Észak-Magyarország, 1971. május (27. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-09 / 108. szám
KZAK-MAGYARORSZAG 4 Wyi. május 9., vasárnap | Készülnek a víg játék fesztiválra Nemzeti színházi esték Támogatják a képzőművészeket i Több alkalommal bebizonyosodott, hogy sikert aratnak a megyében élő képzőművészek egyéni kiállításai. Szívesen ismerkednek az emberek egy-egy művész egyéniségével, művészeti elképzelésével, megoldásaival. Célszerű tehát szorgalmazni az egyéni kiállítások megrendezését. A megyei tanács vb az idén százezer forintot fordít a borsodi képzőművészek támogatására. Fedezi az egyéni kiállítások költségeit, képeket vásárol a kiállítás anyagából. A megvásárolt grafikákkal, festményekkel a borsodi kis- galériák anyagát bővítik vagy középületek, intézmények termeit díszítik. Á í*ím nem pontos. A ti Vilii Nemzeti Színházban látott három darab közül csak egyet láttam előadáson, a másik kettőt,, mikor Pesten jártam, még be sem mutatták. Az egyiknek jelmezes főpróbáján vettem részt, a másiknak egy próbájára ültem be. Az előadáson látott darab Csehov Ivanov című színműve. Ez az író első drámája. Talán kevésbé sikerült, mint a későbbi nagy Csehov-drá- mák. Ez a „kevésbé” azonban csak Csehov-i mércével mérve érvényes. Az expozíció kissé elnyújtott, viszont bőven kárpótol a nagyszerű Boros meditáció Mazsaroff Miklós munkája második és a drámai atmosz- férájú harmadik felvonás. Az előadás, amely „felfedezte” Csehov e korai remekét, méltó a szerzőhöz. Korrekt, értő rendezés és néhány nagyon jó színészi teljesítmény emléke maradt meg bennem. Bessenyei Ferenc, Avar István és Várad! Hédi saját színvonalukon megoldott produkciója mellett örvendetes volt egy kitűnő fiatal színész, Szersén Gyula játéka. A Bes- senyei-alakította figura ellenpólusát játszotta — s méltó ellenfél volt. Őszinte érdeklődéssel, várjuk további alakításait. A darabbal kapcsolatban még annyit: szívesen látnánk ezt, vagy Csehov bármely drámáját a miskolci színház műsortervében is, mihamarabb. IVnnXin re érdekes volt a nagyon másik darato. Tom Stoppard: Rosencrantz és Guiidenstern halott című víg játéka. Marton Endre, a Nemzeti Színház főrendezője tavalyi amerikai tanúim ány- útjáról hozta ezt a nagyon gondolatgazdag színművet. Mint a címből is gondolható, a Hamlet-téma egy variánsa. Itt a két főszereplő Rosen- crantz és Guiidenstern, akiket Claudius Hamlet gondolatainak, terveinek kifürké- szésével, majd később a királyfi megöletésével bíz meg. Hogyan látja ez a két ember a tragédiát? Ők a zsarnokság, a hatalom eszközei. Cselekszenek, de nem a saját akaratukból. S mire megértik, mire kellettek, már késő, végzetüket el nem kerülhetik. De egyikük kimondja sorsuk példázatát: Az elején még bizonyára volt egy pillanat, amikor Tiemel mondhattunk volna. Mini említettem, a szerző vígjátéknak mondja a darabot, bár talán a tragikomédia műfaja jobban megfelelne a látottaknak. A címszerepekben Sinkovits Imre és Avar István kitűnő alakítása is biztosítéka lehet a darab várható nagy sikerének. Rajtuk kívül Kálmán György és Sinkó László játszik főszerepet, Ha megvalósulnak az elképzelések, a Nemzeti Színház jövő évi műsortervében helyet kap a Hamlet is. A két darab párhuzamos előadása igazi színházi csemegét ígér. A harmadik mű még „cseppfolyós” állapotban volt: Csurka István Döglött aknák című vígjátékának májusban lesz meg a premierje. Hogy mégis beszámolok róla, azért teszem, mert a Nemzeti Színház ezzel a darabbal készül a miskolci vígjátékfesztiválra. A darab, mely Csurka egy novellájából készült, nagyon szórakoztatónak ígérkezik. Egy kétszemélyes kórterem ultraba- los és ultrareakciós betege, élet és halál között lebegve is folytatja az „osztályharcot”. Ez adja a darab komikumát, hiszen mindketten régen lejáratták magukat, nézeteik nélkülöznek minden realitást és potenciát. Döglött aknák! — ahogy a darab címe is mondja, már nem robbannak, nem tehetnek kárt semmiben és senkiben, legfeljebb önmagukban. Két kiváló színész^ Major Tamás és Kállai Ferenc játssza majd a két főszerepet. Kíváncsian és szeretettel várjuk őket a vígjátékfesztiválon. A darab ,r^dTTjétvIg" loch Istvánt arról kérdeztem, milyen a vígjátékfesztivál tervének pesti visszhangja. Sajnos, mint kiderült, semmilyen. Semmiféle propagandáról nem tudnak, őket; színészeket, rendezőket csak a színház vezetősége utasította, hogy a Csurka-da- rabot él fogják játszani egyszer Miskolcon is. Többet nem tudnak. Nagyon jónak tartjuk a vígjátékfesztivál megrendezésének ötletét, de kár lenne, ha szürkeségbe, érdektelenségbe fúlna. Jobban propagálni kellene nemcsak Miskolcon, hanem Budapesten és az egész országban. (sz—i) Papp Lajos". Utópia Ha a tavaszi díszszemléken nem iánc-i'ogakat csikorítő tankod nem alligátor-formájú kétéltű rohamlövcgck, nem viperaként ágaskodó rakéták, tekintetnél sebesebb, szuperszónikus archeopterixek tülekednének dübörögve és dermesztő menetekben. ö, ha minden háború úgy kezdődnék, hogy a Icgfegyelmezcttebb kiskatonák az előírásoknak megfelelően végrehajtott „haátra-arc!” után kézenfognák a fehér bottal tapogatózó világtalanokat. Hogy átvezessék őket elsötétített nappalaik mérges-alattomos futóárkain a városainkba sereglett szirénák biztató rivalgása közben. Ha Inajd minden haditámaszpont hétvégi kirándulóhely lett, sárga-piros víkendházakkal és fenyőillatú, dúsított levegővel és a vízpart homokjában játszadoznak későbbi városok falához sorozott kőművesek, továbbszolgáló technikusok és törzsszolgálatot teljesítő mérnökök, statisztikusok. Es aztán letáboroznának négyen-öten is a legforgalmasabb, csattogó-dörömbölő útkereszteződéseknél, hogy megállíthassák mind a robogó járműveket, amikor egy kisfiú sebesen guruló, tarka labdája után szalad ki a kapu alól. Egy novembervégi szürkületben, úgy délután 6 óra körül át nem fogható világtengerek óriás búvárharangjai alól, hegyek gyomrában izzított széntclcpek fehérre hevülő energiáiból. vízesések szikra-ívéből, hirtelen föllobog majd a megálmodott, második verőfény az égen. Mi lesz 2000-ben? Egy érdekes közgazdasági tanulmánykötetről EZZEL a mindeníkit érdeklő kérdéssel foglalkozik dr. Kovács Géza, a közgazdaságtudományok doktora, A nagy távlatok és a tervezés című könyvében. A könyv a közelmúltban jelent meg a Köz: V': c c'v A Birodalmi Kancellária ^ első szovjet parancsnokának visszaemlékezése 1945 május 2-án néhány órával éjfél előtt Kalinyin ezredessel együtt magához rendelt az 5. hadsereg parancsnoka, Berzarin vezér- ezredes. Megérkezésünk után a tér-képhez invitált bennünket. — A közeli napokban Németország kapitulál —mondotta. — Feladatunk, hogy lehetőség szerint minél hamarabb ellenőrzésünk alá vonjuk az állami- és kormányhivatalokat. . Kalinyin ezredes a német hadsereg vezérkara, ön pedig, Platonov őrnagy a Birodalmi Kancellária épületének parancsnoka lesz. Átadta megbízóleveleinket. Az enyém így hangzott : „MEGHATAUVI4ZAS F. G. Platonov őrnagyot a berlini Birodalmi Kancellária parancsnokává nevezzük ki. Platonov őrnagy engedélye nélkül tilos a Birodalmi Kancellária épületének megtekintése. Az 1. Belorusz Front parancsnokának, Zsukov marsallnak a rendelkezése alapján. Berzarin vezérezredes, Kusev vezérőrnagy, a Berlini Helyőrség a Helyőrség TörzsParancsnoka parancsnoka” .. .Amikor harcosaink a Wilhelmstrasset megtisztították az utolsó fasisztáktól — a kapott parancs értelmében; — a kancelláriára siettem. Dodge kocsink csikorogva fékezett a kétemeletes szürke épület előtt. A furcsa, szögletes oszlopokkal díszített ház kapuja fölött még ott „díszelgett” a bronz sas. A falakon golyóütötte lyukak. az ablakok kitörve, félig égett függönyt lóbált a szél. A lépcsö'názban szétdobált papírok, iratok. Körülöttünk még folyt a harc; de itt már minden csendes volt. Hajnalodott. Sebesüllek Balra fordulva rövidesen megtaláltam a lejáratot a kancellária pincéjébe. A bejárati ajtó félig nyitva volt. Lehet, hogy németek maradtak odalenm Megindultam lefelé. Akkor nem gondoltam arra, hogy bajom is eshet.. Pedig az út, amit Sztalingi íd- tól idáig megtettem ... No, de még sehol nem hagyott cserben a katonaszerencse. Eljöttem Berlinbe... Leértem a pincefolyosóra. Jobbra és balra szobák, az egyszerű faágyakon és a földön német sebesültek. Szótlanul néztek rám, szemükben félelmet, megadást, gyűlöletet láttam, de mindegyikük tekintetéből kiolvashattam: Mi lesz velünk? Mit akar az orosz? Lehet, hogy más a helyemben ne:m sokat gondolkodott volna. Sonneberg mellett elsőként léptem egy börtönbe. A visszavonulók agyonlőtték, leöntöttek benzinnel és meggyújtották a foglyokat. Amikor kinyitottuk a kaput, még füstölögtek a máglyába rakott holttestek. — Hány sebesültje van? — kérdeztem a főorvostól, amikor elém vezették. — Másfélezer — válaszolta halkan. — Két órán belül minden fegyvert, vágóeszközt, távcsövet és optikai felszerelést szolgáltassanak be! — mondtam. — Mi lesz a sebesültekkel? — kockáztatta meg a kérdést. — A sebesültek életéért ne aggódjon, mi nem vagyunk fasiszták — válaszoltam nem minden indulat nélkül. Egyszer csak elém került a kancellária gazdasági vezetője, amolyan gondnokféle. Utasítottam, hogy továbbra is lássa el a tartalékból a sebesülteket. — Igenis, őrnagy úr! — csapta össze megszokásból a sarkát. Természetesen tudtam, hogy Hitler nem lehet a pincében. De amikor a sötét folyosókon mentem, arra gondoltam; hátha, mégis!... Az elamlámpa gyengülő fényében aszfalt, székeket, tűzbiztos páncélszekrény t láttam. A másik szobában ágy, mosdó, a falon ovális tükör. Sehol senki... A szőnyeg Visszamentem az épületbe. Délután pótkocsis teherautó állt meg a ház előtt. A hadseregtörzs adminisztratív~gaz_ dasági osztályának parancsnoka, Borisz Raihild, régi ismerős szállt ki belőle. — Tudod, kezdte azonnal a tárgyra térve — parancsot kaptam a Katonai Tanácstól, hogy szerezzek bútort a kapituláció aláírásához. Adjál tanácsot, mit