Észak-Magyarország, 1971. június (27. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-06 / 132. szám

1971. Június 6., vasórnap VW" r ESZAK-MAGYARORSZÁG 3 „Az alapszcrví'./.etékben párt- csoportokat létesítenek, ahol a csoport tagjainak munkáját, magatartását, a párlmegbúatá- M»k teljesítését rendszeresen értékelik. A pártcsoportok mun­káját pártcsoportgyűlésen meg­választott bizalmiak irányít­ják.» (MSZMP szerv, szab.) A Bodrogközi Állami Gaz­daság hat alapszervezetiében a legutóbbi vezetőségválasz­tó taggyűléseket követően 17 Pártcsoportot szervezlek új­já. Az 5—12 tagú kis kom­munista közösségeket min­den alapszervezetben a mun­kahelyi 'sajátosságok figye­lembevételével alakították ki. Ezt az elvet követve hatá­rollak körül a növényterme­lésben, az állattenyésztésben, a kertészeiben, a gépmű­helyben és az igazgatóságon dolgozó kommunista csopor­tokat, amelyeknek élérc szin­te kivétel nélkül a legráter­mettebb elvtársakat válasz­tották meg bizalmiaknak. Feladalíervck Az alapszervezetek veze­tőségének első teendői közt szerepelt a pártcsoportok fel- adattervénekr kidolgozása. Ezeket általában az alap­szervezetek fél évi munkater­vével szinkronban, az adott munkahely sajátos feladatai­nak megfelelően állították össze. A . leladattervekben első helyen szerepel a kommu­nisták élenjáró, példamutató szerepének biztosítása, a gazdasági célkitűzések meg­valósítása, a mindennapi po­litikai munka a tanulás és az élet más területein. Sze­repelnek e tervekben a X. pártkongresszus határozatai­nak tanulmányozásával, szé­les körű megismertetésével, negyedik ötéves tervünk — benne a Bodrogközi Állami Gazdaság idei és távolabbi feladatainak — megvalósítá­súval kapcsolatos tennivalók, továbbá olyan konkrét fel­adatok is, mint a KISZ-ta- gokkal, az ipari tanulókkal, vagy a fiatal párttagokkal való foglalkozás stb. Az alapszervezetek vezető­sége olyan követelményt tá­maszt a pártcsoportokkal szemben, hogy lehetőleg minden párttagnak legyen konkrét pártmegbízatása, s ezek teljesítéséről a kommu­nisták pártcsoportértekezle- ten és taggyűlésen számolja­nak be. A 17 pártcsoport többségé­ben sikerült is ennek meg­felelő gyakorlatot kialakíta­ni, néhány pártcsoportban azonban még nincs minden párttagnak konkrét párt­megbízatása, s az is előfor­dul, hogy néhol a párttagok helyett a bizalmiak vállal­ják magukra a konkrét fel­adatok végrehajtását. Példamutató part csoportok A Bodrogközi Állami Gaz­daságban működő pártcso­portok közül több rendelte­tésének megfelelően, példa­mutatóan látja el feladatát. A pálerhomoki pártalap- szervezetben például Szobá­nyi János pártcsoportja is ezek közé tartozik. A gép­műhelyben 12 kommunista dolgozik. Valamennyiüknek van konkrét pártmegbízatá- suk, mindannyian részt vesz­nek a politikai oktatásban, a politikai felvilágosító mun­kában, s törődnek a fiatalok általános, szakmai és politi­kai nevelésével. Megbízatá­saik teljesítéséről rendszere­sen beszámolnak a havonta megtartott pántcsoport-érte- kezleteken, esetenként pedig a taggyűlésen is. Példamutatásával ez a kis kommunista közösség való­ságos motorja a gépműhely nagyobb munkáskollektívá­jának, amely nemrég már Szővelkezeti fakásiioz juítiaínak a szanálandó lakások tulajdonosai A lakásépítési program megvalósítása érdekében gyorsítani kell az újabb la­kótelepek, városrészek építé­si területeinek előkészítését, s így a korábbinál nagyobb arányban kerül sor a leen­dő új városrészek helyén le­vő régi, földszintes, elavult épületek lebontására. Ehhez alapvető követelmény, hogy a lebontandó, szanálandó regi lakásokat minél előbb kiürítsék, de a ta­nácsoknak sok nehézsé­gei, késedelmet okoz, hogy a szanált lakásért cserébe tanácsi bérlakást adjanak. Jelentősen enyhíteni lehetne ezeket a gondoltat a szövet­kezeti. tanácsi értékesltésfl lakások juttatásával. Az ed­digi jogszabályok azonban sok ezzel