Észak-Magyarország, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-01 / 1. szám
Péntek, 1971. jcrmiér 1» ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 A MAI NAPPAL KEZDŐDŐ, új ötéves népgazdasági programot immár széltőben-hosszában a hatékonyság ötéves terveként emlegetik. S, hogy ez mit jelent, az is mind több ember számára magától értetődik: arról van szó, hogy a szocializmus építésének magasabb színvonalon való folytatása, a népgazdaság fejlesztése, az élet- színvonallal kapcsolatos célkitűzéseink megvalósítása egyre jobb munkát kíván. Arról van szó, hogy anyagi, emberi és minden fajta erőforrásainkat a legésszerűbben kell hasznosítanunk, hogy a legkisebb ráfordítással is a lehető legnagyobb eredményt produkáljuk. A terv célkitűzéseinek megvalósítását az állam a reform bevezetése óta elsősorban a közgazdasági szabályozók útján igyekszik biztosítani. És az elmúlt 3 év tapasztalatai bebizonyították, hogy szabályozóink alkalmasak erre a célra még akkor is, ha egyikük-másikuk az első formájában nem volt tökéletes. A harmadik ötéves terv lezárásával gazdaságirányítási rendszerünk is magasabb osztályba lép. AtVne- net gondjainak jelentős részét magunk mögött tudhatjuk már, s a most életbe lépő, kicsiszoltabb szabályozók a korábbinál hosszabb időszakra látszanak megfelelőnek. A reform igen körültekintő kidolgozásának, s valóban alapos, megfontolt elők'észí- tésénék köszönhető, hogy a szabályozó-rendszert csak viszonylag kisebb részében kellett módosítani, tökéletesíteni. Nézzük hát, mik is a mai naptól életbe lépő, legfontosabb változások? Módosul a jövedelem-elvonás, a jövedelem-szabályozás rendszere. Megváltoznak a részesedési alap kiszámításánál alkalmazóit bérszorzók, ezzel együtt az adózás rendszere is másképpen alakul. A jövedelemszabályozás legfontosabb eleme, a bérszabályozás továbbra is szorosan kapcsolódik az átlagbérszínvonalhoz. Mégis: az új szabályozó — amelybe sikerült beleépíteni egy „hatékonysági mutatót” — lehetővé teszi, hogy a vállalatok megfontoltabban gazdálkodjanak a létszámmal, lehetővé teszi, hogy elsősorban azok a vállalatok fejlesszék előnyös feltételekkel a dolgozók béreit, amelyek a „létszámbígítás” helyett a munka termelékenységének növelésére törekednek. A szabályozórendszer igen fontos eleme a hitelrendszer, a hitelpolitika is. Ismeretes, hogy a negyedik ötéves terv időszakában a hitelpolitika a korábbinál szorosabban kapcsolódik a terv célkitűzéseihez. Hitelrendszerünkben pedig egészen új, szokatlan dolognak számít, hogy a vállalatok — fejlesztési alapjuk terhére — egymásnak is nyújthatnak hiteleket. A kisebb-nagyobb szabályozó-módosítások, finomítások közül csak néhány legfontosabbat említettünk. De ezekből, is látható, hogy a szabályozórendszer egyértelműen a negyedik ötéves terv célkitűzéseinek megvalósítását, a gazdálkodás egyre növekvő hatékonyságát kívánja segíteni. A tervben ‘megszabott feladatok teljesítésének, célkitűzéseink megvalósításának azonban a jól működő szabályozóimái is fontosabb feltétele az emberek helytállása, a társadalom minden tagjának becsületes munkája. Hiszen igaz, hogy nem voltak minden részletükben tökéletesek az eddig érvényben volt szabályozók. Igaz, hogy voltak, s lehet, hogy most is maradtak „kiskapuk”. A — most már réginek mondható — bérszabályozás kifizetődőbbé tette a könnyebb utat, a létszám'!»gítást, mint a fejlesztést, a munka jobb megszervezését, a termelékenység növelésére való törekvést. De — és most, az ünnepi hangulatban beszéljünk csak a jóról — szép számmal akadtak megyénkben is olyan vállalatok, amelyeknek vezetői is, beosztott dolgozói is a népgazdaság iránti felelősségtuVillanyvasalók futószalagon dattal végezték munkájukat. A Diósgyőri Gépgyár például sok millió forintot és forintokban talán ki sem fejezhető értékű szellemi munkát áldozott rá, hogy hatékonyabban, s maradéktalanul teljesítse a népgazdasággal szembeni kötelezettségeit. De említhetjük éppígy a kohászok helytállását, a vegyipari dolgozók erőfeszítéseit, vagy az építőipari és építőanyagipari vállalatok egyikének-másiká- nak elismerést érdemlő törekvéseit. 