Észak-Magyarország, 1971. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-01 / 102. szám

W71. mdjwä t., wwért . «ÖK;MftGVÄRORSZÄG 7 Képek a falon Kicsi a bérházt lakás gyenmekszobája. Szélessége megegyezik az ágy hosszá­val- De mivel az egészség­ügy! követélményekre itt sokat adnak, s minden gye­reknek külön fekhelye van, ezért három ágy emelete­sen tomyosodik egymás fe­lé, alulról ki lehet guríta­ni éjszakára, a negyediket Ötödiknek ott a rácsos kiságy, abban alszik a négy­éves Vera, a legkisebb, s a hallban a legnagyobb gye­rek, a 11 éves Klári. Összesen hatan vannak a Tetkey-gyerekelk. Vasárnap hatan állják körül édes­anyát, s etóndkeliík azt a kedves kás dalt, amely minden családi ünnep al­kalmával, minden köszön­téskor elhangzik. Most anyáit napját köszöntének. Négyévesek Anyuka a gyermekszoba falán sorakozó fényképeikre mutat. Az egyik falon tíz légi megsárgult kép ovális keretben. A másikon „mai” gyerekek mosolyognák a fényképen. — Ezen a régi képsoron férjem testvérei láthatók. Tízen voltak. Náluk az volt a szokás, hogy négyéves ko­rában minden gyereket le­fényképeztek. Eleinte úgy volt, hogy minden gyerek magával viszi a képet, de én szerettem volna az egé­szet, megbontatlanul, együtt. A család elismerte, hogy nálam valóban jó he­lyen van, mert én folyta­tom a hagyományt — a szemben levő falra mutat —, íme, az én gyermeke­im négyéves korukban. Ma egy dolgozó nőnék, hat gyermeket felnevelni, | ilyen nagy családot rend- í ben tartani nem könnyű. — Mondja el, hogyan té­lik el egy nap? — kértük j az édesanyát, Velikey j Györgynél, dr. Mészáros Klárát, a miskolci Kilián- déli lakótelep közkedvelt Klári doktor nénijét. — Édesanyám nélkül nem mertem volna vállalni. Amikor az első, Klárika született, eljött édesanyám hozzánk segíteni. Még nem ment el, amikor a másodi­kat vártam, egy év múlva a harmadikat, s végül ma­radt Pedig neki csak Írét gyermeke volt. Sokszor magam is csodálkozom, men móré nem érzi teher­nek a hat unokát. Hogyan telik el egy nap? Szigorú szervezettséggel, munka­megosztással. Csak egy hangverseny bérlet — Milyen ez. a munka­megosztás? — Néjzv gyerek meev reggelenként iskolába, első­be, másodikba, Gyurika harmadikba és Klári ötö­dikbe. Én elkészítem őket, nagymama adja a tízórait;. Délután ő kérdezi ki a lec­két, én csalt azzal foglalko­zom, amelyiknek valami­lyen problémája van. Dél­után öt óra után mentesít­jük a nagymamát, nyugod­tan pihenhet szobájában. A vacsora, az ágyazás, a fek­tetés az én és a férjem dolga. — Szórakozás? — Televíziói nagyon rit­kán nézünk, a gyerekek so­ha. Szívesebben olvasóit, ha már elcsendesedik a ház, s belelapozok a szakmai fo­lyóiratokba. Az is elenged- hetelen. Egyetlen rendsze­res szórakozásunk van. amiről nem kellett temon­danunk, mert. édesanyám arra az estére vállalta a gyerekeket; az a hangver­seny. Bérletünk van. To­vábbá kirándulni járunk, s ilyenkor minden gyereket magunkkal viszünk. El ne felejtsem, kerbszoveíkezerti földef vettünk, szabad idő­ben ott, dolgozgatunk. Családi bis?