Észak-Magyarország, 1971. augusztus (27. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-01 / 180. szám
ÉSZAK - MAGYARORSZÁG 4 W71. míg. 1., vasárnap A jegy kevés Portré Közművelődési munkánkban alapvető feladat a mind szélesebb közönségrétegek megnyerése a, kultúra különböző ágazatai számára, biztosítani a művelődés forrásainak, a művészeteknek megismerését mindazok számára, akik érdeklődnek iránta, és felkelteni azok érdeklődését, akik ilyen vagy olyan oknál fogva eddig nem találták meg a hozzájuk vezető utat. Szakszervezeti szerveink, a különböző muhkál- talo, gazdálkodó szervek, szövetkezetek, gazdaságok, intézmények nagyon sok módon próbálják ezt a feladatot teljesíteni, s igyekeznek sokszor nagyon nagy anyagi áldozattal megteremteni a művelődés, a művészetek élvezetének lehetőségét. Említhetjük elsőkéfit a talán nem is legcélszerűbb anyagi kiadásokat, amikor zeneileg képzetlen, pusztán csak szerepelni akaró alkalmi ifjú társulások részére tízezrekért vásárolnak tánczenei instrumentumokat. Vajon arányban van-e a befektetés a várható közművelődési haszonnal? Aligha. Sorolhatnánk a hosszú hónapokig,. évekig ki nem nyitott, üvegezett ajtajú szekrényeket megtöltő könyvekre fordított ezreket és tízezreket, amelyek sokkal inkább leltári tárgyak, mintsem a köz- művelődést szolgáló eszközök. És nem lehet szó nélkül hagyni a különböző jegyakciókat. Azokat az alkalmakat, amikor értékes vagy kevésbé értékes előadásokra, rendezvényekre a vállalat, a szövetkezet vagy a szakszervezeti bizottság tucatjával, vagy éppen százával veszi meg a jegyeket dolgozói számára, szétosztja, ezzel kipipálja munkatervében 'azt a tervfeladatot, amelyben előírták, hogy közös színházlátogatást, vagy koncerthallga- tást biztosítanak a dolgozóknak. tek vasúti különkocsikban és autóbuszkaravánokon a vendégek a Tisza partjára, hogy megtekintsék a szabadtéri játékok valamelyik előadását. Zsebükben, vagy a csoport- vezető zsebében a nem olcsó pénzen megváltott jegyekkel. (A Borisz Godunovra egy jegy 90 forintba, az Állami Népi Együttes műsorára 70 forintba került!) Ha csak egy autóbusznyi embert számítunk, a munkáltatónak máris csaknem 5000 forintjába került a jegy, hol van még az utaztatás költsége? Termelőszövetkezetek tucatostul hozták így dolgozóikat Szegedre, de állami gazdaságok és különböző városi szervek, intézmények is. Többségében már a délelőtti órákban Szegeden voltak, megismerkedtek a város érdekességeivel, nem utolsósorban vendéglátóipari intézményeivel is, s estefelé, mielőtt a fanfárok megszólaltak a Dóm téren, leszállított áron tucatjával árulták a jegyeket a bejárat előtt. Nagyon szélsőséges példákkal találkoztunk ■ a minap Szegeden, a szabadtéri játékok előadásainál. Az ország egész távoli részeiből is jötön becsapás az ilyen jegyosztogatás. A jegy kevés a népműveléshez. A jegy csak apró technikai eszköz lehet a népművelésben, és semmiképpen sem pótolhatja a személyre ható, következetes felvilágosító, népművelő, művészeti ismeretterjesztő munkát. Az a munkahely, amelyen a dolgozó csak olyan művészeti ismeretterjesztést vagy segítséget kap. hogy markába ' adnak egy ingyenjegyet, és nem vezették rá a közművelődés, a művészet más eszközeivel, hogy a jegygyei elérhető élvezet ízeire is kíváncsi legyen, e jegyben csak egyet lát a különböző ingyenes juttatások közül, csökkentett értékűnek tekinti az ajándékba kapott műsort. Napjainkban már az ingyen jeggyel való közönségverbuválás nagyon kétes értékű eredményeket szülhet. Lehetséges, hogy a jegyeladási statisztikában jól mutat, de értéktelen az ilyen statisztikai eredmény, mert nincs mögötte tartalom. Mit sem ér a közművelődés szempontjából, ha ki van téve az intézmény kapujára a „Minden jegy elkelt” tábla, mert valamelyik gyár megvette, és félig üres széksorok előtt folyik az előadás, vagy a megajándékozott jeggyel betérő, esetleg éppen kivezényelt dolgozó az első szünetben eltávozik, mert egészen mást várt, fogalma sem volt róla, mire kapja a jegyet. Hagyjuk abba azt a gyakorlatot, hogy szövetkezetek, vállalatok, szakszervezeti bizottságok „teltház-akciókat” szervezzenek? Hogy leutaztassák Szegedre dolgozóikat? Szó sem lehet róla! Nem ezt kell megszüntetni, hanem azt tudomásul venni, hogy a jegy beszerzéssel még nem oldottunk meg semmiféle népművelési feladatot. Rendszeres, az év minden időszakában folyamatosan végzett közművelődési, művészeti ismeretterjesztő és kulturált szórakozást biztosító munkával kell a legszélesebb tömegek és a különböző művelődési megnyilvánulások kapcsolatát megteremteni, napról napra erősíteni, szilárdítani. Űgyannyi- ra, hogy amikor adott esetben a vállalat „teltház-akciót” szervez a színházban, vagy száz embert le akar vinni Szegedre, vagy éppen egy aggteleki barlangkoncertre, akkor Szegeden ne a birkacsárda és a halászlé, Aggteleken ne a ráadásként adott ingyen pohár vermut legyen a vonzerő, hanem a korábban felkeltett művészeti érdeklődés sarkallja az embereket a részvételre. Nagy önbecsapás, ami napjainkban még sok szakszervezeti . bizottságnál, vállalatnál, különösképpen szövetkezetnél történik. A költségvetésben és a közművelődési munkatervben előírtaik pontos teljesítése,, az előirányzott pénzösszegek időben való elköltése még akkor sem értékes közművelődési tevékenység, ha a könyvelésben a népművelési célokra történő kiadások közé sorolják őket. Benedek Miklós Hét olasz és két japán film Olaszországban járt film. átvételi delegációnk hét olasz és két japán filmet választott ki magyarországi forgalmazásra. Az olaszok közül legérdekesebbnek ígérkezik a moszkvai fesztiválra benevezett versenyfilm: Egy rendőrfelügyelő vallomásai az ál- . lamügyésznek. Rendezője — Damiano tíamiani — immár harmadik filmjét készítette a maffiáról. Moravia nálunk is ismert regénye alapján készítette Bernardo Berta- lucci A konformista című filmjét, a főszereplői Jean- Louis Trintignant és Stefánia . Sandrelli. Átvettük Federico Fellini A bohócok és Alberto Lattuada Jöjjön el egy kávéra... hozzánk című filmjét. Dino Risi A pap felesége címmel készített vérbő vígjátékot Sophia Loren és Marcello Mastroianni főszereplésével. A hatodik film, a Csak rá kell nézni, színes karriertörténet, a hetedik, A koronatanú pedig komédia, Ugo Tognazzi és Monica Vitti főszereplésével. I.cnkey Zoltán rajza. MÁTYÁS FERENC Űj látóhatár A dülőúton, hol megyek; pipiske-por száll, jön egy dömper, a föld remeg és széttépi a fellegek lebegő rongyát. Szalad a múlt a nyállal át árkon és bokron, húzza, löki a gyávaság, egy ürge két lábára állt, s figyel a dombról. Vályogviskók, ólak, tanyák; a régi Ázsia fatkája vándorol a láp felé, a homokszaharát el kell hagynia. Nem egy akác; egész fasor ágaskodik már ki a homokból, — s napközeiben egy fán elhagyott rossz fészekben remény kukucskál. Most születnek mindannyian a. falucsecsemők. — Nagy bádogléggömb-víztorony áll a templomhoz, — gondolom — szoptatni a csecsemőt. A miskolci fotók!ub az idén ünnepli megalakulásának 20. évfordulóját. Ebből az alkalomból rendezik Miskolcon, a Kossuth utca 11. szám alatt a nemzetközi klub-szalon fotókiállítást, a diósgyőri várban pedig az ugyancsak nemzetközi audiovizuális és amatőr kisfilmbemutotót. A meghi- ott külföldi klubok tagjaival, 13-án kerül sor arra az esz- necserére, amelyen megismerhetik egymás alkotómódszereit, s megvitathatják, milyen szerepet töltenek be a fotóklubok a társadalom életében. A nemzetközi kiállítás s a többi rendezvény adta aktualitás jegyében Tárcái Bélával, a miskolci fotóklub főtitkárával beszélgettünk. A két japán film egyikét Masaki Kobayashi rendezte, a címe: A gonosz fogadója; múlt századi csempészhistória. A másik, A sirály éjszakája mai témájú szerelmi . történet. — Mikor és hogyan kezdődött a klub története? — 1951-ben, amikor a KP- VDSZ támogatásával, s tulajdonképpen szakkörjelleggel megszerveztük a miskolci fotósok első csoportját. Ez a kezdeti, szakköri korszak nem tartott sokáig. Hamar felismertük, hogy a klubforma sokkal jobban megfelel elképzeléseinknek, törekvéseinknek. Nevezetesen, hogy igényesen, művészi szinten dolgozzunk. — S mi történt ezután a klubbal? — Dolgoztunk. Előbb a városi tanács, majd a megyei művelődési központ költség- vetési támogatásával. S eközben, nem dicsekvés, de kétségtelen tény, sok szép eredményt is elértünk. — Melyek volnának ezek? — Nagyon nehéz ezt így összegezni. Mindenekelőtt — s talán ez a legfontosabb, kezdeményezésünk — példánk nyomán az egész országban elterjedt a klubíorma. Az, hogy