Észak-Magyarország, 1971. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-07 / 263. szám
SSESBBE9SB8SSHMHBBB ESZÄK-MAGVARORSZÄG 6 1971. nov. vosärnap Á „dolláráldás” nem sokai segített Az amerikai szenátus leszavazta az USA segély- programját, ebből nagy vita lett a kormány és a törvényhozás között. Ez alkalommal nem árt emlékezni egy nemrégiben lezajlott, tízesztendős évfordulóról. Olyanról, amely nem hozott fordulót, maradt minden a régiben. Az USA latin-amerikai segélyprogramjának, a Kennedy által elnevezett — „Szövetség a haladásért” programnak évfordulójáról van szó, amelyet a nyugatnémet Die Zeit című lap szinte elparentált legutóbb' ..Szövetség — haladás nélkül” címmel. Nem vitás, hogy a cikk mögött elsősorban azoknak a nyugatnémet tőkéseknek óhajai húzódnak meg, akik jobban szeretnék, ha minden dollárt ők kapnának, éppen ezért keresik azokat a helyeket a világon, amelyeken a segély nem hozott eredményt. Tíz esztendeje múlt néhány hónappal, hogy Uruguay híres, elegáns fürdőhelyén, Punta del Estében 19 latin-amerikai állam és az USA megbízottai aláírták a „Szövetség a haladásért” alapokmányt (csak Kuba tagadta meg az aláírást), és azóta funkcionál ez a segélyegyezmény, de egyre kevesebb sikerrel. Kennedy annak idején a maga liberális tőkés-gondolkozását követve belátta, hogy a. latin-amerikai államok elmaradottságát konzerváló addigi USA-poli- tika nem célravezető — a kubai forradalom győzelme bizonyította ezt először —, de félt a balratolódástól, éppen ezért egy helyi • reformokat támogató segély- programot próbált megvalósítani. Kennedy halála után a reformok követelése egyre jobban elhalványodott. Johnson támogatta ugyan a belső fejlődést, de a reformokat — a latinamerikai oligarchiákra való tekintettel — nem forszírozta. Ebben nem volt következetes, „a kommunizmussal való szembeszegülésben viszont teljes volt a következetesség” — jegyzi meg ironikusan a Die Zeit. Most tíz év távlatából látható, hogy ez a politika mit, eredményezett. Egyik politikus szerint három tényezőt becsültek le annak idején Punta del Estében: „a technológiai fejlődést, a népszaporulatot és a lakosság különböző csoportjainak belső változásait”. Ennek „köszönhető” azután, hogy — mint a volt chilei külügyminiszter (aki még nem volt Allende embere) mondta — „hátin-Amerika jelenlegi fejlesztési érdekei nem azonosak az USA érdekeivel, sőt, azok egyre ellentmondásosabbakká válnak”. (Azóta Allende baloldali fordulata igazolta is ezt Chilében.) Ennek az ellentétes fejlődésnek eredménye, hogy — a Die Zeit szavaival élve — „a dolláráldás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket”, a latin-amerikai államok fejlődése az USA ellen fordította a haladni vágyókat, hiszen a „segély” csak a kiváltságosakat „segítette”. Nincs jellemzőbb iróniája a sorsnak, mint az, hogy a tízéves fordulót követő jövő esztendei UNCTAD-konfe- renciát, amelyen a világkereskedelmi vita során erről szó lesz, éppen Chile fővárosában tartják meg. Annak az országnak fővárosában, amelyet jelenlegi, baloldali kormánya miatt töröltek az USA segélyezettjeinek listájáról. Máté Iván Shakespeare szülőföldjének első magyar látogatói A magyar Shakespeare- honosítás kezdeti éveiben a legszebb költeménynek is beillő prózában írta Petőfi azokat a sorokat Shakes- peare-ről, amelyek felülmúlják mindazt, amit előtte és utána valaha irodalmunkban mondottak a nagy angol drámaíróról. „Shakespeare egymaga fele a teremtésnek” — írja Petőfi, s maga is érzi, talán nevetséges nagyításnak tetszik, ezért, gyorsan megokolja költői