Észak-Magyarország, 1971. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-01 / 102. szám

GSZAK-MAGYARÖRSZÄG 4 1971. május 1., szombat Új művészeti díjasunk: Mura Péteri SZOT-díjjal tüntették ki Pénteken, április 30-án délelőtt a SZOT-székházban ■ünnepélyesen adták át 3 SZOT elnökségének 1911. évi Irodalmi és művészeti díjait. A díjat Simon István, Vas­vári István költők, Vadász Ferenc, Marosi Gyula írók, Máriássy Félix filmrendező, Kállai Ferenc, Solti Bertalan, Szemes Mari, Koncz Gábor színművészek, Szabó István szobrászművész, Fehér Zsu­zsa művészettörténész, Ló­ránt János festőművész, Vá­sárhelyi Zoltán zeneszerző, Mura Péter karmester, Tí­már Sándor koreográfus és Blaskovits János történész kapta meg. KIEMELKEDŐ MŰVÉ­SZETI és népművelői tevé­kenységének elismeréséül SZOT művészeti díjjal tün­tették ki tegnap Mura Péter karmestert, a Miskolci Szim­fonikus Zenekar zeneigazga­tóját. A magas elismerés több mint negyedszázados igen értékes munkásságot honorál. Mura Péter igen fiatalon, már 1945-ben megkezdte ze­nei népművelő tevékenysé­gét a hajdani MADISZ or­szágos központja zenei osztá­lyán, majd 1949-ben a buda­pesti Világifjúsági Találkozó zenei előkészítésének egyik fontos munkálója volt. Köz­ben kultúrversenyeket szer­vezett, zenei versenyéltet zsűrizett, s mint- fiatal kar­mester, dirigált az Operaház­ban. Miskolcon 1948-ban állt először karmesteri pulpitu­son. Akikor vendégként a Lammermoori Luciát vezé­nyelte. Művészeti-közműve­lődési munkájának egyik legjelentősebb állomása volt a zenei tömegnevelésben fel­becsülhetetlen érdemeket szerzett Gördülő opera rész­beni szervezése és zenei ve­zető tisztének betöltése 1950- től 1952-ig, Szinte az egész országba eljuttatta ez a szer­vezet az operairodalom leg­szebb 'darabjait. Miskolccal 1953-ban kez­dődött az érdemi kapcsolat. Mura Pétert ekkor nevezték ki a Miskolci Nemzeti Szín­ház zeneigazgatójának. Nevé­hez fűződik a miskolci ope­ratársulat megszervezése, .ve­zetése, a vidéki operaelőadá­sok, vendégszereplések rend­szerének megteremtése, az operaművószet szerves beik­tatása a vidéki tömegkultú­rába. Az 1954—55-ös évadban a színház megbízott igazga­tója is volt. Az 1956-os el­lenforradalom, illetve azt kö­vetően a megyei munkásta­nács jobboldali tevékenysége megfosztotta beosztásátóL A baráti Lengyelországban 1957-től 61-ig működött. Rö­vid ideig a Varsói Operában volt karmester, majd Szilé­ziába, a lengyel iparvidékre ment, és részben Katowicé­ben volt a zeneművészeti fő­iskola opera tanszakának ta­nára, részben pedig Byton- ban a nagy bányász- és iparvárosban a helyi opera karmestere, s a környék ko­molyzenei ellátásának szer­vezője. 1961-ben tért haza, és 63-ig a félfüggetlenített filharmóniai zenekart vezet­te, közben szervezője, kezde­ményezője volt az önálló Miskolci Szimfonikus Zene­kar megteremtésének. Annak megszületésétől, 1963-tól mind a mai napig e zenekar veze­tője, zeneigazgatója. Miskolci és hazai karmes­teri tevékenységén kívül, többfelé hívták vendégmű­vészként. Kubában, az NDK- ban, Lengyelországban, Ro­mániában, Jugoszláviában és a Szovjetunióban vendégsze­repeit, vezényelt operákat és zenekari