Észak-Magyarország, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-31 / 26. szám

m ÉSZAK-MAGVAKOK52&G 4 Wl, jen. 31., vesamop A X. pártkongresszus művelődési vonatkozású állásfoglalásaiban olyan feladatok is megfogalmazódtak, amelyeknek végrehajtása nem művelődésügyi szervekre vár, hanem a dolgozók művelődési igényeinek kielégítését, a gazdálkodó szervek, nagyobb intézmé­nyek vezetőségeinek feladatává is teszi. A MÁV miskolci Igazgató­ságához Borsod, megye terü­letén 10 ezernél jóval több munkavállaló tartozik. A munkaterület széteső. Leszá­mítva a nagy forgalmi cso­mópontokat, a vasutas dolgo­zók szétszórtan, kis közössé­gekben dolgoznak, helyen­ként egész kicsiben is, sőt egyedül (pályaőrök). Ez tér­in észetesen megnehezíti, egy­ben pedig meg is sokszorozza a MÁV igazgatóság vezetői­nek feladatát a kulturális igények kielégítésében, annak támogatásában. Dr. Pásztor Pál igazgatóval, a MÁV mis­kolci Igazgatóságának veze­tőjével ezekről a feladatok­ról beszélgettünk. — Bártunk X. kongresszu­sának határozata nagy jelen­tőségű útmutatásokat adott. Most folyik ezeknek megvizs­gálása, realizálási lehetősé­geiknek felmérése vasútigaz- gatóságunk területén — mon­dotta többek között dr. Pász­tor PsL — Természetesen ki­alakult koncepcióról nem le­het szó. Egy kiemelkedően iowfos sziempont, éppen a kongresszus útmutatása alap­ján: magasabb színvonalon dolgozni, magasabb színvona­lon megvalósítani a ránk vá­ró feladatokat Ez vonatkozik természetesen a rank váró művelődéspolitikai teendőkre is. Megjegyzem, hogy a mű­velődési politika megvalósí­tását kiemelkedően fontos fel­adatnak tartjuk, mert a bal­esetmentes, biztonságos, pon­tos közlekedéshez, a modern berendezések és gépek mellett feltétlenül jól képzett, művelt vasutas dolgozók szüksége­sek. — Nehéz helyzetben tevékenykednek a vasu­tasok. Először talán la­kóhelyi és környezetkul­túrájukról kellene szól­nunk valamit. — Az elmúlt három évben igazgatóságunk területén a legnagyobb összeget fordítot­tuk dolgozóink lakás- és mun­kahelyi kultúrájának javítá­sára, Nyolcvanegy lakásra több mint 21 milliót fizettünk be Miskolcon, ebből eddig 14 lakást kaptunk. Ozdon 16 la­kást adtunk át dolgozóink­nak, 117 dolgozónknak csalá­di ház építéséhez, 5-nek tár­sasház építéséhez adtunk köl­csönt. Ugyancsak két tanácsi lakásra fizettünk be további összegeket. Közeli terveink között szerepel a további 67 miskolci lakás átadása, és évente előreláthatólag 5 mil­lió forintot fordítunk lakás- fejlesztésre. Három év alatt csaknem 27 milliót fordítot­tunk szociális létesítmények építésére, bővítésére. Sajó- szentpéteren például öltöző és mosdó, a miskolci vontatási főnökségén szintén öltöző, mosdó és üzemi konyha épült. A IV. ötéves tervben csak­nem 24 millió forintot fordí­tunk hasonló célokra, eb­ből kiemelkedik a Tiszai pá­lyaudvaron két öltöző-mosdó, valamim; Sárospatakon és Ózdon egy-egy hasonló léte­sítmény — A vasútnál igen I nagy jelentőségű a szak- í mai képzettség. Ennek J feltétele az általános mű- | veltscg. Mit tudna erről ] Pásztor elvtárs mondani? í — A felszabadulás óta mint­egy 7 ezer dolgozónk vett részt az állami oktatás vala­melyik szintjén továbbtanu­lásban, hogy általános mű­veltségéhez az alapokat biz­tosítsa, a vasúti szakképzett­ség emelésére pedig a szak­mai tanfolyamokat 8 ezernél több dolgozó végezte el, és tett eredményes szakvizsgát. A vasúti munka sajátossága megköveteli, hogy más válla­latoktól eltérően, jelentősebb