Észak-Magyarország, 1971. szeptember (27. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-22 / 223. szám

1971. szept. 22., szerda 6SZAK-MAGYARORSZÄG 3 Tavaly óta javult a helyzet? Mezőgazdasági , alkatrészek — Sárgazöld! — Sárgazöld! Különös érzés fog el a ka­tonai parancsszavakhoz ha­sonlóan keményen roppanó szavak hallatán. A kelet felől sugárzó, őszies nap fehéren csillogó fénnyel vonja be a ; ivóiba futó acélsíneket, a kifeszített „pókhálót”, az elektromos jelzőberendezé­sekkel együtt. Lipcsei József vonatvezető összehúzott sze- : kkel kémleli a gyorsan kö­zeledő jelzőlámpákat. — Ilyenkor, amikor a napfény végigfekszik a síne­ken, minden csillog, nehéz meglátni a jelzéseket — mondja. — Fárasztó lehet egész úton feszülten figyelni. Az éberségjelző berren egyet. Kozma István, moz­donyvezető lábával megbil­lenti a pedált. — Ez is rossz, de a mi leg­nagyobb ellenségünk a köd. Attól félünk. — Szabad zölddel! — Szabad zölddel! A zúgás erősödik, nő a mozdony sebessége, a kilo­méteróra mutatója 120 körül ingadozik. Kozma láthatóan élvezi a robogást. E pillanat­ban olyan, mintha ő is a mozdony alkatrésze, vagy az az ő külön szerve lenne. Olyasmi jár az eszemben, hogy mint minden gyerek, ő is zsenge ifjúságától kezdve a mozdonyra vágyott. Kiáb­rándít. A lakatos szakmát ta­nulta, gyárban akart elhe­lyezkedni, de összeakadt egy öreg vasutassal, az mesélt a mozdonyról. Magánúton elvé­gezte munkája mellett a négy polgárit, s 1945-től dolgozik a Miskolci Fűtőházban. 1949-től vezet. A zúgás halkul, a sebesség csökken, aztán az expressz engedelmesen áll meg Ernő­dön. Az utasok kíváncsian néznek ki az ablakon. Hi­szen a menetrend szerint a szerelvény a fővárosig nem áll meg. Mi a csodának tor­pantunk meg akkor ezen az állomáson. Nem tudakozódom. Még a miskolci állomáson hosszú listát adtak fel a mozdony­ra. Ebben ilyen kitételek vannak „Ernőd állomáson megáll..., Ernőd—Mezőke­resztes között a jobb vágó- ] nyon változó szelvényben 600 ' méter hosszban 60 km/ó .. A jövőnk, a biztonságos közlekedés érdekében a vas­utasok már itt tartanak Mis- kolctól kiindulva, az új típu­sú vasúti sín és aljazat építé­sével. A méterenként 54 kg- os síneken 160 kilométeres sebességgel roboghatnak majd a vonatok. Valami feltűnik. Élelmiszerek alapanyagainak vizsgálata A fokozott fogyasztói ér­dekvédelem értelmében a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium mino«ee- felügyeleti és szabványügyi osztályának rendeletére a mi­nőségvizsgáló intézetek a jö­vőben tovább szélesítik vizs­gálataik területét. Az új szemlélet alapján az Intézetek nemcsak a ke z éleim szereltre terjesztik ki vizsgálataikat, hanem mind­azokat az anyagokat is ellen­őrzik. amelyek közvetlen, vagy kózveieljt tormában az élelmis'erek alanapvggait ké­pe/. A megye. .inii.,ségvizsgálo Intézet a közelmúltban mái megkezdte az élelmiszer- alapanyagok vizsgálatát is. A vasúti építők nemcsak félreállnak, hanem szinte be­tapadnak a távolabb álló va­gonsorba. A forgalmista tár­csájával int, s ő is hátra ug­rik. — Miért félnek ezek az emberek ? — Nem félnek. Óvatosak. Bár ezt tennék minden eset­ben az utasok is... A mozdonyvezetőből keserű sóhajként törnek elő a sza­vak. Egy régi esetre emléke­zik ... Kozma rendkívül precíz, alapos ember. Inkább négy­szer meggyőződik valamiről, mint egyszer mulasszon. Volt már rá eset, sok évvel ez­előtt, hogy a jelző szabadra állt, de pillantása riadtan fi­gyelmeztette: vigyázzon, a vágány nem szabad. Ha ak­kor egy pillanatig enged a figyelme, belerobog egy álló szerelvénybe. Más esetben egy pályakocsi került az útjá­ba. Sok balesetet elhárított, s megakadályozott, de egyet nem tudott. Az utasok a lassú, erősen dohogó gőzöshöz szoktak. Nem tudják ma sem kiszá­mítani a villamos-mozdonyok gyorsaságát. Az egyik állo­máson egy öregasszony hát­rafordulva valakihez szólt, s egyet hátralépett. Pontosan elég volt ahhoz, hogy a már lassuló mozdony is összerop- pantsa. A mozdony személy­zete ártatlan volt a dologban, de a látvány ott marad az idegekben. Hatvantól „döcögve” hala­dunk. Megjegyeztem a sebes­ség előírást: Hatvanban csak hatvan kilométerrel lehet haladni. Ez az egyetlen állo­más, amelyben még nincs automatikus vasúti biztosító berendezés. A vonatvezető fi­gyelmeztetve mondja. — Váltó — még egyszer váltó. És a mozdonyvezető a biz­tonság kedvéért megismétli. Gyakran változik a sebes­ség előírás. Kilencven, 80, 70 kilométer. A vágányok na­gyon elavultak. A sínhálóza­tot korszerűsíteni kellene. Azt mondják, hogy az építő erő most másutt van lekötve. Azt hittem, hogy Kozma István velem együtt Miskol­con szállt mozdonyra. Kide­rült, előző nap déli 12 óra­kor kezdte a munkát, fel egy vonattal Budapestre, s vissza, a Lillafüreddel Nyíregyházá­ra. Ott pihent, s reggel az expresszel ismét Budapestre megy, a délivel indul haza Miskolcra; 15.20 órakor telik le a szolgálata. — Ez a mi életünk — álla­pítja meg a mozdonyvezető —, egész életünk szolgálat­ban, s a tanulásban telik el. Hogy kell-e tanulni? De még mennyire! A szocialista bri­gádban, amelyhez tartozom és amely a Május 1. nevet viseli, minden tagnak van megbí­zatása. Én propagandista va­gyok két éve. Tanulok és ta­nítok. De van tanulni való a szakmai vonalon is. Koráb­ban lassabban változott a technika. Most egyre gyor­sabb a változás üteme. tJj és új gépek jönnek, a meglevő gépeken is sok korszerűsítést végeznek. A magánéletről beszélünk. Kozma Miskolcon lakik, saját kicsi házában, 3 gyermeké­vel és feleségével egyetem­ben. A 3 gyerek mellett az asszony csak nyaranként vál­lalhat munkát. Különben is a családi életnek egy kicsit a szol gálatok hoz kell igazod­nia. Szórakozás? Arra kérés idő jut, legfeljebb a tv, a könyv. De ha jön a szabad- ] ság... — Szeretek utazni. Nekünk 1 egész Európára érvényes sza­badjegyünk van. A felesé­gemmel együtt bejártuk Svájcot, Olaszországot, Len­gyelországot, jártunk Po­zsonyban. Mik a tervei ? Rendkívül egyszerűek. Sikeresen eltöl­teni a szolgálatokat, ne le­gyen baleset, felnevelni a gyerekeket, kenyeret adni majd a kezükbe. A mozdony és az idő ro­han. Már a Keletiben va­gyunk. A vonatvezető, mint sokszor az úton, az okmá­nyok fölé hajol, s bejegyzi: a Lillafüred expressz 13 perces késéssel érkezett meg. Csorba Barnabás Más években, így őszi do­bén, de tavasszal és nyáron is, ha valaki be akart jutni az AGROKER Vállalat mis­kolci telepének udvarára — nehéz dolga volt. Kívül nagy volt a forgalom: jöttek-men- tek a gépkocsik, teherautók, traktorok, vontatók, különbö­ző mezőgazdasági gépek. Az AGROKER embereivel alig lehetett beszélni, mert való­sággal ostromolták őket a vevők. Most hetek óta csend van. Csák néha áll meg gép­kocsi a kapu előtt. Mi ennek az oka? A kérdésre Számos- vári István igazgató meglehe­tősen szomorúan válaszolt. — Gép van és alkatrész is, bőségesen — mondta —, de nem jönnek a vevők. Tavaly még könyörögtek Kissé meglepő a válasz, hi­szen az elmúlt évben valósá­gos ostromállapot uralkodott az AGROKER-telepen. Kü­lönböző értekezleteken, ta­nácskozásokon követelték, hogy az AGROKER és a me­gye illetékes vezetői szerezze­nek elegendő mezőgazdasági gépet, mert az amortizálódott parkkal képtelenség időben elvégezni a mezőgazdasági munkákat. Igaz, tavaly rossz volt az időjárás. Törték-szakadtak a gépele, a mezőgazdasági üze­mek nem győzték a javítást, és a vezetők néha a fél or­szágot bejárták egy-egy al­katrészért. Idén, úgy tűnik, minden probléma eltűnt, vagy meg­oldódott. Nem kell a gép, vagy sokkal kevesebb kell, mint amennyiről tavaly be­széltek. Sok tsz azt a gépet sem veszi át, amelyet ta­vasszal megrendelt. Egészen pontosan: 120 millió forint értékű, 1971-re megrendelt mezőgazdasági gép vár át­adásra. Ennek nagyobb felét már át sem akarják venni az üzemek, vagy egyszerűen ha­logatják az átvételt, mert egyelőre az időjárás jó, a gé­pek üzemeltetése sokkal ol­csóbb és könnyebb, mint ta­valy. A mezőgazdasági üze­mek vezetői pénzhiányra hi­vatkoznak. Mi történt? Miért áll a sok át nem vett mezőgazdasági gép? Ta­lán többet rendelt az AGRO­KER, mint amennyi a való­ságos szükséglet? Aligha. Csakhogy tavaly ősszel és az idén tavasszal, amikor az igénylések történtek — még katasztrofálisnak tűnt a hely­zet, mert időben közel voltak a tavalyi rossz emlékek. De később az időjárás kedve­zett. Az amortizálódott gé­pekkel is lehetett dolgozni. A mezőgazdasági üzemek gép­parkja ugyanis tavaly óta nem sokat javult. Csak az üzemeltetési feltételek ja­vultak meg De hát az időjá­rás kiszámíthatatlan. Ha rosszra, esősre fordulna — a gépesítés problémái azonnal előtérbe kerülnének, és a jelenlegi gépparkkal a nehéz körülmények közt nem le­hetne gyorsan, maradéktala­nul biztosítani a munkákat. Jelenleg 50 Szuper-Zetor traktor áll például a vállalat központi telepén. A megye termelőszövetke­zetei ez évben 160 új kom­bájnt vásároltak mintegy 25 millió forint értékben. Az idei, ideális időjárású beta­karításhoz a kombájnpark elegendő volt. Eladott az AGROKER 380 új pótkocsit is, 15 millió forint értékben. Munkagépeket és műhelyi felszereléseket 53 millió fo­rintért vásároltak a termelő- szövetkezetek. De az összes új gépi vásárlás így is csak 135 millió forint volt, s az AG­ROKER az igények szerint eredetileg csaknem 300 millió forint értékű új mezőgazda- sági gépet rendelt. A jelen­legi raktári készlet értéke — gépekből — 60 millió forint, s az esztendő végéig további 80 millió forint értékű új gép érkezik Miskolcra. Munkagépeket és alkatré­szeket is bőven rendeltek. A telepen jelenleg is kapható 115 darab korszerű, 48 soros, új, szovjet és magyar gyárt­mányú vetőgép. De tárcsák, ekék és más talajművelő-ta- lajelőkészítő gépek is kapha­tók. Összesen 30 millió forint értékű olyan munkagép áll a telepen, amelyek a mostam őszi munkák során szüksége­sek. A pénzügyi nehézségekre való hivatkozás aligha fogad­ható el. Bizonyítja ezt a műtrágyák mellőzése is. A megrendelt műtrágyákból több mint 50 ezer tonna van raktáron. Ezt sem hajlandók átvenni a tsz-ek, mert — mondják —, nincs pénz. Ezek szerint semmire sincs pénz? Hiszen az idén jóformán csak pótkocsikat és fűkaszákat vá­sároltak, más munkagépet és felszerelést alig Például ön­tözőgépet és -berendezést 1971-ben egy forint értékűt sem vásároltak, szőlőfeldol­gozó gépekből is 10 millió fo­rint értékű a készlet. A szü­ret ideje közeledik, de vásár­lás még csak elvétve fordul elő. Alkatrészbőség Tavasszal — márciusban — még nem lehetett alkatrésze­ket kapni. Akkor mindenki követelte. Az igények szerint az AGROKER 220 millió fo­rint értékű, 15 ezer féle me­zőgazdasági gépalkatrészt szerzett be. Igaz, ebből 150 millió forint értékű alkatrészt el is adtak, ami szintén azf bizonyítja, hogy mezőgazda- sági üzemeink inkább a régi, amortizálódott gépeket javít­ják és újítják fel, s nem vá­sárolnak újakat, korszerűe­ket. A megyei AGROKER Vállalatnak egyébként jelen­leg 70 millió forint értékű alkatrészkészlete van, és minden igényt ki tud elégí­teni. Szendrei József Épül a KISZ-Iakólelep Mezőkövesden A mezőkövesdi járási Építőipari Szövetkezet a múlt évben 37. az idén pedig 64 új lakást ad át a mező! e -di KIS'/ lakótelepen. Ugyanott OTP ! ' ok is készülnek, melyek közül éppen a napokban adtak át egy épületet, amelyben 16 lakás van II szerződéses fegyelem megszilárdításáért A közelmúltban a Gazdasági Bizottság behatóan foglal­kozott a szerződéses fegyelem tapasztalataival, & olyan határozatot hozott, amelyben felhívja a minisztereket és a tanácsi végrehajtó bizottságokat, hogy kísérjék nagyobb figyelemmel a vállalati szerződéses kapcsolatok alakulását, segítsenek felszámolni a lazaságokat. Vajon miért van erre szükség? Köztudott, hogy' a gazda­sági szerződések pozitív szervező szerepe az utóbbi években lényegesen megnövekedett. Ugyanakkor azonban egy orszá­gos, átfogó felmérés megállapította, hogy számos jelenség a szerződéses fegyelem fellazulásának irányába hat. A szer­ződéskötéseiknél gyakran tapasztalhatók kirívó hanyagság­ból vagy a tájékozottság hiányából adódó lazaságok, ame­lyek súlyos anyagi következményekkel járhatnak. Egy fél év alatt 319 olyan ügy került a Központi Gazda­sági Döntőbizottság elé, ahol a szerződést nem kellő körül­tekintéssel kötötték, fontos kérdéseket nem tisztáztak, s így összesen közel egymilliárd forint értékű szerződés realizá­lása sodródott veszélybe. Gyakori eset az is, hogy egyes vállalatok nem a megkí­vánt módon teljesítik szerződéses kötelezettségeiket. Ilyen eseteiméi egy’ fél év leforgása alatt a Központi Gazdasági Döntőbizottság több mint 200 millió forint értékű termékről állapította meg, hogy az rendelteiesszerű felhasználásra al­kalmatlan. Sajnos előfordul, hogy egyes vállalatok egyoldalúan csak számukra előnyös feltételeket szabnak, jogosulatlanul ma­gas árakat, díjakat számi!nőnk fel a szerződések megkötése­kor. Az utóbbi két évben 20 vállalatot ilyen jogtalan anya­gi előnyöket szerző szerződések miatt 28 millió forint bír­sággal kellett sújtani. Problémákat jelent az is. hogy egész sor szerződő fél késve tesz eleget fizetési kötelezettségeinek, s ennek kedvezőtlen hatásai tovább gyűrűznek, megkárosí­tanak más vállalatokat is. A Gazdasági Bizottság felhívása szerint a szerződéses kapcsolatok alakulásának nagyobb figyelemmel kísé­résére, a lazaságok mielőbbi felszámolására tehát va­lóban nagy szükség van. A feladatokkal most valamennyi tárca és tanácsi vb foglalkozik. Elemzik területükön a szer­ződéses fegyelem tapasztalatait, s igen helyénvaló, ha szigo­rú intézkedéseket hoznak, utasításokat adnak a lazaságok, a visszáságok megszüntetéséré, a vállalatok közötti szerző­déses fegy’elem megszilárdítása érdekében. (P- s.) „Életünk a szolgálatban telik el...

Next

/
Oldalképek
Tartalom