Észak-Magyarország, 1971. december (27. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-04 / 286. szám
ÉSZAK-WAOfARORSZÁG 4 WMt*-é&c. 4^ ss«Mnfea{ MIRE JÓ A MŰVÉSZET? VIII. Miért ' áldozott mindig is pénzt, fáradságot, energiát a művészetekre az emberiség, amióta csak leszállt a fáról, és két lábra állt? A modern tudomány, amely mindent megmér, mindent kísérleti úton is igyekszik igazolni, a művészeteket is vizsgálódásának tárgyává tette. Az eddigi eredmények talán segítenek abban, hogy közelebb kerüljünk annak a nagyon összetett kérdéskomplexumnak a megoldásához, amelynek egy- egy része a művészi torma, a formák szabályai, továbbá a néző, aki érti, érzi, vagy éppen nem érti és nem is érzékeli ezeket a szabályo- ‘ kát. e A tudomány a műalkotás minden összetevőjét jelnek tekinti, amely bizonyos információt, azaz tájékoztatást ad annak, aki felfogja. A verssorokban elhelyezett mondatokat például ismét jeleknek, bizonyos jelek ösz- szességének tarthatjuk, és ezek informatív tartalma ugyancsak érthető minden magyarul tudó számára. Eddig azonban még. szó sincs művészetről, hiszen tapasztalhattuk: ugyanazt az információt más jelekkel, nagyjából más szavakkal és más mondatokkal is közölhetjük. Ezeket a jeleket-hangokat, szavakat, mondatokat, — gyermekekként a, beszéddel, majd az iskolában a nyelvtannal megtanuljuk. Ám jelnek foghatjuk fel a rímet, a verssorok hosszát, lüktetését, a versszakok rendjét is. Művészi jeleknek. Többnyire ezeket is tanuljuk az iskolában; de ha valaki nem tanulja: hangzásuk révén, a hétköznapi beszédtől váló eltérése miatt a</.ok számára is felfogható, akik soha nem tanulták. & így állunk az irodalommal. A festészet — vagy a színház, a film, a szobrászat — jeleivel már komplikáltabb a helyzet, hiszen ezeknek a művészeteknek a nyersanyaga, amiből a jelek „készülnek”, már nem a szó, a mondat, hanem a kő, a fa, a fény, a szín és így tovább; s ezeket az anyagok közvetítette jeleket már nemig_en- tanuljuk az iskolában. Ám sok mindenre az élet, a gyakorlat is megtanítja az embereket. Elsősorban azért, mert a művek tartalmi információit viszonylag köny- nyű felismerni. Hogy a Mona Lisa-képen egy nő van. meg hegyek és fák: nem kell senkinek elmagyarázni. S még bizonyos művészi jeleket is elég könnyű megszokni. Nem annyira1 a felismerésről van itt szó, mert arra külön nem nagyon van idő, s nem is biztos, hogy szükség van az egyes jelek egymástól elszigetelt felismerésére. Az egészet, a tartalmi és a formai információkkal együtt kell érzékelni, s legfeljebb a műitész, az esztéta dolga lehet, hogy utólag ezeket elemezze, elméletileg különválassza. « Igenám, de mi a helyzet azokkal a művészekkel, akik új jeleket találnak ki? A művészettörténet rendszerint éppen őket sorolja a legjelentősebb alkotók közé. Mivel új gondolatokat, új tartalmakat, új információt akarnak közölni az emberekkel, s mivel a régi jeleket erre már nem tartják tökéletesen alkalmasnak — igyekeznek új jeleket kitalálni. Bizony, nehéz dolguk van. Mire ugyanis elég széles körben ismertté lesznek az új jelek, éppen elhasználtságuk miatt esetleg már kevéssé alkalmasak új tartalmak közlésére. Mert azt ugyancsak a tudomány, a nagyon szigorú és precíz kibernetika állapította meg, hogy minél több az új jel valamely információban, annál több új tartalmat képes közölni. Viszont az is igaz: ha minden jel új lenne egy információban, teljesen új tartalmai lehetne közölni vele, csak éppen senki az égvilágon nem értené — a jelek kitalálóján kívül. Ahhoz tehát, hogy az új jelek érthetőek legyenek, a régiekkel együtt kell alkalmazni azokat, így aztán az összefüggések segítenek eligazodni. Ám ha csupa ismert jelből áll egy mű — erre sok a példa! —, akkor semmi újat nem lehet közölni a