figyelmet fordítsunk dolgo­zóink kiképzésére, oktatásá­ra, nevelésére. Ezzel kapcso­latos munkánk irányításával külön szakszervünk foglalko­zik. E munkánk felöleli az állami oktatás, a szakmun­kásképzés, új dolgozóink első kiképzése, a szakmai tanfo­lyami képzés, valamint a fo­lyamatos szakmai oktatás és ismeretterjesztés területét. Természetesen elválasztha­tatlan ettől a világnézeti ne­velés is. Az állami oktatás­ban részt vevő dolgozóink továbbtanulását maximálisan segítjük. Az oktatást és az ismeretek bővítését segítik jól felszerelt szakkönyvtára­ink. A nagyobb gócokon 17 könyvtárunk működik. Mis­kolcon kívül több helyen van művelődési házunk. A család­juktól távol élő dolgozók se­gítségére szolgálnak a kultúr - kocsik, amelyek tulajdonkép­pen mozgó kis művelődési házak. A Közlekedéstudomá­nyi Egyesületben sok dolgo­zónk működik közre. Mun­kásakadémia és egyéb isme­retterjesztő előadásokon, amelyeknek száma évente 700—700, harminc-, illetve negyvenezer hallgató vett részt. Sokan tanulnak nyel­veket, s esd különösen szor­galmazzuk azokban a mun­kakörökben, ahol gyakoribb a közönséggel való érintkezés. A jövőben szeretnénk ez irá­nyú munkánkat továbbfej­leszteni, azon belül is elsősor­ban a tanfolyamszerű képzé­seket. Gondoskodunk könyv­táraink fejlesztéséről, s a szakemberképzésben ez újabb tudományágakat is figyelem­be vesszük. így például a szá­mítástechnika bevezetésére való tekintettel kibernetikai szakmérnöki, információs fo­lyamatszervezői és egyéb kép­zésekre küldünk embereket. — Mindezek olyan irá­nyú képzések, amelyek kevésbé látványosak, de minden bizonnyal sok­kal értékesebbek, fonto­sabbak egy-egy művésze­ti csoport, kis együttes tevékenységénél. bár azokat sem lehet a MÁV területén lebecsülni. — A mai modern vasút nem gondolkodhat a régi mé­retekben. Kulturáltabb közle­kedést, kulturáltabb utazási lehetőségeket kell biztosítani. Például a kalauztól idegen- forgalmi tájékozottságot is megkívánunk, ugyanakkor jó lenne, ha a kulturált utazás körülményeinek megteremté­sében az utasok is segítené­nek és támogatnák ez irányú munkánkat. Sok jó kezdemé­nyezés van nálunk, különö­sen a fiatalok körében, KISZ- eseink valóban példamutató- ak. És külön kell szólnunk nődolgozóink helytállásáról. Mindezt csak azért említem meg, mert mielőtt a külön­böző művelődési lehetőségek­ről szólnék, szükséges ezeket a kívánalmakat is ismerni. Említettem, hogy művelődési otthonaink szétszórtan van­nak, s ezek szakszervezeti tá­mogatással működnek, de mi is minden segítséget meg­adunk tevékenységükhöz. Művészeti csoportjaink közül kiemelkedő az igazgatóság fu- vószenekara, amely társadal­mi, állami ünnepségeken rendszeresen közreműködik. Ennek a jónevü együttesnek utánpótlását is igyekszünk biztosítani a bodrogolaszi va­sutas fiúnevelő intézetben. Bodrogolaszi ban egyébként 120 gyermeket nevelünk, el­látásukra havi 1500 forintot fordítunk. Az itt végzettek döntő többsége vasúti pályára lép. A fizikai dolgozók gyer­mekeinek továbbtanulását el­sősorban a vasút különböző intézeteiben segítjük, saját hatáskörünkben pedig 33 fia­talt részesítünk társadalmi ösztöndíjban. A vasutas dol­gozók tehetséges gyermekei­nek középiskolai tanulmá­nyait, valamint szakmunkás- képzését fogja elősegíteni a jövőre befejezésre kerülő mis­kolci közlekedési szakközép­iskola tanműhelyének építé­se. Tervezzük, hogy a fizikai dolgozók más középiskolában tanuló gyermekeinek tanulá­sát is segítsük, esetleg