Észak-Magyarország, 1971. június (27. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-20 / 144. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1971. június 20., vasamat® Vi H AR ELŐTT Filmnézőben Romániában A Román Szocialista Köztál saságban járt az elmúlt napokban a magyar filmátvételi bizottság. A román filmforgalmazási szervek a szociális la országok filmátvételi bizottságai előtt bemutatták a legutóbbi, mintegy egyeszlen- dei időszak 8 játékfilmjét, és 89 kisfilmjét. Bizottságunk Ezek közül, válogatta ki a magyar mozikban is majdan bemutatandó filmeket. A várakozás című film egy kockája, a képen a nyugdíjba menő mozdonyvezetőt játszó és a forgatás közben elhunyt Stefan Ciubotarasu A betyár, a hercegnő', meg a védelmezője a Itaíu hercegnő hozományában Mint a filmátvételi bízott, ság tagja, széles képet kaphattam a román filmművészet helyzetéről, illetve a közelmúltban tartott pártkong. resszust megelőző időszak filmterméséről. Itt érdemes mindjárt ^megjegyezni, hogy a kongresszuson elhangzott, a román filmművészetet ért bírálatok, és a megszabott feladatok bizonyára új lendületet adnak az egész román filmművészeinek. A termelés megtöbbszörösödésével kell számolnunk már a közeli években, és ezzel párhuzamosan igen jelentős minőségi változásnak is kell bekövetkezni a filmek eszmeiségében, művészi színvonalában. A látott filmek azonban — mint jeleztük — még a határozatot megelőző időszakot tükrözik. A bemutatott filmtermés számszerűleg bizony, kevés 8 játékfilm nem mondható túlzottan soknak, s természetes, hogy a román filmforgalmazás nagyfokú importra szorul. Minden országban kis hányad a saját gyártású film. a románoknál azonban ez szembetűnő. Aj eladásra, illetve átvételre kínált 8 között kettő volt a kdlandfilm. Színr látványos történetek, alig-alig követhető fordulatokkal, soksok verekedéssel, vágtával, csaknem biztos kasszasikert jelentő, közönségfogó eszközökkel. Az egyik, a Ralu hercegnő hozománya című a korábbi betyárfilmek folytatása, a másikat pedig, amelynek egyelőre a semmitmondó A második év jegyespárja a címe, román—olasz— francia koprodukcióban készült, főszereplője Belmondó, s a francia forradalom idejében játszódik. Mindkét filmet átvettük forgalmazásra. A további hat film között egy büniinyi komédiát találunk— Abriyád akcióba lép —, a további öt film közélc- tü töltésű, mai, illetve a közelmúltba tekintően súlyos társadalmi, nolitikai mondanivalót hordozó. Ez utóbbiak sorába tartozik például Az új világ teremtése, amely a felszabadulást követő években, a romániai fordulat előtt játszódik, bemutatva, milyen harcot kellett vívniuk a kommunistáknak az államosításért, és a valóban döntő, a szocializmus útját jelentő fordulatért. Sajnos, ebben a filmben, amely egy apa és lánya konfliktusának hátterében mutatja meg a történelmi változásokat, érezhetően oly sok szempont érvényesül, hogy azok nemcsak a művészi hatást csökkentik, hanem egymást is semlegesítik. Ugyancsak a felszabadulás körülményeivel foglalkozik Az estély című film, amely a döntő augusztus 23-i éjszakát megelőzően egy vidéki kastélyban játszódik, s azt mutatja be, miként várták a román királyság németellenes birtokos és értelmiségi társadalmának egyes csoportjai a németekkel való szembefordulást, és mennyire csalódást okozott nekik, hogy ez a fordulat már a. kommunisták közreműködésével, sőt nagyrészt vezetésével jött létre. Nagyszerű társadalom- rajz és kitűnő színészi játék a legfőbb jellemzői e filmnek. Átvettük. A mában három film játszódik. A várakozás egy nyugdíjba menő mozdonyvezető mindennapjait mutatja be. meglehetősen érzelgős, melodramatikus részletekkel, de nagyon jól jellemzett társadalomrajzzal. Kár. hogy a már említett negatív vonásokat mintegy megtetézve, a film meglehetősen giccses befejezést kap. .Tó társadalomábrázoló erején kívül értéke a filmnek a meleg ember: töltés. Néhány hónap műivé láthatjuk a magyar mozivásznán. A Fivérek című film falusi termelőszövetkezeti környezetben játszódik, egy tsz-elnök és annak züllés útján járó testvéröccse konfliktusának hátterében a mai román falu rajtát ki v’ánja adni. Különböző művészi és eszmei fogyatékossáÉRETTSÉGI, AZ ELNÖK