nézővel. S mivel a nézőtéren — mondjuk, a mozik nézőterén —, soha nem komputerek ülnek majd, hanem különböző „jelfogójú” emberek, a művész mindig valamilyen arány kialakítására törekszik, régi jelek, régi információk, és új jelek, új információk között. Lehet, hogy a művész arányt téveszt, de az is lehet, hogy a néző kényelmes és rest az új jelekkel megismerkedni, nem megoldás, hogy sértődötten hátat fordítsanak egymásnak. A művészethez ugyanis három dolog kell: az alkotó- művész, a jeleket hordozó műalkotás és a jeleket felfogó néző! Bernátli László | A gyekérkacsa és gazdája fw Érdekes hobbynak hódol Sz. Tóth Teréz Herényi tanítónő. A Rábca és a Duna medréből gyűjtött vízmosta gyökerekből, jaágakból különleges szoborkompozíciókat formál. A természetadta alkotások, hatásos díszei a lalcásnale. Képünkön: legkedveltebb alkotásával, a gyökérből készüli kacsával Színházi témák A Miskolci Nemzeti Színházban a Macbeth bemutatója után sincs pihenés. Pezseg az élet. A minap volt premier Egerben (Ismeri a Tejutat?), vendégszereplésekre jár A bolond lány, s bent a színházban próbál a Svejk, meg a Luftballon együttese. Megkezdődtek már a stúdiószínpad következő produkciójának előkészületei is. loscla: Péva ibolya Közös célunk: a város fejlesztése Kazincbarcikán a IV. ülcves tervben felépül egy egészségügyi szakiskola és egy 200 férőhelyes kollégium. Átadnak a rendeltetésének egy 12 tantermes általános iskolát, s az ötéves terv végen hozzákezdenek egy 16 tantermes általános iskola építéséhez. Ebben az utóbbiban az elképzelések szerint úszómedence is lesz. Már átadtak egy három tantermes faházat, mely napközi otthon céljaira szolgál. Tekintélyes mennyiséggel, összesen 425 férőhellyel bővítik a már meglevő óvodákat. Épül egy 120 férőhelyes bölcsőde is. Ezeken kívül idén helyeztek üzembe egy gyermek- cs klubkönyvtárat, s még az ötéves terv során létrehoznak egy várostör- léneti múzeumot és egy képzőművészeti műtermet. Gazdag ez a terv, s az a szép benne, hogy minden bizonnyal nemcsak terv marad. Kerekes Lászlóval, a városi tanács művelődésügyi osztályvezetőjével beszélgetve e tervekről, egyértelműen megfogalmazhatódott ugyanis az a vélemény, Kazincbarcikán igenis realizálódni fognak az elképzelések. — Mi, kazincbarcikaiak, úgy tartjuk, bárhol dolgozzunk is, hogy ebben a városban közösek gondjaink, problémáink és eredményeink. Sem a városnak, sem az üzemeknek nincsenek külön céljaik. Egy közös célunk van, megteremteni mindazokat a feltételeket, melyek e város lakóinak, dolgozóinak érdekét szolgálják. i — Hogyan sikerül egyeztetni az elképzeléseket? — A tanács munkájában is első helyen áll a közoktatás és a közművelődés korszerű feltételeinek biztosítása. Hasonlóképp vélekedik a városi pártbizottság is, s elképzeléseink megértő visszhangra találnak az üzemeknél. Persze ez is folyamat eredménye. De ma már ott' tartunk, hogy időnként a város párt- és állami vezetői tanácskoznak az üzemek vezetőivel a közös problémákról, s szinte minden esetben sikerül segítséget is kapnunk. — Az ötéves terv közoktatási beruházásaiból mi épül ilyen közös erőforrásból? — Sok példát mondhatnék, de álljon itt az óvoda példája. A megyei tanácstól erre az ötéves tervre egy 100 és egy 75 férőhelyes óvoda építéséhez kaptuk meg az összeget. A város igényeihez viszonyítva ezzel csak nagyon csekély mértékben javultak volna a feltételek. A városi tanács és a pártbizottság közös felhívása alapján további 150 férőhelyes óvoda létesítéséhez teremtették meg a feltételeivel az üzemek. S éppen ez az ösz- szefogás nyújt módot számunkra, hogy egy megyei pályázat díjaként újabb, 100 férőhelyet biztosíthatunk a 3-tól 6 éves korosztálynak. — Milyen további erőforrásai vannak még a városnak? — Sokat várhatunk magától a lakosságtól, a szocialista brigádoktól. Az egészségügyi szakiskola építésénél például tervbe vettünk egy építőtábort is. Az ilyen és hasonló társadalmi munkákkal, nem túlzás, súlyos százezreket, milliókat „spórolhatunk meg”. — A tervbe vett új közoktatási cs közművelődési beruházások mindegyike az új városban létesül. Mi ennek az oka? — Jelenleg is, de a további városfejlesztésből adódóan pedig a jövőben is elsősorban itt vannak gondjairlk. Berentén, vagy a többi csatolt részen nincsenek ilyen problémáink. Elegendő tantermünk van ezeken a helyeken, s elégségesek az óvodai férőhelyek is. De a 12 tantermes iskola például — az úgynevezett Libalegelőn épül — Felső-Barcika gyermekeinek is korszerű oktatási lehetőséget jelent majd. Persze nem mondhatjuk azt, mert nem lenne igaz, hogy ezek a létesítmények már megoldják gondjainkat. Csali enyhíteni fogják. Az viszont igaz, mert erre törekszünk, hogy meglevő közoktatási létesítményeink maximális színvonalon biztosítják az oktató-nevelő munka feltételeit. Ez a tény oldja azt a feszültséget, amit a zsúfoltság okoz. — A realizálódás lényeges feltétele — az anyagiak biztosítása mellett — hogy időben készülnek-e el a tervek, s időben biztosítottak lesznek-e a kivitelezők. E téren mi a helyzet a IV. ötéves terv beruházásaival? — Itt is pozitív eredményekről számolhatunk be, valamennyiünk örömére. Néhány kisebb nehézségtől eltekintve a tervkészítés is olyan stádiumban van, s a kivitelezőkkel való megállapodások is biztosítottnak látszanak, hogy ezek a tényezők nem lehetnek gátjai a realizálódásnak. De ha veszélyeztetve látjuk az építkezéseket, azok befejezését, akkor minden bizonnyal közös összefogással meg fogjuk tudni oldani a problémákat. Erre garanciát nyújt az a légkör, ami itt vad Barci- kán. Hiszen jó ügy érdekében- szólunk, ha szólunk, a város valamennyi lakójának érdekében. Csutorás Annamária A bolond lány nagy sikerű miskolci szériája után Egerben és a megye más helyein folytatja útját. Mint már ismeretes a címszerepet, Josefa szerepét Péva Ibolya vette át és játssza igen nagy sikerrel. Péva Ibolya Joseíája nem hasonlítható egyik eddig ismert Josefa alakításhoz sem. Alkata, személyi adottságai, vonzereje meglehetősén távol állnak a korábban kialakított Joseíáktól, illetve Josefa típustól. Nincs benne semmi vaskosság, semmi darabosság, semmi ■ rusztikus vonás. Eleve nem az a Jose- . fa, aki fiatalabb falusi éveiben már megismerte jól az életet lenn, szülőföldjén, hanem valami törékenyebb, ’ kedvesebb, szeretetreméltóbb, sokkal urbánusabb lány. És mégis e kislányos külsőségek dacára el tudjuk hinni neki, mindazt, amiről hallunk a darabban vele kapcsolatban, úgy érezzük, hogy párhuzamos szerelmei éllenére is tiszta, egészségesen gondolkodó és nagyon-nagyon szeretetreméltó lény, akiről egy percre sem feltételezhetjük, amikor vizsgálóbíró élé kerül, hogy ő követte volna el a gyilkosságot, amivel a darab kezdetén - vádolják. Kellemesen ható, pikáns fű- szerezettségű jelenség, inkább afféle kis jóhiszemű, kicsit csintalan, de őszintén szerelő szobacica. A számítás nem érződik nála. Rajongó. Különösen emlékezetes a második felvonásban, amikor szembetalálkozik korábbi gazdájával, s egyben szeretőjével. S ebben a jelenetben tudja legjobban felmutatni, hogy nemcsak vonzó külsejével, nemcsak egyéni bájával tud hatni ránk, nézőkre, hanem megtalálja s kibontja a szerep legdrámaibb pontja!. amikor a csillogó szemű, boldog mosolyú Josefábó] egy pillanat alatt összetört, elhagyott szerető lesz. mihelyt volt gazdája olyanokat mond, amitől ki kell ábrándulnia. őszinte örömmel néztük és tapsoltuk meg Péva Ibolya játékát. Közeledik Svejk, a derék katona Nem egészen két hét múlva lesz a Miskolci Nemzeti Színházban a