a szük­séges korrepetálás biztosítá­sával, vagy valami más mó­don. — Sok vasutas dolgo­zó, mert távol él a góc­pontoktól, kevésbé élhet az igazgatóság nyújtotta művelődési lehetőségek­kel. — Valóban nem tudunk mindenhová eljutni. A már említett kultúrkocsikon kívül dolgozóink bekapcsolódhat­nak a helyi művelődési in­tézmények munkájába, s ahol lehet, ezeket támogatjuk, per­sze, teljességre nem töreked­hetünk. De ugyanez áll for­dítva is, a mi művelődési in­tézményeinket is igénybe ve­hetik és veszik más munka­helyek dolgozói is. Benedek Miklós integetés enkcy Zoltán munkája Találkozás Keres Emillel Kedves vendége volt a napok­ban a 2. sz. Ipari Szakközép­iskola irodalmi színpadának: Ke ­res Emil színművész, a Thália Színház igazgatója. Megismerke­dett a fiatal iskola Érsckcsanácfi István tanár vezette irodalmi szín ­padának munkájával, eddigi sike... reivel, meghallgatta most ké­szülő műsorukat. A lelkes szín­padosok nagyon sok hasznos baráti, szakmai tanáesot kaptak. Mindannyian örülhettek, mikor a/, előadókat szép magyar be­szédükért dicsérte az, akinek ilyen eredményeiről már nagyon sokszor meggyőződtek. A sok ötleten, rendezői elképzelésen kí­vül volt olyan is, amely nem­csak ennek a szűk kollektívá­nak, nemcsak az iskola tanulói­nak, hanem — talán nyugodtan mondhatjuk — egész mai ifjú­ságunknak szólt: „Szeressétek a könyvet, legyen barátotok!” (Idézett Juhász Gyula: A könyv és én című prózai írásából.) Majd hozzáfűzte: ha az irodalom­órák, a különböző irodalmi mü­vekkel való találkozások, illetve azok előadása maradandó él­mény lesz diákéveitekből, na­gyon sok értéket visztek egész életetekbe. Legyetek modern fia­talok, szerethetitek a beat-zenét, a táncot, de sohasem feledkez­zetek meg az egyik legjobb ba­rátról, a könyvről. A baráti beszélgetés méltó be­fejezéseként. Keres Emil tolmá­csolásában hangzott cl három költemény, amelyek közül kü­lönösen Váci Mihály Még nem elég című verse váltott ki lelkes ünneplést. „Vagytok a ma, vagytok a holnap46 A MAGYAR—SZOVJET BARÁTI TÄRSASÄG heti­lapja, az Ország-Világ a köl­tőzseni sorait választotta nyá­ron indult pályázata címé­neik. A pályázók egy tíz kér­désből álló tesztlapot kap­tak, és mellékelték fényké­püket is. A kérdések érdek­lődtek a válaszadók koráról, életéről, terveiről. Ahogy a pályázaton befutott válaszok­ból összeállított rövid önval­lomásokat olvassa az ember, szinte az az érzése, hogy ka­pott egy tükröt, a ma dolgozó fiataljainak kozmetikázatlan, őszinte tükrét. Hegedűs Alice nevét is a pályázók között találtam. A DIGÉP-ben dolgozik, admi­nisztrátor, tizennyolc éves. Beszélgettünk. — Sok újságot olvasok, így került a kezembe az a nyári Ország-Világ, így kapcsolód­tam be a pályázatba. Már szinte megfeledkeztem róla, amikor kollégáim felhívták figyelmemet, hogy fényké­pem benne van a lapban. — Váratlanul érték a teszt­láp kérdései? — Váratlanul. Gondolom, nagyon sok fiatalt váratlanul érnének. Nem az a baj, hogy mások ilyeneket kérdeznek tőlünk (mik a terveid? hogy érzed magad saját környeze­tedben?, szereted-e munká­dat?), hanem inkább az, hogy mi, akiket legjobban érint, i akik éppen ott tartunk I korunknál fogva, hogy j dönteni kell, nagyon keveset j beszélünk róla. Nem jó ez így, mert a legerősebb, a ki- i forrottabb emberieket formál­ja a közösség, mások meg­alapozott véleménye. — Ezt akarta mondani? Ezért indult a pályázaton? — Ezt is, meg azt is, hogy annyi mindenki foglalkozik a fiatalok