1970, A NAGY JUBILEUMOK és a X. pártkongresz- szus éve volt. Az évfordulók és a kongresszus tiszteletére kibontakozott szocialista mu n ka verseny megmutatta, hogy megyénk vállalatainak kollektívája képes áldozatokra, képes lelkesítő eredményekre is. S ez a céltudatosság, az egész társadalom előtt álló feladatokért érzett felelősség enged ma, az új esztendő és a negyedik ötéves terv első napján bizakodnunk: a következő -évekre szóló programunk teljesítésének nemcsak közgazdasági eszközei, hanem az emberi feltételei is biztosítottak. Flanek Tibor 17* •M rr ^ rr •• a rrm Jr c^jModo sut ©ipái* jobb kenyér Borsod sütőipara fejlesztését pályázattal ösztönzi a megyei tanács vb VALAMENNYI alapvető élelmiszer között a legfontosabb a kenyér. Magyarországon, a többi európai államhoz viszonyítva aránylag magas az egy lakosra jutó kenyérfogyasztás, ami sajátos, magyaros étrendünkkel függ össze. A falusi kereskedelmi hálózat korszerűsödésével, a termelőszövetkezeti mozgalom létrejöttével már évek óta fokozatosan áttért a falusi lakosság is a házi kenyér helyett a sütőipari termékek fogyasztására, ami a városi lakosság számának növekedésével óriási feladatokat ró a megye sütőiparára. A kenyér minőségét nap mint nap ellenőrizzük. osztályozzuk. A társadalom minden rétege, minden ember kivétel nélkül fogyasztja, s örül vagy bosz- szankodik, aszerint, hogy omlós, foszlós, ízletes kenyér, vagy morzsálódó, íztelen, ragacsos valami kerül-e asztalára ... Számos példát sorolhatnánk fel: a jó kenyérnek híre megy. Sorban állnak az emberek azoknál a boltoknál, ahol a szabványostól eltérő, minőségileg is jobb cipót árulnak;a megye több termelőszövetkezeti sütőipari termékét szívesen vásárolja és fogyasztja a városi lakosság is, ha hozzájut. A megyei tanács végrehajtó bizottsága régtől fogva szívén viseli mindennapi kenyerünk sorsát: 40 millió forintos beruházási keretet használtak fel az elmúlt évek során a sütőipar fejlesztésére, korszerűsítésére, s bár több területen sikerült előbbre lépni, általában megyei szinten javult a helyzet, a mindennapi kenyér minőségében további alapvető változást csak a további fejlesztés. korszerűsítés, és a sütőiparon kívül egyéb szektorok belépése, tehát a versenytárs megjelenése jelenthet. Ezért a végrehajtó bizottság úgy döntött, hogy pályázatot hirdet meg a megye sütőiparának a negyedik ötéves tervidőszakban történő fejlesztése érdekében. A pályázat célja, hogy a megye lakosságának jobb sütőipari termékekkel való ellátása a választék bővítése érdekében anyagi támogatásban részesítse azokat a szocialista szerveket, amelyek a pályázatban megjelölt feltételeknek megfelelően, a sütőipart fejlesztő Késik a vonat A Szarvasi Vas- és fémipari Szövetkezet elektromos" űzetne a teljes termelés 38—40 százalékál állítja elő. 1970-ben 180 ezer villanyvasalöl gyártottak, ebből százezer került küllőidre. NDK rendelésre — már jó ideje — évi 170 ezer. különleges konnektorral egybeépített kapcsolót készítenek. Képünkön: a villany vasalókat szerelősoron állítják össze. Felföldi György, a moszk- va—torinói gyors mozdonyvezetője tele izgalommal ért vissza a miskolci fűtőházba. — Tudjátok, kit szállítottam ma Budapestre? __ ?! — Brezsnyev