Észak-Magyarország, 1971. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-01 / 102. szám

1971. május 1., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Ái Ózdi Kohászati Üzemeli kitüntetése Az ünnepségen részi veit és felszólalt Komócsin Zolién, az MSZMP KB titkára A Munka Vörös Zászló érdemrenddel a kohászati üzemek aözül hazánkban elsőként kitüntetett, s még 24 más kitünte­tésben részesült Ózdi Kohászati Üzemek múlt évi crcdmé- ".ves munkája, s a X. pártkongresszus tiszteletére folytatott hiunkavcrsenybcn elért eredményei alapján elnyerte a Ma- Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága kitünteté- Set. a kongresszusi oklevelet, valamint a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját. A magas kitüntetések ünne­pélyes átadására tegnap, 30-án, pénteken délután került sor Pátion, a Liszt Ferenc Művelődési. Központ színháztermé­ben. A ■ közel ezerszemélyes, Zsúfolásig meglelt színházte­temben az ünnepség Juhász Ferenc Kinek karja van cí- hul versével kezdődött, amit “a ridai Róbert színművész tolmácsolt. Az ünnepi gyű­lést Vajda István, az ÖKÜ Nagyüzemi pártbizottságának titkára nyitotta meg, aki kö­szöntötte a részvevőket, kü­lön is az elnökségben helyet mglaló Komócsin Zoltánt, az KtSZMP Politikai Bizottságá­nak tagját, a Központi Bi­zottság titkárát, dr. Bodnár "erencet, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagját, a Sorsod megyei Pártbizottság elsö titkárát, Koltai Endrét, a Vas-, Fém- és Villamos- onergiaipari Dolgozók Szak- tervezetének titkárát, dr. p°rpos Gyula kohó- és gép- •Pari minisztert, dr. Horváth Jánost, a Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés főtitká­rt, dr. Kocsis Józsefet, ko­hó- és gépipari miniszterhe­lyettest, Dudla Józsefet, a KISZ megyei bizottságának első titkárát dr. Ladányi Jó­zsefet, a megyei tanács elnö­két és a város, az üzemi és a járási társadalmi, politikai szerveinek vezetőit. A megnyitót követően Csá­kányi Sándor, a vállalat ve­zérigazgatója ismertette az ^di Kohászati Üzemek el­fúlt 5 esztendejének ered­ményeit. Részletesen szólt az IPIO. évi munkasikerekről. “eszedében hangsúlyozta, nogy a magyar vaskohászat 'úlágviszonvlatban is egyre £ang0sabb helyet foglal el, s hazánk acél termelésének Jöbb mint 30 százalékát, a hengerelt árutermelésnek pe- P’S több mint 40 százalékát az ózdi gyár adja. öt év alatt a válialat termelési ér­teje több mint 1 milliárd fo­rinttal nőtt. A múlt évben a Pártkongresszus tiszteletére ‘ndított munkaversenyben az ö^di gyár kollektívája külö­nösen kimagasló eredményt pt el. A vállalat 9 százalék­kal túlteljesítette termelési értéktervét,, 11 százalékkal adott több nyersvasat a ter­vezettnél, s mintegy 3 száza­lékkal túlteljesítette évi acéltermelési tervét. Az ÖKÜ 'gy a tervezett 280 millió nyereség helyett 360 millió forint nyereséget ért el. A vállalat jelentősen hozzájá­rt az árvízkárok helyreál­lításához is. Az országosan tervezett 1 százalékos terme­lékenység-növekedés helyett az ózdi gyár kollektívája 2.5 százalékot vállalt, s 3,4 szá­zalékot, teljesített. A terme­lési eredmények ismertetésén Wl Csépányi Sándor szólt ár­vái, hogy egy év alatt jelen­tősen fejlődött a dolgozók bérszínvonala, növekedett a béren kívüli juttatások ösz- Kzege, mely a múlt évben el­érte a 18 millió forintot, Ezenkívül enyhült az ózdi dolgozók lakásgondja, s rnintegy 710 férőhellyel bő­vült, az öltözők, fürdők be­fogadóképessége. A gyár dolgozóinak pers­pektívájáról szólva, a két­milliárd forintos nagy