kapcsolatos kérdést nyitva hagytak. Ezért az Építésügyi és Városfejleszté­si Minisztérium és a Pénz­ügyminisztérium együttes körrendeletben szabályozta azokat a feltételeket, ame­lyek alapján a szanálásra, le­bontásra kerülő lakás tulaj­donosát — kérelmére — ta­nácsi értékesítés!! lakáshoz lehet juttatni. Elöljáróban a , rendelet azokat az eseteket foglalja össze, amelyekben a szaná­lásra kerülő lakás tulajdono­sa csereként bérlakást kér, vagy lemond a cserelakásról. A rendelet kimondja, hogy cserelakás-igény esetében a kártalanításra vonatkozó sza­bályoknak megfelelően kell eljárni, s az épületnek a ki­sajátított lakásra eső érté­két 40 százalékkal csökken­teni kell. Teljes pénzkártala­nításra jogosult viszont az a tulajdonos, aki lemondott a cserelakásról, tehát vállalta, hogy a lakásügyi hatóság, il­letve a kisajátítást kérő szer­vezet nélkül saját maga old­ja meg lakásának pótlását. Az együttes rendelet le­hetőséget nyújt a lakás­ügyi hatóságnak, hogy a szanálásra kerülő lakás tulajdonosát — saját ké­relmére — szövetkezeti, tehát tanácsi értékesíte- síi lakáshoz juttassa. Természetesen ez az intézke­dés feltételezi, hogy a tulaj­donos legkésőbb a tanácsi értékesítésül lakásba való be­költözéskor átadja a szaná­landó lakást a kisajátítást kérő szervezetnek. Ebben az cselben a lakásügyi hatóság­gal kötött megállapodás alapján az Országos Taka­rékpénztárhoz köteles befi­zetni és a tanácsi értékesítésű lakás eladási árának törlesz­tésére elszámolni a kisajátí­tott ingatlanért kapott kár­talanítás levonás nélküli tel­jes összegét, de természete­sen nem többet, mint az új lakás külön jogszabályok szerint megállapított ára. Ha viszont a teljes pénzkártala­nítás nem éri el a szövetke­zeti, tanácsi értékesítésű la­kásért fizetendő előtörlesztési összeget, az ár 15 százalékát, akkor ki kell egészíteni és az előtörlesztés összegét kell ! befizetni. 1 másodszor nyerte el a szo­cialista brigád címet. Hasonlóképpen dolgozik a sertéstenyésztő telepen Tég­lás István 5 tagú pártcso­portja. melynek példamuta­tó és lelkesítő munkája je­lentős , mértékben segítette, hogy a 33 tagú kollektívát nemrég a szocialista brigád cím ezüst fokozatával tüntet­ték ki. De figyelemre méltó a györgytarlói alapszervezet­ben Maczel József, a zsarói alapszervezetben Szőke Béla, a zemplénagárdi alapszerve­zetben Gönczi Béla, vagy a sárospataki központi alap­szervezetben Jásztor István bizalmiak párt csoportjának tervszerű, fegyelmezett, pél­damutató munkája is. Néhány fogyatékosság Vakles György elvtárs, a gazdaság csúcsvezetőségének titkára általában elismerés­sel szól az alapszervezetek­ben dolgozó pártcsoportok tevékenységéről. Mint mond­ja: az alapszervezetek veze­tősége szinte kivétel nélkül' jelentőségének megfelelően foglalkozik a pártcsoportok munkájának irányításával, ellenőrzésével. Tisztában vannak vele, hogy a párt- határozatok végrehajtása végső soron azon múlik, hogy a pártcsoportok miképpen felelnek meg hivatásuknak, az egyes kommunisták ho­gyan teljesítik pártmegbiza- tásaikat. Ennek ellenére né­melyik pártcsoport munkájá­ból hiányaik a kellő tervsze­rűség és céltudatosság, néhol a bizalmiak rendszertelenül kapnak tájékoztatást, s nem kérik számon következetesen a pártmegbizatások teljesíté­sét: sem. Találkozhatunk né­hol a kommunisták arányta­lan teherviselésével, s az úgynevezett aprómunka le­becsülésével is — mondja a csúcstitkár, s hozzáteszi: — A hibák persze ki javít­hatók, és ki is fogjuk javí­tani. Ez mindenekelőtt azzal ér­hető el, ha egyik-másik párt- csoportbizalmi több és rend­szeresebb útmutatást, konk­rét segítséget kap az illeté­kes alapszervezet vezetőségé­től. Csépányi Lajos Verseny az iparral I smerik-e Borsodot iga­zán? Olykor az az ér­zésünk, hogy nem. Az ország más tájain élő embe­rek ózdban, Diósgyőrben, a bányavidékekben, újabban a vegyipari üzemekben