elvtársat. Záhonyban körülfogtuk, szívesen beszélgetett velünk, kezet is szorítottunk. Hogy aztán mit izgult: ne legyen hiba, hogy a szerelvény finoman induljon, s álljon meg, arról hallgat a krónika. — Pesten — magyarázza Martos György — ahogy körülnéztem, észrevettem a kü- lönkocsit. Rohanok a villamosműhelybe. Fiúk, úgy látom, neves utasaink lesznek! Másnap aztán felismertem Apró Antal és Ilku Pál elvtársakat. Moszkvába mentek. A mozdonyvezetők élete tele van eseménnyel, apróbb- nagyobb izgalmakkal, s ahogy ők mondják: romantikával. Minden út hoz valami érdekeset, megkapó! — Ma jó volt a szolgálat — lépett be a hosszú éjszakai műszak után a fűtőházi főnökségre Katona Lajos, a November 7. brigád vezetője. Ez azt jelenti, hogy a nagy havazások ellenére időben beértek Budapestről Nyíregyházára, s vissza Miskolcra. A mozdonyvezetők örvendeznek. hogy a karácsonyi ünnepek szépen, balesetek nélkül lezajlottak. Pedig voltak nehéz pillanatok. — Karácsony másodnapján történt — kezdi Martos György. A Keletiből indultam. A villamosmozdony hamar felgyorsult. Már 35 kilométeres sebességgel robogtam. s ekkor veszem észre ... Egy hosszú hajú hippilegény fekszik keresztben a síneken. Gyorsfék. Hogy mit éreztem, azt el sem tudom mondani, lényeg az, hogy egy méterre a fekvő ember élőit sikerült megáll nőm. A hippi hulla- részeg volt. A rendőröknek azt mondta, hogy 6 csak ki akarta próbálni a halált. Hogy ez mennyiben igaz, mennyiben nem, nem tudom, de hosszú időt elrabolt a vo- natidőből. Egy másik esetem Miskolcon volt. Az! egyik utas ;gen „ünnepi” hangulatban,a lépcsőn' állva búcsúzott a barátjától. A villamosmozdony gyorsan indít. (S ezt minden felvilágosítás ellenére az utasok nem akarják tudomásul venni.) Visszapillantva azt látom, hogy emberünk bezuhan a kerekek közé. Gyorslék! A kerekek tíz centiméterre voltak az ember lábaitól. A vonatok utasai az ünnepek idején szívesen szopogatják a hegy levét. Ez talán nem is lenne baj. Üjabban azonban nagyvonalúan kidobálják az üvegeket az ablakon. — Jön az ellenvonat. Elhúz mellettünk — emlékezik Katona Lajos. — Valami szörnyű erővel nekivágódik a mozdony ajtajának ... Az volt a szerencse, hogy a kidobott üveg esése már megtört. Ha az ablakot, s nem az alatta levő fémrészt éri, akkor engem pontosan fejen talál, s a vonat aligha ért volna célhoz. Horváth Lászlót Mezőkeresztes és Mezőkövesd közöt t a varjak „támadták” meg. A varjak ilyenkor a vasúti sínek tájára telepednek le. Köd is volt. hideg is volt, s a varjak ezy kicsit megdermedtek. Az emberekhez hasonlóan, ezek sem számoltak a villamosmozdony sebességével és késve rebbentek fel. Az egyik ablak megrepedt, a másik meg kitört. — Azt meséld el, — szólnak Horválhra —, hogyan őrölted meg a búzát? Egy ember lopott egy zsák búzát. A sötétben kerékpáron tolta a síneken. Valami fehérséget láttam, s a reflektorfényben sötét: alak imbolygót! Gyorsfék. A kerékpárnak csak a roncsait húztuk elő a kerekek alól, a búzát" szinte megörülték a kerekek, ember sehol. Húszpercnyi késés után feladtunk minden reményt. Beérünk a következő állomásra. Ott jelenteim az esetet, s hogy eltűnt a hulla. Egyszercsak kiabál az együk jegykezelő: — Megvan az ember! — A hajam az égnek meredt. Arra gondoltam, valószínűleg végigvonszoltuk a síneken. Nem az történt. Amíg mi kerestük, ő megkerült egy kis ligetet, és hátul szépen felszállt a vonatra. A cél ellentétes irányú. A krónikás a mozdonyvezetők romantikus életéről szeretne kedves, vagy izgalmas történetet írni. A mozdonyvezetők pedig az alkalmat kihasználva, az utasok lelkére, gondolkozásmódjára szeretnének hatni. Valahogy így: ..Kedves Utas! A vasút tempója már nem a