hangversenyeket. Munkásságát kétszer hono­rálták A Szocialista Kultúrá­ért kitüntetéssel, több nívó­díjat kapott, 1965-ben Liszt Ferenc-díjjal tüntették ki, 1968-ban elnyerte a város Reményi Ede-díját, 1969-ben pedig SZMT művészeti díj­jal jutalmazták. Az elisme­réssorozat tegnap a SZOT művészeti díjjal folytatódott. — A LEGFŐBB GON­DUNK, hogy a miskolci ze­nekar miskolci és Miskolcé legyen — mondja, amikor az együttes munkájáról, gond- jaii’ól beszélgetünk. — Azért járjuk rendszeresen a diós­győri üzemeket, és a mun­kásszállásokat, hogy minden­hová elvigyük a zene szere- tetét, felkeltsük az érdeklő­dést iránta, híveket szerez­zünk neki, elsősorban a mun­kások és a fiatalok körében. Szeretnénk, ha minden mis­kolci magáénak vallaná ze­nekarunkat, és ha mind szé­lesebb bázisunk lenne a me­gye munkáslakta vidékein is. Kazincbarcikán, Ózdon, Le- ninvárosban rendszeresen tar­tunk koncerteket, s öröm­mel tapasztaljuk, hogy ha lassan is, de növekszik a ze­ne hallgatóinak és élvezőinek tábora, mind több lesz e munkásvárosokban a zene­barát, s ebben nekünk is ré­szünk van. Hasonlóan öröm­mel töltenek el a nagyszám­ban tartott diákelőadások, ahol a jövő felnőttjeit sze­retnénk mind jobban a ze­néhez kapcsolni. A rendsze­res miskolci kontcertellátáso- kon, a fővárosi és más nagy­városi szerepléseken kívül te­vékenységünk súlypontja': közelebb kerülni a közönség­hez. Minden tevékenységünk, művészeti és szervezeti mun­kánk egyaránt ezt a célt szol­gálja. Igen sok segítséget ka­punk a Szakszervezetek Bor­sod megyei Tanácsától. — A karmesteri és nép­művelői kettős funkció ho­gyan hat egymásra? — Bármilyen szívesen is csinálom a népművelői mun­kát, bármennyire fontosnak tartom a szervezői tevékeny­séget, nem tagadhatom le, hogy a sok szervezési jellegű feladat néha a karmesteri munka rovására is megy. Sok szervezeti gond Is adódik. Alacsony például a zenekari létszám, messze elmarad a hasonló együttesekétől és a szükségestől. Nagy a főváros elszívó hatása, lakásgondok­kal küzdenek az együttes tagjai, ugyanakkor a városi tanács segítő szándéka elle­nére 8 éve megoldatlan a zenekar elhelyezése is. Nem zöíkkeiiésmentes, de jó az együttműködésünk a helyi zeneoktatási intézményekkel, mert nélkülük nem megy a zenekari utánpótlás, mi nél­külünk nincs biztosítva a hallgatók jó gyakorlata. A KITÜNTETÉS feletti öröm nem jelent egyben pi­henőt is. Mura Péter nemso­kára Kassára utazik, hogy az ottani filharmonikus zenekart vezényelje, az együttessel pe­dig pozsonyi vendégszereplés­re készül. Igaz, ez csak né­hány hónap múlva kerül sor­ra. Közben még szervezik és ellátják a diósgyőri vár kon­certjeit is a nyáron. Benedek Miklós NÁDASDI ÉVA: SZAVAK Felavatták Marx és Engels budapesti emlékművét Budapest közterületi dí­szeinek sorában új, monu­mentális képzőművészeti al­kotást avattak tegnap: Marx és Engels közös emlékmű­vét — a Jászai Mari téren. A nemzetközi munkásmozga­lom két kimagasló alakjának közös szoborművét a mun­kásosztály nemzetközi ünne­péhez, május elsejéhez kap­csolódó eseménysorozat kere­tében adták át a fővárosnak. Az avatóünnepségen meg­jelent Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságá­nak