életével, csak ép­pen mi, magunk talán a leg­kevesebbet. Valahogy többet várunk másoktól, mint amennyit mi teszünk önma­gunkért. Ebben a korban már nincsenek burokban született emberek, dolgozni, tanulni kell, úgy, azon belül találni meg önmagunkat. Azért is kaptam a pályázat adta lehe­tőségen, mert úgy érzem, az én élelem egy kicsit típusa a mai fiatalnak. Dolgozom na­pi nyolc órát, levelező tago­zaton járok gimnáziumba, gyakran hetekig sem alszom naponta többet öt—hat órá­nál, a munkahelyem és az iskola igen messze van a la­kásunktól. De ...én elége­dett ember vagyok. Ügy ér­zem, megtaláltam önmagam. Igaz, az egyéni sorsoktól is függ, kinek milyen lehetősé­gekkel tárulkozik szeme elé a világ. De magunk is lehe­tünk részesei a lehetőségek kialakításának. Amit eddig tettem, vállalom, érdemes volt, ha elölről kezdeném, akkor sa:n csinálnám más­képp, főleg nem panaszkod­nék, mert elég hamar rá­jöttem: az életnek a munka az alapja. És — lehet, hogy maga most azt mondja ma­gában: igen bölcseket mond ez a lány — ezek nem sza­vak, én ezzel együtt tudom magam fiatalnak, mai fiatal­nak. Alice azt mondja, ő egy kicsit típusa a mai fiatalok­nak. Kifejezőbb ezt úgy mó­dosítani, hogy egyik típusa. ÖK A TETTEK EMBEREI, akik élnek a lehetőségekkel, még ha azok egy-egy eset­ben nem rózsával felhintett úton közelíthetők meg, akkor is. Dolgozik, tanul és nem zúgolódik azon, hogy „nem éli az életét”. Érzi — sőt, biztos, tudja is —, hogy egy­szer gyümölcse lesz mai munkájának. Több lesz majd a szabad ideje, többet fog­lalkozhat kedvteléseivel. És azt is tudja, akkor lesz iga­zán boldog — mert megdol­gozott mindazért, amit ka­pott az élettől. Hegyes Zoltán Az Esemény9 az Emberf aragók és a többiek Borsodi táj IS eres László munkája) A februári mozíelöadáso- kon többségben ismét magyar kisfihnet láthatnak a nézők kísérőműsorként. A mozikba kerül — többek között — Fe­hér i Tamás munkája, amely Andrea címmel mutatja be Gyarmati Andrea úszóbaj­noknőt. Bélái István és Gé­mes József két közös rajz­filmmel is szerepel. Az egyik­nek címe: Esemény, s azt mutatja be, hovy egy világ­város repülőterén fényes kül­sőségek között megérkezik — egy kis fehér galamb, csőré­ben olaj ággal. A másik film szellemes, groteszk tréfa az emberi kegyetlenségről, a címe: Temetés. A különböző korok udvar­építészetéről ad számot Kol- lányi Ágoston és Vancsa La­jos filmje, az Udvarok, a nép­hadseregben végzett nevelő­munkát pedig Korompai Már­ton alkotása, az Emberfara­gók mutatja be. Zalai szim­fónia címmel Vujicsics Tiha­mér zenéjére készített a za­lai vidékről hangulatos filméi. Kiss Károly, Magyar József pedig azt ábrázolja szelleme sen A per című munkájában, miért is pereskedünk. Érde­kes rajzfilm Nepp József leg­újabb munkája, A yeti dala. Egy kis vidra történetéi, mondja el Hars Mihály ren­dező a Vízben és szárazon című természetfilmjében. Összefogott az ország cím mel az 1970-es árvízkárok helyreállításáról láthatunk dokumentumfilmet. Végül n Ránt és társai című állatfilm zárja a magyar művek sorát. A külföldi kisfilmek közül kiemelkedik a jugoszláv Ja. maga az?, amely azokról a: emberekről szól, akik életük kockáztatásával másokai mentettek meg. de amikor nekik lenne támogatásra szükségük, csak közönnyel ta­lálkoznak. Egy csehszlovák és egy bolgár rajzfilm, cet sporthíradó és egy világhír­adó szerepel még a program­ban. Gondoskodás a vasutasok művelődéséről, környezetkultúrájáról

Next

/
Oldalképek
Tartalom