látják megtestesülni az országnak ezt a természeti szépségek­ben, kincsekben gazdag vi­dékét. „Borsod, a magyar nehézipar fellegvára...” — halljuk hivatalos körökben, olvashatjuk számos cikkben, tanulmányban. Ami igaz is. De ki vonhatja kétségbe, hogy a mi Borson-Abaúj- Zemplén megyénk egyúttal nemcsak az ország egyik legjelentősebb ipari, hanem mezőgazdasági megyéje is. A déli járások nagy kiterjedésű mezőgazdasági területei, a Taktaköz, a Bodrogköz, a Hernád völgye, gazdag ter­mőföldjei méltán emelik rangra Borsod agrái-jellegét, tekintélyét is. Egy bizonyos: mindezt a szocialisla mező­gazdaság, a termelőszövetke­zeti gazdálkodás évről évre javuló eredményeivel értük el. Valamikor, a feudális gazdálkodás nálunk is hát­térbe szorította a mezőgaz­daság vezető jellegét, Diós­győr, Ózd, a bányavidékek árnyékában eltörpültek a kisparaszti gazdaságok. S persze, vannak talán olya­nok ma is, akik a gyárké­mények magasodó erdejéből nem látják a mezőket, a ré­teket; akik nem vették még észre, hogy félnapi járófölde­ken folyik a serény mezőgaz­dasági munka 1971 tavaszán is. Hosszú ideig volt úgy, hogy az ipari állam nimbu­sza elhalványította a mező- gazdaság szerepét. Azét a mezőgazdaságét, amely tör­ténelmileg rövid idő alatt csodálatra méltó fejlődésen, átalakuláson ment át. Ha ma a gazdaságpolitikáról beszé­lünk, még véletlenül sem választjuk külön az ipart és a mezőgazdaságot. Ha a nép- gazdasági tervekről szólunk, a kettőt együtt említjük: a mezőgazdaság felzárkózott, döntő szerepet játszik a ter­vezésben, a politikában. A mai falu sem azonos már a régivel. S ami a legszembetűnőbb, a mai falu ugyanakkor nem azonos a mezőgazdasággal. Még nemrégen is hittük, mondtuk is: aki falun él, az csak parasztember lehet. Részben így is volt, hiszen a falusi embernek valami­lyen formában köze volt a földműveléshez, és nálunk Borsodban különösen sok volt a kétlaki. Volt Ez szó szerint, értendő, mert a két­laki életmód megszűnőben van. A statisztikái felmérés fényt derített rá, hogy a fa­lun élő embereknek csak alig több, mint 40 százalékát foglalkoztatja a mezőgazda­ság, ugyanakkor 47 százalé­ka kifejezetten az iparból él. A külső változások együtt jártak a belső változásokkal: forradalmi átalakulás ment végbe a fejekben, a gondol­kodásmódban is. A változó életforma, az átalakulás lét­rehozta, kifejlesztette a munkásgondolkodást. Külö­nösen a fiataloknál. Borsod mezőgazdasága te­hát nem azonos már a ré­givel, mind nagyobb szere­pet játszik a hazai ellátás­ban, és nem kis tételekkel járul hozza külkereskedelmi gazdálkodásunkhoz is. Az átalakulás korántsem fejező­dött be. Most folyik csak igazán! Hogy mennyi ötlet, tartalék, nem utolsósorban mennyi lehetőség rejlik a szocialista útra tért mező­gazdaságban, az most derül ki, a IV. ötéves terv idejére vonatkozó tervek készítése­kor. Az állattenyésztés, az élelmiszergazdaság ipari jel­legének megteremtése, a fel­dolgozó kombinátok megépí­tése már napjaink témája. Tokaj-Hegyalján ez év ta­vaszán jött létre az első ál­lami gazdasági borkombinát; a sályi völgyet szinte telje­sen átalakítja a szőlő- és gyümölcskultúra; a belvíz- rendezés, a víztársulások munkája nyomán új arcát mutatja a Hernád völgye, a Taktaköz és sorolhatnánk a borsodi példákat tovább. M ezőgazdaságunk, amely nemrég még azon munkálkodott, hogy észrevetesse magát, verseny­re kelt az iparral. Ónodvári Miklós A hatékonyság forrásai V f alóban biztatóan kez­dődött ez az esztendő; az első hónapok ered­ményei az iparban is, az építőiparban is egészséges fejlődésről tanúskodnak. Az ipari termelés növekedése mögött ezúttal nem volt létszámemelkedés; a többle­tei teljes egészében a javu­ló termelékenység „hozta". És — ha nem is ilyen száz­százalékosan — az építőipar munkáját is hasonló sikerek kísérték. A hatékonyság növelésé­17 méter magas zászlórúd Lillafüred közelében, a