első titkára, Aczéi György, Benke Valéria, Ne­mes Dezső, Németh Károly, a Politikai Bizottság tagjai, továbbá az MSZMP Közpon­ti Bizottsága és a kormány több tagja. Részt vett a po­litikai, a társadalmi és a kulturális élet sok ismert személyisége. Ünnepi beszédet Övári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkára mon­dott. ÉDESANYÁK KÖSZÖNTÉSE Szarajevói színház Miskolcon rr A FELKEGYELM Csütörtökön este a Miskol­ci Nemzeti Színházban meg­tartotta magyarországi ven­dégszereplésének első elő­adását a szarajevói Kamara- színház 55 társulata. Josip Lesic átdolgozásában és ren­dezésében bemutatta Doszto­jevszkij A félkegyelmű című regényének színpadi változa­tát. Amikor az előadást meg.. Néha csak pár szó, és velünk marad a végtelen: „Anyu, úgy hiányzottal nekem”. Ennyit ér most az életem. Egy ötéves kislány megoldozza a terheket. Halál utáni e szerelem. Már tudom, hogy ér valamit az életem. Pár szó csupán, piros mondat, s feloldódik benne a gyötrelem. Ifjúsági filmnapok ötödször Május 3-án ünnep lesz Kő­szegen. Ötödször rendezi meg a KISZ Központi Bizottsága, a Művelődésügyi Miniszté­rium filmművészeti főosztá­lya, a Magyar Film- és Tv- művészek Szövetsége a Vas megyei és a kőszegi városi szervekkel együttesen az if­júsági filmnapokat. Az éven­ként megrendezett rendez­vénysorozat sajátos profillal rendelkező, jelentős filmmű­vészeti eseménnyé vált, s le­hetőséget teremtett az első- filmes magyar filmrendezők számára a közös, egyidejű be­mutatkozásra, vélemény- és tapasztalatcserére, valamint: a film és az ifjúság kapcsola­tainak elmélyítésére. A május 3-án ünnepélyesen megnyíló, egyhetes fesztivál programja az elő^ö évhez ké­pest is jelentősen bővül. A Jurisich vár lovagtermében peregnek majd a versenyfil­mek, nagy hírű rendezők, kül­földi filmalkotók művei ta­lálkoznak először a magyar közönséggel a Szabadság mo­ziban, s izgalmasnak ígérkező tanácskozásoknak nyújt ott­hont a város több intézmé­nye. Megvitatják az ifjúság helyét és szerepét a társada­lomban, az ifjúság világnéze­ti, politikai, erkölcsi állapotát, a közéletben elfoglalt helyét, a tudományos technikai for­radalommal való kapcsolatát, s a Balázs Béla Stúdió hely­zetét. Természetesen minden tanácskozás sajátos, filmes aspektusból közelíti meg té­máját. Sokféle művészeti és szórakoztató program is vár­ja a Kőszegre látogatókat. A legrégibb magyar feszti­válváros, Miskolc filmbarátai nevében érdeklődéssel várjuk a kőszegi rendezvényeiket, őszinte barátsággal köszönt­jük a lassan nemzetközi jel­legű fesztivállá fejlődő film­ünnepet. előzőén a Művészklubban is­merkedtünk a vendégművé­szekkel, Miroslav Avram igazgató — 'többek között — arról az aggodalomról szólt, hogy otthoni színpadterük és a miskolci játéktér különbö­zősége miatt félnek a kisfo- kú kényszerű eltérésektől, a Szarajevóban kialakított já­ték megváltoztatásától,- mert eltűnhet a produkció intimi­tása. Nos, mint a csütörtök esti, sőt, bátran mondhatjuk: éjszakai taps, és az azt ki­váltó tetszés jelzi, M. Avram aggodalma nem volt indo- kolt. A miskolci közönség fokról fokra felmelegedve fi­rmelte a nagyszerű dráma pergését, nemegyszer nyílt- színi