SZEMÉVEL A középiskolák nagy részében javában tart a számadás. Izgalommal, feszültséggel telítődött napok sietnek egymás után: az érettségizők az elmúlt években összegyűjtött tudásról, a munkavégzés milyenségéről adnak számot. Az alábbiakban érettségiztető elnökökkel beszélgetünk, milyennek látják ők a most végző diákokat, milyen tapasztalatokat gyűjtöttek az eddig eltelt időben ? FEGYELMEZETTEN .. — Az első megállapításom. hogy a gyerekek rendkívül fegyelmezettek, jól neveltek — kezdj dr. Greiz László, a mezőcsáti járási hivatal elnöke, aki Tokajban, a Tokaji Ferenc Gimnázium, Szőlőtermelő és Borkezel ö Szakközépiskolában töltötte be az érettségi elnök tisztjét, — A fellépésnek, a fegyelmezett viselkedésnek föltétlenül jó hatása van mindenütt, így természetesen az érettséginél is. — És, ha valaki csak arra az időre koncentrál? — Azt észre lehetne venni. De látszott, hogy ezek a gyerekek jó osztályközösségben töltötték az elmúlt éveket, fegyelmezettségük mélyről faliad. — A tudás? — Negyvenegy diák érettségizett, az érettségizők átlaga 3,29, ami tisztes, szép eredmény. Három tanuló — Nagy Erzsébet, Vaskó Erzsébet, Baczkó Jolán — kitűnően végzett. Általában a közismereti tárgyakból is jó eredmények születtek, a szakmai elmélet 3,7-es, a gyakorlat pedig 4 egészes átlaggal zárult. Különösen érdekes volt a szakmai gyakorlat, ahol különböző, a szőlészettel, barászattal kapcsolatos gyakorlatokat, feladatokat kellett elvégezni. Feltűnt, hogy milyen biztonsággal dolgoznak, s valóban értik a szakmát. — A gyakorlathoz .például a boroslopó kezelése is hozzátartozik. A lányok is tudtak lopózni? — Néhányuk még ügyesebben, mint a fiúk. Természetesen a lopókba nem bort, hanem vizet szívtak. — Az elnök izgul-e? — Igen, én legalábbis izgultam. A gyerekekért, hogy tudjanak, hogy sikerüljön nekik. Nekem kellemes élmény volt a tokaji érettsé- gizbetés. Elismeréssel gondolok az ott végzett diákokra. BECSÜLETES MUNKÁVAL — Nem volt nehéz észrevenni, hogy a diákok jól használták ki az írásbeli és a szóbeli közötti szorgalmi időt, és az is kitűnt: az elmúlt éveket a nagy többség becsületes munkával töltötte — mondja Hallók Gyula, a Dolgozók Gimnáziumának igazgatója, aki a diósgyőri Kilián Gimnázium francia tagozatos osztályában, valamint az I. sz. Szakközépiskolában érettségiztetett. — Kezdjük a kiliáni tapasztalatokkal. — Elsőként én is a fegyelmezett viselkedést említem. Mindenki komolyan vette a munkáját, és ez külsőségekben is megnyilvánult. A tudásról pedig valami jellemzőt: francia tagozatos osztályról lévén szó, a szakmai vizsgán egyetlen szó sem hangzott el magyarul. Még a gyengébb tanulók is, ha nem is teljesen összefüggően, folyamatosan, de végig franciául beszéltek. Feltétlenül kedvezőek a tapasztalatok. — A szakközépiskolánál? — Az a véleményem, hogy a humán tárgyakból, az alapvető tudnivalókkal mindenki tisztában van. Érthető, hogy a szakmai ismeretekből többet tudnak. Ezt különösen a gyakorlati vizsga bizonyította szépen, melyet a Volán telepén tartottak. A tanulóknak itt hibás motorokat kellett megjavítaniuk. Elmondták, hogy mit alcamak tenni a hiba megszüntetésére, mivel kezdik, milyen szerszámot vételeznek ehhez, és ezt mind úgy is tették. Látszott, hogy a szakoktatók sok lehetőséget biztosítottak a gyakorlásra és a1 diákok éltek a' lehetőséggel. A MAI KOR — Mit tudott leszűrni általános tanulságként az érettségiztetésekből, mint elnök? — Azon kívül, hogy a tanulók becsületesen felkészültek, hogy a pedagógusok mindent megtették a sikerért, még néhány dolgot valóban le lehet szűrni. Először azt, hogy az iskoláknak az útmutatókat nem kellene utasításként kezelniük, csak útmutatóként. Durva fogalmazással: egy- egy tantárgyba bátrabban kellene a pedagógus egyéniségét „belevinni”. Több időnek kellene jutni az okok. az okozati összefüggések megértetésére, a ,.mi- ért?”