lelkesedéssel írt megállapítását. majd így folytatja: „... s e roppant kincs Angliának Stratford nevű városában esett le egy gyapjúkereskedő silány viskójába, éppen mikor e jámbor atyafinak Vilmos nevű fia született, ki első lélekzetével beszíl- ta, mi az égből rá omlott.” © Stratfordba eljutni egyszer csaknem minden színésznek vágya, akiben a hivatástudat a művészet iránti rajongással párosult. Ma Shakespeare szülővárosa Anglia egyik leglátogatottabb idegenforgalmi helye. A múlt században alig jutottéi néhány magyar Stratfordba, hogy lerója tiszteletét Shakespeare emléke előtt. Az elsők közölt volt, akinek látogatásáról tudunk, a fiatal Széchenyi István és barátja, Wesselényi Miklós. A két barát 1821. október elején egy évig tartó nyugat-európai útra indult, főleg versenylovak vásárlására. Angliai tartózkodásuk során felkeresték Stratibrd- ot is. „Útinaplója” szerint Wesselényi Miklós 1822. június 9-én volt Stratfordban, ahol a látogatás vegyes érzelmeket keltett benne. „Stratfordba menék. Shakespeare sírját, házát, s tőle néhány reliquiát nézek meg. Momentuma minden ízlés nélkül való, a valódi lúdtol] jobbjában nagyon zavarólag hat az érzelmekre. — A könyvben, amelybe mindenki beírja nevét, lei e szent helyre szent ér-, zelmekkel, vagy azok nélkül zarándokol, magyarul írám be hódolatomat. A legkellemetlenebb módon megbotránkoztattam Shakespeare hagyatékának maradványait szemlélve. Egy öreg, piszkos, utálatos nő már az utcán megállíta. s ez — aki saját elbeszélése szerint. — a nagy költő véréből származott, mindent a legnagyobb ízléstelenséget eláruló bőbeszédűséggel és tolakodással mutogat és beszél el néhány shilingért.” KOHÁSZ (Pataki Tibor munkája) Történelmi ördögi ’körnek is nevezhetnénk, amiről egyszer Leonyid Brezsnyev beszélt azoknak gondolkodásmódjáról szólva, akik csak az alábbi sorrendben tudják elképzelni a nép s a világ sorsának fordulását: háború — vereség — erőgyűjtés — üj háború. Ebből az ördögi körből ki akarunk törni. S ha semmi mást nem hozott volna a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, mint e kitörés lehetőségét, már akkor is fordulópont lenne az emberiség életében. Fél évszázada küzd október szülötte, a szovjet állam, hogy a népek békében élhessenek. Nem keveset tett, nem keveset szenvedett ezért. A szándék, az eltökéltség soha nem hiányzott belőle, de talán most, napjainkban van arra minden eddiginél több lehetőség is, hogy az emberiségnek ez az ősi álma közelebb kerüljön a megvalósuláshoz. A program konkrét és aktuális: ne törjön ki atomháború, oltsuk ki a helyi háborúk tüzet, előzzük meg az új bozóttüzeket, teremtsünk olyan kollektív biztonsági rendszert, amelyben az államok békésen intézik vitás ügyeiket, fejlesztik gazdasági, tudományos és kulturális együttműködésüket. Ha átlapozzuk az elmúlt hónapok újságjait, láthatjuk, hogy megannyi cím és tudósítás beszél a szovjet diplomácia szinte lélegzetelállító lendületéről. Arról a lendületről amelyet a fél évszázad előtt győzelemre jutott eszme -táplál, s amely a párt nemrég lezajlott XXIV. kongresszusán elfogadott békemenetrenden alapszák. Talán kissé prózainak hangzik e kifejezésünk: békemenetrend; Igaz, nem is zajlik ez pontosan menetrend szerint: küzdelmek közepette, különböző erők összecsapása, sikerek és balsikerek útján, visza- eséseknek is kitéve lehet csak járni ezen az úton. Mégis, a szovjet kormány nagy következetességgel követi azt a külpolitikai békeprogramot, amelyet a kongresszus írásba foglalt. © Pillantsunk végig a kongresszus és a mai ünnep között eltelt háromnegyed esztendőn. A Szovjetunió egy sor javaslatot tett a nemzetközi asztalra: tanácskozásra hívta az öt atomhatalmat, általános leszerelési. világkonferenciát javasolt, s a távlati célok fokozatos megközelítését elősegítendő, késznek nyilatkozott, hogy a nyugati partnerekkel együtt kölcsönösen csökkentsék a fegyveres erőket Európa közepén, S nemcsak javaslatok hangzottak el, hanem sikerekről is beszámolhatunk. Létrejött a nyugatberlini megállapodás, közelebb került a megoldáshoz a német probléma, kedvez» feltételek jöttek létre az európai biztonsági konferencia előkészítésének gyorsítására; összehangolt szovjet és amerikai okmány került a leszerelési konferencia elé a bakteriológiai fegyverek használatának megtiltásáról, egyezményt kötöttele a Moszkvát Washingtonnal összekötő „forró drót” tökéletesítéséről. Tudjuk, a világot még súlyos problémák gyötrik, tart az amerikai agresszió Indokínában, arab területek izraeli megszállása miatt rendezetlen a közel-keleti helyzet. E problémákat tüzetesen tanulmányozandó, a megoldás útjait keresendő fogadtak a szovjet vezetőle magas rangú látogatókat, s utaztak — minden eddiginél sűrűbben e hónapokban — maguk is négy világrészbe. A Szovjetunióban járt Willy Brandt, Anvar Szadat, Indira G-andhi és Wilson; Leonyid Bre?snyev Belgrádban, Budapesten és Szófiában tanácskozott, majd Franciaországban tett rendkívül fontos látogatást; Nyikolaj Podgomij Vietnamba és Iránba, Alékszej Koszigin Algírba, Marokkóba, az ENSZ-be és Kanadába látogatott. S ennek az időszaknak nagy visszhangot keltő híre, hogy Nixon elnök a jövő májusban a Szovjetunióba utazik. Áz imperialista vezető hatalom képviselője Október országába? Igen, ez is hozzá tartozik a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett éléséhez, a jövő biztosításához: nagy mértékben a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyán múlik, hogy az emberiség ne zuhanjon a termonukleáris háború szakadékába. Lenin még nem tudhatta, hogy az emberiség feje fölött a hidrogénbomba Damoklész kardja függ majd — mégis az állam, amelyet 6 alapított, az első perctől hirdette a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének elvét. S ma nemcsak a jó szándéka, hanem elegendő súlya és tekintélye is van a Szovjetuniónak, hogy ezt az elvet sikerrel képviselje. Az első szocialista állam egyik alapelve volt ez, s ma a szocialista államok közös elve, egymással egyeztetett politikájának kifejezése. Az egymás mellett éléshez, persze, a másik fél óhaja és jóakarata is szükséges. S ha végignézünk a nemzetközi színen, láthatjuk, hogy túl a népek békeakaratán egyre több nem szocialista politikus is belát két fontos tényt: a kapitalista világnak nincs ereje ahhoz, hogy legyőzze a szocializmust, de a béke, a kölcsönös előnyökön alapuló együttműködés nagy távlatokat nyit meg minden ország előtt. Hosszú idő telt el a Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta, nagyot fordult azóta a világ; Október eszméi azonban változatlanul frissek és hatékonyak. E forradalom a társadalom egészét változtatta meg, a társadalmi forradalom egészéhez adott példát és ösztönzést az emberiségnek. Első szavai között azonban már ott volt ez a követelés is: békét! S e jelszó jelentősége — akárcsak a Nagy Októberi Szocialista Forradalomé — azóta csak nőtt. F Hmm űvészetről A-tól K-ig Az Akadémiai Kiadó gondozásában az elmúlt liéten Jelent meg az írj Filmlexikon első kötete, amely A-tól K-ig, azaz Abasidze grúz filmszíncsznötöl Kyo Maehiko japán film- színésznőig ad lexikális tájékoztatást