a fotózás szórakoztató oldalával nyerjük meg és fogjuk össze tagjainkat. Aztán ugyanígy mi kezdeményeztük a klubon belüli stu- diómozgalmat, melynek azóta sok külföldi követője is van már. Ennek lényege, hogy a hasonló ízlésű, stílusú, gondolkodású klubtagok kisebb alkotóközösségekben valósítják meg elképzeléseiket. Megvitatják ötleteiket s kész munkáikat, mielőtt azokkal az egész klub közössége elé lépnének. De miskolci kezdeményezés a kamarakiállítások rendezése is. Ezek célja, Könyvekről Rokoszovszkij: Katonai kötelesség A napokban emlékeztünk a Szovjetunió megtámadásának harmincadik . évfordulójára. Ebből az alkalomból jelent meg a Zrínyi Katonai Kiadónál Konyev és Zsukov kötetei után a harmadik berlini győzőnek, Rokoszovszkij marsallnak könyve Katonai kötelesség címmel. A legendás hírű szovjet hadvezér katonai pályájáról és a Nagy Honvédő Háború harcos éveiről vall. Visszaemlékezéseit a második világháborút megelőző évekkel kezdi, és a fasiszta Németország szétzúzásával fejezi be. Rokoszovszkij műve nemcsak egy katonai vezető memoárja, nemcsak hadtörténeti feldolgozás, hanem mindennek az ötvözete: személyes élményekkel átszőtt, hadművészettörténeti monográfia. A mű korabeli dokumentumokra támaszkodó gazdag anyaga olykor kiegészíti, olykor pedig helyesbíti a történetírásnak e korról alkotott produktumait. A szép könyvet szerető, a második világháború eseményei iránt érdeklődő olvasó nem csalatkozik, ha kézbe veszi e nagy idők nagy krónikásának írását. Bemutatás előtt MADÁRKÁK Elkészült és hamarosan a mozilátogatók elé kerül a Madárkák című új magyar Hím. Alkotói Böszörményi Géza és Gyarmaty Lívia. A két név ismerősen csenghet a mozi- látogatóknak, mert ez a házaspár készítette két évvel korábban az Ismeri a szandi- « mandit? című nagy sikerű fll- ' met. Annak idején a mérnök- ; férj Irta és a filmes feleség rendezte. Most szerepet cseréltek. A Madárkák forgatókönyvét közösen Írták, de a rendezői feladatra Böszörményi Géza vállalkozott. Up A film a faluból Budapestre 0M szerencsét próbálni induló Wh fiatal lányok történetét mutat- >i ja be, sok derűvel és szatirikus Ízzel. A Madárkák operatőre Ragályt Elemér, főbb szereplői: Schütz Ha, Bánsági Ildikó, Cserhalmi György, Csá- ö szár Angéla, Öze Lajos, o- nyó József. Képünkön: a film ■... egyik kockája. megismertetni a fotózást a legkisebb községek legkisebb iskoláiban, művelődési házaiban, s a munkásszállásokort, egyszóval minél szélesebb rétegekkel, s így a magunk sajátos eszközeivel segítjük a közízlés formálását. — Az elmúlt húsz évhezi bizonyára sok kiállítás-siker is fűződik ... — Kétségtelen. Bár el kell mondanom, hogy nem elsődleges célunk a különböző kiállításokon való részvétel. Az alaptörekvés, hogy művészi igényességű alkotásokat produkáljunk, nem azt jelenti, hogy sztárokat akarunk nevelni. De visszatérve a kiállításokon való részvétel, minden táján jelentkezett már anyagával, s ott volt képeivel a jelentősebb hazai kiállításokon is. Most, az utóbbi években, jobbára meghívásos alapon, cserekapcsolatok révén jutottunk el más országokba, ami nekünk sokkal jobb, mint a nevezéses forma. Így lehetőség nyílik a klubkapcsolatok kialakítására, a személyes ismeretségre. s egyszersmind véleménycserére is. — Mit mondhatnánk a jubileumi kiállításról és konferenciáról? —- Mindenekelőtt érdemes néhánv szót szólni a szalon jellegű kiállításról. Talán kevesen tudják, hogy ez a legősibb fajtája, eredeti fonnáia a fotókiállításoknak. A mi számunkra azonban sokkal jelentősebb, hogy így a maguk eredetiségében ismerhetjük meg a különböző országokban honos új irányzatokat. szemléleteket. S tulajdonképp ugyanez adja majd a konferencia egyik érdekességét is. melyen majd minderről vitatkozhatunk ? másik nagy téma a diaporáma az audiovizuális bemutatók n-ie]_ lett. A diaporáma, ez a fiatal művészeti ág ugyani sajátos helyet foglal e! hagyományos fotográfia ■>- a film határán. — A jubileumi kiállítás előtt hadd kérdezzünk a jövő terveiről is. *— Nagy terveink nincsenek. Azt szeretnénk fölvetni, amit eddig is csináltunk Természetesen úgy, hogy népszerűsítsük a korszerű fotótnnh- nikát. Ezen belül is -> -!ia- porámát s az úiabban <—'ít nagy fejlődésnek indn> színestechnikát. B. V. \ Kiállítás előtt