beru­házást említette, majd arról szólt, hogy a jövőben is nagy gondot fordítanak a vállalat vezetői a termelő beruházá­sok mellett a szociális létesít­mények, intézmények továb­bi fejlesztéséra. Végezetül megköszönte az ózdi dolgo­zók helytállását. Az ünneRi gyűlésen felszó­lalt Komócsin Zoltán elv­társ, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára, aki miután átadta az ózdi dolgo­zóknak a Központi Bizottság, és személy szerint Kádár Já­nos elvtárs legjobb kívánsá­gait és szívélyes kommunista üdvözletét, így folytatta: az Ózdi Kohászati Üzemek mun­kásai, műszaki és gazdasági vezetői, az összes fizikai és szellemi dolgozók az elmúlt évtizedben állandóan javuló munkával, és egyre nagyobb teljesítmények elérésével hívták fel magukra a figyel­met. A sikeres erőfeszítések méltó bekoronázása, hogy az elmúlt évi eredményeik alap­ján a pártunk X. kongresszu­sára kibontakozott szocialis­ta munkaverseny egyik győz­teseként elnyerték a Köz­ponti Bizottság kongresszu­si oklevelét és egyidejűleg a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját. Elért eredményeikkel a szocialista építő- és alkotómunka olyan magaslatára érkeztek el, me­lyet teljes joggal állítunk kö­vetendő példaként a magyar munkásosztály, egész dolgozó népünk elé. Az alkalom, amely ben­nünket ma itt összehozott, lehetőséget nyújt arra is, hogy néhány elvi-politikai jellegű következtetést von­junk le a szocializmust építő magyar társadalom életére vonatkozóan — mondotta a továbbiakban, majd így foly­tatta: Napjainkban ifjúsá­gunk nevelői, írók, művé­szek gyakran felteszik azt a kérdést, mit jelent ma ma­gyar hazafinak, internacio­nalistának lenni. Sokféle vá­laszt lehet erre adni, de a legtalálóbb, ha azt mond­juk: azokban a tettekben, munkasikerekben, egész né­pünk javát szolgáló eredmé­nyekben jut kifejezésre a legtisztább, legnemesebb ha­zafias helytállás, melyet most ift ünnepelünk. Mi, kommu­nisták mindig is azt vallot- tuk, hogy nem a magyarkodó szájtépés, nem a sírva vigadó háromszínű zászlólengetés a nemzeti érzés, a hazafias magatartás mércéje és meg­nyilvánulása, hanem csakis és kizárólag azok a tettek, melyek a család, a haza, a nép boldogságát szolgálják. Ezért ünnepeljük igaz, nem­zeti, hazafias magatartásként az Ózdi Kohászati Üzemek­ben elért eredmények létre­A kongresszusi oklevél átadása hozóit, a munkásokat, mű­szakiakat, a gazdasági és tár­sadalmi vezetőket, a sikerek­ben részes összes dolgozókat. Ezek a hazafias tettek a mai idők egyértelműen világos, vitathatatlanul osztályharcos • tettei is. A továbbiakban így foly­tatta: Ma nálunk, a szocializ­must építő Magyarországon az osztályharcos magatartás egyet jelent a munkásosztály, a nép hatalmának erősítésé­vel, az új társadalom erejé­nek növelésével a munkában, az alkotásban elért mindig újabb sikerek révén. Komócsin Zoltán elvtárs ezután a vasárnap lezajlott országgyűlési képviselői és tanácstagválasztásőkkal kap­csolatban ezeket mondta: A szavazás eredményét úgy te­kintjük, mint egyértelmű ál­lásfoglalást. pártunk és kor­mányunk, a Hazafias Nép­front politikája mellett, amelyben kifejezésre jut egész dolgozó népünk szocia­lista-nemzeti egysége, össze- forrottsága. Hazánk lakossá­ga szavazatával megerősítet­te, hogy elfogadja a párt X. kongresszusán kidolgozott po­litikai platformot és az el­határozott célokat. Az a magasíokú politikai érdek­lődés és aktivitás, amely a választást jellemezte, az egységes vélemény-nyil­vánítás erősíti a Magyar Népköztársaság tekintélyét