Észak-Magyarország, 1971. augusztus (27. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-15 / 192. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1971. aug. 15., vasárnap Az elmúlt hét olyan ese- mennyel vette kezdetéi, r.meJy abban az irányban hat, hogy az Indiai-óceán a béke tengerévé váljék. Új- Delhiben a külügyminiszte­rek aláírták a szovjet—in­diai barátsági és együttmű­ködési szerződést. Az indiai szubkontinensen — ahol a föld népességének 22 százaléka él — robbanás­sal fenyeget az indiai—pa­kisztáni konfliktus. Gyakori­ak a határ-villongások; vádak as ellen vádak hangzanak; a kelet-Pakisztánból indiai te­rületre menekülők száma létmillió (!) körül mozog. A szovjet—indiai tárgyalásokon i válság politikai eszközök­éi történő rendezését sür­gették. Az indiai szubkoplinenstől era messze, a Közel-Keleten zíria és Jordánia ellentéte érült előtétbe. A régóta ppangó feszültséget tovább ezte, hogy Husszein bosz- lúhadjárata elől a palesztin rrilfacsoportok maradványai Szíriába menekültek. Ezt kö- ette a Jordániái csapatok ibb betörése, majd szíriai 'szröl a katonai önvédelmi itezkedéseken túl a diplo- náciai kapcsolatok megszá­llása. Mindez egyúttal való­színűtlenné tette a Jordániái A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége ratifikálta a nagy jelentőségű szovjet—indiai szerződést, amelyet a bé­ke, barátság és együttműködés jegyében kötöttek válság ügyében megkísérelt egyiptomi—szaúd-arábiai közvetítés sikerét, s újabb gondokkal tetézte a szerdára Damaszkuszba összehívott hármas arab csúcstalálkozó amúgy sem könnyűnek ígér­kező megbeszéléseit. ..A har­madik világ bonyodalmai” — mondhatná valaki, ha nem figyelmeztethetnénk konti­nensünk egyik viharsarkára, a vallásháború mezét öltő polgárháborúra Észak-íror- szágban. Rövid lejáratú meg­oldás itt sem látszik való­színűnek. Mondjunk valami biztatót Európáról is; a jelek szerint közelítünk a nyugat-berlini kérdés négyhatalmi megoldá­sához. Egy esetleges megegyezés pontos időpontját természe­tesen senki sem tudná meg­jósolni. Számos fogas kérdés vár megoldásra: A párbe­széd felgyorsulása és gya­korisága mindenképpen biz­tató jel (jóllehet a meglevő ellentétekre is utalhat) — igaz, nem tartanak lehetet­lennek egy „gondolkodási, szünetet” sem. Esem én yékről RÖVIDÉIN ELNAPOLTAK RAHMAN PERÉT Meg nem erősített hírek szerint elnapolták Mudzsibur Rahman kelet-pakisztáni ve­zető perének tárgyalását. A március 26-án feloszlatott Avatni Liga vezetőjének pe­re a legnagyobb titoktartás mellett augusztus 11-én kez­dődött. NATO-DÖNTÉS A NATO-nak az a döntése, hogy visszavonja erőit a stra­tégiai fontosságú földközi- tengeri szigetország területé­ről, általános meglepetést kitett La Vallettában. Dom Mintoff miniszterelnök kor­mánya még nem foglalt ál­lást; jól értesült körök vára­kozása szerint erre a máltai parlament hétfői megnyitása­kor kerül sor. KÍNÁVAL FOGLALKOZTAK A Lopez Bravo spanyol külügyminiszter pénteken a spanyol minisztertanács Franco elnökletével megtar- 1ott ülésén a Kínai Népköz- társaság külkapcsolatainak általános alakulásáról tartott beszámolót. Ez volt az első eset — írja az AFP —, hogy a spanyol kormány ülésén a Kínai Népköztársasággal fog­lalkoztak. HELYREÁLLÍTOTTÁK A székesfehérvári középko­ri romkertben, a királyi ba­zilika maradványainak kere­sése közben előkerült az ál­lamalapító I. István király kriptája. A