Észak-Magyarország, 1971. május (27. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-01 / 102. szám
W71. mcrftis 1., szombat ESZAK-MAGYÄRORSZÄG 5 A bányai partoldalon sát, mint Csanyi István. És ez meglátszik a traktoron is. — Amikor dolgozik a gép — mondta Csanyi István —, akkor itt csak hangosan lehet beszélni. Egy kicsit hozzá is szokik ehhez az ember. S az is jó, hogy néha akad ilyen ritka eset, amikor útitórsa van az embernek. Mert többnyire csali egyedül vagyunk, s ilyenkor az ember két kezét. két lábát lefoglalja a gép, szemét a föld, s legfeljebb csak gondolkodni lehet. Nekem rendszerint a gyerekeim járnak eszemben, öt gyerekem van. A legidősebb 9 éves, a legkisebb 2 éves. Tudja — vetett rám egy pillantást —. szolgálati lakásban lakunk. És jól megvan a mi családunk. Én nem bántam meg, hogy ilyen messzire kerültem szülőföldemtől. Háromezernél több szakszervezeti tag hallatta szavát a t,enin Kohászati Művekben, az alig fél éve lezajlott bizalmi- választásokon. Százak és százak szóltak hozzá a műhely- és osztálybizottságokat újjáválasztó szakszervezeti gyűléseken, s észrevételeik elhangzottak a magasabb szintű, szakszervezeti szerveket választó küldöttértekezleteken is. A három- ezernyi hozzászóló a vállalat húszezres kollektívája örömeit és gondjait, észrevételeiket, s a kohászok életét érintő javaslataikat formálta szavakká. Olyan vélemények és javaslatok hangzottak cl, amelyek nem évülhetnek el a választások lezárásával, amelyekre oda kell figyelni. A dolgozók választ várnak és — ahol szükséges — intézkedéseket. Az elhangzottakat jegyzőkönyvek őrzik. De a jegyzőkönyvek nem valamiféle irattárban porosodnak. Mindennapi „kötelező olvasmányai” lettek az LKM szakszervezeti vezető testületéinek, s hosszú időre munkát adnak mind a szakszervezetnek, mind a vállalat gazdasági vezetőinek. Szóltak a munkások az üdültetés problémáiról, szót emeltek a törzsgárda fokozottabb megbecsülése érdeliében, sürgették a vállalat bérezési rendszerének tökéletesítését, a differenciált, természetesen a valóban elvégzett munkán alapuló, a kollektíva igazságérzetével is egyezően differenciált bérezés elveinek mind teljesebb érvényesítését. Kérték, hogy a nyugdíjasok is kaphassanak vasúti igazolványt, szóvá tették a munkaruhákkal, a védőételekkel és védőitalokkal kapcsolatos gondjaikat. Hangot kapott a szocialista brigádmozgalom továbbfejlesztésének, fokozott elismerésének igénye. A szervezett dolgozók megfogalmazták a szociális és munkásvédelmi helyzet javításával kapcsolatos, a IV. ötéves terv időszakára szóló kívánságaikat. A hozzászólások egy részét a miskolci tanácsnak címezték: jobb áruellátásra, családi étkezésre alkalmas vendéglőre, gyors és igazságos ügyistézésre tartanak igényt a vasgyár környékén élő emberek. A szakszervezeti választások során elhangzott észrevételek, a dolgozók javaslatai nem kerültek le napirendről. A vezető testületek valamennyi javaslattal érdemben foglalkoztak. Eljuttatták a vállalat vezetőihez azokat a javaslatokat és kéréseket, amelyeket a vállalat hivatott valóra váltani, s továbbították a városi tanácshoz címzett észrevételeket is. Válasz mar innen is, onnan is érkezett. Ezzel azonban még nem zárták le a javaslatokat. A válaszokat ismét megvizsgálják a testületek, s mert a válaszok között itt is, ott is akad olyan, amely nem kielégítő, ezeket nem fogadják el. Üjra és újra eljárnak minden jogos panasz és észszerű javaslat ügyében, egészen addig, amíg meg nem születik a megnyugtató intézkedés. Természetesen a kérések, a javaslatok között olyanok is akadnak, amelyekre nemet kell mondani. Nemet kell mondani a jó szándékú, mégsem indokolt kívánságokra és nemet kell mondani akkor is, ha a javaslat megvalósítását a lehetőségek határai akadályozzák. Egy valami azonban nagyon fontos: a nyílt, az őszinte beszéd. A szervezett dolgozók őszintén mondtak véleményt minden kérdésben, a legkényesebbnek tartottakban is. Joggal várják el ugyanezt az őszinteséget azoktól a testületektől, amelyek az ő bizalmukból töltik be hivatalukat. Az LKM-ben elhangzott javaslatok közül sokat megszívlelnek a szakszervezeti testületek és a gazdasági vezetők is. Ezek fontosságuk sorrendjében és a lehetőségek alakulása szerint fokról fokra meg is valósulnak. De foglalkozni mindegyikkel Kell, s a kielégítő választ is minden esetben meg kell adni. Ezt vallják a húszezres gyáróriás szakszervezeti vezetői, s ez minden szintű felsőbb szakszervezeti szerv álláspontja is. A napokban összeülő XXII. szakszervezeti kongresszus a kohászok és az összes többi ágazatok szervezett dolgozói nevében, az ő gondjaikról, az ő érdekeik képviseletében tanácskozik majd. A kongresszus bizonyára számos kérdésre ad majd választ, hiszen éppen ez a mindenkori válaszadás a bizalom alapja. Hazánkban a szakszervezetek olyan jogokat élveznek, amiért ma még a világ számos országában küzdenek a szervezett munkások. A döntési, az egyetértési, a véleményezési jogok széles lehe— Ilyen ez az április — mondta Csanyi István, a Szendrői Állami Gazdaság traktorosa, amikor mellé ültem a szűk traktorkabinban. — Hol esik, hol süt a nap. Az időjárás megengedheti magának, hogy rapszódikus legyen, mi, emberek azonban nem. Nekünk mindennap dolgoznunk kell. Magunkért, meg gyermekeinkért. Zötyögtünk a traktorral a rudabányai partoldalon. Csanyi István kukoricát vetett. — Ez csak három hold — mondta •—, de amott a másik oldalon 98 holdon dolgoztam. vetettem el a kukoricát. Csanyi István 33 esztendős. Felsőkelecsényben lakik. Szatmár meg.yéből származott ide. Tizenhat éves korától ül a kormánynál. A traktor munkagép. Nem sétaútra, kirándulásra való. Mégis, a traktor is lehet olyan kedvenc, mint egy személygépkocsi, ha az ember annyira szereti a munkáját, hivatásokéig nem szólt, csak nézte a nyomot, amely irányítja a gép útját. És amikor a tábla végében megálltunk, úgy váltunk el, mintha évek óta ismernénk egymást, pedig csak egy fél órácskát ültem mellette a traktor kabinjában. A nagy zaj után szokatlan volt az a csend, ami körülvett bennünket, hiszen állt a gép. Valahol fenn a hegyoldalban kakukk szólt. Mind a ketten odafigyeltünk. Azt figyeltem, számol-e Csanyi István. De nem. Nem számolt. A kézfogás után egy mozdulattal begyújtotta a traktort és elhallgattatta a kakukkot. Még ott maradtam egy darabig a tábla végében, és néztem az egyre kiseb- bedő piros traktort, a zöldre festett vetőgépet, és pontosan tudtam, hogy benne kék munkásruhában ott ül Csanyi István traktoros, aki talán most is öt gyerekére gondol. Megszívlelt javaslatok
