Észak-Magyarország, 1971. december (27. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-18 / 298. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 i:rm. 1971. dec. 18., szombat Lengyel grafikusművészek tárlata a hiénáéiért A LENGYEL művészek­nek abban jutott úttörő sze­rep, bogy a modern grafika avangárd törekvései, és a korízlés, korigény között va­lamelyest híd teremtődött; s ebben jó példaként előttünk járnak. Mert igaz ugyan, hogy a XX. század egymást egyre gyorsabb tempóban követő stíluspróbálkozásait és művészeti divatjait Nyu- gat-Európa termelte és ter­meli ki magából napjaink­ban is. Az azonban kétség­bevonhatatlan, hogy míg, ott ezek az alkotások csak ke­vesek — és nem is mindig az értők -— számára jelente­nek elfogadott, illetőleg tar­talmas, gondolatokat közve­títő művészetet, addig a gra­fikának ezek az új és leg­újabb hajtásai Lengyelor­szágban nem nélkülözik a popularitást, s érvényesülé­sük elsősorban a reldámgra- fikában a lengyel sokszo­rosító művészetet a világ él­vonalába emelte. Ezért is tanulságos a VI. miskolci országos grafikai biennálén megvalósult, érté­kes elképzelés; az egyik leg­rangosabb lengyel grafikai centrum képviselői, a krak­kói művészek alkotásainak bemutatója, élükön az iskola doyenjével, az egyik legte­kintélyesebb lengyel grafi­kussal. Konrad Srzednickí- vel. Srzednicki professzor, a Krakkói Képzőművészeti Akadémia tanára fő szerve­zője, a világhírűvé vált, krak­kói nemzetközi grafikai’bien- náléknak, amelyeknek az utóbbi években Miskolcon élő grafikusaink is rendsze­res kiállítói: Kobrád Srzed­nicki visszatérő vendége Miskolcnak, hiszen 1955-ben már részt vett az országos képzőmű vészét! kiállításon. Újabb művei, elsősorban szí­nes rézkarcai és vegyes tech­nikával készült lapjai művé­szetének nem fáradó, termé­keny, s megújulni képes erejéről győzik meg a nézőt. Huszonhét kiállított mun­kája közül szimultán szer­kesztésű önarcképe, ironikus hangulatú Tavaszi árnyak című színes rézkarca, s drá­mai töltésű Éjszakai lovasa fogott meg. RAJTA KÍVÜL még 19 krakkói művész alkotásai kaptak helyet ezen a friss és vonzó bemutatón. Az op­art jegyében fogant, különös hangulatú munkáktól az írás kezdetéhez visszanyúló jel­rendszerbe ágyazott, ősi, epi­kus hangulatot idéző képvi­lágig a modern grafika szin­te minden iránya, törekvése hangot kap Itt. Danuta Five! Orszagli-Hviezäosiav (1849—1921) Leszczynska-Khizova japán tusfestményeket idéző, ele­gáns és dekoratív —, imp- . resszionisztikus rézkarcai. A Stanislaw Wejman agitalív- expresszionisztikus rpunkái, vagy Jani na Kraupe régi hi­eroglif- s ékírásos táblákra emlékező lapjai különösen tetszettek. Szépek, intellek­tuális töltésűé!?, s drámai at­moszférát sugároznak Jerzy Kucia litográfiái. Ugyancsak a litográfiában alkot figye­lemreméltót Olya Peczenko- Srzednicka is. A Miskolci Képtár emeleti termeiben látható 88 grafikai lap különös értékét művészi rangjukon túl az adja, hogy a miskolci biennátik tizen­két éves történetében most első ízben nyílt alkalom kül­földi művészek ilyen rangos csoportos részvételére. Az első lépés tehát ez a mos­tani azon az úton, amely re­mélhetőleg elvisz majd a biennálé nemzetközi képző- művészeti eseménnyé válása. hoz. S ha elismerjük, hogy a közép-európai országok képzőművészetében, grafikai művészetében úttörő szere­pük van a lengyeleknek, úgy reméljük, hogy mostani úttörő