tegyék? — Asztalunk, székünk van bőségesen és jó állapotban — feleltem, — de vigyél.szőnyeget is, szükség lehet rá. Gyere, megmutatom. Bementünk Hitler dolgozó- szobájába. A szőnyeget üvegszilánkok és sáros csizmanyomok borították. — Semmi, semmi — mondta Borisz — majd kitisztítjuk. A katonák felcsavarták a szőnyeget. Voltak vagy' tizenöten, de alig tudták feltenni a teherautóra. Május 8-án éjfélkor Keitel tábornagy átlépte a berlini hadmérnöki iskola ebédlőjének küszöbét. A padlót sötétbarna szőnyeg borította. Szemének egyetlen rebbenése elárulta, hogy felismerte. Rövidesen aláírta a feltétel nélküli fegyverletételt. Vörös szegfűk Véget ért, — legalábbis számunkra — a háború. Egyik nap az utcán egy ősz, igen sovány asszony állított meg. Csak a szeme árulta el, hogy fiatalabb, mint ameny- nyindk látszik. Munkát kért. Ettől a naptól kezdve rendszeresen járt hozzánk takarítani. Akkoriban igen sok lett a dolgom. Jöttek katonák, tábornokok, újságírók, oroszok, amerikaiak, franciák, ango- loik, mind saját szemével akarta látni a birodalmi kancellária épületét, berendezését, Hitler dolgozószobáját, a pincét. Egy ideig — kezdetben — magam is a pincében laktam. Igencsak kényelmetlen volt egész nap villanyfénynél, a betonfalak között. Néha alig tudtam elaludni, szégyen ide, szégyen oda, még képzelődtem is. Egy reggel az íróasztalomon, vázában vörös szegfűk illatoztak. Mosolyogva szívtam be illatukat. Tudtam, ki hozta őket. Takarítónőnk titokban figyelte, mit teszek. Attól kezdve minden reggel friss virág volt az asztalomon. Mi történt azóta? Podblszk- ban lakom, nyugdíjas vagyok. A háború után leszereltem és az itteni kábelgyárban helyezkedtem el. Esténként, amikor az újságokat olvasom, arra gondolok, csak nem háború fenyegeti a mi nyugtalan világunkat? Ilyenkor eszembe jut a Fegyveres Erők Múzeumában látható fasiszta jelvény. Hosszú nyélen acélgyűrű, benne a horogkereszt. Huszonhat éve találtam a birodalmi kancellária udvarán, a szemétben ... Feljegyezte: V. Geraszimov (APN—KS) gazdasági és Jogi Könyvkiadó gondozásában. Elöljáróban megállapítja a szerző, hogy a jövőt nem lehet ugyan megjósolni, de meg lehet határozni azokat a kereteket, melyeken belül kialakul a lehetséges jövő. A jövő kutatásával a prognosztika és a futurológia foglalkozik. A prognóziskészítésnél a tegnap és a ma tartós tendenciáiból következtetnek a holnapra, a futurológiánál viszont nem a múltból és a jelenből, hanem a jövőből következtetnek visszafelé. Dr. Kovács Géza a jövő vizsgálatát tudományos módszerrel végzi, de segítségül hívja a fantáziát is. Hangsúlyozza, hogy a távolbalátás nbmesak a jövő felismerését, hanem a középtávú tervek tudományos alapra helyezését is szolgálja. A JÖVÖ kutatása az egy főre jutó nemzeti jövedelem várható alakulásának meghatározása miatt is fontos. Ha a nemzeti jövedelem évi 5—fi százalékos növekedésével számolunk, akkor az ezredfordulóra 4 ezer dollár körül alakul hazánkban az egy főre jutó nemzeti jövedelem. Ez azt jelenti, hogy az USA mostani színvonalát 40 százalékkal haladjuk meg. Bizonyára mindenkit érdekel a skabad idővel és az életmóddal kapcsolatos fejtegetés is. A neves szerző befejezésül megállapítja azt a döntő elvet, hogy „Ne ma költsük ei teljesen jövőbeni pénzünket, hagyjunk csekket kitöltetlenül is.” «.ti.