« — Azt mondja, kirán­dulni járnak. Nagy vállal­kozás lehet, hiszen elég ki­csik még a gyerekek. — Most már nincs prob­léma. Vettünk végre ko­csit, jobban mondva egy m.ikrobuszt. Belefér az egész család. Már a Tátrá­ban is voltunk, a Balaton­nál, ahol sátorozni szok­tunk. — Vezet? — Nem, azt nem. Csak a férjem. Majd később, ha nagyobbak lesznek a gyere­kek, mert nem vagyok biz­tos benne, hogy ha sival- kodás üt ki köztük, nem fi­gyelnék-e jobban rájuk, mint a forgalomra. Mészáros doktornő gyer­mekszakorvos. Gondosan ügyel rá, hogy pontosan el­lássa munkáját, körzetét. Ne érezzék kollégái, hogy esetleg miatta, az ő nagy családja miatt „rádolgoz­nak”. — Már ne haragudjon a kérdésért, de elég szokatlan értelmiségi családnál a hat gyerek. M3í szóltak hozzá ismerősei? — Az élőéi terrmésaetes- siek vették, c mivel az első kislány volt, utána a máso­dikat, a fiút is. A harma­diknál mosolyogtak, a ne­gyediknél elcsodálkoztak, az ötödiknél rám csodálkoztak. A hatodiknál már nem szól­tak semmit, utána azt fi­gyeltet, mikor lesz már a hetedik. Nagyon szeretem a gyerekeket, ezt, azt hiszem mondanom sem kell. Ezért lettem gyermekorvos, s ezért vágyóit most nagyon boldog anya. A. 1. i A tagozatos osztályokból felsőbb iskolákba jelentke­zőknek tavaly 96 százalé­két vették fel egyetemre. ! Ugyan csalt tavaly, heten j Pályáztak külföldi ösztön­díjra és hatan meg is kap- j Uik. Az adatok a miskolci Ki- 1 lián Gimnáziumból valók. Abból a gimnáziumból, amely környezeti adottsá- | -iáiból eredően a gyengébb ' bizonyítvánnyal érkező di- J ákoknak is helyt ad pad- • iáiban, és a tehetséges gye­rekeket ezek közt is meg- j I-'róbálja felkészíteni az -'gyetemekre, a fő.iskolák- ■ ra. Természettudományok j és nyelvek j Érthető és ma már nyil­vánvaló, hogy a felsőbb Iskolákra főként a tagoza­tos osztályok készítenek fel ; -^eredményesebben. A Ki­í liánban a matematika, fi­zika és francia nyelvtagozat munkálkodik, az adott 'tan­tárgyakból ezeknek az osz- üyoknak diákjai tudnak \ Isgtöbbet. Az iskolában a természettudományi tago­zatnak gyakori látogatója I — nem is annyira vendég­ként, mint inkább tanár- i ként — Jánossy Lajos pro­{ fasszor. Ez is sokat jelez abból az elmélyült munká­ból, amely a tagozaton, a gimnázium kitűnő szakta­nárai vezetésével folyik. A nyelvek közül a fran­ciát tanulják tagozatosként, bár az iskolában oroszt, angolt, németet, olaszt és latint is tanítanak. Jövőre orosz nyelvtagozatos osz­tályt is kialakítanak, és ez­zel a tagozatok szervezése teljessé válik. (A gimnázi­um lehetőségei más tago­zatok létrehozását is bizto­sítanák ugyan, de a tago­zatos és normál osztályok arányait rendeletek szabá­lyozzák. Érhetően, hiszen az iskoláknak nemcsak az egyetemeket kell figyelem­be vennie, hanem — köz­vetlenül — a gyárakat, üze­meket is, ahová megfelelő műveltségű, tehetségű gyé­reiteket kell eljuttatni.) mányi versenyeken, egyete­mi felvételeken, külföldi ösztöndíjak megpályázása­in. A szülők, a tanulók kö­zül is mind többen ismerik fel a tagozatos osztályok­ban rejlő lehetőségeket Ma már a matematikára, a fi­zikára tútjetenűíezmek és a francia tagozat fe megte­lik. Nyilvánvaló, hogy az eredmények nem „maguk­tól valók”, nagyon is ala­pos, értő munkából szület­Szerzödés a DIGÉP-pe! A nyelvtanítás tekinteté­ben egyébként nagy fejlő­dés előtt áll a gimnázium. Ezt a fejlődést a