régi. Száz- tiz-százhúsz kilométeres sebességgel robogunk. Ez megfeszített figyelmet kíván minden embertől. S nem értjük, miért kell valakinek a mozgó szerelvényre le- vagy felugrani, s miért kell az egy faluból utazóknak kizárólag egy kocsiba és egy ajtón felszállni. Vigyázzunk, veszélyes jármű a vonat! Gondoljuk csak el, hogy tíz másodperc alatt 2G0 métert haladunk, 26 mé- . tért egy másodperc alatt te- I szünk meg. És . . Aki e szakmát választja, többnyire hivatásnak tekinti a mozdonyvezetést. Minden gondolatában, testének minden sejtjében érzi. hogy a rábízott gép több milliót ér, s még értékesebb az emberek ; élete, akik bíznak a mozdony- | vezetőben. Igaz. az automati- I zálás jelent biztonságot. A ' villatuosmozdonyvezetőnek j minden 1500 méterben rá kel! taposnia a pedálra. Ha késik, az impulzus, kürt jelzi az elmaradást, s utána automatikusan leáll a szerelvény. A Diesel-mozdonynál meg állandóan taposni kell a pedált. Ha ez megszűnik. 28 másodperc múlva fékez az automata. De mindez csak automata. Senki és semmi, a legkiválóbb mechanizmus sem tudja pótolni azt a szívet és azt az érzést, ami az igazi mozdony- vezetőben van. Csorba Barnabás beruházásokra (kemencecserére, rekonstrukcióra, illetve új üzem építésére) vállalkoznak. A vb természetesen pénzbeli segítséget nyújt a már meglevő üzemek termelésének javításához is. TEGNAP, a megyei tanácson a végrehajtó bizottság által már elfogadott pályázati felhívás módszerbeli, gyakorlati kérdéseit vitatták meg. Részt vett a megbeszélésen Dojcsák János, a megyei pártbizottság titkára is. Dr. Pusztai Béla, a megyei tanács vb-elnökhe- lyettese elmondotta az Észak- Magyarország munkatársának: a pályázat kiírásában az a gondolat vezérelte a megyei tanácsot, hogy a jövőben azonos feltételek mellett, és azonos követelmények szerint, támogatnák minden szektort, amely kenyérsütéssel foglalkozik, illetve arra vállalkozik, hogy termékeivel az egészséges versenyt kifejlessze és ezáltal a anegye lakossága az eddiginél is jobb kenyérhez jusson. A sütőipari vállalaton kívül a támogatás elnyerésére pályázhatnak a mezőgazdasági termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek, valamint a kisipari termelőször vetkezetek. Az üzemek létesítésének jogát — állami támogatással — azok a beruházók nyerhetik el, akik vállalják, hogy a kiírás szerinti tonna-kapacitású és a mai követelményeknek megfelelő, szociális létesítményekkel ellátott sütőüzemet a kitűzött határidőre megépítik: az érintett községet, illetve körzetet jó minőségű kenyérrel és su- teményféleségekkél látják el. A FELTÉTELEK., között szerepel az is, hogy a pályázatot elnyert szektornak 1971. szeptember 1-től három éven keresztül évenként két-két sütőipari tanulót kell beiskoláznia. Elmondotta még dr. Pusztai Béla azt is, hogy a pályázatokat versenytárgyalás- során értékelik, és arról minden pályázót értesítenek. A pályázatot 1971. január 31-ig három példányban a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályára kell eljuttatni. Január 3: Nyereménybetétkönyv sorsoias Az Országos Takarékpénztár január 3-án, délután 5 órai kezdettel Budapesten, a Vörös Csillag Traktorgyár művelődési házában — XIX. kerület, Marx Károly út 50. szám alatt — rendezi meg a nyeremény betét, könyvek 1970. negyedik negyedévi sorsolását, valamint az 1970. évi fősorsolást. A húzáson a december 29-ig váltott, és a sorsolás napján még érvényes nyereménybetétkönyvek vesznek részt. A negyedévi sorsoláson minden ezer betétkönyv közül 25 nyer, a fősorsoláson az évi átlagbetét 1000 százaléka jut a legszerencsésebb betétkönyvi u- lajdonosoknak. A nyereményeket januar 18-tól fizetik ki. Szabályozók és emberek1*