és jó hírnevét mind a testvéri szocialista orszá­gokban, mind barátainknál szerte az egész világon, de még ellenségeink körében is — mondotta, majd élve az alkalommal a párt Központi Bizottságának elismerését és köszönetét fejezte ki Ózd, Miskolc és Borsod megye összes választópolgárainak az április 25-i választáson sza­vazataikkal kinyilvánított po­litikai állásfoglalásukért, majd ismételten az elismerés és a köszönet hangján gratu­lált az Ózdi Kohászati Üze­mek összes dolgozójának és átadta pártunk Központi Bi­zottságának elismerő okleve­lét a kongresszusi szocialis­ta munkaverseny győztesei­nek. Az oklevelet Csépányi Sándor, az ÓKÜ vezérigazga­tója vette át. Ezt követően dr. Horgos Gyula, kohó- és gépipari mi­niszter köszöntötte az ózdi dolgozókat. Elmondotta, hogy egy évvel ezelőtt a gyár ala­pításának 125. évfordulója al­kalmából találkozott az óz­di dolgozókkal. Azóta — mint mondotta — csupán egyetlen év telt el, s az ózdi dolgozók betartották ígéretü­ket, s jó munkájukkal érde­melték ki az újabb két ma­gas, megtisztelő kitüntetést. Ezután dr. Horgos Gyula át­adta a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját Csépányi Sándornak, a vál­lalat vezérigazgatójának. Koltai Ede. a Vas-, Fém- és Villamosenergia-ipari Szakszervezetek elnökségének jókívánságait tolmácsolta, majd ifj. Balek János hen­gerész, szocialista brigádve­zető szólt a szocialista brigá­dok, az ózdi dolgozók nevé­ben, s további hasonló ered­ményes munkára tett ígére­tet. Ezt követően dr. Horgos Gyula és Koltai Endre kitün­tetéseket adtak át a vállalat vezetőinek, majd Csépányi Sándor vezérigazgató válla­lati kitüntetésben részesítette a legjobb gyárrészlegeket, fő­osztályokat. Az ünnepi gyűlés Vajda István, a nagyüzemi pártbi­zottság titkára zárszavával ért véget. . Az OKU dolgozói lelkes tapssal köszöntötték az ünnepségen megjelent vendégeket Az Í(lüSel)bcIi "hogyjáaz őszi napsugár jobban melegít. Meg hogy a fénye is szebben bearanyozza a tájat. Meglehet. Nekem mégis kedvesebb a májusi napfény és forróbbnak tűnik a ka­lászt, gyümölcsöt érlelő nyári napsugár. Bár az is lehetsé­ges, hogy az idősebbeknek van igazuk, amikor saját if­júságukról és delelő j ükről csak némi nosztalgiával szól­nak, s egyértelműen dicsérik az őszt, a múló időt, amely állítólag megszépíti az emlé­keket is. A képletes igazság pedig valahol ott van, hogy mind a kettő szép a maga módján. Mert a szigorúan objektív idő végtelen országútján, nálunk, a szocialista Magyarországon ma szép és boldog öregkort élvezhetnek, akiknek ember- öltőnyi életük voltaképp egyetlen szóban is kifejez­hető: küzdelem. Küzdelem — a feltételek­hez és a lehetőségekhez, no, meg a történelmi szükségsze­rűséghez igazodva — mind­azért, amit ma úgy emlege­tünk, hogy a szocialista rend­szer nagy vívmányai, s ame­lyek nem is csak az idősebb korosztály életét szépítik meg. Küzdelem mindazért, amit már elértünk, és amit el sze­retnénk, el akarunk és el is fogunk érni: az osztály nél­küli, kommunista társada­lomért. — A legfontosabb feltéte­lek, a munkáshatalom már valóság, de a végcél még messze van — mondja az „örökifjú”, 71 éves Mráz Feri bácsi, s hozzáteszi: — A harcban pedig nem szabad megállni... Mráz Feri bácsi ma a Szak­szervezetek Borsod megyei Tanácsának elnöke. Immár a második ciklusban. 