Diósgyőri Gépgyárral kötött szocia­lista szerződés teszi lehető­vé, mely mind a gimnázi­umnak. mind a gépgyár­nak egyformán hasznos. A gépgyáriak ugyanis vállalták, hogy felszerel­nek egy modern, nyelvi laboratóriumot. A külön­böző nyelvek tanításában rendkívül nagy segítséget nvújtó laboratóriumot dél­előtt az iskola diákjai, dél­után pedig a gépgyár dol­gozói, veszik igénybe. A gépgyár csaknem harminc országgal tart üzleti kap­csolatot, dolgozóinak egy része oroszt, angolt és né­metet tanul majd a gim­názium szaktanárainak irá­nyításával, a nyelvi labora­tórium segítségével. nek. Utalhatunk például ®. tanárok és a diáinak körött kialakult kapcsolatra, amely határozott légkört teremtett, atmoszférát, melyben a diákok — ha szabad egyszerűsíteni — jól érzik magukat. Nem félnek az iskolától, sőt, sze­retik. Sok mindenben ön­állóak, önállóan határoz­nák. A gimnázium KISZ- bizottsága határozta el pél­dául, hogy aki tanulmányi eredményét év végéig 0,5- tel emeli, kéthetes ingye­nes beutalót kap az iskola balatoni üdülőjébe. (Ezt az üdülőt a gimnázium készí­tette el társadalmi munká­ban.) Mint más gimnáziumok­ban, a diákoknak itt is tudni, produkálni kell min­den jutalomért, dicséretért. A tagozatosoknak a maguk területén természetesen még többet. Mivel az idei még nem ismeretes, hagy utaljunk befejezésként is a tavalyi eredményre: a ta­Kél hél - 0.5*érí Rangot, hírnevet szerzett már magának a gimnázium eddig is, tagozatos osztá­lyainak diákjaival. Tanul­gozatos osztályokból to­vábbtanulásra jelentkezők­nek 96 százalékát vették fel Priska Tibor — Tudjátok-e gyerekek, má az, hogy szikracsapó? — Hát a léhót ismeri­tek-e? — Hát az ökörbojtot? Felelet, helyett csodálko­zó szemeli figyelték a ta­nítót, itt-ott kipukkadt a nevetés. — Pedig olyan szerszám­neveket, háztartási eszkö­zöket. soroltam fel most nektek, amilyenekkel a ti nagyszülőitek dolgoztak. Kérdezzétek csak meg ott­hon! Biztosan mindegyiket ismeri a nagyapa, a nagy­mama. Másnáp olyan szerszám­neveket soroltak fel a gye­rekek az osztályfőnöki órán, amelyekről a peda­gógus sem hallott soha. így kezdődött az a nagy­szerűen megszervezett gyűjtőmunka Megyaszón, amely ma már igazi köz­üggyé vált. A pedagógus a párttaggyűlésen, aztán a tanácsülésen mondta el a történteket. Javasolta, hogy gyűjtsék össze a község­ben található légi haszná­lati tárgyakat, okiratokat, bélyegeket, fényképeket, érméket, ruhaneműket, csi­náljanak falumúzeumot. Hamarosan elkészült a hivatalos felhívás, amelyet a gyerekek hordtak szét a családokhoz. A tanács ve­zetői hangoshíradón is kér­ték a lakosság segítségét, beszéltek a falumúzeum létrehozásáról a tsz-köz- gyűlésen és minden na­gyobb összejövetelen. Elein­te furcsállták a dolgot a község öregjei. Aztán az első gyűjtőnap meghozta a sikert. A Sallai és a Fürst Sándor utcán egv szomba­ton délután megtelt a tsz laposszekere az összegyűj­tött holmikkal. 