kváderkövekből épített sírhely falmaradvá­nyainak és padlózatának egv része maradt csak épen. Ezek felhasználásával ideiglenesen helyreállították a kriptát. PAKISZTÁNI JEGYZÉK U THANTHOZ Péntek este New Yorkban nyilvánosságra hozták azt a jegyzéket, amelyet Pakisz­tán intézeti U Thant ENSZ- főtitkárhoz. A jegyzékben Pakisztán arra kéri a főtit­kárt, folytasson „építőjellegű párbeszédet” Indiával a ke­let-pakisztáni menekültek hazatelepítésének megköny- nyítése érdekében. i Befejeződött a néprajzi gyűjtők országos találkozója (Folytaid* az 1. oldalról) ország minden részéből ösz- szegyűlt szaktudósoknak és önkéntes kutatóknak a leg­kiválóbb karcsai mesélő. Pápai Istvánná által elmon­dott, ma is élő népmese. Ezután Kováts Dániel, sá­toraljaújhelyi gimnáziumi ta­nár tartott előadást a hegy­aljai földrajzi köznevek tí­pusairól. A szombat délutáni sza- badfórumon folytatták azt, a sok tanulsággal szolgáló ta­nácskozást a néprajzi kuta­tás jelenkori és jövőbeni fel- 1 adatairól,- amely már az or­szágos diáknapokon arany fokozatot elért ifjú néprajzi és nyelvjárási gyűjtök beszá­molóit követően elkezdődött. A kétnapos, nagy jelentő­ségű tanácskozás tanulságait dr. Balassa Iván, a Magyar Néprajzi Társaság ügyvezető ■ alelnöke foglalta össze. Este a sátoraljaújhelyi mű- ■ velődési központ színháztér- j mében nagysikerű művészi műsorban gyönyörködhet- i tek a találkozó részvevői. I ANDRZE] ZBYCH: KLOSS KAPITÁNY 12. A lány, Ingrid Kiéld, akit Hans Kloss húsz órája pró­bál megölni sikertelenül, a tábornok íróasztalával szem­ben ül. — Rágyújt? — kérdezte von Boldt. — Nem ragaszkodom sem a rágyújtáshoz, sem az ivás- hoz — hangzott a válasz, s i minden mozdulatával igye­kezett kifejezni közönyét, megvetését. Tekintete a Bis- marc-portréra tévedt; a vas­kancellár arca rokonszenve­sebbnek és sokkal emberibb­nek tetszett, mint a házi­gazdáé. — Nem szeretek háborús­kodni asszonyokkal — jelen­tette ki Boldt. — Ezzel szemben szeret fogságban tartani asszonyo­kat a pincében — vágott vissza a lány. — Ne játsszunk szembekö- tósdit, hölgyem. — Az öreg ! porosz feltette monokliját, és szivarra gyújtott. — A tét óriási. Természetesen nem magamra és alantasaimra gondolok, hanem Németor­szágra. ön saját elhatározá­sából döntött amellett, hogy segít, és vállalta a tőlem ka­pott levél továbbítását... — zavartan megköszörülte tor- .kát — egy bizonyos személy­nek, Stockholmba. — Eleget tennék e vállalá­somnak. — Kegyed tréfál — jelen­tette ki a tábornok udvaria­san. — Ma reggel kaptam az értesítést, hogy... — ismét megköszörülte torkát — együttműködik a , g es tapos Müllerrel. Ez igaz? — emel­te fel hangját élesen. Észrevétlenül, pillanatokig habozott. — Igaz. Von Boldt mély lélegzetet vett. — Nem akartam elhinni — mondta —, amikor a jelen­lést kaptam. Nem kérdezem, mi az oka magatartásának, Az Apollo—15 amerikai űrhajó utasainak orvosi el­lenőrzését végző csoport ve­zetője, dr. Charles Berry pénteki sajtóértekezletén el­mondotta, hogy Scott és Ir­win űrhajósok kisebb szív­rendel len easéget tapasztallak útjuk során, A Hold felé ve­zető úton. majd visszafelé ismét szédülésről és kisebb fejfájásról panaszkodtak, a három Hold-kirándulástól ki­merülve pedig aritmiás tü­neteket észleltek magukon. Az Apollo —15 utasai — 12 napos expedíciójukat köve­tően — nehezebben tudnak visszailleszkedni a földi kö­rülmények közé, mint előde­ik. A Kiiliigy- i minisztérium közleménye Hazánk muszkvai, londoni és washingtoni ideiglenes ügyvivői augusztus 13-án, fo­gadó államuk külügyminisz­tériumában letétbe helyezték az Egyesült Nemzetek köz­gyűlése 25. ülésszakán, 1970. december 7-én elfogadott, a tengerek és óceánok fene­kén és annak talajában nuk- ! leáris és más tömegpusztító , fegyverek elhelyezésének ti­lalmáról szóló szerződés meg­erősítő okiratát. A szerződés azt követően fog hatályba lépni, miután 22 kormány — beleértve a letéteményes kor­mányokat is — letétbe he­lyezi megerősítő okiratát. Ideiglenes ügyvivőink ugyanezen a napon helyez- j ték letétbe az említett álla- j mok külügyminisztériumá­ban a légijármüvek jogelle­nes hatalomba kerítésének , leküzdéséről Hágában, 1970. december 16-án kelt egyez­mény megerősítő okiratát. Az egyezmény attól az időpont­tól számított 30. napon lép hatályba, amikor tíz olyan állam helyezte letétbe meg­erősítő okiratát, amely részi vett a szóban forgó egyez- I ményt létrehozott hágai kon- j ferencián. de most világos és őszinte válaszokat követelek. Nem tudom, viszaadhatom-e sza­badságát, de ... életben mara­dásának lehetőségét nem zá­rom ki. Kérem, válaszoljon: Mit tud Müller? — Semmit — felelte Ingrid. — Hazugság — sziszegte a tábornok. — HoL van a le­velem ? — A lakásomon. — Közelebbről. — Tábornok úr — Ingrid első ízben nézett rá —, visz- szaadom levelét, ha vissza­kapom szabadságomat. Es­küszöm, hogy egy szót sem szóltam Müllernek. És ... — most a legnehezebbet szeret­te volna megmagyarázni, de biztos volt benne, hogy úgy­sem értené meg. Ugyan mit tudhat egy po­rosz tábornok a szerelemről? Kizárólag Heiniért élt, csak Heinire gondolt. „Jogunk van gyűlölni” — mondta valami­kor Heini. Amikor meghalt, akkor ő elismételte ezeket a szavakat, és hozzátette: „Jo­gunk van bosszút állni”. A bosszú vált élete tartalmá­vá. Kiállította a fiú gyilko­sainak számláját... Nem ér­zett semmiféle lelkiismeret- furdalást, sem szánalmat, amikor Müller rendelkezésé­re bocsátotta a soros áldoza­tot. „Heini Koet! halála — jelentette ki a Hauptsturm- führer — sokba fog nekik kerülni. — És hozzátette: — Én megértem önt. és méltá­nyolom a gyűlöletet. Én is gyűlölöm őket”. A népművészet ünnepe (Folytatás az I■ oldalról) hatjuk, hogy kilenc esztendő legjobban rendezett, leg­könnyebben áttekinthető tár­latát látjuk, amely nem zár­ja a kiállított darabokat szűk vitrinekbe, hanem rendkívül ügyes, körüljárható elrende­zéssel teszi hozzáférhetővé a látogató számára. Tuba Ko­vács Tibor rendezői munká­ja feltétlenül elismerést ér­demel. A szombati mezőkövesdi ünnepségen — amely már hagyományosan a népművé­szét országos ünnepe — je­len voltak az egész ország népművészetének legjobb képviselői, s ott volt többek között Varga Gá boriié, az országgyűlés alelnöke, a me­gyei tanács elnökhelyettese. Madarász György, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Molnár András, a Mezőkö­vesdi járási Pártbizottság első titkára, a környék or­szággyűlési képviselői, a me­zőkövesdi járási és nagykő/.- ségi szervek reprezentánsai — dr. Pillis Pálné, a Házi­ipari és Népi Iparművészeti Szövetkezetek Országos Szö­vetségének elnöke adta át a zsűri által odaítélt díjakat. Kis Jankó Bori-díjat nyert Keltesz Istvánná mezőköves­di, Farkasné Horváth Sarol­ta bicskei, Kotlái Lászlóné budapesti népi iparművész. A két első díjat tíelovácz Jo- zsefne, a népművészet mes­tere szikszói és Csikós Sán- dorné népi iparművész, kar­cagi lakos kapta. Kiadtak továbbá hat második és nyolc harmadik díjat, valamint 44 munkajutalmat. Ugyancsak ez alkalommal adtak át négy szocialista kultúráért kitün­tetést, négy népi iparművé­szeti szövetkezeti dolgozó­nak. s azok közül egyiket Farkas Pálné. a Mezőköves­di Matyó HISZ dolgozója kapta. Az ünnepség után a Ma­tyó együttes Vadasi Tibor Borsodi fonó című táncjáté­kát mutatta be a megjelen­teknek. Az emlékünnepséggel együtt szombaton délután lezárult a díszítőművészeti szakkörve­zetők mezőkövesdi tanfolya­ma is. A kiállítást már az első napon több százan — köztük nagy számban átuta­zók — tekintették meg. (hm) Jár ősze wiez—Sírongál megbeszélés Varsóban Piotr Jaroszewicz lengyel és Lubomir Strougal csehszlovák miniszterelnök a két ország kapcsolatairól és gazdasági integrációs terveiről folytatott eredményes meg­beszéléseket Érezte, hogy a tábornok fe­szülten figyeli. — Én... — kezdte újra, majd színtelen hangon foly­tatta: — Csakis a lengyelek ellen dolgozom. A tábornok egy pillanatig hallgatott; merev arcvonásai mintha megenyhültek volna. — Bárcsak elhihetném . , . rándította meg a vállát. - Apró, és ügyetlen füllentések, kedves hölgyem. Az őszinte­ség másféle bizonyítást kí­ván. — Azt hittem — suttogta a lány —, hogy ön, Heini parancsnoka, bizalommal les/, hozzám. — Valójában már csaknem teljesen mindegy volt számára, hogy ez az öregúr megajándékozza őt bi­zalmával, vagy sem. Féli visszatérni Stockholmba, félt a magánytól. Egyszer arra kérte Müllert, bízza meg iga­zán veszélyes feladattal; kész volt akár Varsóba is elutaz­ni, még sohasem látta ezt a várost; megnézné az utcát, a helyet, ahol Heini elesett, megnézné azokat az embere­ket, akik ablakokból figyel­ték halálát, és ha nem onnan lőtték is le, örültek, amikor eldördült a halálos lövés. Pedig Heini valójában ve­lük tartott. Megölése árulás. Éppen ezért követtem el .én is... árulást. „Te semmit sem értesz eb­ből a háborúból — mondo­gatta nem egyszer Heini —, buta kis liba vagy. Svéd 11- buska. De aranyos, és enni­való — telte hozzá mindig végezetül. — Nekem bíznom kell a Gestapóval együttműködő emberben! — szólalt meg a tábornok. S nyomban utána elhangzottak azok a szavak, amelyeket a lány szeretett volna soha meg nem hallani. Ingrid úgy érezte, hogy ál­mából riasztották fel, s ke­gyetlen. minden értelmet nél­külöző. sivár valóságba ve­zették. ahol minden, ami ez­után történik csak fájdalom és kétségbeesés lehet. — Nő­ben kell bíznom — ismételte meg a tábornok —. olyan nő­ben, aki ugyanazzal a Mül- lerrel működik együtt, aki ehhez a nőhöz legközelebb álló embert tette el láb alól. — Mit mond?! — rikoltot­ta. — Heinit a lengyelek öl­ték meg! A tábornok nem ismert szánalmat. —' Igen, ez a hivatalos ver­zió, kedves hölgyem — hang­zóit a felvilágosítás. — Most már nincs okom. hogy ezt tovább leplezzem. Kiderült, hogy Koet) főhadnagy elárult bennünket, együttműködött a lengyel földalatti szervezettel. Müller saját kezűleg likvi­dálta őt. En szívesebben vet­tem volna a haditörvény­széket. de Müller módszer­nek is megvan a maga jó oldala: Koetl rokonainak, fő­leg apjának nem volt semmi­féle kellemetlensége, ön pe­dig, kisasszony... Azt hit­tem, Müller mindent meg­magyarázott önnek... (Folytatjuk) Lrhajós­panaszok

Next

/
Oldalképek
Tartalom