tapssal adott kifejezést tetszésének, a kilencedik kép után pedig hosszú percekig zúgott az elismerés és tetszés megnyilatkozása. Dosztojevszkij regénye — természetesen — nem szőrűi itt méltatásra, viszont annál elismerőbb hangon kell szól­nunk az adaptációról, Josip Lesic munkájáról. A tíz kép­re tagolt játékban igen mar­káns vonásokkal rajzolódott fel előttünk Miskin herceg jóságból, szeretetből, érzelmi telítettségből ötvözött egyéni­sége, a környezetében élő emberek beteg lelkiségéből, gyenge jelleméből fakadó önkínzatása, önmegalázása, érzelmeiknek ambivalens hullámzása, s mindezek hát­terében a nyomasztó társa­dalmi háttér. Van a regény­nek és a drámának egy jele­nete: a Natalja Filipovna lakásán összeverődött, (meg­lehetősen heterogén társaság meghökkentő szórakozásként azt játssza, hogy mindenki elmondja életének egy-egy szégyenletes epizódját, gyalá­zatos tettét. Ez az önkínzó feltárulkozás a regény leg­jellegzetesebb mozzanata, s ez az önvádas megihutatko- zás jellemezte mindvégig a J. Lesic adaptálta és rendez­te játékot is. Mert ami jel­lemző volt a színpadi átfo­galmazásra, ugyanaz áll a rendezésre is. Az első képekben Miskin herceg — jóllehet minden körülötte, miatta történik — jóformán csak csendes szem­lélője a társasági élet hul­lámzásainak, majd alak} mindinkább előtérbe kerü hogy a második részben alt tív hőssé váljon és eljussol olyan csodásán megoldót drámai forrpontokhoz, min például a kilencedik képbei láttuk. Egyenletesen feszült, drámát kaptunk, töredezett} sége ellenére is folyamatos történetet, megkapó, a fi­gyelmet a szokatlanul hosszt} előadás ellenére lankadni! nem hagyó játékot. Strahin- ja Petrovic ügyes, könnyen variálható, a maguk szűksza­vúságában is igen plasztikus díszletjelzései kitűnő játékte­ret biztosítottak. A kosztü- mök Vauja Popovic tervezői j munkáját dicsérik. (A ven- j dégművészek a nagyméretű! színpad adottságait — külö­nösen a nagyobb létszámú jeleneteknél — igyekeztek messzemenően kihasználni, s ez kíváncsivá tett: vajon mi­ként oldják meg ezeket a je- leneteket kamaraszínpadon?) \ Néhány kitűnő színészt is- merhettünk meg A félke- | gyelmű előadásában. Mindé- i nekelőtt a Miskint alakító j Zoran Becic emelendő ki, aki visszafogottságával, majd hirtelen érzelmi kitöréseivel kitűnően állította elénk a beteg, kissé gyermeteg lelkű, de nemes érzésekkel leli em­bert. Nagyszerű volt Uros Kravijaca megformálásában a vad, nyers indulatokból és mély érzelmekből ötvözött Rogozin. Kaca Doric alakítá­sában Filipovna úgy nőtt át érzelemmentes, kitartott nő­ből érzelmekkel telített, sze­rető asszonnyá, hogy mind­végig éreztük belső vívódá­sát, dönteni, választani nem tudását, tragédiájának beéré- sét. A fiatal, szerelmes Ag- laja Ázva Cengic alakításá­ban talált remek toímácso- lóra. Emlékezetes epizódala­kítás volt Rejhan Demirdzic Jepnacin tábornoka. Emlékezetes, szép, ritka él­ménnyel ajándékozó estét töltöttünk csütörtökön este a színházban. Pénteken esle pedig a Játékszín ’71 minia­tűr színpadán néztük meg Zorán M. Jovanovic On irta meg a regényemet? című ka­maradrámáját. Erről még kü­lön szólunk. (benedek)

Next

/
Oldalképek
Tartalom