Svejk, a'hátországban című zenés játék bemutatója. Tizenhárom évvel ezelőtt játszották Miskolcon az akkor az egész országban játszott S v ejk-adaptáció 1, Hasek regénye első részének színpadi változatát. A most bemutatásra kerülő zenés játék természetesen más jellegű, noha a Hasek-regényből táplálkozik, történeti szála a regényből való, de fordulatai. epizódjai a másfajta műfajhoz, a musical comcdy- hez igazodnak. A látott próbarészleten már egy nagyon mozgalmas, látványos, zenés-láncos játék képe bontakozik ki. A művet Bodrogi Gyula alkalmazta színpadra, zenéjét Aldobolyi Nagy György szerzetté, az előadást Radványi Sándor, a budapesti József Attila Színház rendezője rendezi. A főszereplő Varga Gyula. — Nagy. szeretettel és örömmel készülök erre a szerepre — mondja Varga Gyula —, mert úgy érzem, ismét olyan szerepben találkozhatok a közönséggel, amit szívesen játszom. Az elmúlt évben két prózai szerepben látott a közönség, s én nagyon sezretek prózái játszani. A Svejk nem próza ugyan, de a zenés, táncos játékban is módom nyílik rá. hogy embert formáljak, s úgy állítsam a nézők elé Svejk alakját, ahogyan azt Hasek megalkotta. í j magyar ősbemutató Az elmúlt , évad három magyar vígjátékénak ősbemutatója után sem szünetel a színházban az v j magyar színpadi művek istápólása. Már folynak a próbák, a január 7-1 bemutatóra, amikor a Luftballon című, vidám, zenés játék először találkozik majd a közönséggel. Az Abai—Kalmár—Bágya szerző-trió alkotása a könnyű, szórakoztató játék, amelynek rendezője Hegedűs László. Ö mondja: — A Luftballon egyetemista fiatalokról szól, itt lelve ' arról, vajon a mérnökhallgató ott hagyhatja-e szakmáját a jövedelmezőbbnek ígérkező táncdalosi pálya kedvéért. Eenés vígjátékról lévén szó, nem. a téma népgazdasági vonat hozása it láthatja majd viszont a közönség a színpadon, hanem a szerelmet, a derűt és a nemzedéki ellentétnek vígjátéki megjelenítését, ahogyan azt Csapó János, Olgyai Magda, Kopetly Lia, Ábrahám István, Pákozdy János legjobb tudásuk szerint színpadra fogják teremteni: (benedek) A NAPOKBAN nyílt meg Tokajban Bakallár József festőművész kiállítása. A művész 1940-Jren született Budapesten, a Képzőművészeti Főiskolán Szőnyi, Főnyi és Barcsay voltak a mesterei. Hamar megtalálta önmagát, sikerrel művelve a festészet több műfaját. Munkájának elismeréseként Der- kovits-ösztöndíjbap is részesült. Barcsay mester a muráiig megoldások iránti szereidét oltotta át tanítványába. Két nagyméretű mozaikja van köztulajdonban: Kis- terenyén és Budapesten. Szőnyi és1 Főnyi mesterek hatása érződik a' Duna szereidében. A Duna mentén van kis műterme js. Az akvarelltechnika kiváló művelője. Tiszai képeit Tokajban festette. Képei feltűntek Magyarországon tartózkodó japán mű- v esze t tö r lén észtek n e k, akik meghívták a távoli országba. Így került ki feleségével, aki japán tolmács, az elmúlt évben több hónapra Japánba, és Tokióban, valamint Qszakában mutatta be képeit. Ez év márciusában Budapesten a KuUúrkapcsolalok Intézete kiállítótermében megrendezett Japán úti képek című kiállítása katalógusában írja: „Végigutaztam a felkelő nap országát. E feledhetetlen élményemnek szeretnék -emféket úllítaini. Nem a mai Japánt, hanem a róla alkotott ideáll szeretném bemutatói egy kicsit a hagyományos művészetük ihletésében.”A SZÍNES képek must itt vannak Tokajban, negyedik hazai kiállításaként. Nagyméretű lapjain széles ecsetkezeléssel, káprázatos I színezéssel, dekoratív felfogásban a bőven omló akva-l reliltechnika minden lehetőségét felhasználva adja visz- í sza élményeit — elsősorban a tengerről, hiszen idehaza) is főleg a víz érdekli. A mai Japánról pedig több • Ay/J, remek, színes felvétellel örvendeztette meg .nézőit. Tcnkács Tibor 9 Japán űt Tokajban