1967 óta tölti be ezt a megtisztelő tisztséget, de az SZMT-nek tíz éve tagja. Visszapergetve az időt, ke­reken húsz esztendeig volt kerületi és városi tanácstag Miskolcon; öt évig a megyei moziüzemi vállalat igazga­tója; két évig a megyei ta­nács munkaerő-gazdálkodási osztályának vezetője; három évig a MŰM 100. számú Ipari tanuló Intézet igazga­tója; két évig az SZMT nagy­miskolci szakmaközi titkára. A munkásmozgalommal 1919-ben — 18 éves korában — ismerkedett meg. Ekkor már a KIMSZ tagja és — a megyaszói kovácsmester fia — kovácstanonc Miskolcon, Bátorfi Ferenc kocsigyárá­ban. 1920-ban szerzi meg a segédlevelet, és 1923-ig itt, 1923-tól pedig a diósgyőri vasgyárban — a mai LKM- ben dolgozik, mint kovács­segéd. 1926-tól ugyanitt ta- noncoktató. Keze alól kiváló szakmunkások egész sora — sok mai, köztiszteletben álló közéleti személyiség kerül ki — és nem is csak a szakma, hanem az osztályöntudat bir­tokában ... 1921 óta jTvi-t Fémmunkások Szakszerveze­tének, 1923 óta pedig a párt­nak is. A Szociáldemokrata Pártban kezdte. — A fehérterror idején er­re volt legális lehetőség — mondja —, ezt igyekeztünk kihasználni. Az osztályharc­nak és benne a munkásosz­tály öntudatra nevelésének olyan lehetőségeit, mint a Népszava terjesztése, a mun­kásdalárdák szervezése és szerepeltetése, vagy a szép emlékű május elsejei majá­lisok a bükki erdők tisztá­sain, ahol néha két-három- százan is összejöhettünk, jó alkalmak voltak az osztály­öntudat ébresztgetésére, ki­alakítására — emlékezik Feri bácsi. — Elképzelhető, miként hangzottak, s hogyan hatot­tak abban az időben az ilyen kórusdalok: „Zúgjon dalunk, miként a fergeteg E vén világot ostromolja meg. Vesszen hát a zsarnokság, Jöjj el, szent világszabadság!” — És eljött végre 1944 de­cemberében — sóhajt fel az egykori emlékek melengeté- sekor. — Előtte 63 napig egy Kossuth utcai ház padlásán rejtőztem el, mert 1944 októ­berében letartóztattak. Csak — szerencsémre — hazaküld­tek három napig elegendő hideg élelemért, mielőtt a nyilasok elhurcoltak volna. És természetesen nem men­tem vissza... És 1944. de­cember 3-án este egy petró­leumlámpa fényénél már a városháza nagytermében ta­nácskoztunk az élet megindí­tásáról. .. Mráz Ferenc elvtárs a fel­szabadulástól 1948-ig — Ró­nai Sándorral, s az MKP ak­kori miskolci és megyei ve­zetőivel egyetemben — a két munkáspárt egyesülésének útját egyengette. Az egyesü­lés óta az MDP, illetőleg az MSZMP tagja. — Természetesen boldog vagyok. Nemcsak azért, mert 71. évemet taposom, és aránylag jó egészségnek ör­vendhetek. Mert nyolc unoka vesz körül. Ezért is. De első­sorban azért, mert megérhet­tem a mai valóságot, látha­tom és érezhetem, hogy a harc nem volt hiábavaló ... És azért is, mert nagy-nagy társadalmi megbecsülésben van részem. Tizennégy ki­tüntetést kaptam. Köztük a szocialista hazáért érdemren­det, a felszabadulás jubileumi emlékérmet és a munkaér­demrend arany fokozatát két­szer is. — Nemrég meghívtak a vasasszakszervezet kongresz- szusára, ahol szakszervezeti tagságom félévszázados jubi­leuma alkalmából tüntettek ki... A minap lebonyolított választásokon a megyei vá­lasztási elnökség elnöke vol­tam, már a második alkalom­mal. Az ünnep után pedig ismét Budapestre megyek, meghívottként a magyar szakszervezetek XXIX. kong­resszusára ... __ V *1 m i c dolgozom ma is . És min­dig, amíg erőm és egészsé­gem engedi és amíg a társa­dalom is számít a munkám­ra. Mert az ember hetven­éves korában sem merenghet csak az emlékein. Hogy is mondja az a szép mozgalmi dal? — A harcban nem sza­bad megállni... 1 Csépányi Lajos n n I­y i­i­ÍZ a x ít ió >­ül m P SP N em szabad megállni...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom