzi, úgy él. mint a vitaminok nélkül felnövekvő ember. Nehezen megy az ilyen, még vitaminpótlékokkal is nehezen. A szervezetben kóros elváltozások keletkeznek, s végső soron mindez torzulásokhoz, betegségekhez vezethet. A teljes ember életéhez, torzulásmentes létezéséhez szükséges hát a művészet is. © S befejezésül talán nem árt ennek az utolsó foljtta- tásnak a tanulságaira is emlékeztetni. Akinek más az ízlése. véleménye művészeti kérdésekben, mint a miénk, az még nem feltétlenül elítélendő. Még akkor sem. ha tényleg nincs igaza. Valamivel több türelem, tisztelet, érdeklődés egymás véleménye iránt: nem árt meg sem a művésznek, sem a közönségnek ! Bcrnáth László ELADÓ 1 db felújítót!, vizsgáztatott, 0 km-es IFA W 50-ES fix platós GÉPKOCSI Vas- és Fémipari Ksz. TOKAJ tli.: Sípos Tanácsok, óvodák, oktatási és művelődésügyi intézmények, figyelem! MEG ERRE AZ EVRE VÁLLALJUK óvodai, irodai, iskolai, könyvtári, kollégiumi, laboratóriumi, napközi otthoni berendezések, bútorok szállítását. Garnitúrák és egyes darabok nagy választékban! 1972-re már most megrendelhető egj'edi tervek alapján teljes belső berendezések és egj'es bútorok kivitelezése. Országos Tanszergyártó és Értékesítő Vállalat bútorosztálya, Budapest. VIII., Szentkirályi u. 12. Telefon: 180-857.