1770—ből származó tajtékpipa, 200 éves réz lakodalmas üst, levesfőző cserépfazekak, bicskával faragott súlyok, csörlők, csörlőfejek kerül­tek le a padlásokról. • . Gyűlnek a tárgyakhoz fűződő történetek is. Nem is hitték volna a gyűjtők, sőt magük a tulajdonosok sem, hogy Ilyen sokat lehet mesélni egv-egy elfelejtett, porosodó szerszámról, tárgyról. Többnyire humo­rosak, jóízűen népiesek ezek a kis anekdoták, a majdani múzeumban — az óvoda épületében — a tárgyak mellé feliratokat helyeznek el. Feltüntetik az ajándékozó nevét, leírják a napokban hallott, és a fel­jegyzett történeteket is. A sikert végeredmény­ben a község öregjeinek csodálkozása hozta meg. Egyik nagyszülő sem gon­dolt eddig rá, hogy uno­kája nem ismeri a régen használatos tárgyakat. A tádöbbenés mozgósította a megyaszóiakat. Ezért ke­rültek elő a padlásokról az évszázados holmik. Most minden nagyszülő kutat, gyűjt, ismeretet terjeszt. A falumúzeum tervezőitől, vagyis a pedagógusoktól és a község vezetőitől hallot­tuk: igazi népművelőkké váltak a megyaszói öregek. — lévay —­Valami más történt Gyertyafény villant a sze­mébe, orrát finom süte­ményszag és felesége leg­drágább kölnijének illata csapta meg. Az asztalon az ünnepi étkészlet, a vázában virágok. S az ünnepi tabló közepén, a fotelból egy lengén öltözött asszony — felesége — emelkedett fel. Kedvesen így szólt: — Legszivélyesebb sze- rencsekívánatom tízéves jogosítványodhoz! Schöfel megnyugodva fellélegzett. Tehát csak er­ről van szó? Amikor meg­pillantotta az ünnepi elő­készületet, heves bűntudata támadt, hátha elfelejteti valamilyen családi ünne­pet. — Köszönöm — mondta vidáman és leült az asztal­hoz. — Tíz éve ennek is már, tíz hősies év a volt­nál! Igen, ezt meg kell ünnepelni! Kinyiotta az üveget, és teletöltötte a poharakat. — A kocsinkra Agathe! Derekasan kitartott mellet­tünk. No, persze, mesteré­re lelt bennem. Emlékszel, amikor eleinte nem akart. indulni? Ma meg úgy megy 170-nel, mint soha. Ez a jó kocsi ! Schöfelné felemelte po­harát. — A kocsi ügyes veze­tőjére! — Ö igen — mondta Schöfel komolyan —, ve­zetni, azt tudok. Kimon­dott autóstehetség vagyok. Persze, ez már tíz évvel ezelőtt kiderült, a vizsgá­nál. Istenem, a bizottság legszívesebben tapsolt vol­na, amikor a kötelező ka­nyarokat bevettem. Hiába, nem mindennap születik egy ilyen mester. Büszkén nevetett. Felszabadultan, sokáig beszélgetett feleségével, s nem is esett nehezére, hogy borozgatás közben az asszony szépségét, kedves­ségét és kitűnő konyháját dicsérje. , Sőt! Néha még meg is csókolta. Hangulata éjféltájt tető­fokára. hágott. — Tudod mit? Most el­megyünk egy bárba, s táncolunk! A „Kék kakadu”-ba mentek, és záróráig ma­radtak. Otthon a. férfi elé­gedetten jelentette ki: — Ilyen jól már rég nem éreztem magam, drágám! Szokása szerint kiürítette zsebeit, tartalmukat az éjje­liszekrényre telte. Közöt­tük voltak az autó papír­jai is. — A tízéves jogosítvány — morogta, és kihúzta az iratot levéltárcájából. A következő pillanatban olyan józan lett, mint az ünnep­lés kezdete előtt, — Agathe, tévedtél! A jogosítványom csak nyolc éves és három hónapos. — Tudom drágám! Ma tíz éve valami egészen más történt. Az esküvőnk. De én ezen az évfordulón egy szerelmes, boldog és vidám férfit akartam, mellettem tudni, hát kitaláltam a tízéves jogosítvány \ ünne­pét. A kilencedik házassá­gi évfordulónk ünnepére, sajnos, túlságosan jól em­lékszem még! Népművelő üresek Tagozatosok

Next

/
Oldalképek
Tartalom