-ekre, és a rájuk adandó válaszokra. Érdekes téma a kiváló tanulók gondja. Általában egv-egy kiváló tanuló minden szakkörben megtalálható, pedig jobb lenne, ha csak egyben tevékenykedne. Nem lehet ugyanis mindenben kiváló valaki. Persze mindezek a gondok nem teljesen újak, de úgy vélem, érdemes róluk beszélni. Mindezekkel együtt viszont az idei érettségiken szerzett tapasztalataim jók. kedvezőek. Priska Tibor gai miatt nem yettük át. Végül az utolsó mai témájú film a Zöld, dombok között című bűnügyi-lélektani film, ‘ amely elsősorban sajátos intellektuális érdeklődésű nézőknek való, s ezért ezt televíziónk vette át, előreláthatólag éjszakai vetítésre. A 39 kisfilm között igen nagy számban találtunk animációs filmeket, azok többségben érdekesek, szellemesek voltak, a dokumentumfilmek közül moziforgalmazásra négyet vettünk át: a Sáros vulkánok című, ritka természeti tüneményt ismertető filmet, Constantin Bran- cus szobrászművészről szóló Műterem címűt, A márvány című, a márványbányászatról szólót, valamint A kés címmel egy érdekes kísérletet bemutató filmet, amelyben egy verekedés, illetve garázda támadás sérültjeinek megmentését látjuk a műtőasztalon, majd ezt a filmet a hatóságok levetítik a szűr- káló garázdának. Nagyon érdekes film, de csak erős idegzetű nézőknek ajánlhatjuk. A televízió 22 kisfilmet vett át forgalmazásra. A játékfilmekről elég bőven szóltunk fentebb, és a 8 film ismertetéséből kitűnik, hogy a román filmalkotók igen nagy érdeklődéssel for- 'dulnak a közelmúlt és a ma kérdései felé, törekszenek a kasszasikeres, látványos filmek teremtésére is. Mind e, mind a korábbi román filmek ismeretében elmondhatjuk, hogy kedvenc téma a bűnügyi nyomozás, s az ilyen témájú filmekben nem ritkán megmutatják a rendőri módszerekben jelentkező hibákat, fogyatékosságokat is. A filmtermés és különösképpen a kisfilmek összessége arról tanúskodik, hogy a román filmesek büszkék nemzeti értékeikre, tudósaikra, művészeikre, technikai eredményeikre, természeti kincseikre. Dokumentumfilmjeik ez értékek jó propagandistái. A bevezetőben említett román pártkongresszusi határozat bizonyára igen éles vonásokkal változtatja meg az itt felvázolt képet. Benedek Miklós A múzeumsziget gyöngye A Spree két ága között, a múzeumszigeten nem kevesebb, mint öt múzeum várja Kelet-Berlin látoga- tóit, múzeumkedvelőit. Közülük az egyik legnépszerűbb a Pergamon Múzeum. Esős hétköznapon igyekeztem arrafelé. abban a hiszemben, hogy bizonyára, csupán néhányan „áldozunk” majd a letűnt kultúra emlékeinek, s így annál nyugodtabban elkerülhetünk majd a múlt idevetődött leései „követei” csodálatában. Nabu és Marduk isten felvonulási útja, s a 12 méter magas Istár-kapu leörnyéke azonban legalább olyan forgalmas volt, mint annak idején. az időszámításunk előtti időkben, amikor az azúrkék-mázos téglafal, a belőle kidomborodó oroszlánok, sárkányok és bikák a. felvonuló babiloniakat köszöntötték. — Ne csodálkozzon — súgta fülembe Klára, budapesti ismerősöm, s egyben idegenvezetőm —, s azon se, hogy nemcsak külföldieket lát, hanem németeket is. Néhányan bizonyára a másik Berlinből is jöttek; ők legalább olyan büszkék a Pergamonra. mint az itteniek... Akkor még nem maga a Pergamon Múzeum, hanem annak elöázsiai osztálya kincsei között sétálgattunk. Ez az osztály a British Múzeum és a Louvre után a régi elöázsiai és babiloni kultúr emlékek legnagyobb gyűjteményét őrzi. A milétoszi vásárkapu, s a híres Pergamon-oltár előtt aztán, ahol oly lenyügözöt- ten álltunk néhányan a görög szobrász- és építőművészet remekei előtt, megértettem: talán más valami igen, de az eső semmiképpen nem lehet alcadálya annak, hogy ezek a termek nélkülözzék a nagyszámú látogatót még ilyenkor is. S most is hiába keresném a magányos, a csend varázsával fűszerezett szemlélődés lehetőségét. — Csodálatos — suttogtam az itt banálisnak tűnhető jelzőt, s ránéztem a mellettem elmerülten szemlélődő fiatalemberre. Kísérőm Klára, aki már legalább negyedszer látta mindazt, amit én először, akkor már a másik teremben járt. A fiatalember elmosolyodott. — Tudtak — mondta majdhogynem lekicsinylőén. — Más világban éltek, mini mi, de kétségkívül tudtak. Képzőművészetire járok, s én a mához vonzódom. De szívesen eltöltők egy-két órát itt is. Felüdülést jelent. Egy kicsit sértődötten hagytam ott. Klára mosolygott, amikor elmeséltem az epizódot. — Mégis azt mondják ők is, hogy a Pergamon a sziget gyöngye — vigasztalt. Ezt a jelzőt még ma is rendkívül találónak tartom. Ny. I.