filmművészekről, filmművészetről és bizonyos mértékig filmlechnikáról. Magyarországon utoljára 1964-ben jelent meg ilyen jellegű kötet, a Film Kislexikon. Az eltelt hét év alatt a filmművészet sokféle fejlődésen ment keresztül, mind az alkotok, mind a szereplőik körében, új nevek bukkantak fel, és Igen jelentős új művek is születtek. Időszerű volt hát az Űj Filmlexikon megjelenése, amely 1970-nel zárul és — igen helyesen — felölel már egy új művészeti ágazatot is, a filmmel igen sok rokonvonást mutató televíziót. A lexikon, főszerkesztője Ábel Péter. Ugyancsak ő szerkesztette korábban a Film Kislexikont is. Mintegy ezer új név került a lexikonba, megújult a képanyag, és mint az előszóban írja (s a kötet tartalmából is Mtűnik), arra törekedett, hogy népszerű tudományos művet alkosson, amely a szakmabeliek, az újságíróik, és a film iránt igényesebben érdeklődő nagyközönség ismereteit is bővíti, jó értelmű kíváncsiságát nagyban kielégíti. A hangsúlyt a modem, elsősorban az 1945 utáni filmművészetre helyezte, és különösen nagy bizalmat előlegezett egyes fiatalabb átkotoknak, színészeknek. A lexikon jellegéből adódóan, az alfabetikus sorrendben egymást követik a legkülönbözőbb címszavak, tehát alkotók, szereplőié, fogalmak, technikai meghatározások, egyebeié. Nehéz lenne vállalkozni rá, hogy eldöntsük, helyes volt-e a szerkesztő válogatása, hiszen egy-egy hasonló jellegű kötet összeállításánál éppen a szelektálás, az elhagyás jelenti a legnagyobb gondot. Bizonyára nagy fejtörést okozott az Ábel Péter vezette szerkesztői kollektívának, léik maradjanak ki a kötetből? Ezzel itt mi nem kívánunk és nem is tudunk foglalkozni. A neveikkel kapcsolatosan mindössze az a megjegyzésünk lehet, hogy aránytalanság mutatkozik az egyébként nagy tiszteletre méltó kisíilm- alkotók és a filmművészet egyéb jelesei között. Mert míg egy kiváló játékfilm- rendező nyolc-tíz-tizenléót filmmel a háta mögött, nagy nemzetközi elismerést magáénak tudva úgy szerepel a lexikonban, hogy filmjeinek felsorolásán kívül csupán néhány sor jut méltatására, a kisfilm-alko- tófcnál — különösen operatőröknél — majdnem hasábokat tölt meg tevékenységük felsorolása. Természetesen, nekik is szerepelniük keli a lexikonban és örömmel regisztráljuk, azt á szerkesztői törekvést, hogy a fcisfiimművészetet, a televíziófilm és a televízió kisfllmművészetét is' elválaszthatatlanul egyenértékűnek tekinti a film egyéb ágazataival. A fitanaMíatók bemutatásánál a lexikon a legszélesebb skálát igyekszik átfogni. Valamennyi ország olyan alkotóját megpróbálja bemutatni, akinek tevékenysége valamilyen hatással volt vagy van napjaink művészetére, a hozzánk közelebb esőkről részletesebb méltatásokat olvashatunk. Az itthon élő egyik-másik művész megítélésében talán a realitásoknál több jóindulat tükröződik. Nagyon értékesek az egyes nagyobb alkotókról írt, kis tanulmányoknak is felfogható értékelések. A lexikon képan -agát külön oldaliakra összegyűjtve találjuk. Annak ellenére, hogy e külön oldalait fényezett, jobbfajta papírból vannak, sajnálatosan gyenge a képanyag nyomása. Mivel a most forgalomba került kötet csak az első fele az Üj Filmlexikonnak, természetesen hiányoznak a végéről az olyan, rendszerint függelékekben felsorolt összeállítások, mint fesztivál-díjas filmek, különböző híres irodalmi alkotások filmváltozatai és egyebek, amelyek a régebbi lexikonban már szerepeltek, ezeket bizonyára a második kötet végén kapjuk. Mindenképpen érdekes és értékes az első kötet. Érdeklődéssel várjuk a másodikat. Uenedek Miklós Az első szó