bemutatkozásukat, részvételüket a következő miskolci biennálékon más" szomszédos országok — Cseh­szlovákia, Románia, Jugo­szlávia, Bulgária — ismert és elismert sokszorosító gra­fikusainak hasonló csoportos bemutatkozásai követik majd. Nemkülönben érdeklődésre tarthat számot a szovjet Az influenzajárvány egy­szer már levétette műsorról Miskolcon, a Rónai Sándor Művelődési Központban Be­rek Katalin és Nagy László estjét. Csütörtökön este vég­re sor kerülhetett rá. Most sem izgalommentesen. A sű­rű ködben ugyanis nagy ké­séssel érkezett az előadómű­vész és .a költő Miskolcra, de a mintegy hatszáz főnyi kö­zönség — többségben diák- fiatal — érdeklődő kitartás­sal várakozott. Megérte. * Vajon mi újat adhat Be­rek Katalin estje még? — kérdezte előzőleg több két­kedő. Valóban, a kiváló elő­adóművész több műsora is­merős a költészet barátai előtt. Nagy László munkái­ból válogatott összeállítását nemcsak televízióból, hanem egy korábbi, négy és fél év előtti miskolci szerepléséből ismerhetjük (legalább na­gyobb részben). Mégis adhat és csütörtökön este be is bizonyította, hogy ad újat. Nemcsak azoknak az újabb, fiatalabb generációknak, amelyek most hallják e mű­sort először, hanem azoknak is, akik már ismerősként hallgatják, akik mái- várják az összeállítás ismert darab­jait, akik feszülten figyelnek egy-egy ismert, újra hallani várt részletre. Ügy hallgat­ja az ember Berek Katalin előadásában Nagy László költeményeit, mint ahogyan a jól ismert zeneműveket, szimfóniákat, operákat is új­ra, meg újra élvezni tudja a jó előadó tolmácsolásában. Berek Katalin most. sem okozott csalódást. * Mottóként a József Attila című verset mondta el Be­rek Katalin, majd igen me­leg, baráti hangú bevezető­ben szólt Nagy Lászlóról né­hány mondatot. Aztán a ver­sek beszéltek, vallottak a költőről és tóim ácsoló jának tehetségéről. szenvedélyes versszeret elérői. megjeleníte­ni . tudásáról, légkörieremtő. színpadot betölteni tudó /készségéről. Az első ciklus­ban az ifjúkori versek néhá- nya szerepelt, majd egy rövid megszakítás után. amit Bar- 1,ók-zene töltött ki, Pupp Gá­bor zongoraművész, a Zene- művészeti Főiskola tanára tolmácsolásában, a jó! ismert Rege a tűzről és a jácintról című .nagyszabású költemény részletét , hallottuk. Újabb zenei betét: után következett a Halállal élek. nem kenyér­rel. a Vérugató Hinder, a Himnusz minden időben, s e ciklus zárta a monumentá­lis poéma, a Menyegző, majd befejezésként a Ki viszi át a szerelmet? Élmény, maradandó ói­méii volt; mindenki számára Berek Katalin estje. Higgadt, értelemre törekvő előadás­mód egvik versnél, izzó szenvedélyek érzékeltetése a másiknál. Sima, sötét ruhá­ba állt a sötét körfüggöny elölt, s előadása nyomán mégis képek teremtek elénk. A Nagy László látta képek és történések álltak és vil- lództak. látomások elevened­tek meg. s szinte vizuális él­ménnyé váltak a versek. Berek Katalin előadóművé­szeiét már sokszor megdi­csértük. .sokszor tisztelegtünk elölte. Most is csak szuper- lat ívuszo-kat ismételhetnénk.. A közönség őszinte elisme­réssel tapsolta meg előadá­sé t. * Az est utolsó részében Nagy László Kossuth-díjas költő örvendeztette meg a versbarátokat két új versé­nek felolvasásával. A szép verseket szívesen fogadtuk. Örültünk Nagy László sze­mélyes jelenlétének. De ta­lán jobb lett volna felolva­sását nem a. műsor végére, a Berek Katalin előadásától már szinte a forrponüg fel­izzított légkörbe iktatni, ha­nem előbbre. Hisszük, hogy legközelebb ezeket a verseket is az előadóművész tolmá­csolásában halljuk. Éppen a költő iárnti tisztelet kíván­tat,ja ezt velünk. * Egészében legszebb irodal­mi élményeink közé kell be­sorolnunk a találkozást Nagy Lászlóval és Berek Katalin­nal. (benedek) 1midet a névadónak Mi együtt, a Herman! ÖTVEN ÉVVEL ezelőtt halt meg Pável Hviezdoslav, a szlovák irodalom klassziku­sa, Petőfi, Arany, Madách, Ady Endre szlovák nyelvű tolmácsoló ja, az élet és_áb- ráád kibékítósének költője. A távoli Árva vármegye Ids falujában látott napvilá­got, ahol a szántók sárgálló pántlikái fölött a fenyves komor zöldje simogatja a szemet, hegyek emelkednek. A levegő, s az Árva vize tisz­ta, de a vidék szegény. Ha­talmas erőfeszítés teremti elő a sovány földekről a vidék lakóinak mindennapi kenye­rét. Az ő országa a völgyből felnéző magános lélek benső élete. Az éji ég láttán tör fel e belülről élő emberből min­den féltett titka, s a csilla­gok felé száll. így lesz Or- szágh Pálból Hviezdoslav. Csillagdicsőítő. Gimnáziumba Miskolcon is jár. Rokonainál lakik. A miskolci évek jelentősek éle­tében. Itt ismerkedik Petőfi­vel, Arannyal, a magyar irodaiam nagyjaival, akiknek rend-kívüli becsülését az ak­kori magyar kormányzat túl­kapásai közepette is meg­tartotta. Tévedhetetlen ül tud­ja, hogy kit tiszteljen Pető­fiben. „Legyen minden nemzet testvér” Magyaror­szágon — írja Hviezdoslav, „uralkodjék az Igazság”. Kereste a magyar—szlo­vák megbékélést. Amikor el­olvassa Ady Magyar jakobi­nus dalát 1910-ben, azonnal válaszol. „Mert tényleg közös bánat tép bennünket, nyomorúságunknak csak neve más, mert ugyanaz az iga töri hátunk s közös bilincs szorítja dúlt keblünket. Mert ha mi szenvedők egymásra nem taJálunk, kit váltson meg az üdvös akarás?** HALÁLÁNAK 50. évfor­dulóján arra a Hvdezdoslav- ra emlékezünk, aló tiszta, in- dulatmentas emberséggel tudta hirdetni a nemzeti­ségi béke és egyenlőség gon­dolatát, s aki híd tudott len­ni népe és Európa közt, s híd nemzete és a magyarság között. képzőművészek meghívása, részvétele a miskolci kiállí­tásokon, amelyek azonban — s megismételjük a hazai anyag kapcsán felvetett ész­revételünket — a jelenlegi szűkös keretek között e jö­vőben nyilván tovább bővülő feladatukat nem teljesíthe­tik. A MISKOLCI grafikai biennálék rangja a jelenle­ginél méltóbb kiállító helyi­ségeket, jobb, tágasabb fel­tételeket érdemel. — Nem gondoltuk, hogy ilyen sokan jelentkeztek a vetélkedőre. Ezért kénytele­nek vagyunk politikai totó­val eldönteni, ki is üljön be a versenyzők számára fenn­tartott nyolc székbe. Szerda délután ezekkel a szavakkal indították a Her­man Gimnázium diákjainak politikai vetélkedőjét. A diákok válaszoltak a kérdé­sekre. Nem volt könnyű dolguk, egyik-másik kérdés még a politikában otthono­san mozgók számára is fej­törést okozott. De a diákok készültek. Csak nagyon kevés kérdés maradt megválaszolatlanul, így azután gazdára találtak a Tibi-csokik, amelyeket a vllláimlcórdések megfejtéséért ajánlottak fel, s izgalmas, érdekes vetélkedőnek voltak szem- és fültanúi az érdek­lődő diákok. Újai is adni! Dr. Tenk Bélámé, a Her­man Ottó Gimnázium igaz­gatónője lelkesen, nagy sze­retettel beszélt a Herman- emlékiiét műsoráról. Érthető, hiszen tanár, diák együtt dolgozott, közös feladatnak érezte, hogy méltóan tiszte­legjenek a nagy névadó em­lékének. — Csodálatosan szép volt az emlékhét kezdése. Körbe­álltuk az udvaron a Herman, szobrot. Kétszázan voltunk ott. Mindössze öt perc volt a koszorúzás, de hangulatában, élményadásában sokkal több. — Mi volt a céljuk e hét megren előzésével ? — Adózni akartunk ennek a nagy szellemnek, az utol­só magyar polihisztornak. A gyerekeket is vonzotta a tu­dós széles körű tudása, szén. vedélyes kutatóvágya, meg nem alkuvó igazságkeresésé. És azt is meg akartuk mu­tatni, hogy mire vagyunk képesek. Mi együtt, a Her­man! Bemutató tanítások, iro­dalmi összeállítások, ünne­pélyes szakkörülések kaptak helyet a programban. — A biológiai szakkör kedden tartotta ünnepi üté­sét. Meghatóan szép volt, ahogy a nagy tudósról meg­emlékeztek, szóban, képben és zenében. Tudtak újat ad­ni még annak is, aki egyéb­ként jól ismeri Herman Ol­tó munkásságát. Ezen a szakköri ülésen egyébként soron kívüli beje­lentés is elhangzott; most érkezett meg ugyanis a Ma­gyar Mezőgazdasági Múzeum által hirdetett Mezőgazdaság diák szemmel című pályázat ' eredménye. A Herman Gim­náziumból tizennégyen értet: el helyezést. Tiszlavicz Lász­ló. és Bujnóczki Éva — Du- lovics Zsuzsanna dolgozata első díjat kapott. Ezenkívül három második és két har­madik helyezést értek el az iskola tanulói. Megjelent a Hernian-úisáií • Cg Az emlékhét nagy esemé­nye volt a Herman-újsá'g megjelenése. Régi terv, régi álom teljesült ezzel. Az is­kola diákjai régóta kérték már, hogy egyszer újságot indíthassanak, újságot, mely­ben életükről, terveikről, vá­gyaikról, eredményeikről és gondjaikról vallanak. — Sokain írtak az újságba, nem is került bele minden cikk, — mondotta dr. Tenk Bélé né'. De a legközelebbi­ben ismét elmondhatják majd a véleményüket. — Lesz következő újság? — Valószínűleg. Ügy ter­vezzük, hogy március 15-én, az ifjúsági napon ismét meg­jelenik a Herman. kúpul nyitni A H erm a n - em 1 ók hété n nemcsak olyan rendezvé­nyekre került sor a gimná­ziumban, melyek az iskola diákjait érdekelhettek. Több találkozót is rendeztek. El­látogattak a gimnáziumba például a miskolci 34. számú Általános Iskola tanulói, a miskolci általános iskolák ta ikrái, s mindazok, akiket érdekelt egy-egy esemény. — Azt szerettük volna el­érni, hogy mi, akik az ifjú­sággal foglalkozunk. — ta- nítsunk akár gimnáziumban, akár általános iskolában —, fogjunk össze. Ismerjük meg egymás gondjait, örömeit, s a közös feladatokról közösen beszéljünk. Az általános is­kolások pedig pillantsanak be egy gimnázium életébe. Csak hasznos lehet számuk­ra. Kaput nyitott a Herman. Ez a kapunyitás persze kép­letes. Hiszen nemcsak kifelé történt, hanem befelé is. Ü> tehetségeket hozott felszínre, szinte mondhatni, hogy új fejezetet nyitott a gimnázium életében. Csulorás Annamária Kovács László ~~T' o/tmuj mo Km kMönlege* (uw^ken/voék A Magyar Édesipar Keksz ős Ostyagyára Papp Lajos Közületek szíves ügyeimébe ajánljuk! Elektromos kézi csiszológép, elektromos asztali csiszológép, elektromos kétkarú kézi fúrógép, 15 cs 23 mm-cs, szerelő-csillag kulcskészletek, szerelő-villás kulcskészletek, festékszóró pisztoly 500 grammos, festékszóró pisztoly 700 grammos. Beszerezhető: a vas-szak üzletekben és a FÉMVILL Kereskedelmi Vállalat 1. számú közületi boltjában, Miskolc, Vásártéri n. 13—15. Az elfogadtatás úttörői j lenk btiin lan Lászió-eslie

Next

/
Oldalképek
Tartalom