Szinva-forrásnál két 17 méter magas zászlórúd felvonószerkezetet készíti a M AV miskolci Igazga­tósága távközlést biztosiló berendezések fenntartási főnöksé­gének Kopcsó László brigádja. Képünkön Maginccz Gyula hegesztő látható munka közben nők alapvető fontossága mellolt ma már talán nem is kell különösebben érvel­ni. Hiszen ezt a célt, ezt az igényt világosan megfogal­mazták a X. pártkongresszus határozatai, a IV. ötéves terv pedig törvényként is kifeje­zi a tennivalókat. És a kong­resszusi határozatok, vala­mint a tervtörvény szelle­mében született kormányin­tézkedések, a tökéletesített közgazdasági szabályozók — ma már tapasztalatok által bizonyítottan — a minden­napi munkában is a meg- gondoltabb létszámgazdálko­dásra, a termelékenység nö­velésére ösztönzik a vállala­tokat. Minap megtartott sajtótá­jékoztatóján Lázár György munkaügyi miniszter többek között a korszerű munka- szervezésben, a technikai le­hetőségek kihasználásában és a dolgozók szakképzettségi szintjének állandó növelésé­ben jelölte meg a hatékony­ság növelésének legfonto­sabb forrásait. Kétségtelen: olyan források ezek, amelyek egyikéről sem mondhatunk le. A borsodi üzemekben már számos siker bizonyítja, hogy érdemes törődni a mű­szaki fejlesztéssel. Erre a saját fejlesztéstől, szabadal­maktól a licencek, vagy akár kész berendezések vásárlá­sáig számos lehetőség kínál­kozik, s a szakemberek dol­ga, hogy eldöntsék, az adott esetben melyik a legcélsze­rűbb. A Diósgyőri Gépgyár kovácsüzemében a külföldről vásárolt manipulátorok je­lentős mértékben növelték a termelékenységet, s — ami szintén nem közömbös — sokat könnyítettek a ková­csok munkáján. ' iugróan megnövekedett a termelékenység a December 4. Drótmű­vekben készülő laposkötelek gyártásánál. A korábbi, kézi módszerekkel évente alig 60 tonnát tudtak gyártani. A drótgyári szakemberek ta­lálmánya gépesítette ezt a nehéz munkát, s az idén már W00 tonna laposkötelel gyárt a vállalat. Igen nagy tartalékokat szabadíthat fel a munka K jobb megszervezése. Megint csak egy drótgyári példa: az egyik üzemben csupán a gé­pek ésszerű átcsoportosítása lehetővé tette, hogy a dol­gozók egyidejűleg több gépet irányítsanak: nyilvánvalóan megnövekedett a termelé­kenység. A korszerű munka- szervezés természetesen en­nél sokkal többet jelent. Tu­dományos színvonalon álló vezetést, a számítástechnika, az elektronikus számitógépek kínálta lehetőségek kihasz­nálását, az anyagellátás, a termelés optimális progra­mozását és így tovább. Nehéz lenne megmondani, melyik üzemünknek mennyi belső tartaléka van. Az azon­ban bizonyos, hogy tartalé­kok mindenütt akadnak, s ezek nem maradhatnak rejt­ve sokáig. A munkaszerve­zéssel a jelenleginél sokkal alaposabban, valóban tudo­mányos szinten kell foglal­koznia minden fejlődni aka­ró vállalatnak. A hatékonyság forrásai kö­zül nem szabad megfeled­kezni egy másikról, a dol­gozók képzettségi szintjének állandó emeléséről sem. E fontos kérdésről a közeli­múltban a kormány is ha­tározatot hozott. A fejlődés megköveteli mind a külön­féle szintű vezetők, műsza­kiak és közgazdasági szak­emberek. mind a termelő szakmunkások rendszeres to­vábbképzését. ismertetik korszerűsítését. A vezetők továbbképzésében megyénk vállalatai közül már eddig is sok ért el számottevő ered­ményeket. A szakmunkások rendszeres továbbképzésében azonban legfeljebb kezdeti lépésekről beszélhetünk. z év első negyedének gazdasági eredményeit a minap tárgyalta meg a kormány. Kétségtelen: bi­zakodásra adnak okot az el­ért sikerek. De önelégültségre semmiképpen. Á most elért „szint” tartása, további eme­lése megköveteli, hogy a következő hónapokban, évek­ben még több gonddal ku­tassuk és hasznosítsuk is * hatékonyság növelésének for­rásait. Flanek Tibor II I pfraprtsi unkája a SeiraiEcözi iüai Sazfeágian

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom